4. fejezet: Munka, munka, munka

Minah:

A bonbonos este után folyton Jaejoongot kerestem a tekintetemmel, és a lehető legtöbb időt töltöttem a fiúk pincéjében, hátha összefutunk, de egyszer sem bukkant fel. Amikor Siwant elkaptam a folyosón, és megkérdeztem, nem tudja-e, hogy mi van Jaejoonggal, csak annyit mondott, hogy elfoglalt.

– De betetted a csokit a szobájába, ugye? – faggattam.

– Persze.

Annyira foglalkoztatott Jaejoong véleménye, hogy még azon is eltöprengtem, hogy felhívom telefonon, de mivel Siwan azt mondta, elfoglalt, nem lett volna okos dolog munka közben zargatni. Már éppen kétségbeestem volna, hogy napok óta nem csinálok semmit, de a számláim még mindig arra várnak, hogy befizessem őket, amikor behívtak a főnök irodájába.

Sukchun kedvesen mosolygott rám, majd hellyel kínált, és amint leültem a díszes asztalához, elém tett egy köteg borítékot. Elég volt ránéznem a pecsétekre, és tudtam, hogy a csekkeket rejti.

– Bőven van anyagi terhed, ahogy látom. A befizetési határidőig biztosan nem tudsz ennyi pénzt megkeresni, még akkor sem, ha csoda történik, és Hyuna vagy Yura összes kuncsaftja átvándorol hozzád. Jól sejtem? – kérdezte egy professzor stílusában, majd előkapott egy papirost a fiókból. – Felajánlom, hogy kifizetem minden tartozásodat, cserébe, addig nem bonthatsz szerződést, amíg vissza nem keresed a pénzt. Itt van erről egy szerződés, az utolsó wonig kiszámítva, de természetesen vess rá egy pillantást, hátha valamit figyelmen kívül hagytunk.

Kicsit félelmetesnek találtam, hogy lenyomoztatott, és láthatóan a lakásomba is járt, máskülönben nem lennének nála a csekkek, de az ajánlata eléggé nagylelkű volt. Rengeteg tartozásom volt, és igazán nem akartam adósrabszolga lenni, de így és úgy is addig maradtam volna, amíg elegendő pénzem nem lesz törleszteni. Így csak annyi a különbség, hogy már papír is szól róla.

– Tényleg ennyi – futottam a számsor végére, és felvázoltam a legrosszabb lehetőséget is. – Kirúgtak az egyetemről egy félreértés miatt, és azzal fenyegetőznek, hogy vissza kell fizetnem a tandíjat. Ha ez így lesz, akkor még 14 550 000 won hozzájön.

Nem voltam biztos benne, hogy annyira fontos legyek neki, hogy bevállalja, bár ezt még nem vehettük biztosra. A vizsgálat még folyt az ügyben.

– A tandíjra majd visszatérünk, ha esedékes lesz – ráncolta össze a homlokát, és a kezembe nyomott egy tollat. – Most erről dönts!

Nem kellett sokat agyalnom rajta, hamar ráfirkantottam a nevem, és miután lepecsételte, megkaptam a másolatát. Sukchun nagyon alapos embernek tűnt, a szerződést gondosan lefűzte egy vékonyka tartóba, és riasztotta az irodásokat, hogy a másolatot tegyék bele a kartotékomba. Egyetlen irodai szobában sem jártam még, de úgy képzeltem, mint a rendőrfilmekben. Van egy óriási szekrény, aminek minden fiókjához tartozik egy betű az ABC-ből, és sorrendben ott szerepel minden, amit tudni lehet rólunk.

– Ahhoz, hogy kuncsaftokat szerezzünk neked, készítünk egy portfóliót. Még a boltokban sem vásárol az ember kép nélkül – magyarázta, és leküldött a pincébe, azzal az utasítással, hogy csípjem ki magam.

A kozmetikai osztályon nem kellett túl sok időt töltenem, mert elég szép volt a bőröm, csak egyeztettünk, hogy milyen krémeket használjak, és milyen gyakran gőzöljek, vagy bőrradírozzak. A hajamat szerencsére nem vágták le, de pár, kimosható szőke tincset belefestettek, hogy vadítóbb legyen, aztán megkaptam a műszempillát, és a rózsaszín sminket is. A körmeimet élénk pirosra festették, és feltettek pár arany ékszert a csuklómra és a nyakamba. A ruhaosztályon ezerféle darabot felpróbáltattak velem, de végül egy fényes szerelésnél kötöttünk ki. Brillantrózsa short, barbie-rózsaszín bőrkabát, és pink melltartó. Cipőnek egy fehér strasszos magas sarkút kaptam.

A fotózás elején nagyon lámpalázas voltam, és nem tudtam, mit kellene csinálnom, de végül egészen belejöttem, és könnyedén bevágtam a szexi pózokat. A fotós meg volt elégedve velem, és amikor megnéztem a képeket, mintha nem is én szerepeltem volna rajtuk. Hihetetlenül szexi lett, némi bujasággal, és nagyon reméltem, ezzel felkeltem néhány pasi fantáziáját.

Amikor levettem a ruhát, és mély meghajlással megköszöntem a többiek munkáját, csodálkozó pillantásokat kaptam válaszul. Először azt hittem, van rajtam valami aránytalanság, vagy ronda anyajegy, amit eddig még nem láttam, és most fehérneműben hirtelen kiütközik, de nem tudtam egyetlen pontot sem kivenni a bámulásukból.

– Mi a gond? – kérdeztem zavartan, és felkaptam egy köntöst.

– Semmi – rázta meg a fejét a fotós, és halványan elmosolyodott. – Csak ritkán szokták ilyen udvariasan megköszönni.

Nem bántam, hogy nem tartanak bunkónak, a szüleim úgy neveltek, hogy minden esetben adjam meg a tiszteletet a körülöttem lévőknek, és ehhez tartottam is magam.

A fotók tehát bekerültek portfóliómba a bevállalós lista és a testem adatai mellé, de semmit nem használt, újabb napok teltek el eseménytelenül. Senki nem jelentkezett értem, és ez kezdett egyre kellemetlenebbé válni. Yurától meg is kaptam érte a magamét.

– Én mondtam neked, hogy segítek, de nem éltél vele. Siwon oppa már rég talált volna neked embert. Jaejoong csak a lábát lógatja – dobálta hosszú tincseit, és majdnem arcon vágott vele, amikor elhaladt mellettem.

– Jaejoong oppa nagyon sokat dolgozik, azért nem ér rá – kelt fel a mentora védelmében Hyoyeon, és úgy szúrta fel a fasírtját a pálcikára, mintha Yura szíve lenne a helyén.

– Magára vethet, hogy összeverték. A profik nem keverik a szexet a magánélettel.

Hyoyeon kész volt felugrani, és kikaparni a nőszemély szemét, de egy bársonyvörös körmökben végződő kéz visszanyomta. A fekete csipkekesztyűn hatalmas fehérköves gyűrűk csillogtak, de csak egy villanásra láthattam őket, mert a következő pillanatban már Yura arcán csattantak.

– Vigyázz a szádra, ribanc! – vakkantotta Hyuna, és teljesen besétált Yura intim szférájába. – Vagy kérsz még egy pofont? Ezúttal használjam a karmaimat is?

– Ha emiatt elcsúnyul az arcom, jelenteni fogom a dolgot a főnöknek.

– Tessék csak! – tárta szét a karját Hyuna, és ördögi mosolyra húzta a száját. – Lehet próbálkozni.

Yura végül fújtatva trappolt ki az ebédlőből, és amikor a házisárkány visszafordult hozzánk, azonnal beletemetkeztünk az tányérunkba. Hyuna azonban nem hagyott figyelmen kívül minket, megtámaszkodott a keményfán, és addig úgy maradt, amíg egytől-egyig rá nem néztünk.

– Szeretném, ha megjegyeznétek ezt a pillanatot – kezdte, és megkeményítette a hangját. – Senkinek nem hagyjuk, hogy becsmérelje a mentorunkat. Hyoyeon, jól tetted, hogy kiálltál Jaejoongért. Sojin, jól tetted, hogy meg akartad akadályozni a verekedést. Minah… – nézett rám utoljára, majd tettetett bosszankodással megcsóválta a fejét. – … te meg bébi vagy.

Ha nem Hyuna állt volna mellettem, és nem lett volna olyan félelmetes, biztosan felszisszentem volna, de így pisszenni se mertem, csak tovább figyeltem a mélykék kontaktlencséket.

– Unnie, tényleg megverték az oppát? – kérdezte aggódva Hyoyeon.

– Igen, de már jól van.

– És legalább megruházták érte azt a szemetet, aki kezet emelt rá? – kérdezte Sojin feldúltan.

– Nem tudok részleteket. A lényeg, hogy nem történt nagyobb baja, de most nagyon sok munkája akad, és megkért, hogy pesztráljalak titeket helyette.

A lányokat kirázta a hideg, és bár Sojin nem Jaejoonghoz tartozott, úgy tűnt a feladat alól ő sem húzhatja ki magát. Hyuna kíméletlenül munkára fogta, rengeteg gyakorlatot írt elő neki, és különböző táncos estékre jutatta be. Hyoyeonnak szerzett egy modellmunkát, ahol különböző segédeszközöket kellett népszerűsítenie, és nem gondoltam, hogy ez gondot okozna neki, lelkesült az ötletért.

– Minah, te velem jössz az egyik kuncsaftomhoz. Múltkor arra kért, hogy vigyek magammal valakit, és te pont elég új vagy ahhoz, hogy izgalmas legyél.

– Unnie, én nem vállalok hármast – köszörültem meg a torkom, mire Hyuna felhúzta a szemöldökét, és kicsit közelebb hajolt hozzám, mintha meg akarna csókolni. A szánkat csak milliméterek választották el egymástól, és az orromat megtöltötte az édes rózsaillat.

– Nem finnyáskodunk, új lány. Itt fogsz elszáradni, ha nem vállalsz be semmit. Nálam jobb mestered nem lehetne.

– Én… – kezdtem, de belém fojtotta a szót.

– Apuci azt mondta, hogy kötelező elvállalnod.

Sejtettem, hogy akkor nem keveset fizet, és muszáj volt erőszakot vennem magamon. Két nő és egy férfi felállás még mindig jobb volt, mint fordítva. Talán nem is kell mást csinálnom, mint hagyni, hogy Hyuna hozzám érjen.

Az autóban semmit nem beszélgettünk, Hyuna folyton a haját igazgatta, vagy a sminkjét frissítette, egyetlen percig sem maradt nyugton, folyamatosan a tökéletességre törekedett. Én csendben ültem mellette, és kibámultam az ablakon. Odakint szürke felhők gomolyogtak, de egy ideje már nem esett a hó, csak csontfagyasztó szél tombolt. Bele sem mertem gondolni, mi lenne, ha még mindig az utcán sétálgatnék a szőrmés kabátommal, és a piros cipőben, ami nyomja a lábam.

Egy gyönyörű hotelszobába mentünk fel, ahol egy öltönyös férfi várt ránk. Vékony, karakteres arca volt, és régről ismerhette Hyunát, mert becézgette, és úgy csevegett vele, mintha minden napot együtt töltenének. Bár még ez sem volt kizárt.

– Minah, ő itt Kim úr – mutatott be minket egymásnak a vezetőm, és közben gondosan végig taperolta a lábam. Olyan vadító tekintettel nézett rám, mintha csak egy hajszál választaná el attól, hogy rám másszon. Még soha életemben nem nézett így rám egy másik nő, és nagyon zavarba hozott.

– Szende kislányt hoztál magaddal, Hyunie? – kacagott fel a férfi, és meglazította a nyakkendőjét.

– Külsőleg ilyen, – simított végig az államon az egyik vörös karom, majd Hyuna beletúrt a hajamba, és a következő mondatokat már a számra morogta. – de imádja, amikor kezelésbe veszem.

Meglepetten nyögtem fel, amikor megcsókolt. Nem is, inkább megpróbálta felfalni a számat, és a nyelvével forrón ingerelte az enyémet. Halkan sóhajtoztam, ő meg csak folytatta és folytatta, amíg úgy nem éreztem, hogy minden levegőm elfogyott. Megpróbáltam nem egy lesokkolt idiótának tűnni mellette, de teljesen annak éreztem magam.

A forró lávahurrikán elragadott, és perceken belül Hyuna már az ölemben ült, két kézzel fogva körbe az arcom, és miközben vad csókcsatát vívott velem, alaposan hozzám passzírozta magát. A melle kerek és kemény volt, bár nem sejtettem benne szilikont.

Hamar a nyakamat vette célba, és ráérősen végigharapdálta. Kapkodva levezettem a kezem a hátán, és kissé megmarkoltam a fenekét, de maximum ennyi tellett tőlem. Még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy egy nővel csinálom ezt.

Azt meg még kevésbé tudtam feldolgozni, ahogy az ágyra lökött, és elkezdett kihámozni a ruhámból. A hosszú, fehér gyöngysora az arcomba hullott, és meglepően hideg volt a bőrömhöz képest.

Lehunytam a szemem. Megpróbáltam elvonatkoztatni Hyunától, és csak arra koncentrálni, hogy dolgozom, de nehezen ment. A hosszú haj, ami cirógatta a bőröm, és a hegyes karmok nem engedték, hogy férfit képzeljek a helyébe. A nyelve gyorsan mozgott bennem, és széles terpeszbe húzta a lábam, hogy rendesen elférjen – na, meg hogy a pasas többet lásson belőlünk. Hálásan gondoltam Jaejoongra, amiért azt tanácsolta, hogy kezdjek el nyújtani, Hyuna ugyanis a saját mércéje szerint gondolkodott, és nem kímélte a szalagjaimat.

Vad volt, szenvedélyes, mocskos és hihetetlenül profi. Úgy kezelt, mintha egy gép lennék, és mindig tudta, hol nyomjon meg. Az ajkaim zsibbadtak a vad csókoktól, a testem csatakos lett a sok nyáltól, meg a természetes verejtéktől, amit a bőrünk súrlódása okozott. Néha olyan érzésem volt, mintha Hyunának ezer karja lenne, egyszerre éreztem magamban, a mellemen, a hajamban, és néha a számban az ujját.

Amikor egy hosszabb kihagyás után kinyitottam a szemem, Hyuna már ütemesen rázkódott felettem, és elnyílt ajkakkal, gyémántcsillogású tekintettel nyögött, miközben a gyöngysorral úgy húzták a hátra a fejét, mintha a kantártja lenne. Tömény extázis látszódott az arcán, bár kételkedtem benne, hogy túlzottan élvezné, ahogy az ékszer a bőrébe mélyed, és akadályozza a levegővételben. Én még mindig terpeszben feküdtem alatta, de zárt lábbal pucsitott fölöttem, így nem kellett attól félnem, hogy a férfi eltéved, és véletlenül engem dug meg.

Amikor már végeláthatatlanul hangosnak tűntek a nyögések, lassan levezette rajtam az egyik kezét, majd egyszerre két ujját is belém vezette. Azonnal felnyögtem, de időt se hagyott arra, hogy feldolgozzam, azonnal mozgatni kezdte, miközben a csiklómat ütemesen dörzsölte. Tényleg nem értettem, hogy lehet ennyi ujja.

Én élveztem el először, és amint alább hagyott a testem remegése, Hyuna kihúzta belőlem az ujjait, és a nedvemet szétkente az ajkaimon, majd mélyen számba nyomta. Kicsit fulladoztam a körmei alatt, de hátradöntöttem a fejem, ahogy Jaejoong tanácsolta, és nem kezdtem el öklendezni tőle.

Miután a pasi és Hyuna is feljutott a csúcsra, pár pillanatra szabad lett a szám, de éppen csak annyi időre, hogy újra megcsókoljon. Lassú, alapos munka volt, a szám minden szegletét végignyalta.

Még a kocsiban is szédültem egy kicsit, és nem mertem Hyunára nézni. Szinte alig csináltunk valamit – ha azt nézzük, hogy mit kérhettek volna még –, és így is rengetek pénzt kaptunk. Igaz, hogy Hyuna az egésznek csak a húsz százalékát adta oda, mondván, hogy nem voltam túl aktív, de így is három-négy utcai menettel felért az összeg.

– Nem tudom, hogy mit lát benned Jaejoong – jegyezte meg, miután harmadszorra is összeszámolta a bankjegyeket. – Még középszerű sem vagy.

Az igazat megvallva, próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy nem érdekel, amit mond, de néha én is megkérdőjeleztem, hogy Jaejoong miért hozott el. Nem éreztem olyan ásznak magam, főleg azok után, hogy láttam – és éreztem – Hyunát munka közben. Kezdtem úgy érezni, hogy Jaejoong csak szánalomból vett fel, és ugyanannyira reméli, hogy csoda történik, mint én.

Sojin észrevette, hogy nem túl jó a hangulatom, és felajánlotta, hogy nézzünk meg egy romantikus filmet a laptopján, de visszautasítottam, és inkább elmentem fürdeni. Talán akkor jött ki az összes feszültség, ami az elmúlt hetekben rám rakódott, de sírva fakadtam, és örültem, hogy a víz elnyomja a hangom.

Rendes munkát szerettem volna. Sokkal jobb lenne egy irodában gürizni, és megküzdeni a kollegákkal, mint itt. Én nem idevaló vagyok – gondoltam, és jó alaposan megmostam az arcom hideg vízzel, de még így is túlságosan vörös maradt a bőröm.

– Szívem, mi az? – kérdezte Sojin aggódva, és odaölelt magához. – Hyuna csinált veled valamit?

– Nem. Csak… – csuklott el újra a hangom, de nagy levegőt vettem, és visszatartottam az újabb zokogást. – Szeretnék egyedül lenni. Nem gond?

Sojin megsimogatta a hajam, és betessékelt az ágyba. Egészen a nyakamig betakart, majd gondoskodó puszit nyomott a homlokomra, és behúzta a sötétítő függönyt. Nem terveztem, hogy aludnék, de amint bekerültem az ágy mágneses vonzásába, azonnal elnyomott a fáradtság.

Álmomban az egyetemen jártam, és éppen azon aggódtam, hogyan fogom megjegyezni a tananyagot, amikor egy repülő könyv átlibbent a tanár feje felett. Két, apró szárnya volt, de könnyedén megtartotta a nehéz enciklopédiát, és hiába kapkodott utána az előadó, sosem érte el. Dőlt az osztály a nevetéstől, és egyre több füzet kapott szárnyra, hogy aztán a végén keringőzzenek a csillár felett.

Simogatásra riadtam fel, Jaejoong ült az ágyam szélén, ép arccal, és a korábbinál világosabb hajjal. A barnásvörösből rézvörös lett, de nagyon jól állt neki, ahogy a gyengéd mosoly is szája szélén.

– Jól vagy? – kérdezte, és kicsit lejjebb húzta a takarót, hogy jobban lássa az arcom. – Sojin mondta, hogy a munkából hazajövet furán viselkedtél. Történt valamit, amit nem akartál? Vagy Hyuna sértett meg?

– Nem, egyik sem – motyogtam, és elfordítottam róla a tekintetem. A falat bámultam, és újra visszakúszott rám a depresszió. Jaejoong volt az utolsó, akinek panaszkodni akartam.

– Akkor mi a baj? Látom rajtad, hogy nyomaszt valami.

Nem válaszoltam semmit, és már azt hittem, hogy kimegy a szobából, és egyedül hagy, de csak közelebb ült, és belesimított a hajamba. A hüvelyujjával lágy vonalat rajzolt az arcomra, aztán végigcirógatta a számat, és az ajkai olyan puhák és olyan forróak voltak, hogy perceken belül kimelegedtem tőlük. Nem csókolt meg igazán, inkább csak puszilgatott, vagy végighúzta a száját az enyémen, de nagyon hamar ösztönösen reagáltam a kezdeményezésére, és átkaroltam a nyakát. Jaejoong megemelte a paplant, hogy alá másszon, és teljesen betakart a testével. Azonnal a lábam közé feküdt, és bár azt hiszem, én voltam az, aki szétnyitotta előtte, mégsem tért a lényegre. Biztosan támaszkodott felettem, és ugyanolyan gyengéden kóstolgatott, mint korábban.

Az egész mozgásunk olyan volt, mint egy lágy, meleg tavaszi szellő. Alig érintettük egymást, mégis felforrósodtunk, és egyre éhesebben faltuk a másik ajkait. Jaejoong vékony pólója lekerült a testéről, és a durva farmernadrágja nemsokára már a csupasz combjaimat karistolta.

Felnyögtem, ahogy a fogai közé vette a kulcscsontomat, és játékosan rágcsálni kezdte, ahogy akkor is, amikor végignyalt a hasamon. Az ujjai félretolták a bugyimat, és sokkal jobban illettek belém, mint Hyunáé. Megkapaszkodtam a vállába, és feljebb toltam a csípőm, amikor lefelé nyúlt, így egy idő után már nem is tudtam eldönteni, hogy ő mozog bennem, vagy én mozgok a kezén.

– Jae-joong-ah – nyökögtem, ahogy egyre mélyebben éreztem magamban, és szerettem volna, ha valami sokkal vastagabbal tölt ki.

– Hmm? – kérdezte, de a hangja nem morgásnak, vagy rekedtes berregésnek tűnt, inkább, mintha dallamot dúdolna.

– Kérlek… – súgtam, és felhajoltam egy újabb csókra, miközben a kezeimmel kitapogattam a derekát, de alább már csak a boxerét éreztem. A topok úgy tudtak vetkőzni, hogy észre se lehetett venni, mikor esett le róluk az anyag.

– Mire kérsz? – lehelte, és éreztem, ahogy lehúzza rólam a tangát. – Mit szeretnél? – ingerelt tovább, és boxeron keresztül hozzám nyomta lüktető vágyát.

– Téged – súgtam, és erősebben rászívtam a szájára. – Most – haraptam kicsit meg a puha párnákat, és szinte egyszerre nyúltunk az utolsó ruhadarabhoz, ami kettőnk között állt.

Mélyen csúszott belém, és szinte azonnal mozogni kezdett, de nem durván, vagy önzően, kellemes tempót diktált, és bár nem használtunk gumit, nem akartam elrontani a pillanatot. Belekapaszkodtam a vállába, és a derekára fűztem a lábam, majd még jobban magamra húztam, hogy újabb és újabb csókokat adhassak neki. Annyira passzolt a ritmusunk, hogy nem kellett azon morfondíroznom közben, hogyan emelhetném az élvezetét, természetesen lépkedtünk a gyönyör felé.

Belecsókoltam a vállába, ahogy hevesebben kezdett döngölni, és éreztem, hogy egyre sűrűbben remeg meg a teste. De mielőtt még túlságosan beleveszett volna az érzésbe, felkapta a lábam, és pozíciót váltott. Először a mellkasomhoz nyomta a térdem, és úgy mozgott tovább, egyre durvábban csapódva belém, majd amikor látta, hogy ez túl megterhelő nekem, inkább az ölébe rántott.

Újra nagyon közel került hozzám az arca, és szabadon megcsókolhattam, miközben átkerült az irányítás az én kezembe, bár, mi tagadás, amennyire tudta, ő is ringatta magát alattam. A melleim hozzányomódtak a mellkasához, és a kezei egyre szorosabban markolták a derekamat. Keményen húzott magára, és nem fogta vissza a hangját, ahogy közelített az orgazmushoz.

Majdnem elharaptam a számat, amikor tompítani akartam a sikolyomon, és fáradtan estem a párnák közé. Jaejoong csak nevetett azon, mekkorát nyekkentem a matracon, és ahelyett, hogy kimászott volna az ágyból, mellém feküdt.

Az egyszemélyes ágyban csak úgy fértünk el ketten, hogy nagyon szorosan bebújtam az ölelésébe, bármennyire is furcsa volt ez. Nagyon meghittnek és intimnek tűnhettünk volna bárkinek, aki benyit, és ezen egy cseppet sem segített Jaejoong gyengéden simogató keze.

– Meg kell tanulnod mindenkivel élvezni a szexet – suttogta. – Ha ez menni fog, sikeres leszel.

– Én nem vagyok olyan tehetséges, mint Hyuna.

– Magadhoz mérd magad, ne másokhoz! – simított ki a hajam a nyakamból, és mélyen belecsókolt. – Ha magadban nem is tudsz rögtön megbízni, akkor bízz bennem. Nem választok akárkit.

– Éppen ez az! – szuszogtam frusztráltan, és éreztem, ahogy Jaejoong keze becsúszik a lábam közé. – Csak megsajnáltál.

Azonnal megmerevedett a mozdulatban, és a szűk hely ellenére is addig helyezgetett, amíg végre valahára csapdába nem estem, és bele nem néztem a szemébe.

– Ezt azonnal verd ki a fejedből! – keményítette meg a hangját, és a hatalmas, meleg barna szemeit az enyémekbe fúrta. – Kívánlak. Most is, és akkor este is kívántalak – ahogy beszélt a szemei izzani kezdtek, a hangja lemélyült, és egyre közelebb hajolt. Annyira rám fordult, hogy nagyon hamar újra alatta találtam magam, szorosan a matracnak szorítva. – Annyira, hogy egész álló nap csinálnám veled.

Amikor a fülemhez hajolt, a lehelete perzselte a bőröm, és jólesően remegni kezdett a gyomrom. Az illata bekúszott az orromba, és mintha a széles válla az egész világból kitakart volna.

Rengetegszer magáévá tett, az egyik aktust követte a másik, és képtelenség volt elválasztani őket egymástól. Többször éreztem, ahogy a nedve szétárad bennem, de amint eszembe juthatott volna aggódni ezen, már újra bennem volt, és nem tudtam mással törődni, csak azzal, hogy milyen tökéletesen kitölt.

Amikor éjszaka felébredtem, egyedül voltam. Minden tagom zsibbadt, a hajam összekócolódott, és nagyon pulzáltam odalent, de sikerült felkapcsolnom a kislámpát. Az asztalon egy pohár víz, és egy fehér tabletta pihent, egy rövidke üzenettel megtoldva. „Vedd be! Fiatal vagyok még apának, bár biztosan úgy is nagyon szexi lennék. ; )” Lenyeltem az eseményutánit, és nagyon reméltem, hogy hatni fog. Korábban sosem használtam ilyet, mindig a fiúkra húztam védelmet, de bíztam abban, hogy a doki érti a szakmáját, és jó gyógyszert írt fel. Én sem akartam gyereket. Főleg nem így.

Fáradtan nyúltam a kapcsolóhoz, de időben meghallottam a papírzörgést. A takarón egy újabb üzenet feküdt, és ha a szabad kezemmel nem löktem volna meg, észre sem veszem. Ezen is ugyanaz az írás szerepelt, mint a pohár mellettin. „Köszönöm a csokit. Aznap nem miattad voltam olyan bosszús. Ilyen apróságért nem szoktam megharagudni, de értékelem, hogy aggódtál. Remélem, sikerült meghálálnom. Ha repetát kérsz, szólj nyugodtan, szívesen szakítok rád időt, de következőleg hozok tejszínhabot, meg csokikrémet, hogy még a mostaninál is édesebb legyél. ;) Ne aggódj semmin, szivi! Amíg meg akarlak dönteni, jó nő vagy.”

Széles mosoly terült el az arcomon, és még sötétben is vigyorogtam. Bármit is gondolt Yura, vagy Siwon, Jaejoong volt a legjobb mentor.

Jaejoong:

Biztosan irodásként is utáltam volna a túlórát, de így még kínzóbb volt. A nap végére teljesen leszívtak, és reggel alig bírtam kimozdulni az ágyból. Próbáltam kényelmesen elosztani a munkákat, és beiktatni olyan eseményeket, ahol elég volt pár csók, meg a fiatal, szép arcom, mert biztosan nem bírtam volna tizenegy órán át állást produkálni. Nekem is meg volt a biológiai határom, amit már így is eléggé megfeszegettem.

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a munkába, mert nagyon frusztrált, hogy az arcom miatt bezártak az orvosi és a szobám közé, de pár nap alatt visszasírtam a lustálkodást. Ráadásul a csokigolyóm is elfogyott, és hiába kértem meg Hyoyeont, hogy gyúrjon be nekem, azt mondta, már nem emlékszik a receptre. Minaht nem tudtam elérni, mert semmire sem maradt időm, Hyoyeonnal is csak annyit tudtam beszélni, ameddig egy irányba tartott az utunk.

– Ügyes legyél, oppa! Fighting! – mosolygott rám a folyosón a szőkeség, és cukin ökölbe szorította a kezét. Kedvesen butuska egy lány volt.

Az egész Yunho-mizéria után nehéz volt férfi kuncsaftot bevállalnom, de egyrészt be kellett hoznom a lemaradásomat, másrészt nem finnyáskodhattam örökké. Korábban is csináltam ilyet, ezután is fogok, és minél hamarabb lerombolom a ragaszkodást, annál jobbat teszek magammal. Persze nem volt egyszerű megjátszani, hogy mennyire élvezem, de eleget tanultam a színészkedésről ahhoz, hogy a kuncsaftnak fel se tűnjön, nem ez életem menete.

Amikor aztán végre maradt egy szabad estém, el kellett varrnom néhány szálat. Kezdésnek Hyoyeon kitörölt fájljával kapcsolatban. Megkértem az egyik középosztálybeli lányomat, hogy figyelje, ki legyeskedik az iroda közelében, de nem igazán vált be. Rohadt sokan sétáltak el arra, és többen viszonyt is folytattak az ott dolgozókkal, abban a reményben, hogy ezzel előrébb juthatnak, úgyhogy nem volt könnyű dolgunk.

– Kár, hogy nincs belőled még egy csajban. Akkor ott is kémkedhetnél nekem – mondtam Zelónak a kocsiban. Éppen a dupla sajtburgetünkre vártunk az autós kiszolgálónál. Általában nem szoktam ilyen szemetet enni, de néhanapján megengedtem magamnak.

– Hyung, a te kedvedért még csaj is leszek – felelte lelkesen, mire kitört belőlem a nevetés, és meglovagoltam a lehetőséget.

– Zelie, ha ennyire alattam szeretnél lenni, mondhattad volna korábban.

Zelóból persze azonnal kitört az ellenkezés, és mindenre megesküdött nekem, hogy ő márpedig 100%-osan hetero, de tudtam, hogy simán gerincre vághatnám, ha akarom. Nem egy állítólag 100%-osan hetero srácról bizonyítottam már be, hogy rohadtul tudja élvezni felettem, vagy alattam a szexet, de Zelo a barátom volt. Nem akartam elcsábítani.

– Fogalmam sincs, hogy ki törölte ki Hyoyeon híváslistáját, de ha egyszer megtette, máskor is megteheti.

Nagyon bosszantott ez a dolog, és csak a duplasajtos burger tudta elűzni egy pillanatra. Ahogy a sajt szétáradt a számban, sokkal nagyobb élvezettel nyögtem fel, mint az elmúlt napok bármelyikében, és gyűlöltem, hogy ilyen finom az, amit nem ehetek meg. Hiába mozgom le, túl sok zsír és túl sok vegyi anyag van benne. Oda kellet figyelnem a bőröm és a testem egészségére.

– Valahogy csapdát kellene állítani neki – tanácsolta Zelo, és ivott egy kicsit a kólájából. – Mondjuk felszerelni egy kamerát a gépre, hogy fotózzon le, ha rossz jelszót írsz be. A telefonokban már van ilyen.

Először azt hittem, Zelo csak hülyéskedik, de ez egy nagyon jó ötlet volt. Biztos voltam benne, hogy Siwan ismer ilyen programot, vagy meg tudja valahogy oldani, és akkor legalább leszűkítenénk a kört. Elég egy jelszómódosítás arra a gépre, amihez a legkönnyebb gyorsan és figyelmen kívül odaülni, aztán már csak nyomást kell helyezni a gyanúsítottakra, hogy köpjenek.

– Zelo, ha hazaértünk, szólsz Siwannak, hogy jöjjön a szobámba?

– Hyung, te sosem fáradsz el? Mivel működsz, Duracell-lel?

– Nem úgy, te hülye – csaptam fejbe játékosan, és elvettem egy darabot a sült krumplijából. – Beszélni akarok vele.

Amikor hazaértünk, elmentem zuhanyozni, és nagyon reméltem, hogy mire végzek, Siwan már ott lesz. Zelo ötlete felpörgetett, és szerettem volna rövidre zárni a nyomozást. Mindenkit a teljesítménye alapján kellene megítélni, ez a törölgetés nem csak, hogy aljas, de hihetetlenül szánalmas is.

– Jaj, hyung, ne mászkálj már meztelenül! – dobta oda az első kezébe akadó tárgyat, jelen esetben a kispárnát Siwan, bár nem értettem, mit szégyenlősködik, ha már egy ilyen helyen dolgozik.

– A saját szobámban vagyok! – kértem ki magamnak nevetve, de a kedvéért felvettem egy boxert. Siwan ettől sokkal elégedettebb képet vágott.

– Zelo mondta, hogy mit terveztek. Megoldható, bár még így is túl sok lesz a gyanúsított.

– De kevesebb, mint jelenleg.

Ha aszerint gondolkodtunk, hogy kinek állhat érdekében lerontani Hyoyeon üzletét, akkor majdnem mindenkinek, hiszen azok a kuncsaftok, akik nem kapják meg, keresnek mást. Ezen a szálon nem indulhattunk el. Lehetett volna azonnal a topokat gyanúsítani, hiszen szorosan állnak a pontok, de mivel Hyoyeon nemrég került csak be hozzájuk, nem tartottam volna veszélyesnek. Vagy személyeskedés történt, vagy valaki biztosra megy.

– Egyébként, láttad már Minah fotóit? – kérdezte hirtelen Siwan, és előkapta az öltönyzsebéből a telefonját.

Minah jól mutatott rózsaszínben, és szexin gömbölyödött a feneke a rövid shortban, de ha lett volna időm elmenni a fotózásra, biztosan visszafogottabb fotózást kérek. Minah akkor szép, ha nőies, és kifinomult, hogy gondolatban azonnal mocskosabbá tedd. Ha kurvás ruhába öltöztetik, elveszik a varázsa.

– Nem rossz. Kezdésnek jó lesz. Érdeklődött iránta már valaki?

– Nem, de úgy tudom, ma Hyunával közös bevetésen voltak.

Megkértem Hyunát, hogy pátyolgassa helyettem, amíg nem érek rá, de arra nem gondoltam, hogy rögtön magával viszi dolgozni. Persze a mélyvíz jót is tehetett vele, de Hyunát ismerve, egy percig sem kímélte.

Halk, bátortalan kopogtatás zavart meg a gondolataimban, majd egy kedves, vörös fej bukkant fel az ajtórésben. Siwan azonnal igazgatni kezdte az öltönyét, és látszóan megfeszült a teste. Amikor Sojin megölelte, fát lehetett volna hasogatni a hátán, olyan merev volt a tartása.

– Oppa, nem akarok fontoskodni, vagy ilyesmi, de aggódom Minahért – lépett oda elém Sojin, és megtekergette a haja alját.

– Miért, mi van vele?

– Ma Hyuna unnie-val volt dolgozni, és utána nagyon furcsán viselkedett. Szerintem fürdés közben sírt, és utána is kérte, hogy hagyjam magára. Megkérdeztem Hyuna unnie-t, hogyan teljesített Minah, és történt-e valami probléma, de azt mondta, semmi említésre méltóra nem emlékszik.

– Köszönöm, hogy szóltál. Majd én beszélek vele.

Gyorsan magamra kaptam egy fehér felsőt, és az első nadrágot, amit a kezembe került, majd megpaskoltam Siwan vállát, és a fülébe súgtam.

– Aztán ügyesen. A felső fiókban van gumi.

Siwan nyakára azonnal felkúszott a vörösség, és hevesen megrázta a fejét. Nem értettem, ha ennyire bejön neki a mentoraltja, miért nem tölt vele több időt. Úgy láttam, Sojinnak sem közömbös, egyszerűbb lett volna, ha lépnének egymás felé. Bár lehet, hogy attól féltek, egy viszony hátráltatná a munkát. Amikor Junsu és Yoochun összejöttek, az is ahhoz vezetett, hogy végül mind a ketten kiléptek.

Határozottan kopogtattam be Hyuna szobájába. A bézs selyemtakaróján úgy feküdt végig, mintha tudta volna, hogy férfilátogatója érkezik, még a sminkjét sem mosta le, pedig már éjfélre járt az idő.

– Mesélj nekem a mai napról! – ültem le az ágyára, és alig kellett várnom egy keveset, máris éreztem a vállamon az ujjait, ahogy egyre közelítenek a mellkasom felé.

– Mit meséljek neked? – cicázott velem, és egy kis ideig hagytam, hogy nyeregben érezze magát, majd a matracra löktem, és a feje mellé szorítottam a karját. – Oh, oppa, keményen akarod?

– Regéld el nekem, hogy mi történt Minahval!

– Semmi extra. Birtokba vettem a testét, megujjaztam, de a pasi hozzá sem nyúlt.

– És mondtál neki valami bántót?

– Nem emlékszem rá – mímelt gondolkodást, aztán megpróbált elcsábítani a nézésével, de túl régóta ismertem ahhoz, hogy hatással legyen rám. – Nem tudom, hogy miért vesztegeted rá az időd. Semmi extra.

– Ezt vele is megosztottad?

– Kell a kritika, hogy fejlődhessünk.

Megforgattam a szemeimet, és lemásztam Hyunáról. Láthatóan nem tetszett neki a dolog, de ha nem kívántam, nehezen tudott tenni ellene. Nem is kellett más, minthogy összezúzza Minah magabiztosságát. Nemrég került csak ide, új környezet, új emberek, ráadásul bébi státuszban van. Elegendő dolog frusztrálja, nem kellett volna még Hyunának is rátenni egy lapáttal.

– Köszönöm, hogy magaddal vitted, de ha lehet, építő kritikát fogalmazz meg következőleg, és ne taposd a földbe!

– De most komolyan, Jaejoong! – emelte meg a hangját. – Ha bejön, akkor dugd meg párszor, aztán húzzon innen. Rontja az üzletet a semmittevésével.

– Hyuna, te is voltál kezdő, ezt ne felejtsd el!

– De milyen kezdő! – dobta hátra büszkén a haját, és végignyalt a mutatóujján. – Senki nem tudott olyan hamar az élre törni, mint én.

– És Yura? – tapintottam rá a gyengepontjára. Sötétbarna szemeiben dühös villámok cikáztak, és a vörös karmai úgy mélyedtek a takaróba, mintha Yura mellkasa lenne, és ki akarná tépni a szívét.

– Jaejoong – vakkantotta Hyuna a nevem, és közelebb mászott hozzám. Nem volt semmi mesterkéltség a mozgásában, most nem játszott szerepet. – Felfuttatom a kedvencedet, ha segítesz megszabadulnom attól a nőtől.

Úgy éreztem, Hyuna egyedül is meg tudna szabadulni tőle, még se rúgathattam ki az egyik legjobb emberünket, de azt elintézhettem, hogy Hyuna maradjon a királynő. A topok csak nagyon ritka alkalmakkor szoktak együtt dolgozni, mert csillagászati összegeket kér el értünk apuci, és ezek általában nagyon fárasztóak is, de ennyi áldozatot meg tudtam hozni Hyunáért.

– Mit szólnál hozzá, ha magammal vinnélek a hétvégi szülinapi bulira? A COEX-ban lesz.

– Kinek lesz a szülinapja?

– Valami milliomos lányának, de ott lesz egy halom barátnője, meg pár srác is. Apuci még nem adta oda a listát, de valószínűleg nagy orgia lesz, mert kétszer annyit fizettek, mint kértük.

Hyuna azonnal fellelkesült, és gondolom a wonok mellett az ezért kapott jutalompontok lebegtek a szeme előtt. Amikor az ajkamra tapadt, és a hajamba túrt, tudtam, hogy egy nagyon szenvedélyes szexet fogok visszautasítani, de meg akartam nézni Minaht.

– Ha lesz több infóm, szólok – simítottam végig az állán, majd még azelőtt kimentem, hogy meggondoltam volna magam. Ha vele csináltam, abban mindig több érzelem volt annál, amennyit megengedhetnénk magunknak.

Minah teljesen beburkolózott a takarójába, és hiába simogattam, csak nagyon nehézkesen tért magához. Bármit is csinált vele Hyuna, jól kivehette az erejét.

– Jól vagy? – kérdeztem, és lejjebb húztam a takarót, hogy lássam a csinos kis arcát. – Sojin mondta, hogy a munkából hazajövet furán viselkedtél. Történt valamit, amit nem akartál? Vagy Hyuna sértett meg?

– Nem, egyik sem – hazudta, és nem mert a szemembe nézni.

– Akkor mi a baj? Látom rajtad, hogy nyomaszt valami.

Hagytam neki pár percet, hogy erőt vegyen magán, és megnyíljon, aztán, amikor nem sikerült, közelebb ültem hozzá, és gyengéden végighúztam a kezem a haján. Óvatosan értem hozzá, hogy érezze, ez nem a szexről szól, csak törődni próbálok vele, és amikor nem húzott el, lassan az ajkára hajoltam. Szerettem így csókolózni, bár csak nagyon ritkán volt alkalmam rá.

Amikor a nyakamba karolt, és közelebb húzott magához, bemásztam mellé, és örültem, hogy visszautasítottam Hyunát. Így talán nem érezte rajtam a királynő illatát, és én is jobb szívvel vettem birtokba.

Úgy kóstolgattam, mintha tényleg csokiba lenne mártva, és minden egyes felületéről le kellene csókolnom az édességet. Annyira finom volt a bőre, és olyan tökéletesen reagált az érintésemre, hogy jobbat nem is kívánhattam volna. Teljesen hozzám simult, és kellemesen ringatózott a karjaimban, miközben semmi megjátszás nem volt a hangjában vagy a mozdulataiban. Nem tudtam, hogyan viselkedik munka közben, de ebből kellene némit belecsempésznie, és akkor már Hyuna se piszkálhatná. Persze, elhittem, hogy a királynő mellett mindenki azonnal visszavesz magából. Nem egyszer kapott már el a Hyuna hurrikán, és csak a profizmusomnak köszönhettem, hogy szerepben tudtam maradni.

Szándékomban állt levenni Minahról a bugyiját, de előtte belé vezettem az ujjaimat. Részben azért, mert ezt akartam csinálni, részben azért, mert legutóbb imádta. Nagyon reméltem, hogy Hyuna hegyes karmai nem sértették meg sehol, bár ő is elég profi volt ahhoz, hogy tudja, mihez és hogyan nyúljon. Minah felvette a ritmust, és úgy változtatta a szöget, ahogy neki jól esett. Ez sokkal jobban állt neki, mint passzív félként várni, hogy mit fogok tenni vele.

Imponált, hogy el tudja engedni magát mellettem, de félő volt, hogy ez csak nekem szól. Bárhogy is, meg kell tanítanom arra, hogy a kuncsaftjai kielégülése is érdekelje, ne csak a végeredmény.   

– Jae-joong-ah – sóhajtozta a nevem, ahogy egyre mélyebbre nyúltam benne. És is szerettem volna már valami másra felcserélni az ujjaimat, de még húztam egy kicsit.

– Hmm?

– Kérlek… – Már megint könyörgött nekem, mintha tudná, hogy imádom. Tényleg nagyon kiéhezett lehetett, mert teljesen rám csimpaszkodott, és rögtön a nadrágomhoz nyúlt.

– Mire kérsz? – súgtam az ajkaira, és lassan letoltam róla a tangát. – Mit szeretnél? – ingereltem tovább, és hozzám nyomtam magam, hogy érezze, mennyire vágyok rá.

– Téged – nyögte, és megszívta az alsó ajkam. – Most – harapott meg, és a kezünk találkozott a boxer tetején, de végül én toltam le magamról, és amint visszacsúsztam hozzá, már be is toltam magam.

Nem tudtam visszafogni a vágyaimat, és nem hagytam, hogy megszokjon, azonnal mozogni kezdtem, de arra azért odafigyeltem, hogy ne legyen túl gyors. Nem akartam hamar lezavarni. Ki akartam élvezni minden pillanatát.

Amikor a derekamra fűzte a lábait, és így jobban magába húzott, őrjítő volt. Az, ahogy egyszerre két helyen is a gyönyörű testébe kerültem, majdnem elvette az eszem. A nyelvem az övével játszott, miközben minden egyes lökéssel egyre könnyebben siklottam benne.

Kicsit én is meglepődtem azon, ahogy összehajtottam a lábát, de szűkebbnek akartam érezni magam körül. Azzal, hogy összenyomtam a combjait, pont elértem a kellő hatást, bár pár perc múlva nehezen bírta már a dereka, hogy nyomást gyakorolok rá. Gyorsan felhúztam az ölembe, hogy tovább tudjunk csókolózni, és érezze kicsit, milyen, ha ő diktálja a tempót.

Egy ideig hagytam, hogy ringjon rajtam, aztán nem bírtam már tovább, és egyre hevesebben nyomtam magamra a derekát, hogy a lehető legmélyebben belekerüljek. A végére már elég keményen döfködtem, és miután felért a csúcsra, és ezzel engem is magával rántott, hátraesett a párnára. Édes volt, ahogy ennyire kikészült. Az arca csillámlott az izzadtságtól, és hevesen kapkodta a levegőt.

Szorosan mellé bújtam, hogy a mellkasomhoz húzzam, amíg lecsillapodik a remegése. Jó érzés volt a karomban tartani, és nem bírtam gátat szabni az érintéseimnek, muszáj volt simogatnom.

– Meg kell tanulnod mindenkivel élvezni a szexet – tanácsoltam. – Ha ez menni fog, sikeres leszel.

– Én nem vagyok olyan tehetséges, mint Hyuna.

– Magadhoz mérd magad, ne másokhoz! – simítottam ki a haját a nyakából, és mélyen belecsókoltam. – Ha magadban nem is tudsz rögtön megbízni, akkor bízz bennem. Nem választok akárkit.

– Éppen ez az! – szisszent fel, és hirtelen nem tudtam, hogy a combjai közé sikló kezemtől, vagy a belső frusztrációjától. – Csak megsajnáltál.

Ezt nagyon gyorsan ki akartam törölni a fejéből. Ha mindenkit felvennék, akit sajnálok, kétszer ekkora házban élnénk, ráadásul tönkre is tenném az üzletet. Azért választottam Minaht, mert lenyűgözött az első alkalommal, és szerettem volna, ha ezt ő is felfedezi magában.

– Ezt azonnal verd ki a fejedből! – szóltam rá, és mélyen a szemébe néztem. – Kívánlak. Most is, és akkor este is kívántalak. – Nem szándékosan csábítottam el, ösztönösen vágytam újra a testének forróságára, és hamar dominálni akartam felette. – Annyira, hogy egész álló nap csinálnám veled.

Ahhoz képest, hogy milyen fáradt voltam, és mennyire jót tett volna a testemnek, ha pihenek egy kicsit, hihetetlen sokszor magamévá tettem. Alig hagytam szusszanásnyi időt magunknak, éppen csak addig kapkodtuk a levegőt, amíg újra, mindennemű kézi segítség nélkül keménnyé váltam, és újra és újra elvesztem a nedves forróságában.

Egyetlen egyszer sem használtunk óvszert, úgyhogy jobbnak láttam, belógni az orvoshoz eseményutániért, mert semmiképpen nem akartam teherbe ejteni. Átfutottam a használati utasítást, majd letettem az éjjeliszekrényre egy pohár víz kíséretében. Nem szándékoztam vele aludni, mert annyira még nem voltunk jóban, ráadásul Sojint is csak kellemetlen helyzetbe hoznánk, ha reggel ébreszteni szeretné.

Két üzenetet írtam neki. Az egyiket a pohár alá tettem, és szépen megkértem, hogy ne csináljon belőlem idő előtt apukát, a másikat a takarójára tettem. Nem akartam túl érzelgős lenni, de így biztosan megtudta, hogy mit gondolok, ráadásul nem kellett attól tartanom, hogy félreérti a szavaimat. Szóban nagyon sokszor mást hallottak az emberek, mint amit üzenni akartam.

Mivel nem tudtam, hogy Siwan és Sojin eljutottak-e valameddig, és ha igen, hol tartanak benne, úgyhogy inkább nem a saját szobámban töltöttem az éjszaka hátramaradó részét. Lábujjhegyen belopóztam apa szobájába, és óvatosan bebújtam az ágyába. Mélyen aludt, a szemüvege a homlokán pihent, és a szája kicsit nyitva volt, de legalább nem horkolt. Tisztes távolságba feküdtem tőle, nehogy azt higgye reggel, valamelyik szeretője vagyok, és magamhoz öleltem a takarót. Szerettem a ruháiból áradó kellemes, édeskés illatot, mindig megnyugtatott. Azt az estét juttatta eszembe, amikor hosszú kihagyás után végre újra biztonságban éreztem magam.

3. fejezet: Alapozás

Minah:

Bár Jaejoong nem ígérte meg, hogy eljön, én azért vártam, és egészen hajnali négyig fent voltam miatta. Fél nyolckor keltett Sojin, hogy jó lenne, ha lemennék reggelizni, mert nem jó kihagyni az első étkezést, na meg ilyenkor szokták kiosztani az aznapi feladatokat is, úgyhogy muszáj felkelnem. Nem értettem, milyen feladatokról beszél, de aztán a müzlis tál felett megértettem az egészet. Igaz, hogy a visszajárósok már a lányokat hívták, ha akartak valamit, de a hívásaikat látták az irodában is, és sok kérés alapból oda érkezett be. A lányok reggel kapták meg, hogy kihez utalhatják őket, és ilyenkor kellett eldönteni azt is, hány kuncsaftot vállalnak be egy napra.

Én egyetlen felkérést sem kaptam, bár Jaejoong megmondta, hogy bébi vagyok, és az első héten ő maga tréninggel. Talán ilyenkor még nem is kell összefeküdni senkivel, csak bemutatnom, milyen ha pucsitok, vagy ha simogatom magam.

– Vártalak az este – mondtam Jaejoongnak a kötelező köszönés után, és leültem egy karfás székbe. Egy hotelszobának berendezett teremben voltunk, amit gyakorlónak hívtak.

– Nem ígértem biztosra, hogy megyek. Miért nem aludtál? Látom a szemeden, hogy alig pihentél valamit – jegyezte meg, és az ölembe dobott egy szemcseppes flakont.

– Te se – vágtam vissza. Karikásak voltak a szemei, hiába kent fel alapozót, és a csillogásuk is valahogy vesztett a fényéből.

– Hosszú volt az éjszakám, de te ne ezzel törődj! – oktatott ki, és székestül odahúzott az ágyhoz. – Mutasd, hogy mit csinálnál velem, ha én lennék a kuncsaftod!

– Hát, mit szeretnél? – kérdeztem csábosan, és végigdörzsöltem a combját a lábammal. A cipő útközben leesett rólam, és akkor támadt ez a pazar ötletem, amikor Jaejoong megállította a széket az ágy előtt.

– Nem is tudom – kacagott fel zavartan, és a szája elé kapta a kezét. – Még sosem csináltam ilyet – mosolygott széleses, és mindenfelé nézett, csak rám nem. Tök jól játszotta a zavart fiút.

– Szeretnél megérinteni? – vezettem végig a kezem a mellemen, majd a hasamon keresztül a belső combomon. Jaejoong azonban elkapta a kezem, és megcsóválta a fejét.

– Ez nem jó. Túlságosan közönséges – magyarázta, és a kezemet végigvezette a vádlimon, fel egészen a szoknyámig. – Így csináld, nagyon lassan, és szendén, mintha téged is zavarba hozna a dolog.

Amikor elismételtem, tovább folytathattuk a játékot, és akárhányszor elrontottam, Jaejoong közbeszólt. Semmi komolyat nem csináltunk, legközelebb akkor kerültem hozzá, amikor az ölébe rántott, és összedörzsölődött az ágyékunk, de meg sem hatotta, oktató üzemmódban volt.

A visszafogott fiúkát aztán már egészen jól kezeltem, akárhogy csavarta is ki a szerepet, úgyhogy rátérhettünk a szenvedélyesebb figurára. Először megkért, hogy szálljak ki a székből, aztán ellökte a falig, hogy a közelébe se kerüljek, és odarántott magához.

Reflexből támaszkodtam meg a mellkasán, és belesimultam az ölelésébe, aztán hagytam, hogy mögém sétáljon, és simogatni kezdjen. Az egyik kezével megragadta a mellem, és körkörösen masszírozni kezdte, a másikkal a lábam között dörzsölt, aztán kicsit közelebb terelt az ágyhoz.

Olyan hirtelen lökött le rá, hogy az állam a matracnak, a térdem pedig a keretnek koccant, miközben még mindig fogta a csípőmet, és teljesen felhúzta, hogy az ágyékához érjek.

– Jól vagy? – kérdezte, amikor felnyögtem.

– Kicsit bevertem az államat, meg a térdem.

– Nyugi, nagyobb bajod nem lesz.

Hihetetlenül sokáig gyakoroltunk azt, hogy úgy tudjak hirtelen az ágy mellé térdelni, hogy ne üssem meg magam, és ráadásul még szexi is maradjak. Igazából, Jaejoong úgy forgatott, meg rángatott, mintha egy rongybaba lennék, de a tizensokadik próbálkozásra már sikerült felismernem, mikor fog meglökni. Egy nagyon apró kis szorítás volt csak a derekamon, de kék-lila foltoktól kíméltem meg magam, ha odafigyeltem rá.

Miután ez sikerült, Jaejoong ugyanebben a pozícióban hagyott, és az egyik lábamat szépen lassan elkezdte felemelni, de nyilván nem tudtam egyszerre térdelni, és félig az ágyon lenni. Ahhoz ezerszer hajlékonyabbnak kellett volna lennem.

– Kezdj el nyújtani! – tanácsolta Jaejoong, és nem feszegette tovább a szalagjaimat. – De ne csak reggel, hanem minden munka előtt. Senki sem akarja, hogy meghúzódj!

– És muszáj angol spárgát vágnom sex közben?

– Nem muszáj, de nem árt – mosolyodott el, és bekapcsolta a tévét. Nyomkodott párat a távirányítóval, mire bejött egy pornófilm, és nekem azonnal elöntötte az arcom a szégyenkezés. Nem akartam ilyesmit nézni úgy, hogy ő is ott van.

– Most tényleg pornót nézünk? – kérdeztem a hajam mögé bújva. – Inkább elhiszem neked.

Jaejoong azonban nem tágított, leült mellém, és a képernyőre intett. A csajszit könnyedén pakolgatta a srác, ahogy csak akarta, simán hátrahajtotta a lábát, egészen a nyakáig, vagy olyan széles terpeszbe, hogy a lába szinte egyvonalban volt a testével.

– És azt várod, hogy én ezt megcsináljam? – kérdeztem Jaejoongot, amikor vége lett a részletnek.

– Nem, csak akartam, hogy lásd, mennyivel nagyobb terület áll rendelkezésre, ha nincsen útban egy láb. Nem kell ennyire hajlékonynak lenned, de most túl feszes vagy. Ha egy kicsit szélesebb srác feküdne a lábad közé, nem tudnád élvezni a szexet, mert folyton feszülnének a combodban az izmok meg a szalagok.

– Te is hajlékony vagy? – kérdeztem. A fiúknál ez biztos máshogy ment.

– Annyira, amennyire szükségem van rá – válaszolt, de nem tartott bemutatót, inkább újra álló helyzetbe húzott, és úgy végigtaperolt, mintha minimum orvos lenne. Megnyomkodta a mellem, megtapogatta a derekam, belemarkolt a fenekembe, és a combjaimon is végigsiklott.

– Na, elég ruganyos vagyok, vagy reggeltől-estig kondizhatok? – kérdeztem, amikor végre elengedett. Elég szar érzés volt, ahogy nyomkodott, főleg a mellemnél, mintha azt nézné, nem rejt-e a bőröm szilikont.

– Nincsenek túl nagy melleid, de szerintem csak elrontanánk a tested plasztikával, úgyhogy semmiképpen nem ajánlanom apucinak. Deréktól felfelé nem ártana, ha izmosodnál egy kicsit, és a fenekedre is mehet egy kevéske, a combod viszont úgy tökéletese, ahogy van.

Nem tetszett, hogy kritizált, de amikor összeszedtem, hogy végül is mit mondott, elég előnyös képet kaptam. Jó volt tudni, hogy tetszett neki a combom, így legalább tudtam, hogy mivel vehetem le a lábáról, ha esetleg úgy alakulnak a dolgok. Mégis csak ő volt a főnök fia, és mivel vérmes lányok lesték, hogy merre tartok a ranglistán, úgy sejtettem, csak előny lehet, ha valaki jóban van Jaejoonggal.

– Oppa, tanítasz még nekem valamit? – kérdeztem, és várakozóan felnéztem rá. Azonnal átlátott a szitán.

– Mit akarsz? – kérdezett vissza komolyan, és ráfújt a szempillámra, hogy ne nézzek olyan mágnesesen.

– Miből gondolod, hogy akarok valamit? – játszottam a rejtélyest, de csak egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul.

– Van abba valami vészjósló, ahogy oppázol, ráadásul csapnivaló egy színész vagy. Szóval? Mit akarsz tőlem?

Amíg el nem aludt, kifaggattam Sojint a vizsgáról, és úgy tűnt, volt pár állandó elem a feladatokban. Ilyen például az esztétikum, amikor azt figyelték, bizonyos helyzetekben, például aktus, vagy orális szex közben hogyan nézünk ki. És mivel elég kevés lehetőség van arra, hogy ilyenkor kívülről lássam magam, muszáj volt visszajelzést kapnom valaki olyantól, aki látott már közben.

– Jaejoong, szerinted lesz problémám a vizsga közben az orális szexszel?

– Technikailag vagy kinézetileg?

– Mindkettő? – kérdeztem vissza zavarodottan. Mégis hogyan mérnék technikailag? Megkérdezik a csávót, akit…? Te jó ég! Nekem zsűri előtt kell leszopnom egy idegent? – esett le, és azonnal elöntött a lámpaláz.

Jaejoong mély levegőt vett, és összetúrta az amúgy is csapzott haját. Előző nap valószínűleg hajat moshatott, és nem szárította meg rendesen, mert sokkal dúsabbnak, de ezzel együtt sokkal kócosabbnak is tűnt, mint szokott.

– A technikád egy erős közepes, kinézetre mondjuk háromnegyed. Amúgy, ez a kettő sokban összefügg. Szeretnéd gyakorolni?

– Hát…én….ő… Együtt? – Még mindig nem tértem magamhoz a felfedezésemtől, és alig bírtam megszólalni.

– Na, jó, úgy látom, ezt tényleg nem árt kigyakorolni.

Jaejoong kiment a szobából, én pedig leültem az ágy szélére, és megpróbáltam összeszedni magam. Már azon is nehéz volt túltennem magam, hogy idegenekkel ilyesmit csináljak, de ahogy teltek a napok, és ahogy egyre többször csináltam, hozzászoktam. Abban, viszont, hogy ezt közönség előtt csináljam, nem volt rutinom, és őszintén szólva, nem is nagyon vágytam rá.

– Ugye, jók a fogaid? – kérdezte Jaejoong, és a kezembe nyomott egy pálcikás jégkrémet. Valóban henger alakú volt az édesség, de fele olyan vastag, mint egy hímvessző, és ráadásul folyamatosan olvadt, és azzal fenyegetett, hogy eltörik, ha erősebben megszívom.

– Fagyival fogunk gyakorolni? – kérdeztem döbbenten, és lehúztam róla a védőfóliát. A leírás szerint kiwis-epres volt.

– A fagyi több okból is jó. Egyrészt finom, másrészt gyorsan fogy, úgyhogy nem vacakolhatsz sokat, harmadrészt elég nedves ahhoz, hogy jól csússzon, és kevésbé kellemetlen, mintha egy dildóval gyakorolnál előttem. Mit gondolsz?

– Tökéletes – vágtam rá azonnal, de azért nehéz volt úgy fagyizni, hogy nem a saját ritmusomban nyalhattam el, hanem konkrétan az orális szexet gyakoroltuk vele.

Azt hittem, hogy majd könnyebb lesz, hogy ha látom valakitől, hogyan csinálja, és úgy próbálom leutánozni, de hihetetlenül ciki volt ezt egy fiúval gyakorolni. Nem azért, mert látta, hogy bénázom, hanem azért, mert ezerszer jobban csinálta nálam. Basszus, rohadtul szexi volt közben. Zavarbaejtően szexi.

– Te, hány fagyit ettél meg, mire így ment? – kérdeztem szájtátva Jaejoongot.

– Sokat – nevetett fel, és kivette a pálcikát a kezemből. – Jobb, ha én irányítom.

Jaejoong amúgy nagyon kedves volt, mondta, hogy mit csinálok rosszul, és tanácsot adott, hogyan javítsak a hibáimon, vagy ha nagyon nem értettem, amit mondott, akkor meg is mutatta, de ettől még nem éreztem kevésbé kellemetlenül magam. Belegondolni, hogy nem csak fagyival csinálja ezt… Igazából korábban nem morfondíroztam azon, hogy milyen ügyfelei lehetnek, és most, hogy ez elemi erővel nehezedd rám, nehéz volt elvonatkoztatni tőle.

– Minah, nem is figyelsz rám! – nyalta le a pálcikáról az édes nedvet Jaejoong, és meghúzta a hajam. – Van jobb dolgom is ennél.

– Bocsánat, csak még sosem láttam ilyet.

Jaejoong hangosan felnevetett, és leharapta a henger tetejét, ami már túl vékonnyá formálódott ahhoz, hogy használhassuk.

– Igaz, hogy már kipróbáltam, de azért még egyszer megnézném… – kezdte, és a számhoz nyomta a fagyiját. – Mondd, hogy Á!

Kinyitottam a számat, és hagytam, hogy lenyomja a nyelvem, majd amikor már eléggé hátra tolta, kidugtam egy kicsit, mintha hidat képeznék, hogy jobban lecsússzon.

– Nem dugom tovább, mert már eléggé olvadt, de ilyenkor egy kicsit hajts hátra a fejed, és csak nagyon óvatosan változtass a szögen! Munka közben, ha megkérdezik, hogy tudsz-e mélytorkozni, inkább mondd azt, hogy nem. Amíg nem megy zökkenőmentesen, jobb, ha élesben hanyagolod. Könnyen megsérülhetsz, és nehezen gyógyul.

– Nem gondoltam volna, hogy ezt valaha egy srác fogja magyarázni nekem.

– Azt sem gondoltad, hogy ez lesz a munkád, nem? – húzta fel a szemöldökét, és a kezembe nyomta a fagylaltot. – Mondj le hamar a megdöbbenésről, és csendben fogadd el, ha segíteni akarnak!

Nem akartam megbántani, de nagyon a szívére vette. Pedig semmi rosszra nem gondoltam, csak furcsa volt, hogy fiú, és jobban szop, mint egy lány.

– Oppa… – rángattam meg az ingjét, de nem nézett rám. A sarkot fixírozta, és nagyon hűvösnek és zárkózottnak tűnt az arca. – Oppa… Nem azért mondtam, hogy megbántsalak. Semmi mögöttes gondolom nem volt.

– Nem sértődtem meg – jelentette ki, de a szemei nem ezt sugallták. Sötét gyémántok voltak, amikben már csak emlék az izzás. – Fáradt vagyok. Mára ennyi volt a gyakorlás.

Rosszul éreztem magam, amiért feszültséget teremtettem kettőnk között, és ez egész nap látszódott rajtam. Nem volt túl sok dolgom, úgyhogy főleg a szobámban ültem, és olvasgattam Sojin könyveit, vagy fagyiztam, de igazából semmihez nem volt kedvem. Folyton azon járt az eszem, hogyan tudnám kibékíteni Jaejoongot. Ha valaki megharagudott rám a középsuliban, vettem neki csokit, vagy sütöttem neki valamit, de nem gondoltam, hogy itt beengednének a konyhára.

Végül aztán úgy döntöttem, mégis próbát teszek, és lementem az ebédlőbe. Az ételeket házilag készítették, tehát lennie kellett ott egy konyhának, de az üvegfal, ahol kontaktba lehetett volna lépni a konyhásokkal, zárva volt.

– Éhes vagy? – bökte meg a vállam valaki. A lánynak sötétbarna szeme volt, némi vöröses árnyalattal, és hosszú, szőke haja. Gyönyörű arca volt, és idősebbnek tűnt nálam, de így csak még tapasztaltabb benyomást keltett. – A földszinten van büfé, ha megéheztél.

– Nem vagyok éhes. Igazából sütni szerettem volna.

– Sütni? – kérdezett vissza döbbenten a lány, és formára szedett szemöldökei összegyűrték kissé a homlokát. – Minek?

– Mindegy. Nem fontos – tettem le a tervről, és visszaindultam a szobámba, de a lány utánam jött. Nagyon foglalkoztatta, hogy mit akarok csinálni a konyhában, mert azt semmiképpen sem hitte el, hogy sütni akarok.

– Komolyan mondom – nyögtem fel bosszúsan, amikor már ezredszerre bizonygattam neki, hogy semmi perverzet nem tervezek. – Sütit akartam sütni valakinek, akit megbántottam.

– Miért nem veszel a boltban?

– Mert az nem személyes. Akkor nem is érdekel igazán, hogy megbocsásson.

A lány elgondolkodott egy pillanatra, aztán a lelkemre kötötte, hogy egy tapodtat se mozduljak, amíg vissza nem jön. Szerettem volna lerázni, mert ahhoz képest, hogy idősebb volt nálam, nem tűnt túl okosnak, és csak nagyon felületesen gondolkodott, de bébi voltam, és azt kellett tennem, amit az érettebbek kértek.

A lány végül egy apró kulccsal tért vissza, amit a mellei közül vett elő.

– Elcsórtam a szertárból. Ha lebukunk, te viszed el a balhét – jelentette ki. Megkérdeztem, hogy miért nem kért engedélyt, hátha megengedték volna, de azt mondta, az úgy nem lenne izgi. Furcsa egy lány volt.

A raktárban rengeteg dolgot találtunk, és ezer ötletem támadt, de végül valami olyat kellett választanom, aminek nem kell folyamatosan hűtőben állnia, és ami simán kibírja éjszakáig. Fogalmam sem volt ugyanis, Jaejoong mikor jön haza.

– Zserbógolyót fogunk csinálni – informáltam a lányt, és előpakoltam a tálakat. Ahhoz, hogy a csoki rákössön az aszalt golyóra, hűtőbe kellett tenni, de ha vacsora után beszökünk, és kivesszük, nem olvad meg addig, amíg Jaejoong hazaér.

– Én még életemben nem nyúltam főzés céljából fakanálhoz – jelentette ki a szőke, és inkább nem kérdeztem meg, hogy akkor mégis miért nyúlt hozzá. Jobb volt, ha nem tudom.

– Mondom, hogy mit csinálj, de elég gyúrmázós lesz – figyelmeztettem. – Jobb, ha leveszed a gyűrűidet.

Az arany ékszerek szépen sorjában lekerültek a hosszú ujjakról, és ahhoz képest, hogy attól féltem, nyivákolni fog, egyetlen szó nélkül követte az utasításaimat, és elég hamar végeztünk. A csoki olvasztásánál félő volt, hogy odaégetjük, mert a korongokat, amiket a polcon találtam, még sosem használtam, de nagyon finom lett a végeredmény. Pikánsan kesernyés lett, ami jól passzolt az édes baracklekvárhoz, és az aszalt gyümölcsökhöz.

– Miután megkötött a csoki, ehetek egyet? – kérdezte izgatottan, és alig akarta betenni a hűtőbe. Látszólag nagyon lelkesítette, hogy sikerült előállítania valamit, ami nem csak jól néz ki, de valószínűleg finom is.

– A vacsora után újra belopózunk, és kivisszük. Addig szerezni kellene egy dobozt, amiben szállíthatjuk. Ráírom, hogy apucijé, hátha akkor a konyhások nem nyúlnak hozzá.

– És amúgy kié lesz?

– Jaejoongé.

A lány erre azonnal felsikkantott, és elkezdett a könyökével bökdösni, miközben folyamatosan vigyorgott.

– A hasán keresztül akarod megfogni az oppát, mi?

– Nem. Mondtam, hogy megharagudott rám, és szeretném kiengesztelni.

– Hát…Én biztosan nem kajával engesztelném ki – rágcsálta meg a száját, és lassan lenyalta a csokit az ujjáról. Mielőtt még nagyon belelendülhetett volna a célozgatásba, a kezébe nyomtam a tálat, hátha azt kevésbé kihívóan nyalja tisztára.

Amíg mosogattam, ő szép sorjában visszahúzta az ujjaira a gyűrűket, aztán szorosan odaállt mellém, és nézte, ahogy eltörölgetek. Valamiért úgy sejtettem, ezt sem művelte még soha.

– Amúgy te az új csaj vagy, nem? Akit Jaejoong oppa hozott.

– Igen. Minahnak hívnak.

– Én Hyoyeon vagyok – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, és rám kacsintott. – Nekem is ő a mentorom. Ha kell valamiben segítség, csak szólj! Muszáj lenyomnunk Siwon lányait, mert már így is hatalmasra dagadt a mellük.

Sojin is mesélt arról, hogy a fiúk mentoraltjai versengnek egymással, de azt nem említette, hogy ő kihez tartozik, és úgy sejtettem, ha Hyoyeon nem jött volna rá, hogy Jaejoongé vagyok, ő sem avat be. Így azonban szereztem magamnak egy szövetségest.

– És mit csináltál, hogy Jaejoong oppa megharagudott rád?

– Megbántottam valamivel, amivel nem akartam.

– Mivel? – kíváncsiskodott tovább, és mivel nem akartam, hogy egésznap rajtam lógjon, elmondtam neki. Az egészen csak egy jót kacagott, és megpaskolta a vállam. – Nem hiszem, hogy emiatt haragudna rád, de biztosan örülni fog a csoki golyóknak. Az oppa nagyon édesszájú. Szerintem azért szokta végiggyakorolni velünk a vizsgafeladatokat, hogy befalhassa azt a rengeteg epret.

Azonnal lecsaptam a lehetőségre, és kifaggattam Hyoyeont, mit tud a vizsgáról. Fővonalakban azt mondta el, amit Sojin is, de pár érdekes apróságot is megemlített, mint például, hogy Jaejoong az egyik zsűritag, de ő sem tudja, hogy abban a negyedévben mi lesz a feladat, mert azt a főnök állítja össze, de célszerű hallgatni rá, mert jók a megérzései.

Éppen a folyosón bóklásztunk, jóval a kulcs visszajuttatása után, de Hyoyeon mégis megugrott, amikor egy magas, barna hajú lány befordult a sarkon. Hihetetlenül hosszú combjai voltak, és egy csavaros gömbnyalókát forgatott dús, rózsaszínre festett ajkai között.

– Látom, Hyoyeon, ma sem dolgozol – jegyezte meg lesajnálóan, és előkapta a telefonját. – Engem meg folyton zaklatnak. Alig lehet már erővel bírni ezt, de hát mit tehetnék, ha én vagyok a legkeresettebb? Örülnék, ha nekem is lenne időm kísérgetni az új lányt – piszkálódott, és majdnem olyan idegesítő volt, mint Hyuna, csak a vörös hajú mellett még kisebbnek is érezte magát az ember. – Amúgy, Yura vagyok – fogott kezet velem, majd magához rántott, és miután cuppogó hangokkal kiengedte az ajkai közül a nyalókát, halkan belesúgott a fülembe. – Ha sikeres akarsz lenni, mutatok pár trükköt. Gyere este a kék százötösbe.

Hyoyeon megpróbálta kiszedni belőlem, hogy Yura mit mondott, de nem kötöttem az orrára. Egyértelmű volt, hogy nem megyek el. Kékkel ugyanis a fiúk szobaszámait írták, és semmi kedvem nem volt gyertyát tartani. Hármasban se vele fogom elkezdeni – csóváltam meg a fejem, és a szobámnál elköszöntem Hyoyeontól. Nagyon feldúlt lett a beszólás után, és folyamatosan a mobilját nyomkodta, hátha talál egy üzenetet, amire eddig nem bukkant rá.

Amikor délután Sojin megérkezett, elmeséltem neki, hogy megismerkedtem két új lánnyal.

– Yurában egy percig se bízz. Ha Hyuna a házisárkány, akkor Yura egy kígyó. Szerintem éppen ezért utálják egymást annyira. Túlságosan hasonlítanak.

– Hiába olyan felkapott Yura, Hyuna a királykisasszony, nem? Amíg ő a főnök lánya, mindig előnyben lesz.

– Nehogy azt hidd! – csóválta meg a fejét Sojin, és újrafestette vérvörös körmeit. – A számok ellen még apuci is kevés. Ha a zsűriben több pontot kap Yura, mint Hyuna, ő lesz az új királynő.

– De Hyuna nem véletlenül vezet, nem? Biztosan nem olyan könnyű legyőzni.

Egyik lányt sem ismertem túlzottan, de úgy tűnt, mindenki hozzászokott már a jól kialakult rendhez, és nyugtalanítóan hatott a hosszúlábú Yura feltörekvése. Megzavarta az állóvizet, és féltek a halacskák, hogy a partra kerülnek. Teljesen úgy éreztem magam, mintha egy mini háborúba kerültem volna. Létezett két tábornok, és az szabta meg az ember sorsát, melyik mellé áll.

– A vizsgán meglátod, hogy Hyuna miért number1. Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de neki tényleg a vérében van ez. Ösztönös, vadító, és még egy aszexuális is őrjöngve élvezne el tőle.

Kicsit túlzónak éreztem Hyuna istenítését, de Sojin már sok vizsgán túl lehetett, és biztosan volt mire alapoznia az állítását. Ami viszont ezután leginkább elgondolkodtatott, hogy miért csak a fiúk mentorálhattak valakit? Amikor rákérdeztem Sojinnál egy nagyon egyszerű magyarázatot adott.

– Te akarnál magadnak konkurenciát hozni? Én biztosan nem.

A vacsoráig semmi említésre méltó dolog nem történt, csak nyújtottam egy kicsit, hogy Jaejoong boldog legyen, és egyre izgatottabb lettem, ahogy közeledtünk az ebédlőhöz. Hyoyeon azonnal csatlakozott az asztalunkhoz, és bár Sojinnal különösebben nem beszélgetett, jól megvoltunk hármasban.

– Elmegyek fürdeni. Te is hamar búj ágyba – simogatta meg a fejem Sojin, mintha az anyukám lenne, és felsietett az emeletre. Talán érezte, hogy szeretnénk kettesben maradni.

Hyoyeon úgy kommandózott fel a kulcsért, mintha minden oldalról kamerák vennék, de a győzelemittas mosolya megnyugtatott, és miután teljesen kiürült az ebédlő, belopóztunk a konyhára.

– Akkor ehetek egyet? – kérdezte Hyoyeon, és a kezembe nyomta a bombonos dobozt. Elmondása szerint betegre ette magát konyakos meggyel, hogy estére kiürüljön, de Jaejoong oppáért meghozta ezt az áldozatot. Nem értettem, hogy ezek után hogy képes még csokoládét majszolni, de ráhagytam. Az alakján nem látszott. – Te jó ég, ez isteni! Ha haragudott rád, ezután tutira nem fog – motyogta, és úgy forgatta a szájában a golyót, mint aki mindjárt elélvez tőle. Elég ijesztő volt.

Már éppen az utolsókat tettük bele a dobozva, amikor meghallottam az ajtónyikorgást. Ijedten kaptam oda a fejem, és átkoztam Hyoyeont, amiért nem zárta be. Rohadtul lebuktunk.

– Hát ti meg mit csináltok itt? – kérdezte egy mély hang, és egy fiatal fiú lépett ki az árnyékból.

– Siwanie! – ugrott a nyakába Hyoyeon, és a szájába nyomott egy golyócskát. – Minahval csináltuk. Ugye, milyen finom? Kész szakácsnő lettem – büszkélkedett.

– Nem cukrász? – kérdezte Siwan teli szájjal, és miután kellően összerágta, és egy korty vízzel eltűntette a fogáról a lehetséges foltokat, szélesen elmosolyodott. – Nagyon ügyesek vagytok. Extra finom lett.

Hyoyeon majdnem kiugrott a bőréből, és be kellett fognom a száját, hogy ne sikongasson. Lehet, hogy Siwan nem akart megfenyíteni minket, amiért belopóztunk a konyhába, de más simán megtehette.

– És hová viszitek őket? – kíváncsiskodott a fiú, aki nagyon ünnepélyesen volt felöltözve, még csokornyakkendőt is kötött.

– Az titok – feleltem gyorsan, mielőtt még Hyoyeon kinyithatta volna a száját. Nem akartam az egész házban telekürtölni, hogy Jaejoong szimpátiájáért gürizek.

– Okééé – nevetett fel Siwan, és Hyoyeon felé fordult. – Valaki kitörölte a mai munkáidat a gépből, de megtaláltam a biztonsági mentést, és elosztottam a hétre. Itt a papírod. Bocsánat, remélem nem nagy gond.

Hyoyeon szép kis botrányt csapott, bár a haragja nem Siwannak szólt, mégis úgy összehúzta magát a fiú, hogy rossz volt nézni. Megpróbáltam lenyugtatni a szövetségesem, de azért megértettem a felháborodását. Ha ma elmehetett volna, nem egy nap alatt kellene mindent letudnia, ráadásul Yura beszólásaitól is megmenekült volna.

– És mi az, hogy valaki kitörölte? – szisszent fel. – Pikkelnek rám az irodában? Szólni fogok apucinak, hogy tisztogasson köztetek, mert valaki bűzlik, mint a romlott hal.

– Erre nincs semmi szükség – emelte fel a kezét védekezően Siwan, és megpróbálta lefogni Hyoyeon csapkodó karjait. – Magam fogok a végére járni, jó? Becsületszavamat adom, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy kiderítsem, nem szándékosság történt-e. Megfelel?

Ha elég jól figyelt az ember, már a megfogalmazásból lehetett tudni, hogy valaki tökkelütött-e. És ez a Siwan egyáltalán nem volt buta fiú. Valószínűleg nem csak Exel táblázatokat készített az irodában, és az, ahogy Hyoyeon hisztijét kezelte, az is arra utalt, hogy nem egy szürke aktakukac.

Bár én nem örültem neki túlzottan, végül muszáj volt beavatnunk Siwant a tervbe. Hyoyeon szerint lehetetlen volt csajként úgy besurranni Jaejoong szobájába, hogy azt senki se vegye észre, úgyhogy a bombonos dobozt Siwanra bíztuk. Gyorsan írtam egy cetlit, hogy Jaejoong tudja, tőlem kapta az ajándékot, és útjára engedtem a délutáni munkám. Nagyon reméltem, hogy ízleni fog neki.

Jaejoong:

A reggeli edzés Mináhval némileg elvonta a figyelmem a problémáimról. Jó érzés volt hozzáérni, és az, hogy büntetlenül tapogathattam, csak még inkább emelte az amúgy csapnivaló kedvemet.

A fagyizás először nem különbözött semmiben attól, amikor Hyoyeont, vagy bármelyik másik, kevésbé sikeres lányomat tanítottam, de aztán eszembe jutott, hogy legutóbb Yunho farka volt a számba, és nagyon hamar borússá vált a hangulatom. Ráadásul Minah folyton azzal volt elfoglalva, hogy milyen jól csinálom, és ez akaratlanul is eszembe jutatta a szakítós szöveget. „Menj vissza szopni, mert úgyis csak ahhoz értesz!” A hócipőm tele lett az egésszel, fájt minden tagom, és semmi kedvem nem volt dolgozni.

Sosem finnyáskodtam, sose volt olyan, hogy lustaságból visszamondjam a munkákat, de most túlságosan lehangolt voltam ahhoz, hogy szerepet játsszak. Kellett egy nap pihi. Minimum egy nap, hogy elfeledjem azt a szörnyűre sikerült estét.

– Apuci, lemondanád a mai munkáimat? Nem vagyok túl fényesen – léptem be az irodába, és megpróbáltam kerülni a tekintetét, de akkor is a fejembe látott volna, ha háttal állok neki, és hegesztősisakot húzok.

– Van ennek bármi köze ahhoz, hogy este későn jöttél haza, és ki van sírva a szemed?

– Van. – Értelmetlen lett volna hazudni, mert úgyis rájön, ráadásul voltunk olyan közeli kapcsoltba, hogy ne kelljen semmit takargatnom.

– Mondd, kérlek, hogy nem azért, amiért fél évvel ezelőtt is hirtelen rosszul lettél!

Nem mondtam semmit, mire idegesen az asztalra csapott. A tolla kirepült a kezéből, és a feketekeretes szemüvege csak még inkább felnövelte a haragos pillantását.

– Miért teszed ezt folyton magaddal? Nem látod, hogy mennyire a padlóra küld? Komolyan mondom, ha még egyszer odamész, intézkedni fogok, hogy többé ne keressen téged!

– A magánéletem még mindig az enyém – figyelmeztettem élesen, de aztán visszább vettem az agarakkal, mert tudtam, hogy nem gondolja komolyan, és amúgy is, csak jót akar nekem. Igaza volt. Én is tudtam, hogy nem kellene folyton Yunho után koslatnom, de aztán mindig rávett valami, hogy mégis megtegyem.

– Jaejoong-ah – enyhült meg kicsit a hangja, és felemelkedett a székből. Aggódó tekintettel ragadta meg a kezem, és végigsimított az arcomon. – Nem emlékszel, hogy milyen mélyre taszított az az alak? Aggódom érted.

– Nem kell – suttogtam, és lesütöttem a pillantásom. Még mindig szégyelltem magam azért, amit a szakítás után csináltam. – Nem leszek még egyszer olyan ostoba. Tanultam a leckéből.

– Jó – motyogta, és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. – Bízok benned, nem azért mondtam. Csak ne menj oda többet!

– Megpróbálok. Akkor elengedsz mára?

– El – nyögött fel színpadiasan, és megdörzsölte a halántékát, mintha rengeteg dolga lenne, és kezdenék szétnyomni a koponyáját. – Menj, tisztítsd ki a fejed, de ne csinálj semmi hülyeséget!

– Köszi.

Fogalmam se volt, hogy mit csináljak, de abban biztos voltam, hogy alkohol kell hozzá. Kezdésnek tehát elővettem a legnagyobb vászontáskámat, és belehalmoztam egy csomó italt a bárból. Főleg likőrök meg keményebb italok voltak, úgyhogy a boltban még vettem pár üveg sört is, hogy ne rögtön a legerősebbekkel kezdjek, aztán felkötöttem a szállítmányt a bringámra, és letekertem a „merengőhöz”.

Ezt a helyet Zelóval találtuk az egyik terepszemlekor, ide hoztunk el pár lányt, hogy eljátszunk velük a kocsiban, aztán csalódottan rájöjjünk, hogy rohadtul nem a mi stílusaink. Azóta folyton ide jöttem, ha gondolkodni akartam. A hely, mintha magába szívta volna az emléket, és folyton arra figyelmeztetett, hogy mindig gondolkodjak, és csak utána cselekedjek.

Lesöpörtem a havat az egyik betonkockáról, és néztem a felüljárón áthaladó autók monoton váltakozását. Mindenki rohant valahová, csak én ültem ott, egymásután pusztítva a sörösüvegek, de meg sem hatott az alkoholtartalmuk. Szerettem volna teljesen hülyére inni az agyam, de félő volt, hogy nem tudnék felkelni, és halálra fagynék, úgyhogy mindenbe csak belekóstoltam. Az italok keverése kicsit eltompította a tudatomat, és talán ez okozta azt, hogy a merengő üvöltő jeleinek teljesen ellent mondva, felkeressem a barátaimat.

Amikor rátenyereltem a csengőre, már nagyon imbolyogtam, és Yoochun alig bírt megtartani, amikor előre zuhantam. Persze az egész szituációt nagyon viccesnek találtam, és folyamatosan motyogtam neki valamilyen alien nyelven, és csak akkor találtam vissza magamhoz némileg, amikor belém erőltetett pár józanító gyógyteafőzetet. Junsu úgy állt a konyhában, mintha attól félne, hogy időzített bomba vagyok, aki perceken belül felrobban, aztán amikor Yoochun megnyugtatta, hogy nem fogok a szőnyegükre hányni, végre kibújt belőle a gondoskodó énje.

– Ugye nem találkoztál vele, hyung? Ugye nem azért vagy ilyen állapotban?

– Ma te vagy a második, aki ezt kérdezi.

– Szóval igen – fújt egyet, és összetúrta a szőke tincseit. – Azt megértem, hogy te miért vagy olyan, mint egy felelőtlen kamasz, de ő hogy lehet ekkora seggfej? Miért nem hagy békén végre? Miért nem engedi, hogy tovább lépj? Hogy lehet valaki… – És Junsu még nagyon sokáig folytatta a kérdéseit, amikre igazából nem várt választ tőlem, de legalább enyhítettek a frusztrációján.

Amíg ő kidühöngte magát, én Yoochunra néztem, és nem kellett egyetlen szót se kiejtenem a számon, nagyon jól tudta, miért látogattam meg őket. Alig láthatóan megrázta a fejét, mire még könyörgőbben néztem rá, mint korábban, és belekapaszkodtam a fekete felsőjébe. Macskáskodva a nyakához bújtam, és rekedten könyörögtem a fülébe, olyan halkan, hogy Junsu ne hallja meg.

– Kérlek. Vedd rá! Már máskor is volt ilyen – emlékeztettem a fél évvel ezelőtti agytisztításra, de nem lágyult el a szorítása a derekamon.

– Nem, hyung. Akkor is napokig veszekedtünk miatta. Nem szereti.

– Kérlek. Szükségem van rá.

Junsu persze hamar megneszelte, hogy susmorgunk, és először játékosan, majd egyre idegesebben követelte, hogy mondjuk el neki, miről pusmogunk. Egyikünk sem akart színt vallani neki, de nem is volt szükségünk rá, mert összerakta a képet.

– Hyung, ugye nem azért jöttél ide? Ugye nem azért? – vágta hozzám a konyharuhát sipító hangon, én pedig túl gyengének éreztem magam ahhoz, hogy védekezzek. – Hogy lehetsz ennyire önző? Mi már egy pár vagyunk! Érted, hogy mi az? Tudod, amikor nem kefélsz félre senkivel.

– Junsu, hagyd már! – vakkantotta oda Yoochun, mielőtt még a szőke pitbullja leharapta volna a fejem. – Nem rugdossuk azt, aki a földön fekszik.

– Persze, de megdugni megdugjuk, mert te most is simán belemennél. Csak akkor azt nem értem, hogy miért velem jársz, és nem vele? Ha annyira fontos neked, hogy azok után is a seggét nyalod, hogy csak akkor néz felénk, amikor akar valamit, akkor gyerünk, tessék, másszál belé, egészségedre!

Válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, amiket rossz volt hallgatni, és mielőtt még eldurvult volna a dolog, felálltam a kanapéról, és magamra kanyarintottam a kabátomat.

– Jobb, ha megyek. Bocsánat, hogy ide jöttem. Igazad van, Junsu, nem gondoltam át. Bocsánatot kérek. Szörnyű barát vagyok.

Junsu nem hordott el mindennek, de a szemei villámokat szórtak, és nem kellett kikísérniük, egyedül is eltaláltam a liftig. A homlokomat a hideg felületnek nyomtam, és az sem érdekelt, ha hirtelen kinyílik, és előreesem. Talán jót tett volna némi fájdalom, hogy észhez térjek.

Yoochun szandálban, és csak félig felkapott kabátban ért utol, és nem engedte, hogy ilyen állapotban biciklire szálljak. Pedig én tényleg elhittem magamról, hogy haza tudnék tekerni. Beerőltetett helyette a kocsijába, és rám zárta az ajtókat, amíg fel nem erősítette a járművet a kocsi tetejére. A piákkal teli táskámat a hátsó ülésre helyezte, gondosan kipárnázva pár kacattal, nehogy összetörjenek az üvegek.

– Junsuval kellene lenned. Nem akarom, hogy összevesszetek miattam – húztam el a számat.

– Junsu meg fogja érteni, hogy neked nagyobb szükséged van most rám.

Mióta Yoochun felhagyott a szakmával, rohadtul magányos voltam nélküle. Régen folyton összejártunk, amikor mindkettőnk beosztása úgy hozta, és rengeteget dumáltunk. Ő volt az, aki beárult apucinál, amikor alámerültem a pokolba, és ő fogta a fejem, amikor a hideg zuhanyfüggöny alá nyomtak. Akkor gyűlöltem érte, de ha nem lett volna olyan makacs és kitartó, még mindig fehér porokat szívnék, vagy rosszabb esetben a koporsóm áporodott földszagát.

– Nem akarom, hogy megcsald – suttogtam, és a leheletem bepárásította az ablakot. Amikor erre rájöttem, végigleheltem az egész felületet, és rajzoltam rá egy hatalmas smile-t. Csak azt nem döntöttem el, hogy mosolyogjon vagy szomorkodjon.

– Nem is terveztem – nyugtatott meg, de a hotel, ami előtt leparkolt, nem ezt bizonyította. Már majdnem megkérdeztem, hogy akkor most mégis szobára visz-e, amikor leesett, hogy nem is egy hotelnél vagyunk, hanem egy emeletes háznál. Pontosan annál, ahonnét én egy fél nappal korábban sírva távoztam.

– Mit keresünk itt?

– Felmész, és örökre lezárod ezt az egészet.

– Ennek semmi értelme – tiltakoztam. – Hogyan zárhatnám le? Ő hív fel mindig. Hiába mondom neki, hogy ne tegye, akkor is fel fog hívni, és én el fogok menni a találkozóra, mert… – elcsuklott a hangom, és behúztam a görbe vonalat az orrocska alá. – … még mindig szeretem.

– Hyung! – fordított erősen maga felé Yoochun, és megrázott egy kissé, hogy az a maradék bódultságom is biztosan semmivé legyen. – Megmondod neki, hogyha még egyszer felhív, elmondod az apjának, hogy viszonyotok volt, és azóta is kefélgettek.

– De akkor… – nyögtem fel. Nem akartam megtenni.

– Akkor soha többé nem fog keresni – vágta az arcomba a tényeket, és olyan komolyan nézett rám, mint a zuhanyzós eset után – Ha nem teszed meg, vagy hazudsz nekem, én magam utazok le a faszomtudja faluba, és addig fogok üvöltözni a házuk előtt, amíg az egész megye meg nem tudja, hogy Jung Yunho meleg. Megértetted?

Yoochunnal felesleges lett volna veszekedni. Ilyenkor a vasrudat is átharapta volna, úgyhogy fülemet-farkamat behúzva felsomfordáltam az emeletre, és még a folyosón is úgy éreztem, hogy Yoochun szemei belemélyednek a hátamba.

Arra vártam, hogy Yunho gúnyos mosollyal az arcán nyit ajtót, aztán az arcomba vágja, hogy tudta, hogy visszajövök, és csak a picsámat kelletem, de nem így alakult. Egy nagyon döbbent, és nagyon ijedt Yunho nézett rám, és szinte azonnal rám akarta csapni az ajtót, hogy aztán azt hazudja, csak egy porszívóügynök voltam, de még idejében becsusszantam a résen.

Nem kis meglepetés ért odabent. Nem elég, hogy ott volt a drága felesége, de a kanapén ült az anyja és az apja is. Yoochunnak nem is kell lemennie vidékre, ha befürdök a küldetéssel.

– Mi a faszt keresel itt, te hülye kurva? – sziszegte Yunho, és megpróbált kitessékelni, de addigra Boah észrevett, és szívélyesen üdvözölt.

– Jaejoong-ah. Ezer éve nem láttalak. Fáradj beljebb! Yunie szülei is pont itt vannak.

Már a megnevezéstől is bukfencet vágott a gyomrom, de Yoochun vérre szomjazott, és meg kellett adnom neki. Magam miatt is. Tudod, ki a kurva…

Ugyanazt az utat tettem meg a kötelező meghajlás után, mint előző este, végigfutattam az ujjam a csecsebecséken, és megállapodtam az óvszeres dobozon, amit most eltakartak egy vázával, de attól még ott volt.

– Öt – jegyeztem meg hangosan, és Yunhón kívül senki nem tudta, hogy mire célzok. Öt óvszer hiányzott a tasakból, tehát, mióta hazajött az asszony, kétszer biztosan csinálták. Ennyire hiányoztam csak neki.

– És valóban! – kiáltott fel Boah, és az arany karikagyűrűje hozzákoccant a pezsgőspohárhoz. – Tényleg öt éve voltál itt utoljára.

Nagyon lassan fordultam csak meg, aztán összefűztem magam előtt a karom, és hanyagul nekidőltem a polcnak. Lustán néztem Boah szemébe, sejtelmesen mosolyogva az ártatlan arcba.

– Utoljára tegnap este voltam itt – javítottam ki. Láttam, hogy Yunho ökle megfeszült a térdén, és a szeme azt üzeni, hogyha jót akarok magamnak, nagyon gyorsan befogom a pofám.

– Tényleg? Yunie nem is mondta – kacagott Boah, és morcosan a férjéhez fordult. – Miért nem mondtad? Pedig kérdeztem, hogy kié volt a másik borospohár! Te meg ijesztgetsz itt!

– Miért? Mit gondoltál, kié? – kérdeztem, és a tekintetemet a sötét szemekbe fúrtam. Láttam bennük a zavart és a kételkedést. Összerakta a jeleket, és gyanakodott, hogy a férje szeretőt tart. Amikor nem válaszolt, tovább feszítettem a húrt. – Azt gondoltad, hogy szeretőt tart?

Boah még a korábbiknál is zavartabban kacagott fel, és mindent tagadott, de Yunho anyja tapasztaltabb róka volt, és villámló szemekkel nézett az édes kis fiacskájára. A szigorú apa pedig védte a szeme fényét, aki mindent úgy csinált, ahogy parancsolta neki.

– Az én fiam nem olyan.

– Miért, milyen a maga fia? – kérdeztem vissza gúnyosan, és visszahelyeztem a testsúlyomat a sarkamról a talpam egész részére, hogyha Yunho felugrana, és arcon akarna törölni, el tudjak hajolni.

– Tisztességes, és becsületes. Pontosan olyan, amilyennek neveltem. Mintha önmagam másolata lenne.

– Ön is kurvázik, amíg a felesége nincs otthon?

Yunho felpattant, azt kiáltva, hogy aljas rágalom, és megpróbálta elkapni a galléromat, de elhajoltam, és így leverte a polcról a porcelánelefántomat. Sajnáltam szegénykét, de lehet, hogy ideje volt, hogy összetörjön.

Amíg Yunho feldolgozta a kezdeti megdöbbenését, felkaptam a váza mögé rejtett óvszeres dobozt, és odahajítottam a sokkolt feleségnek.

– Hányszor csináltátok ma? – kérdeztem, és a földre löktem Yunhót, amikor arcon akart vágni. Bármit is kevert Junsu a teámba röhögve semlegesítette az alkoholt.

– Ehhez nincs semmi közöd! – kérte ki magának, de nem hagytam békén.

– Tegnap három volt benne. Vagy kétszer szexeltetek, és azért hiányzik most öt, vagy tegnap, amikor a számban mozgott, ebből vett ki a táskám helyett.

Most az apa pattant fel, és üvöltötte, hogy aljas rágalom, na meg persze a véleményét rólam, és nagyon reméltem, hogy Boah gyorsan válaszol, mert két felbőszült férfival már nem biztos, hogy elbírtam egyedül.

– Te rohadt, mocskos szemétláda! – vágta a dobozt Yunhónak, és azonnal sírva fakadt. Kicsit sajnáltam, de jobb volt, hogy tudja. Ki tudja, hány évig csalta volna még. Ha nem velem, akkor nővel. Egyik se túl jó Boahra nézve.

– Jung Yunho, azonnal adj erre magyarázatot! – követelte az apa, és amíg Yunho úgy tátogott, mint egy hal, és próbálta kitalálni, hogyan magyarázza ki magát abból, alig láthatóan az ajtó felé araszoltam. A bombát felrobbantottam, a többi már nem az én ügyem.

Kicsit rosszul éreztem magam attól, amit tettem, de Yunho szörnyen bánt velem az este, és biztosra vettem, hogy két hónap, három hónap, másfél év, vagy akármennyi idő múlva is ugyanígy kezelt volna. Nem voltam más számára csak egy izgalmas szexjáték. Ha egyszer szeretett is, annak már rég vége volt.

– Állj meg, te köcsög! – üvöltött utánam, és hiába szedtem kettesével a lépcsőket, egyre közelebb került, és amikor a postaládához értünk, elkapta a kabátomat. Hátra rántott, és miután maga felé fordított, két milliméterre üvöltött az arcomtól.

– Mi a kurva életre volt ez jó neked? Mi a faszért kell tönkretenned egy családot?

Nekilökött a bejárati ajtónak, és a fejem nagyot koppant a kemény üvegen, de még időben ki tudtam gördülni a rúgásából, és a kilincs után kaptam. Veszélyes ilykor hátat fordítani az ellenségnek, és meg is lett a böjtje, akkorát taszított rajtam, hogy végigcsúsztam odakint a fagyos kövön. Égett az arcom, ahogy lehorzsolódott a bőr, de gyorsan a hátamra fordultam, és azonnal védekezően felemeltem a lábam és a karom, hogy ne tudjon teljesen rám tehénkedni. Próbáltam lerúgni, de beletérdelt combomba, és amíg reflexszerűen odakaptam, jó párszor, sűrű egymásutánban arcon vágott.

Végül Yoochun rángatta le rólam, és beleborította az egyik hókupacba. Yunho szitkozódva pattant fel, és a barátomnak esett, de Chunie vasökle gyomorszájon találta, és amíg összegörnyedve szidta mindkettőnk anyját, éppen elég időnk maradt arra, hogy bepattanjunk a kocsiba.

Rohadtul fájt az arcom, és majdnem felkiáltottam, amikor belenéztem a napellenző kistükrébe. Ezzel az arccal még egy jó pár napig nem dolgozhattam, és azonnal pánikolni kezdtem, mi lesz, ha megmarad a nyoma.

– Kenjed ezzel! Jó cucc. Junsu is mindig ezt használja, amikor kidörzsölni a csuklóját a kötél – halászott ki a kesztyűtartóból egy krémes tubust Yoochun, és jó adaggal nyomott a tenyerembe. Elhittem, hogy tapasztalatból beszél.

Apuci persze tajtékzott a dühtől, amikor meglátta az arcom, és először engem barmolt le, majd Yoochunt, hogy ilyen hülye ötleteket ad nekem, hogy nyilvánosan rendezzek jelenetet, aztán Yunho összes eddigi felmenőjét elátkozta. Amikor végre befejezte az ordibálást, elküldött az orvoshoz, aki egész nap bent tartott, mondván, nem tudhatjuk, mennyire vertem be a fejem. Nem szédültem, és hányingerem sem volt, de feküdnöm kellett, miközben az arcom egyre lilult, és már attól is fájt, ha ki meg becsuktam a szám.

Amikor aztán este kikönyörögtem, hogy a saját ágyamban aludjak, hallgathattam a többiek szellemes csipkelődését.

– Jaejoong-ah, csúszik a jég?

– Ez valami új smink, vagy tényleg beverték a képed?

Bezzeg, amikor top formában voltam, Jaejoong hyung voltam, meg légy szíves, adj valami tanácsot, de ha szilvalilára dagadt az arcom, már nem számítottam annyit. Siwon majdnem megfulladt a nevetéstől, amikor meglátott, és meg sem próbálta palástolni az örömét. Megértettem. A legjobb esetben is négy-öt napig kiestem, ami hatalmas előnyhöz juttathatta. És az év végi vizsgába sajnos beletartoztak azok az idegesítő listák is. Ha felgyógyulok, bele kell húznom – csóváltam meg a fejem, és a fordulóban még elkaptam Zelót. A mosoly azonnal leolvadt az arcáról, amint meglátott, és az istenre esküdözött, hogy a szart is kiveri a tagból, aki ezt csinálta velem, de gyorsan lehűtöttem.

– Ne pattogj már! Segíts inkább! Kérd meg Siwant, hogy hétfőig állítson össze nekem egy bomba kuncsaftlistát, és telefonáljon körbe pár befolyásos személynél!

– Rendben, hyung. Amúgy, Siwan is mondta, hogy keresselek meg téged. Valaki kitörölte a gépből Hyoyeon mai feladatait, és így egész nap nem volt senkinél. Siwan hyung már intézkedik az ügyben.

– Kurva jó – túrtam össze a hajam, és Siwon felé lestem. Nem gondoltam, hogy lenne olyan bátor, hogy személyesen kockáztasson, de azt elképzelhetőnek tartottam, hogy valamelyik lányával elvégeztette a piszkos munkát. Tényleg ilyen aljasul akar játszani? – Mondd meg Siwannak, amit üzentem, és tedd hozzá, hogy köszönöm, hogy utánajár.

A szobámba érve aztán az első dolgom az volt, hogy elmenjek fürödni, és utána rendesen végigkenjem magam testápolókkal. A bőröm puha és bársonyos lett, egyedül az arcom ütött ki a fehérségből, de a krém, amit Yoochun adott legalább hatásosnak bizonyult. Fél óra elteltével úgy lezsibbasztotta a ronda részt, hogy nyugodtan befeküdhettem az ágyba, és nem kellett attól tartanom, hogy egy szemhunyásnyit sem alszom a fájdalomtól.

Először nem tűnt fel a doboz az éjjeliszekrényemen, csak a második lámpakapcsolásnál vált biztossá, hogy ott van, de nem én tettem oda. Óvatosan húztam le a tetejét, nehogy kiugorjon belőle valami, de ijesztő bohóc helyett csak apró csokis golyókat rejtett. Amikor beleharaptam az egyikbe, és lassan rágni kezdtem, azonnal szétáradt a számban a gyümölcsös édesség, és rögtön befaltam vagy hatot. Bárki is csinálta, kurva finom lett, és csak nagy önuralommal tettem le arról a tervről, hogy egyben megeszem az egészet.

A doboz alján egy összehajtott, fehér lap szerepelt, és vártam a szerelmeslevelet, vagy a cuki pici szívecskéket, de csak egy egyszerű mondatot írtak rá: „Nagyon sajnálom, ha megbántottalak. Tényleg nem akartam. Neked köszönhetem, hogy itt vagyok, és ezt sosem fogom elfejteni. Minah.”

Amennyire a lezsibbadt arcom engedte, elmosolyodtam, és Minah tiszteletére megettem még egy golyót. Nagyon reméltem, hogy hamar meggyógyulok, mert amint behozom a lemaradást, Minaht fogom csokiba mártani, és addig nyalogatom, amíg meg nem unom.