7. fejezet: Szerpentin

Hyuna:

Sejtettem, hogy fel fog húzni a perszóna, de amikor reggel felébredtem Jaejoong mellett, álmomban se gondoltam volna, hogy pár óra múlva milyen rossz állapotban leszek.

De mindent csak az elején.

Tehát, arra ébredtem, hogy Jaejoong cirógatja a vállam, és semmi kedvem nem volt megmozdulni. Az ágy úgy vonzott, mint egy mágnes, és a pihe-puha puhaság körbeölelte a testem, hogy pár perc múlva két erős kar átvegye a helyét. A hátam a kemény mellkashoz nyomódott, a fenekem az ágyékához, ahol már éledezett a férfiassága. El sem tudtam képzelni, mit csinálnék, ha én is a reggelek nagy részében nedvesen ébrednék.

Már éppen felemeltem volna a lábam, hogy a kedvére tegyek, amikor kivágódott az ajtó, és Sulli berobbant.

– Hoppá! – nevetett fel, de a takarótól nem láthatta, hogy meztelenek vagyunk, tehát nem ez okozta a megdöbbenését. – Azt hittem, zárva lesz.

– Mit szeretnél? – kérdezte Jaejoong, és én kihallottam a hangjából a feszültséget, de Sullinak fel sem tűnt.

– Egy óra múlva lesz reggeli. Nincs kedvetek addig csinálni valamit? Anya elment pakolásra.

Azonnal felcsillant a szemem egy kis huncutságra, és megemeltem a takarót.

– Gyere, pattanj be! Beszélgessünk!

Jaejoong a fülembe morgott, és közelebb nyomta hozzám a csípőjét, de nem kellett célozgatnia, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy kemény. De ez nem is baj. Így jobban hasznát fogom venni, mint lankadtan.

Sulli visszakozott kissé, de végül megkerülte az ágyat, és befeküdt mellém. Azonnal végigsimítottam a karján, és csábosan rámosolyogtam, háta veszi a lapot. Jaejoong folyamatosan szorította a derekam, mintha vissza akarna fogni, de már elhatároztam, hogy játszani fogok, és ebben nem állíthatott meg.

– Mondd csak, Sulli, voltál már férfival? – szándékosan kérdeztem szépen, részben azért, mert fiatal volt még, részben pedig azért, hogy meg ne ijesszem.

– Nem – vörösödött el, és kezdett fájni, ahogy a bátyám szorított, úgyhogy leráztam a kezét.

– És ki akarod próbálni? – kérdeztem, de már akkor fölé másztam, amikor még meg sem szólalt. Nem feküdtem rá teljesen, megtámaszkodtam az egyik karomon, a másik kezemmel pedig végigsimítottam az arcán. – Megtanítalak rá.

Lassan hajoltam rá az ajkára, és nem mozgattam a sajátomat, hagytam, hogy szokja a dolgot, miközben a haját cirógattam. Hogy csúnya dolog-e ellopni más első csókját? Biztosan az, de így legalább szép lesz. Kedves, gyengéd, és nem dugnak le utána egy faszt a torkodon, ahogy az enyémnél tették.

Sulli hamar belelendült, és viszonozni kezdte, sőt, még a nyelvét is használta, amikor átvezettem a sajátomat. Egyre jobban hozzá simultam, és szinte bekebeleztem, amikor megéreztem egy határozott kezet a hajamba, ami erősen hátra húzta a fejem.

– Hagyd levegőhöz jutni szegényt! – kapott le róla Jaejoong, és mindekét karjával magához szorított. Ahogy felültünk, a takaró leesett, és láthatóvá vált nem csak az ő, de az én fedetlen mellkasom is.

Sulli fülig vörösödött, és az arcához kapta a kezét, miközben én Jaejoonggal küzdöttem, de erősebb volt nálam, így maximum a számmal csábíthattam tovább a kis madárkát.

– Sulli – súgtam a nevét – gyere ide! Kóstolj meg! Szeretnéd, nem igaz?

Mind a kettőnket meglepett az, ahogy Sulli lecsókolt. Jaejoong a döbbenettől eleresztette a karom, én nyöszörögve hagytam, hogy feltérképezzék a számat, majd megtaláltam önmagam, és gyorsan átvettem az irányítást. A selymes tincseibe túrtam, megtámasztottam a tarkóját, és alaposan végignyaltam a nyelvét. Rengeteg nyálat használtunk mindketten, de amikor ledöntöttem a párnára, és hozzásimultam, nem érdekelt az esztétikum. Valami ilyesmit étezhetnek a fiúk, amikor meg akarnak dugni valakit – gondoltam, ahogy felhúztam Sulli lábát a derekamra, miközben az egyik kezemmel megragadtam a mellét. Nem volt túl nagy, de elképzelhetőnek tartottam, hogy még fog nőni.

– Unnie – dobta oldalra a fejét Sulli, amikor a lába közé nyúltam. A bugyija már nedves volt, és alig vártam, hogy megszabadítsam tőle.

– Hyuna, túlzásba esel – akadékoskodott Jaejoong, és újra leszedett az áldozatomról.

Ezúttal az ő ajkára tapadtam rá, majd az ölébe ültem, és mozogtam egy kicsit, hogy dörzsöljem a férfiasságát. Tiszta sor volt. Én bebújok Sulli lába közé, és kinyalom, Jaejoong megdug közben. Persze, előtte a számba veszem a morcos bátyusom, lássa csak Sulli, hogyan kell ezt csinálni.

Éppen Jaejoong hasánál jártak a csókjaim, amikor újra megzavartak.

A fúria először megmerevedett, majd egyre vörösebbé vált a feje, és végül rázta a düh. Tényleg azt hittem, hogy ott helyben fel fog robbanni, de csak a torkában történt meg az armagedon. Úgy üvöltött, hogy azon se lepődtem volna meg, ha odahaza is hallják.

– Mi ez az erkölcstelen fertő itt? – csapkodta meg a törölközőbe bújtatott combjait. – Mit mondtam nektek? Azt hittétek, hogy csak fenyegetőzök? Hát, nem! Fel foglak jelenteni titeket, és az egész kuplerájt, ahol laktok! Nem fogtok az én lányomból is kurvát csinálni.

– Anya, ne beszélj így velünk! – kelt ki a védelmünkben Sulli. – Én kedvelem őket.

– Te fogjad be a szádat, vagy tizenhét éves létedre megpofozlak! – lengette meg a kezét a madam, és nem tudhattam, gyerekként hányszor találhatta el vele Sullit, de hatásos fenyegetés volt.

– Becsukná az ajtót? – fűztem össze a karjaimat a mellkasom előtt. – Nem akarom, hogy a fél emelet a mellemet kuksolja. Persze, feltéve, ha belátnak maga mellett.

– Jaj, de szégyenlősek lettünk hírtelen! – emelte meg a hangját a boszorkány affektálva, és csodálkoztam, hogy nem repednek az ablakok. – Nem ment még végig rajtad az egész szálloda? Ilyen a természeted, nem igaz? Anyád mocskos vére nem vált vízzé.

Ez volt az, amit nem kellett volna mondania.

Már az első hullámnál tudtam, hogy nem fogom tudni megállítani. Torkom szakadtából üvöltöttem, és csak azért nem öltem meg a nőt, mert Jaejoong az ágyban tartott. Sulli ijedten pattant ki mellőlem, és az adott pillanatban az anyját kevésbé veszélyesnek találta, mint engem.

– Nem tud rólam semmit! – kiabáltam, és megpróbáltam kitépni magam Jaejooong szorításából, de nem értem el mást, minthogy véresre marjam az alkarját. – Semmit nem tud. Kurvára semmit! Se rólam, se az anyámról! Mi a faszomat ítélkezik? He? Mi a faszt képzel magáról? Mi a…? – Nem tudtam már, hogy mit akarok mondani. Az indulat teljesen elöntötte az agyam, és a következő percek egy az egyben kiestek.

Annyit fogtam csak fel a környezetemből, hogy Jaejoong az oldalamra fordít, és a fogaim közé tolja a párna csücskét. Az egész testem remegett, és úgy éreztem, szétrobban a fejem. Csak akkor pihenhettem, amikor megéreztem a tűszúrást a karomnál. Utána átaludtam a délelőttöt.

Amikor magamhoz tértem, hihetetlenül fáradtnak éreztem magam. Éhes voltam, és szomjas, de közben már csak a táplálék gondolatától is felkavarodott a gyomrom. Fájt az állkapcsom, valószínűleg túl erősen haraptam a párnát, amíg az orvos ideért, és a körmeim alatt is ott volt még Jaejoong alvadt vére.

Amikor felkeltem, azonnal megszédültem, és levertem az éjjeliszekrényről a kislámpát, ahogy megkapaszkodtam, de legalább nem fogtam padlót. Nehézkesen kimásztam a fürdőszobába, és amikor megláttam a tükörképem, sikítani kezdtem. Nem volt rajta semmi változás az előző naphoz képest, csak egyszerűen nem tudtam elviselni az arcom.

Jaejoong nyomott be a zuhany alá, és biztosra vettem, hogy a fehér kötésnek nem jó, hogy ráfolyik a víz, de egészen addig alatta tartott, amíg összekuporodva nem vacogtam a sarokban. Ő is fáradtnak és levertnek tűnt, de hősiesen a karjába kapott, miután tisztára törölt, és visszatett az ágyba. Először nem akartam bevenni az altatót, de tudtam, hogy anélkül nem leszek jobban. Még nem pihentem eleget.

Amikor délután felkeltem, ettem egy kis salátát, aztán újra lefürödtem, de ezúttal egyedül. Miután megszárítottam a hajam, felkaptam egy fekete sortot és egy bőrdzsekit. Nem vettem se bugyit, se melltartót, de még pólót sem. Minek? Az agytisztításhoz nem kell ruha. Csak azért nem pucéran mentem ki, mert nem akartam, hogy letartóztassanak.

Amikor elmentem Jaejoong mellett, elkapta a csuklóm, és odarántott magához. Haragosan néztem rá, de nem oktatott ki, csak a táskámba nyomott egy csomag óvszert, és a telefonomat.

– Vigyázz magadra! – simított végig a hajamon, és mielőtt még megláthatta volna a könnyeimet, elfordultam. Minden egyes cseppet visszaerőltettem, és letopogtam a kocsikhoz. A kulcsot persze egyikben sem hagyták benne, de nem kellett sokat pucsítanom ahhoz, hogy valamelyik tulaja menőzni ne kezdjen. Elég volt pár simi, és néhány szájnyalogatás, máris a kezemben volt a kulcs, onnan pedig már csak másodpercek kellettek, és már az utakat róttam az új járgányommal.

A szél összeborzolta a hajam, és élveztem a pálmafák égbetörő látképét. A világoskékszínű tenger mellett száguldottam el, és ha nem féltem volna attól, hogy az ismeretlen úton karambolozni fogok, egész végig azt figyeltem volna. Vezetés közben egy dalt dúdoltam.

Link

Ma ismét futok,

anélkül, hogy bárki tudná.

Énekeld értem ezt a dalt!

Ma újra ezt az utat követem.

Mindig érted futok.

Azt kérdezet, miért nem állok meg.

Azt kérdezed, nem tartok-e szünetet. Nem.

Nem vagy fáradt? Nem.

Azt mondod, ne adjam mindig ugyanazt a választ.

Mindenki azt mondja, tartsak szünetet.

Az emberek munkamániásnak hívnak.

Miért ilyen módon csinálja? Nem kedvelem.

Ezt csinálva, azt csinálva, nem szeretem.

Ezért mondják.

Próbálnak olyanná tenni, mint mindenki más.

Kössz, hogy aggódtok, de

vigyétek innen azokat a főnökösködő kezeket!

Bármivé is válok, én döntöm el.

Csak higgyetek bennem, legyetek velem.

Nincs mit megbánnom. Nem tudok többé leállni.

Még mindig

futok és futok, futok és futok,

futok…

Mindegy volt, hány év telt el, semmi sem változott. Még mindig menekültem a múltam elől, ahogy Jaejoong is. Mindketten rohantunk előre, az ismeretlenbe, a nagy semmibe, mert még az is jobb annál, mint amit magunk mögött hagyunk. Mert csak futunk és futunk, hiszen ha megállunk, egy lépéssel közelebb kerülünk az emlékekhez.

Megtehetném, hogy abbahagyom ezt az életet. Elegendő pénzem lenne arra, hogy vegyek egy menő házat, hatalmas medencével, és életem végéig jól éljek, de mi értelme lenne? Mivel lennénk ettől beljebb? Attól még ugyanolyan magányos lennék, és ugyanúgy gyötörnének a rémálmok.

A bázis volt az otthonom. Ott volt apuci, és Jaejoong, a családom. Még az a sok idegesítő lány is hiányozna, akik lesik minden lépésemet, és bár gyűlölnek, de rajonganak is értem. Én oda tartozom.

Elhajtottam egy telepjáró mellett, és amikor a visszapillantó tükörben észrevettem, hogy csak fiúk ülnek benne, félrehúzódtam. Feltérdeltem az ülésre, és lehúztam kissé a bőrkabátom, hogy lássák, nincs alatta semmi.

– Miben segíthetünk, szépségem? – kérdezte az egyik srác angolul. Jaejoong szerint szörnyű akcentusom volt, de meg tudtam értetni magam, és a kuncsaftjaim mindig aranyosnak találták, ha így beszéltem.

– Olyan meleg van. Beolajozhatnátok? – nyaltam végig a számon, és jobban behajoltam, hogy belássanak a ruhám résén. – Mindhárman. Mit szóltok?

Persze, hogy belementek. Pedig az egyikük ujján karikagyűrű volt, de ha felajánlkozott neki egy nő, ráadásul ilyen ajánlattal, nem utasíthatta vissza. Ritkán láttam olyan erkölcsös férfit, aki nem élné át a legperverzebb vágyát, ha megtehetné. Szinte soha nem sodort ilyet felém az élet.

Amikor begurultunk egy bokros részre, hogy az arra járók ne lássák a pucér seggüket, szinte azonnal átszálltak az autómba. Én ugyanis be nem ültem egy idegen kocsijába, ami ráadásul még zárt is.

Régen csináltam análisan, és eltartott egy ideig, amíg kellően kitágultam, de addig is leimádkozták Istent a fellegek között a kezeimtől és a számtól. Amikor aztán teljesen megtöltöttek, lehunytam a szemem, és elvesztem az élvezetbe. Még az sem zavart, hogy egy kicsit durván keféltek, és sokkal többször lökte le magát a harmadik a torkomon, mint jól esett volna. Jaejoong néha azzal szívatott, hogy succubus vagyok, és elszívom az emberek életerejét, de ha az életüket nem is, a vágyaikat tényleg bekebeleztem. Minden egyes orgazmus után kiszakadt a tudatomból egy fájó darabka, és elgurult a szerpentinen. Néha szőnyegeken haladt végig, néha parkettán, olyakor autóbelsőkön, vagy kemény matracokon, de nem számított.

A vékony óvszertől mindent tökéletesen éreztem, csak nem estem teherbe, és nem kaptam el semmilyen betegséget. Végül mind a hárman a testem különböző részére élveztek, ha bennem még nem durrantak el. Igazából, nem figyeltem a részletekre.

Amikor egyedül maradtam, pár percig még jól éreztem magam, aztán, ahogy ment le a nap, a melankólia is visszatért. A táskámból elővettem a gyógyszeres fiolát, és bekaptam pár szemet. Szomjas voltam, de nem akartam visszamenni a hotelbe, így betértem az egyik bódéba, és ittam pár koktélt.

Végül annyira sikerült kiütnöm magam, hogy a tulajdonos bácsika kísért el az autómig, majd tárcsázta az első embert a gyorshívómon. Apuci Jaejoongot küldte értem, aki szerencsére továbbra is csendben maradt, és nem üvöltözött velem, amiért teljesen szétcsaptam magam.

Apuci annál mérgesebb volt, amikor megkaptam a fejmosást a szobámban.

– Mit kértem tőled? Mi volt az egyetlen dolog, amit kértem? – rótta már a hatvanadik kört.

– Hogy hagyjam békén a lányod? – kérdeztem, és ittam még egy pohár vizet. Kezdett hatni a gyógyszer mellékhatása, és egyre nyűgösebb lettem. – Nem rontottam meg. Élvezte. Ledugta a nyelvét a torkomon.

– Jaejoong, beszélj vele te, mert én menten felrobbanok! – dörzsölte meg apa a homlokát, és kiviharzott a szobából.

A bátyusom leült mellém, és elkezdett levetkőztetni. Amikor eldöntött az ágyon, azonnal széttártam neki a lábam, de nem feküdt közé, csak a nyakamig felhúzta a takarót, és rám parancsolt, hogy aludjak.

Amikor éjszaka rám tört a sírógörcs, és nem tudtam kontrolálni a légzésem, ott volt mellettem, és simogatta a hátam, amíg a papírzacskó nem használt. Emlékeztem rá, amikor hazahozták egy roham után.

Szerettem a hatalmas házat, aminek minden szobája egy-egy titkot rejt, és minden nap újult kíváncsisággal barangoltam az emeletek között. Néha hallottam, hogy hancúroznak egymással a pillangók, és egyszer végignéztem a fiúk zuhanyzójában egy orális szexet két olyan srác között, akiket korábban lányokkal láttam. Mégse undorított el a dolog, nem éreztem bűnösnek magam, és egy cseppet sem féltem az itt élő emberektől. Ezek nem olyanok voltak, mint akik anyámhoz jártak. Nem bűzlöttek a piától, nem erőszakoskodtak, és nem vertek meg senkit.

Akárhová is mentem, mindig Jaejoong szobája körül kötöttem ki. Én tizenöt voltam, ő tizenkilenc, és persze, hogy istenítettem. Lenyűgözően szép volt minden hajszínnel, hosszú és rövid tincsekkel, ékszerekkel vagy anélkül. Olyannak láttam, mintha igazi pillangó lenne. Minden harmadik hónapban új ruhába bújt, a szárnyai új színben és új formában tündököltek, miközben ugyanaz a személy maradt.

Aznap láttam először embernek. Ahogy két nagyobb fiú betámogatta, nem is, inkább behúzta apuci irodájába. Amint átlépték a küszöböt, Jaejoong összeesett, bár már korábban se tudott volna megállni a saját lábán. Egész testében remegett, az arca vörös és nedves volt a sok sírásból, és néha alig kapott levegőt.

Még apuci sem érhetett hozzá. Ha megérintettünk, rátört egy sírógörcs, vagy üvölteni kezdett, és néha rángatta a fejét, mintha rázná az áram, vagy megszállta volna az ördög. Hihetetlenül megijedtem tőle, és amikor beinjekciózták, kicsit megkönnyebbültem.

Este megpróbáltam kiszedni apuból, hogy mi történt Jaejoonggal, de csak annyit válaszolt, hogy ne aggódjak, jobban lesz. Hosszas faggatózás után derítettem ki, és azt is másoktól, hogy Jaejoong egyik munkája sikerült rosszul. Illetve, minden úgy folyt, ahogy meg volt beszélve, csak Jaejoong útközben rosszul lett. Állítólag már ott is ellenségesen és hisztérikusan viselkedett, amikor megérkeztek a biztonságiak, de a sofőr szerint a kocsiban lett igazán rosszul.

Amikor éjszaka belopóztam hozzá a korterembe, mélyen aludt. Infúziót kapott, és valószínűleg rengeteg nyugtatót, mert még lélegezni és láthatatlanul tudott. Hihetetlenül sápadtnak tűnt, és olyan törékenynek, mint még soha.

Feltérdeltem az ágya mellé, és hosszú idő után újra imádkoztam. Anyám temetésén megfogadtam, hogy megtagadom istent, mert ha létezne, nem történtek volna meg velem a szörnyűségek, de ott, Jaejoong ágya mellett újra hívtam őt, és arra kértem, hogy gyógyítsa meg a fiút, aki mindenkivel olyan kedves. Nem tudtam, mi baja. Hogy ez valami szervi dolog, vagy mentális, és egyáltalán meg tudják-e gyógyítani, így nem mozdultam mellőle. Féltem, hogy amikor reggel felébredek, már fehér lepel fogja takarni.

Amikor három nap múlva képes volt úgy ébren lenni, hogy tudta, hogy hol van, és kik vannak körülötte, megnyugtatóan rám mosolygott.

– Ne aggódj, Hyunie! Jól leszek.

A pánikroham rosszabb volt, mint bármilyen más rosszullét, mert amíg el nem múlt, úgy érezted, bármelyik perc az utolsó lehet. Ilyenkor lepörgött előttem az életem, és lehetőségem volt mindent megbánni, de tudtam, hogy jól döntöttem. Lehet, hogy egy felszínes, önpusztító és hihetetlenül önző életem volt, de azért a két emberért, akiket a világon mindennél jobban szerettem, minden bűn és hiba megérte.

– Ne aggódj, Jaejoongie! Jól leszek – préseltem ki egy halvány mosolyt magamból, de egy cseppet sem győztem meg a bátyám.

– Persze, majd elhiszem, ha nem eszed a hajad – húzott ki pár szálat a számból, és visszabújtatott a takaró melegébe. Az ablakot kinyitotta, hogy jöjjön be friss levegő, és élveztem, ahogy a szellő felszárította a könnyeket az arcomról.

És mindez amiatt a boszorkány miatt történt, aki anélkül jártatta a száját, hogy bármit is tudna.

Reggel Sulli bűnbánó arca volt az első, amivel szembe találtam magam. Az ágyam szélén ült, és a világos bőrén meglátszott a pofon nyoma. Kinyúltam, és megsimogattam a folt helyét. Nem akartam, hogy miattam bántsák.

– Sajnálom az arcod – vallottam be. Bocsánatot tudtam kérni, ha kellett.

– Nem kell. Anyám nem ért meg se engem, se titeket. Apa mindent elmondott. Hogy igazából mit dolgoztok, és hogy miért. Nem haragszom, amiért nem mondtátok el.

– Szerettük volna, ha jól kijössz apával. Nagyon fontos vagy neki.

– Tudom, hogy ez fura, mert nem vagyunk vér szerinti testvérek, és alig pár napja ismerjük egymást, de igazán szeretlek titeket. Veletek lehet beszélgetni olyanokról, amikről anyával nem. Még Jaejoonggal is, pedig ő fiú.

Ezen muszáj volt felnevetnem. Olyan gyermeki és olyan ártatlan volt Sulli, de megértettem, hogy ilyen. Ha az anyja nem engedi felnőni, hogyan máshogy kellene viselkednie? Pedig neki is biztosan vannak vágyai és álmai, és ha ezeket lenyomják, az borzasztó lehet. Apuci mindig engedte, hogy belevágjak egy újabb és újabb hobbiba, még ha pár hónap múlva abba is hagytam.

– Velünk nyugodtan beszélhetsz bármiről. Szívesen segítünk, ha szükséged lenne rá.

– Az jó lenne. Annyira össze vagyok zavarodva.

Arrébb húzódtam, hogy mellém tudjon ülni, és csak akkor láttam meg az ajtót támasztó Jaejoongot, amikor felpolcoltam a fejem. Úgy állt ott, mint egy őrzővédő, és az alkarján virított a fehér kötés. Nagyon reméltem, hogy nem hagytam maradandó nyomot a tökéletes bőrén.

– Amikor megcsókoltál… vagyis, már előtte is… Jaj, nem tudom, hogyan mondjam! – nyögött fel Sulli, és a tenyerébe temette az arcát.

– Csak mondd ki, amire gondolsz. Mintha magaddal beszélnél.

– Azt hiszem, tetszel nekem. Olyan furán érzem magam melletted. Már az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Hevesebben ver a szívem, és zavarban vagyok, és mióta megcsókoltál… arra vágyom, hogy újra megtörténjen – suttogta.

Nem ez lett volna az első alkalom, hogy elcsavarom egy nő fejét, de azt is számításba kellett vennem, hogy Sulli még fiatal, valószínűleg velünk élte át az első szexuális érintkezését, és most nem tudja hová tenni az érzéseit.

– És máskor is éreztél már ilyet?

– Nem, de többször előfordult már, hogy egy filmben, vagy a tévében a nőket jobban megnéztem, mint a férfiakat. Ha egy srác ledobta a pólóját, attól nem lett melegem, de ha egy lánynak szépen gömbölyödött a melle, vagy szép, hosszú combjai voltak, akkor eszembe jutottak perverz gondolatok.

Megpróbáltam felidézni, Sulli milyen arcot vágott, amikor rájuk találtam Jaejoonggal a barlangban, de bárhogy csavartam is ki, akkor is pironkodott.

– És Jaejoong? Ő sem tetszik?

– Az arca tetszik. De ő olyan lányos fiú.

– Lányos? – csattant fel nemtetszően az említett, és gyorsan korrigáltam, mielőtt még seb esett volna a férfiúi büszkeségén.

– Úgy érti, hogy szépfiú vagy, nem olyan macsó, mint Siwon.

– Ja, jó! – húzódott vissza Jaejoong a társalgásból. – A szép jelzőt elfogadom.

Sokáig faggattam Sullit, és elképzelhetően tartottam, hogy kicsit jobban vonzódik a nőkhöz, mint a fiúhoz, de a srácok se hagyták hidegen, csak jobban szerette a lágy vonásúakat. Az idolok között rengeteg ilyet találhatott. Nem gondoltam, hogy ezzel probléma lenne. Én általában nem kívántam meg egyetlen nőtársamat se csak a külseje miatt, az ágyban viszont előfordult, hogy nem kellett megjátszanom magam. De én speciális eset voltam, hiszen engem a virágpor helyett a lepkék kéjpora izgatott.

Miután Sulli visszavonult a szobájába gondolkozni azon, amiket mondtam neki, például, hogy mondja el az apjának, mert sokkal megértőbb, mint az anyja, és talán többet tud neki segíteni nálam.

– Mindig meglep, amikor kedves vagy – ült le mellém Jaejoong, és apró csókot nyomott a számra. – Jobban érzed magad?

– Igen. Szeretnék ma fürödni a tengerben. Velem tartasz?

– A sebemnek nem tenne jót a só, de derékig belemegyek, és labdázhatunk is.

– Ennyire rossz? Sajnálom. Remélem, hogy helyre tudják hozni.

– Ennél ezerszer rosszabb dolgokat is helyre tettek már a dokik. És nem kell szabadkoznod, tudom, hogy milyen. A lényeg, hogy jobban vagy.

Szívesen tűrtem volna még a csókjait, de hívott a tengeri levegő illata. Annyi fürdőruhát hoztam, amit a rosszulléten miatt fel se vehetek mind, és ezt sürgősen orvosolni kellett. Jaejoong csókjait éjszaka is élvezhettem, a napfényben ragyogó tenger gyönyörűségét már kevésbé.