7. fejezet: Szerpentin

Hyuna:

Sejtettem, hogy fel fog húzni a perszóna, de amikor reggel felébredtem Jaejoong mellett, álmomban se gondoltam volna, hogy pár óra múlva milyen rossz állapotban leszek.

De mindent csak az elején.

Tehát, arra ébredtem, hogy Jaejoong cirógatja a vállam, és semmi kedvem nem volt megmozdulni. Az ágy úgy vonzott, mint egy mágnes, és a pihe-puha puhaság körbeölelte a testem, hogy pár perc múlva két erős kar átvegye a helyét. A hátam a kemény mellkashoz nyomódott, a fenekem az ágyékához, ahol már éledezett a férfiassága. El sem tudtam képzelni, mit csinálnék, ha én is a reggelek nagy részében nedvesen ébrednék.

Már éppen felemeltem volna a lábam, hogy a kedvére tegyek, amikor kivágódott az ajtó, és Sulli berobbant.

– Hoppá! – nevetett fel, de a takarótól nem láthatta, hogy meztelenek vagyunk, tehát nem ez okozta a megdöbbenését. – Azt hittem, zárva lesz.

– Mit szeretnél? – kérdezte Jaejoong, és én kihallottam a hangjából a feszültséget, de Sullinak fel sem tűnt.

– Egy óra múlva lesz reggeli. Nincs kedvetek addig csinálni valamit? Anya elment pakolásra.

Azonnal felcsillant a szemem egy kis huncutságra, és megemeltem a takarót.

– Gyere, pattanj be! Beszélgessünk!

Jaejoong a fülembe morgott, és közelebb nyomta hozzám a csípőjét, de nem kellett célozgatnia, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy kemény. De ez nem is baj. Így jobban hasznát fogom venni, mint lankadtan.

Sulli visszakozott kissé, de végül megkerülte az ágyat, és befeküdt mellém. Azonnal végigsimítottam a karján, és csábosan rámosolyogtam, háta veszi a lapot. Jaejoong folyamatosan szorította a derekam, mintha vissza akarna fogni, de már elhatároztam, hogy játszani fogok, és ebben nem állíthatott meg.

– Mondd csak, Sulli, voltál már férfival? – szándékosan kérdeztem szépen, részben azért, mert fiatal volt még, részben pedig azért, hogy meg ne ijesszem.

– Nem – vörösödött el, és kezdett fájni, ahogy a bátyám szorított, úgyhogy leráztam a kezét.

– És ki akarod próbálni? – kérdeztem, de már akkor fölé másztam, amikor még meg sem szólalt. Nem feküdtem rá teljesen, megtámaszkodtam az egyik karomon, a másik kezemmel pedig végigsimítottam az arcán. – Megtanítalak rá.

Lassan hajoltam rá az ajkára, és nem mozgattam a sajátomat, hagytam, hogy szokja a dolgot, miközben a haját cirógattam. Hogy csúnya dolog-e ellopni más első csókját? Biztosan az, de így legalább szép lesz. Kedves, gyengéd, és nem dugnak le utána egy faszt a torkodon, ahogy az enyémnél tették.

Sulli hamar belelendült, és viszonozni kezdte, sőt, még a nyelvét is használta, amikor átvezettem a sajátomat. Egyre jobban hozzá simultam, és szinte bekebeleztem, amikor megéreztem egy határozott kezet a hajamba, ami erősen hátra húzta a fejem.

– Hagyd levegőhöz jutni szegényt! – kapott le róla Jaejoong, és mindekét karjával magához szorított. Ahogy felültünk, a takaró leesett, és láthatóvá vált nem csak az ő, de az én fedetlen mellkasom is.

Sulli fülig vörösödött, és az arcához kapta a kezét, miközben én Jaejoonggal küzdöttem, de erősebb volt nálam, így maximum a számmal csábíthattam tovább a kis madárkát.

– Sulli – súgtam a nevét – gyere ide! Kóstolj meg! Szeretnéd, nem igaz?

Mind a kettőnket meglepett az, ahogy Sulli lecsókolt. Jaejoong a döbbenettől eleresztette a karom, én nyöszörögve hagytam, hogy feltérképezzék a számat, majd megtaláltam önmagam, és gyorsan átvettem az irányítást. A selymes tincseibe túrtam, megtámasztottam a tarkóját, és alaposan végignyaltam a nyelvét. Rengeteg nyálat használtunk mindketten, de amikor ledöntöttem a párnára, és hozzásimultam, nem érdekelt az esztétikum. Valami ilyesmit étezhetnek a fiúk, amikor meg akarnak dugni valakit – gondoltam, ahogy felhúztam Sulli lábát a derekamra, miközben az egyik kezemmel megragadtam a mellét. Nem volt túl nagy, de elképzelhetőnek tartottam, hogy még fog nőni.

– Unnie – dobta oldalra a fejét Sulli, amikor a lába közé nyúltam. A bugyija már nedves volt, és alig vártam, hogy megszabadítsam tőle.

– Hyuna, túlzásba esel – akadékoskodott Jaejoong, és újra leszedett az áldozatomról.

Ezúttal az ő ajkára tapadtam rá, majd az ölébe ültem, és mozogtam egy kicsit, hogy dörzsöljem a férfiasságát. Tiszta sor volt. Én bebújok Sulli lába közé, és kinyalom, Jaejoong megdug közben. Persze, előtte a számba veszem a morcos bátyusom, lássa csak Sulli, hogyan kell ezt csinálni.

Éppen Jaejoong hasánál jártak a csókjaim, amikor újra megzavartak.

A fúria először megmerevedett, majd egyre vörösebbé vált a feje, és végül rázta a düh. Tényleg azt hittem, hogy ott helyben fel fog robbanni, de csak a torkában történt meg az armagedon. Úgy üvöltött, hogy azon se lepődtem volna meg, ha odahaza is hallják.

– Mi ez az erkölcstelen fertő itt? – csapkodta meg a törölközőbe bújtatott combjait. – Mit mondtam nektek? Azt hittétek, hogy csak fenyegetőzök? Hát, nem! Fel foglak jelenteni titeket, és az egész kuplerájt, ahol laktok! Nem fogtok az én lányomból is kurvát csinálni.

– Anya, ne beszélj így velünk! – kelt ki a védelmünkben Sulli. – Én kedvelem őket.

– Te fogjad be a szádat, vagy tizenhét éves létedre megpofozlak! – lengette meg a kezét a madam, és nem tudhattam, gyerekként hányszor találhatta el vele Sullit, de hatásos fenyegetés volt.

– Becsukná az ajtót? – fűztem össze a karjaimat a mellkasom előtt. – Nem akarom, hogy a fél emelet a mellemet kuksolja. Persze, feltéve, ha belátnak maga mellett.

– Jaj, de szégyenlősek lettünk hírtelen! – emelte meg a hangját a boszorkány affektálva, és csodálkoztam, hogy nem repednek az ablakok. – Nem ment még végig rajtad az egész szálloda? Ilyen a természeted, nem igaz? Anyád mocskos vére nem vált vízzé.

Ez volt az, amit nem kellett volna mondania.

Már az első hullámnál tudtam, hogy nem fogom tudni megállítani. Torkom szakadtából üvöltöttem, és csak azért nem öltem meg a nőt, mert Jaejoong az ágyban tartott. Sulli ijedten pattant ki mellőlem, és az adott pillanatban az anyját kevésbé veszélyesnek találta, mint engem.

– Nem tud rólam semmit! – kiabáltam, és megpróbáltam kitépni magam Jaejooong szorításából, de nem értem el mást, minthogy véresre marjam az alkarját. – Semmit nem tud. Kurvára semmit! Se rólam, se az anyámról! Mi a faszomat ítélkezik? He? Mi a faszt képzel magáról? Mi a…? – Nem tudtam már, hogy mit akarok mondani. Az indulat teljesen elöntötte az agyam, és a következő percek egy az egyben kiestek.

Annyit fogtam csak fel a környezetemből, hogy Jaejoong az oldalamra fordít, és a fogaim közé tolja a párna csücskét. Az egész testem remegett, és úgy éreztem, szétrobban a fejem. Csak akkor pihenhettem, amikor megéreztem a tűszúrást a karomnál. Utána átaludtam a délelőttöt.

Amikor magamhoz tértem, hihetetlenül fáradtnak éreztem magam. Éhes voltam, és szomjas, de közben már csak a táplálék gondolatától is felkavarodott a gyomrom. Fájt az állkapcsom, valószínűleg túl erősen haraptam a párnát, amíg az orvos ideért, és a körmeim alatt is ott volt még Jaejoong alvadt vére.

Amikor felkeltem, azonnal megszédültem, és levertem az éjjeliszekrényről a kislámpát, ahogy megkapaszkodtam, de legalább nem fogtam padlót. Nehézkesen kimásztam a fürdőszobába, és amikor megláttam a tükörképem, sikítani kezdtem. Nem volt rajta semmi változás az előző naphoz képest, csak egyszerűen nem tudtam elviselni az arcom.

Jaejoong nyomott be a zuhany alá, és biztosra vettem, hogy a fehér kötésnek nem jó, hogy ráfolyik a víz, de egészen addig alatta tartott, amíg összekuporodva nem vacogtam a sarokban. Ő is fáradtnak és levertnek tűnt, de hősiesen a karjába kapott, miután tisztára törölt, és visszatett az ágyba. Először nem akartam bevenni az altatót, de tudtam, hogy anélkül nem leszek jobban. Még nem pihentem eleget.

Amikor délután felkeltem, ettem egy kis salátát, aztán újra lefürödtem, de ezúttal egyedül. Miután megszárítottam a hajam, felkaptam egy fekete sortot és egy bőrdzsekit. Nem vettem se bugyit, se melltartót, de még pólót sem. Minek? Az agytisztításhoz nem kell ruha. Csak azért nem pucéran mentem ki, mert nem akartam, hogy letartóztassanak.

Amikor elmentem Jaejoong mellett, elkapta a csuklóm, és odarántott magához. Haragosan néztem rá, de nem oktatott ki, csak a táskámba nyomott egy csomag óvszert, és a telefonomat.

– Vigyázz magadra! – simított végig a hajamon, és mielőtt még megláthatta volna a könnyeimet, elfordultam. Minden egyes cseppet visszaerőltettem, és letopogtam a kocsikhoz. A kulcsot persze egyikben sem hagyták benne, de nem kellett sokat pucsítanom ahhoz, hogy valamelyik tulaja menőzni ne kezdjen. Elég volt pár simi, és néhány szájnyalogatás, máris a kezemben volt a kulcs, onnan pedig már csak másodpercek kellettek, és már az utakat róttam az új járgányommal.

A szél összeborzolta a hajam, és élveztem a pálmafák égbetörő látképét. A világoskékszínű tenger mellett száguldottam el, és ha nem féltem volna attól, hogy az ismeretlen úton karambolozni fogok, egész végig azt figyeltem volna. Vezetés közben egy dalt dúdoltam.

Link

Ma ismét futok,

anélkül, hogy bárki tudná.

Énekeld értem ezt a dalt!

Ma újra ezt az utat követem.

Mindig érted futok.

Azt kérdezet, miért nem állok meg.

Azt kérdezed, nem tartok-e szünetet. Nem.

Nem vagy fáradt? Nem.

Azt mondod, ne adjam mindig ugyanazt a választ.

Mindenki azt mondja, tartsak szünetet.

Az emberek munkamániásnak hívnak.

Miért ilyen módon csinálja? Nem kedvelem.

Ezt csinálva, azt csinálva, nem szeretem.

Ezért mondják.

Próbálnak olyanná tenni, mint mindenki más.

Kössz, hogy aggódtok, de

vigyétek innen azokat a főnökösködő kezeket!

Bármivé is válok, én döntöm el.

Csak higgyetek bennem, legyetek velem.

Nincs mit megbánnom. Nem tudok többé leállni.

Még mindig

futok és futok, futok és futok,

futok…

Mindegy volt, hány év telt el, semmi sem változott. Még mindig menekültem a múltam elől, ahogy Jaejoong is. Mindketten rohantunk előre, az ismeretlenbe, a nagy semmibe, mert még az is jobb annál, mint amit magunk mögött hagyunk. Mert csak futunk és futunk, hiszen ha megállunk, egy lépéssel közelebb kerülünk az emlékekhez.

Megtehetném, hogy abbahagyom ezt az életet. Elegendő pénzem lenne arra, hogy vegyek egy menő házat, hatalmas medencével, és életem végéig jól éljek, de mi értelme lenne? Mivel lennénk ettől beljebb? Attól még ugyanolyan magányos lennék, és ugyanúgy gyötörnének a rémálmok.

A bázis volt az otthonom. Ott volt apuci, és Jaejoong, a családom. Még az a sok idegesítő lány is hiányozna, akik lesik minden lépésemet, és bár gyűlölnek, de rajonganak is értem. Én oda tartozom.

Elhajtottam egy telepjáró mellett, és amikor a visszapillantó tükörben észrevettem, hogy csak fiúk ülnek benne, félrehúzódtam. Feltérdeltem az ülésre, és lehúztam kissé a bőrkabátom, hogy lássák, nincs alatta semmi.

– Miben segíthetünk, szépségem? – kérdezte az egyik srác angolul. Jaejoong szerint szörnyű akcentusom volt, de meg tudtam értetni magam, és a kuncsaftjaim mindig aranyosnak találták, ha így beszéltem.

– Olyan meleg van. Beolajozhatnátok? – nyaltam végig a számon, és jobban behajoltam, hogy belássanak a ruhám résén. – Mindhárman. Mit szóltok?

Persze, hogy belementek. Pedig az egyikük ujján karikagyűrű volt, de ha felajánlkozott neki egy nő, ráadásul ilyen ajánlattal, nem utasíthatta vissza. Ritkán láttam olyan erkölcsös férfit, aki nem élné át a legperverzebb vágyát, ha megtehetné. Szinte soha nem sodort ilyet felém az élet.

Amikor begurultunk egy bokros részre, hogy az arra járók ne lássák a pucér seggüket, szinte azonnal átszálltak az autómba. Én ugyanis be nem ültem egy idegen kocsijába, ami ráadásul még zárt is.

Régen csináltam análisan, és eltartott egy ideig, amíg kellően kitágultam, de addig is leimádkozták Istent a fellegek között a kezeimtől és a számtól. Amikor aztán teljesen megtöltöttek, lehunytam a szemem, és elvesztem az élvezetbe. Még az sem zavart, hogy egy kicsit durván keféltek, és sokkal többször lökte le magát a harmadik a torkomon, mint jól esett volna. Jaejoong néha azzal szívatott, hogy succubus vagyok, és elszívom az emberek életerejét, de ha az életüket nem is, a vágyaikat tényleg bekebeleztem. Minden egyes orgazmus után kiszakadt a tudatomból egy fájó darabka, és elgurult a szerpentinen. Néha szőnyegeken haladt végig, néha parkettán, olyakor autóbelsőkön, vagy kemény matracokon, de nem számított.

A vékony óvszertől mindent tökéletesen éreztem, csak nem estem teherbe, és nem kaptam el semmilyen betegséget. Végül mind a hárman a testem különböző részére élveztek, ha bennem még nem durrantak el. Igazából, nem figyeltem a részletekre.

Amikor egyedül maradtam, pár percig még jól éreztem magam, aztán, ahogy ment le a nap, a melankólia is visszatért. A táskámból elővettem a gyógyszeres fiolát, és bekaptam pár szemet. Szomjas voltam, de nem akartam visszamenni a hotelbe, így betértem az egyik bódéba, és ittam pár koktélt.

Végül annyira sikerült kiütnöm magam, hogy a tulajdonos bácsika kísért el az autómig, majd tárcsázta az első embert a gyorshívómon. Apuci Jaejoongot küldte értem, aki szerencsére továbbra is csendben maradt, és nem üvöltözött velem, amiért teljesen szétcsaptam magam.

Apuci annál mérgesebb volt, amikor megkaptam a fejmosást a szobámban.

– Mit kértem tőled? Mi volt az egyetlen dolog, amit kértem? – rótta már a hatvanadik kört.

– Hogy hagyjam békén a lányod? – kérdeztem, és ittam még egy pohár vizet. Kezdett hatni a gyógyszer mellékhatása, és egyre nyűgösebb lettem. – Nem rontottam meg. Élvezte. Ledugta a nyelvét a torkomon.

– Jaejoong, beszélj vele te, mert én menten felrobbanok! – dörzsölte meg apa a homlokát, és kiviharzott a szobából.

A bátyusom leült mellém, és elkezdett levetkőztetni. Amikor eldöntött az ágyon, azonnal széttártam neki a lábam, de nem feküdt közé, csak a nyakamig felhúzta a takarót, és rám parancsolt, hogy aludjak.

Amikor éjszaka rám tört a sírógörcs, és nem tudtam kontrolálni a légzésem, ott volt mellettem, és simogatta a hátam, amíg a papírzacskó nem használt. Emlékeztem rá, amikor hazahozták egy roham után.

Szerettem a hatalmas házat, aminek minden szobája egy-egy titkot rejt, és minden nap újult kíváncsisággal barangoltam az emeletek között. Néha hallottam, hogy hancúroznak egymással a pillangók, és egyszer végignéztem a fiúk zuhanyzójában egy orális szexet két olyan srác között, akiket korábban lányokkal láttam. Mégse undorított el a dolog, nem éreztem bűnösnek magam, és egy cseppet sem féltem az itt élő emberektől. Ezek nem olyanok voltak, mint akik anyámhoz jártak. Nem bűzlöttek a piától, nem erőszakoskodtak, és nem vertek meg senkit.

Akárhová is mentem, mindig Jaejoong szobája körül kötöttem ki. Én tizenöt voltam, ő tizenkilenc, és persze, hogy istenítettem. Lenyűgözően szép volt minden hajszínnel, hosszú és rövid tincsekkel, ékszerekkel vagy anélkül. Olyannak láttam, mintha igazi pillangó lenne. Minden harmadik hónapban új ruhába bújt, a szárnyai új színben és új formában tündököltek, miközben ugyanaz a személy maradt.

Aznap láttam először embernek. Ahogy két nagyobb fiú betámogatta, nem is, inkább behúzta apuci irodájába. Amint átlépték a küszöböt, Jaejoong összeesett, bár már korábban se tudott volna megállni a saját lábán. Egész testében remegett, az arca vörös és nedves volt a sok sírásból, és néha alig kapott levegőt.

Még apuci sem érhetett hozzá. Ha megérintettünk, rátört egy sírógörcs, vagy üvölteni kezdett, és néha rángatta a fejét, mintha rázná az áram, vagy megszállta volna az ördög. Hihetetlenül megijedtem tőle, és amikor beinjekciózták, kicsit megkönnyebbültem.

Este megpróbáltam kiszedni apuból, hogy mi történt Jaejoonggal, de csak annyit válaszolt, hogy ne aggódjak, jobban lesz. Hosszas faggatózás után derítettem ki, és azt is másoktól, hogy Jaejoong egyik munkája sikerült rosszul. Illetve, minden úgy folyt, ahogy meg volt beszélve, csak Jaejoong útközben rosszul lett. Állítólag már ott is ellenségesen és hisztérikusan viselkedett, amikor megérkeztek a biztonságiak, de a sofőr szerint a kocsiban lett igazán rosszul.

Amikor éjszaka belopóztam hozzá a korterembe, mélyen aludt. Infúziót kapott, és valószínűleg rengeteg nyugtatót, mert még lélegezni és láthatatlanul tudott. Hihetetlenül sápadtnak tűnt, és olyan törékenynek, mint még soha.

Feltérdeltem az ágya mellé, és hosszú idő után újra imádkoztam. Anyám temetésén megfogadtam, hogy megtagadom istent, mert ha létezne, nem történtek volna meg velem a szörnyűségek, de ott, Jaejoong ágya mellett újra hívtam őt, és arra kértem, hogy gyógyítsa meg a fiút, aki mindenkivel olyan kedves. Nem tudtam, mi baja. Hogy ez valami szervi dolog, vagy mentális, és egyáltalán meg tudják-e gyógyítani, így nem mozdultam mellőle. Féltem, hogy amikor reggel felébredek, már fehér lepel fogja takarni.

Amikor három nap múlva képes volt úgy ébren lenni, hogy tudta, hogy hol van, és kik vannak körülötte, megnyugtatóan rám mosolygott.

– Ne aggódj, Hyunie! Jól leszek.

A pánikroham rosszabb volt, mint bármilyen más rosszullét, mert amíg el nem múlt, úgy érezted, bármelyik perc az utolsó lehet. Ilyenkor lepörgött előttem az életem, és lehetőségem volt mindent megbánni, de tudtam, hogy jól döntöttem. Lehet, hogy egy felszínes, önpusztító és hihetetlenül önző életem volt, de azért a két emberért, akiket a világon mindennél jobban szerettem, minden bűn és hiba megérte.

– Ne aggódj, Jaejoongie! Jól leszek – préseltem ki egy halvány mosolyt magamból, de egy cseppet sem győztem meg a bátyám.

– Persze, majd elhiszem, ha nem eszed a hajad – húzott ki pár szálat a számból, és visszabújtatott a takaró melegébe. Az ablakot kinyitotta, hogy jöjjön be friss levegő, és élveztem, ahogy a szellő felszárította a könnyeket az arcomról.

És mindez amiatt a boszorkány miatt történt, aki anélkül jártatta a száját, hogy bármit is tudna.

Reggel Sulli bűnbánó arca volt az első, amivel szembe találtam magam. Az ágyam szélén ült, és a világos bőrén meglátszott a pofon nyoma. Kinyúltam, és megsimogattam a folt helyét. Nem akartam, hogy miattam bántsák.

– Sajnálom az arcod – vallottam be. Bocsánatot tudtam kérni, ha kellett.

– Nem kell. Anyám nem ért meg se engem, se titeket. Apa mindent elmondott. Hogy igazából mit dolgoztok, és hogy miért. Nem haragszom, amiért nem mondtátok el.

– Szerettük volna, ha jól kijössz apával. Nagyon fontos vagy neki.

– Tudom, hogy ez fura, mert nem vagyunk vér szerinti testvérek, és alig pár napja ismerjük egymást, de igazán szeretlek titeket. Veletek lehet beszélgetni olyanokról, amikről anyával nem. Még Jaejoonggal is, pedig ő fiú.

Ezen muszáj volt felnevetnem. Olyan gyermeki és olyan ártatlan volt Sulli, de megértettem, hogy ilyen. Ha az anyja nem engedi felnőni, hogyan máshogy kellene viselkednie? Pedig neki is biztosan vannak vágyai és álmai, és ha ezeket lenyomják, az borzasztó lehet. Apuci mindig engedte, hogy belevágjak egy újabb és újabb hobbiba, még ha pár hónap múlva abba is hagytam.

– Velünk nyugodtan beszélhetsz bármiről. Szívesen segítünk, ha szükséged lenne rá.

– Az jó lenne. Annyira össze vagyok zavarodva.

Arrébb húzódtam, hogy mellém tudjon ülni, és csak akkor láttam meg az ajtót támasztó Jaejoongot, amikor felpolcoltam a fejem. Úgy állt ott, mint egy őrzővédő, és az alkarján virított a fehér kötés. Nagyon reméltem, hogy nem hagytam maradandó nyomot a tökéletes bőrén.

– Amikor megcsókoltál… vagyis, már előtte is… Jaj, nem tudom, hogyan mondjam! – nyögött fel Sulli, és a tenyerébe temette az arcát.

– Csak mondd ki, amire gondolsz. Mintha magaddal beszélnél.

– Azt hiszem, tetszel nekem. Olyan furán érzem magam melletted. Már az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Hevesebben ver a szívem, és zavarban vagyok, és mióta megcsókoltál… arra vágyom, hogy újra megtörténjen – suttogta.

Nem ez lett volna az első alkalom, hogy elcsavarom egy nő fejét, de azt is számításba kellett vennem, hogy Sulli még fiatal, valószínűleg velünk élte át az első szexuális érintkezését, és most nem tudja hová tenni az érzéseit.

– És máskor is éreztél már ilyet?

– Nem, de többször előfordult már, hogy egy filmben, vagy a tévében a nőket jobban megnéztem, mint a férfiakat. Ha egy srác ledobta a pólóját, attól nem lett melegem, de ha egy lánynak szépen gömbölyödött a melle, vagy szép, hosszú combjai voltak, akkor eszembe jutottak perverz gondolatok.

Megpróbáltam felidézni, Sulli milyen arcot vágott, amikor rájuk találtam Jaejoonggal a barlangban, de bárhogy csavartam is ki, akkor is pironkodott.

– És Jaejoong? Ő sem tetszik?

– Az arca tetszik. De ő olyan lányos fiú.

– Lányos? – csattant fel nemtetszően az említett, és gyorsan korrigáltam, mielőtt még seb esett volna a férfiúi büszkeségén.

– Úgy érti, hogy szépfiú vagy, nem olyan macsó, mint Siwon.

– Ja, jó! – húzódott vissza Jaejoong a társalgásból. – A szép jelzőt elfogadom.

Sokáig faggattam Sullit, és elképzelhetően tartottam, hogy kicsit jobban vonzódik a nőkhöz, mint a fiúhoz, de a srácok se hagyták hidegen, csak jobban szerette a lágy vonásúakat. Az idolok között rengeteg ilyet találhatott. Nem gondoltam, hogy ezzel probléma lenne. Én általában nem kívántam meg egyetlen nőtársamat se csak a külseje miatt, az ágyban viszont előfordult, hogy nem kellett megjátszanom magam. De én speciális eset voltam, hiszen engem a virágpor helyett a lepkék kéjpora izgatott.

Miután Sulli visszavonult a szobájába gondolkozni azon, amiket mondtam neki, például, hogy mondja el az apjának, mert sokkal megértőbb, mint az anyja, és talán többet tud neki segíteni nálam.

– Mindig meglep, amikor kedves vagy – ült le mellém Jaejoong, és apró csókot nyomott a számra. – Jobban érzed magad?

– Igen. Szeretnék ma fürödni a tengerben. Velem tartasz?

– A sebemnek nem tenne jót a só, de derékig belemegyek, és labdázhatunk is.

– Ennyire rossz? Sajnálom. Remélem, hogy helyre tudják hozni.

– Ennél ezerszer rosszabb dolgokat is helyre tettek már a dokik. És nem kell szabadkoznod, tudom, hogy milyen. A lényeg, hogy jobban vagy.

Szívesen tűrtem volna még a csókjait, de hívott a tengeri levegő illata. Annyi fürdőruhát hoztam, amit a rosszulléten miatt fel se vehetek mind, és ezt sürgősen orvosolni kellett. Jaejoong csókjait éjszaka is élvezhettem, a napfényben ragyogó tenger gyönyörűségét már kevésbé.

6. fejezet: Ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek

Minah:

A tortúránk hétfő reggel azonnal megkezdődött, Yura úgy vonult be a kantinba, mintha divatbemutatón lenne, és mindenkinek parancsolgatott. Amikor megállt az asztalunknál, tudtuk, hogy szorulni fogunk. Legutóbb itt pofozta fel Hyuna, és ezért jelenleg csak mi felelhettünk.

Testhez simuló, combközépig érő fekete nyári ruha volt rajta, és a magas sarkúja úgy kopogott a padlón, mint egy szigorú katonai zenekar karmesterbotja. Egy-kettő, egy-kettő, neked annyi, egy-kettő.

– Sojin, evés után indíts a konditerembe, és csinálj magaddal valamit, mert olyan girhes gebe vagy, hogy rossz rád nézni.

Kellett egy perc, mire feldolgoztam, amit hallottam, de Hyoyeon agya gyorsabban forgott, ha sértéseket hallott, és azonnal felugrott. A világos bőre egészen kivörösödött a dühtől, és sötétbarna szemei haragosan villogtak. A rövid ismeretségünk alatt nem láttam még ilyen mérgesnek, bár igaz, hogy nem is kerültünk ilyen szituációba.

– Mit képzelsz magadról, ki vagy te? – esett az ezüstérmesnek. – Hogy mersz ilyesmiket mondani másoknak? Sojin igenis szép. Nagyon szép, és ezerszer jobban táncol nálad. A múltkori vizsgán kétszer annyi pontot kapott, mint te, ha elfelejtetted volna.

Amikor Yura felpofozta Hyoyeont, egy pillanatra megfagyott a levegő, majd az önjelölt királynő hátradobta vastag, barna haját, és rózsaszín körmei közé fogta Hyoyeon állát.

– Vigyázz magadra, feltörekvő, mert visszaküldelek oda, ahonnét jöttél! – sziszegte, és visszalökte Hyoyeont a székre.

Nem tudtam, honnan került ide a szőkeség, de nagyon fájdalmas lehetett neki, mert teljesen összehúzta magát, és elfordította a fejét, hogy Yura ne láthassa a könnyeit. Sojin azonnal a szárnyai alá vette, és zsebkendőt nyújtott felé, de Hyoyeon vigasztalhatatlan volt. Yura ezerszer undorítóbban viselkedett, mint Hyuna.

– Te még mindig itt vagy, új lány? Beszélni fogok Donghae oppával, hogy vágjon ki! Semmi hasznod nincsen.

– Mit tudod te azt? – vágtam vissza, és elkaptam a kezét, amikor meg akart ütni. – Engem nem fogsz pofozgatni. Nem vagy méltó hozzá, hogy megérints!

– Hogy mit mondtál? – kapta ki a kezét a szorításból Yura, és szikrázó szemekkel hajolt közelebb hozzám. – Nézd már meg a ranglistát, szivi! Én felül vagyok, te a legalján. Lopod itt a levegőt, meg a főnök pénzét.

– Gratulálok, nagyon büszke lehetsz a helyezésedre – mosolyogtam rá gúnyosan, és úgy pakoltam össze a tányérokat, hogy közben nem szakítottam meg a szemkontaktust. – Szerinted félek tőled? Még Hyuna lábnyomába sem érsz.

– Mire vered úgy magad, he? – dühödött fel, és csípőre vágta a kezeit. – Örülsz, hogy Jaejoong meghúzott? Elárulom, hogy nem te vagy az egyetlen itt.

– De ahogy látom, te vagy az egyetlen, aki kimaradt. Mondjuk, nem csodálom. Jaejoongnak van ízlése.

Mielőtt még véglegesen egymásnak eshettünk volna, egy határozott kéz utat vágott közöttünk, és egy határozott mozdulattal befurakodott közénk. Zelo mosolya a füléig ért, és nagyon jókedvűnek tűnt volna, ha a szeme nem villog olyan zaklatottan. Az ujjai hidegek voltak, ahogy hozzám értek, de határozottan szorultak a csuklómra, ahogy kirángatott az ebédlőből.

Amikor a folyosóra értünk, azonnal kifújta az összes széndioxidot, amit addig visszatartott. Úgy nézett ki, mint aki az előbb hatástalanított egy időzített bombát, pedig nem voltunk ennyire veszélyesek. Még nem téptem meg Yurát, és ő sem akarta kitaposni belőlem a szuszt. Messze voltunk attól, hogy Zelo szívrohamot kapjon.

– Már azt hittem, összeverekedtek – nyögött fel, és beletúrt a rózsaszín tincseibe. – Jaejoong hyung meg is ölt volna érte. Kikötötte, hogy figyeljek oda rád!

– Köszönöm, de megoldottam egyedül is.

– Ne azért ne köss Yurába, mert erősebb nálad! Simán lenyomnád. Már attól sírva fakadna, ha letörne a körme. Siwon miatt ne tedd! Most, hogy Jaejoong nincs itt, nem tud megvédeni a bosszújától.

Siwonról semmi jót nem hallottam, és folyamatosan úgy volt beállítva, mint valami maffiafőnök. Igaz, hogy akkor sem tett rám jó benyomást, amikor első nap találkoztam vele az edzőteremben, de azért nem volt annyira vészes. Vagyis, nem nézett ki úgy.

– Amúgy, hívat a góré. Azt mondta, beszélni szeretne veled valamiről.

Izgultam, ahogy bekopogtam Sukchun irodájába, mert tudtam, hogy nem egy mosolygós arc fog várni, hanem egy teljesen idegen férfié. És ő talán nem lesz olyan elnéző velem, mint apuci. Valószínűleg, teljesíteni is akar, és szép számokat produkálni, amíg a főnök nyaral, tehát minimum szarrá dolgoztat.

– Minah, igaz? – intett a karosszékre, és szélesen széttárta a karjait.

Nagyon helyes férfi volt. Az izmos, kisportolt testén megfeszült a világos pólója, és a vörösesbarna haját lazán felzselézte, mintha éppen egy nő túrta volna össze nemrég. Sokkal idősebbnek tűnt nálam, valahol a harmincas éveiben járhatott, de nagyon sármos arca volt. Egy kicsit zavarba is jöttem tőle.

– Ahogy látom, elég rossz számokat produkálsz.

– Igen. Sajnos, nem kapkodnak utánam.

– Ne aggódj! Ez mindenkinek ilyen az elején. Felfuttatlak egy kicsit. Mit szólsz hozzá? – Amikor aprót bólintottam, folytatta. – Mihez értesz? Tudsz játszani például valamilyen hangszeren?

– Nem, de a hangom nem olyan vészes… Mondjuk, nem is vagyok egy dalos pacsirta.

– Énekelj valamit!

Eldúdoltam egy népdalt, és bár néha megbicsaklott a hangom, Donghae nem fogta be a fülét, és az arcán sem tükröződött lenézés. Folyamatosan jegyzetelt, majd kiadott pár popdalt, hogy azokat is énekeljem el. Nem volt túl egyszerű dolgom, mert sokat nem ismertem, és csak a megérzéseimre hagyatkozhattam.

Amikor végeztünk, megkért, hogy álljak fel, majd a kezembe nyomott egy ásványvizes palackot, és csettintett egyet.

– Karaoke be! – intett rám, mint egy karmester, mire elkezdtem jobbra-ballra lépkedni, kicsit rázva a fenekem. – Cukiság be! – jött az újabb instrukció, és elég nehéz volt úgy dalolni, hogy közben mindenféle aranyos figurát vágtam, de a végére egészen élveztem a hülyéskedést. – Jól van. Elég volt.

Amint leültem, azonnal benyakaltam a folyadékot, és letöröltem az izzadtságot a homlokomról. Sokkal fárasztóbb volt, mint számítottam rá, ráadásul nagyon izgultam, és ez csak még jobban leizzasztott. Donghae a laptopján pötyögött, és hirtelen forgatta felém, hogy lássam a kijelzőt. Egy karaoke bárt hozott ki a keresés, ahová elég magas volt a belépési díj, és sejtettem, hogy miért.

– Bevállalod? Elég rosszul keres, de jobb, mintha itthon ülnél. Lehet, hogy kérnek ezt-azt, ilyenkor be kell jegyezned a nyilvántartásba, és aláíratnod velük. Menni fog?

– Azt hiszem, igen.

– Jó. Akkor menj le a ruhaosztályra, és szabasd magadra az uniformist!

Donghae egész jó munkát talált nekem, és bár sejtettem, hogy pár fogdosást, esetleg egy kis kézmunkát be kell majd vetnem, de mivel a miénk volt a karaokebár, attól nem kellett tartanom, hogy zárt ajtók mögött letámadnak az öltönyösök.

Az egyenruha egy fekete mini volt, fodros szoknyával, és mély dekoltázzsal, de kaptam hozzá csipkés combfixet, és két aranyos cicafület is. A sminkemet nagy műszempillák, és macskás szemek alkották, hogy még jobban hasonlítsak egy kölyökcicára. A számra világos szájfény került, az arcomra rózsaszín pír, és némi gyémántfényű púder. A körmeimről lemosták a vörös festéket, és fényes strasszokat pakoltak a francia alapra. Az egyikről még egy kis láncocska is lifegett aranyosan.

Amikor Sojin meglátott, azonnal körbeugrált, és lőtt rólam pár képet, hogy megörvendeztethessük Jaejoongot. Fogalmam sem volt róla, hogy Bora Borán mennyi lehet az idő, és hogy egyáltalán már odaértek-e, így nem vártam meg, hogy visszajelezzen. Az öltözködéssel elment az idő, és nemsokára indulnom kellett.

Hangosan kopogtam be Jaejoong szobájába, mert nem tudtam, mit csinálnak odabent, de mindenképpen beszélni akartam Yoochunnal. Most ő volt a mentorom, és tudnia kellett arról, hová megyek, és mit csinálok. Jaejoong mindig ellátott jó tanácsokkal, bíztam benne, hogy Yoochun is szól, ha elfelejtettem valamit.

A mentorom kócos hajjal nyitott ajtót, de azonnal beeresztett, szóval semmi olyasmit nem csináltak Junsuval, amihez ne lenne közöm. A szőke divattervező az ágyon ült, körülvéve rengeteg skiccel, és annyira belemerült a munkába, hogy észre sem vett.

– Miben segíthetek? – kérdezte Yoochun, és felállította az egyik eldőlt vázát. Az ő laptopját is papírhalom vette körbe, meg rengeteg üres kávéscsésze, amiből nemrég ürülhetett ki a szíverősítő.

– Csak szólni akartam, hogy Donghae oppa szerzett nekem egy munkát. A Red Cherry Lips karaokebárban kell énekelnem.

– Az apucié, úgyhogy nem lesz gond vele. A biztonsági őr a terem előtt fog állni, de ne hagyd, hogy beszorítsanak, és mindenképpen vigyél magaddal óvszert. Tedd a melltartódba, ott nem látszik, és legalább nagyobbnak tűnik a kosarad.

– Rendben, köszönöm.

– Szívesen. Keress meg, ha végeztél. Addigra talán befejezem ezt a rohadt pályázatot.

Elköszöntem tőlük, és Junsu valószínűleg mégis csak észrevehetett, mert felemelte a kezét. Persze, az is lehetett, hogy csak begörcsölt a csuklója, és próbálta kirázni belőle a fájdalmat.

A karaoke teremben színes neoncsövek égtek, és amíg megérkeztek a vendégek, bőven volt időm kipróbálni pár dalt. Nem választottam túl nehezeket, mert úgy sejtettem, úgyis az a lényeg, hogy egy szép lány kellesse magát, amíg ők részegre isszák magukat. Nem azért jönnek, hogy élvezkedjenek a csodás hangomban.

Ugyanaz a fiú őrködött az ajtóban, aki Jaejoonggal kimentett Minkyutól, így teljes biztonságban éreztem magam. A hosszú, fekete asztalra sormintát tettem az apró sojus poharakból, és megpróbáltam úgy kiönteni az italt, hogy ne ejtsek foltot. A fekete tűsarkúmban kicsit nehéz volt egyensúlyozni, de végül sikerrel jártam, és amikor megérkeztek a vendégek, már a karaoke gép mellett mosolyogtam.

Pár férfiaknak majdnem kiesett a szeme, aztán, ahogy beindult a parti, hangosan tapsoltak nekem, és bíztattak, hogy énekeljek még, miközben sorra öntötték magukba az alkoholt. Páran rányomultak azokra a lányokra, akiket magukkal hoztak, és engem csak a nagyon kitartóak ostromoltak. Kérték, engedjem, hogy megfogják a lábam, vagy táncoljak nekik valamit, de olyanok is akadtak, akik csak pár aranyos fejet kértek tőlem.

Miután elegendő ital elfogyott, és éhesek lettek, bekísértek egy átlátszó fóliába csavart lányt. Amint a dekoratív „alátét” végigfeküdt az asztalon, a segítők telerakták finomabbnál finomabb falatokkal. Persze, egyesek megpróbálták lenyalogatni a kifolyt szószt, és ezzel ingerelték a kemény mellbimbókat, vagy éppen a testszínű tanga vonalát rajzolták körbe, de ez teljesen megengedett volt. Még engem is rávettek, hogy egyek a lányról egy sushit. Közben, valaki a fenekemre csapott, amire aranyos bosszankodással válaszoltam, majd visszamentem, és benyomtam egy újabb dalt.

Ez a munka ezerszer könnyebb volt, mint a szokásos, de tényleg hihetetlenül keveset fizetett. Mármint, ahhoz képest, amit Hyuna vagy Jaejoong segítségével kerestem. Az adóságom pedig túl nagy volt ahhoz, hogy ilyesmivel húzhatnám az időt. Nem akartam örökké pillangó lenni, és minél hamarabb teljesítettem a feladatot, annál hamarabb újrakezdhettem a normális életem.

Azonnal megkerestem Yoochunt, ahogy ígértem, és mindent elmeséltem neki az estéről. Ő nyugodtan dohányzott mellettem, és csak akkor mozdult meg, amikor lehamuzta a szálat. A szemei véreresek voltak a laptop erős fényétől, és halvány karikák húzódtak alatta, de még így is nagyon megnyerő férfi volt. Értettem, hogyan került ide. És azt is, hogy jóban voltak Jaejoonggal. A szép emberek mindig vonzzák egymást – gondoltam, és sehogy sem értettem, Sojin miért barátkozik velem.

– Minah, szeretném, ha holnap táncolnál nekem egy kicsit. Tizenegykor várlak a táncteremben. A fiúk edzőterméből nyílik, a futógépek mellett van az ajtó. Kényelmes ruhát vegyél fel, amiben könnyű mozogni, de ne takarjon túl sokat.

Amikor visszatértem a szobámba, és ledobtam magam az ágyamra, Sojin éppen a haját fésülte, és arra panaszkodott, hogy milyen kínzó izomláza van a sok felüléstől. Megkértem, ha reggel jobban érzi magát, az óra előtt tanítson nekem pár mozdulatot, mert nem voltam egy nagy tánctehetség, és nem akartam leégni Yoochun előtt.

– Minah, nézd, Jaejoong oppa küldött egy képet – sikkantott fel, és az orrom elé nyomta a készüléket.

Jaejoong nagyon helyes volt a fotón. Valószínűleg egy napágyon feküdt, és a háttérben látszott egy hatalmas medence pár zöld növénnyel körbevéve. Puszit küldött nekünk, és a fényhatástól a haja majdnem olyan sötétnek tűnt, mint a festés előtt. Üzenetben azt írta: „Most is rátok gondolok”. Ezek után biztosan mi is rá gondoltunk egy ideig.

Amikor áthívtuk Hyoyeont pizsipartizni, és megmutattuk neki a képet, egy időre elkobozta a telefont, és azonnal átküldte magának. Szűrt be néhány szívecskét a kép oldalára, és változtatott a színeken egy applikációval, majd visszaküldte Jaejoongnak, mondván, hogy felturbózta kicsit. Jaejoong pár vigyorgó emotikonnal reagált a dologra, és kijelentkezett a chatből. Hyoyeon erre csúnyán összehúzta a szemöldökeit, és vártuk, hogy kifakadjon, de amint elkezdett rezegni a telefonja, eltűnt az arcáról minden rosszállás.

– Az oppa videóhívást kér! – olvasta le a kijelzőről, mire mindhárman szorosan összepréselődtünk, hogy beleférjünk az elülső kamera apró hatókörébe.

– Szia, opppaaaaa! – kiabáltunk egyszerre, amikor megláttuk a mentorunkat. Jaejoong erre rögtön felkacagott, majd megmutatta nekünk a kilátást. Rohadt kis mázlista. A hotel lenyűgözően gyönyörű volt. A medence tiszta és fényes, és odafent egyetlen felhő sem veszélyeztette a napot.

– Jó dolgom van, mi? – irányította vissza a telefont, majd kihasználva, hogy látja magát az alsó négyzetben, helyére igazított pár kósza tincset.

– Mi van Jaejoong, video szexelsz? – hallatszódott a háttérből Hyuna piszkálódása, majd egy halom haj zúdult a kamerába, és pár percre elsötétült a kijelző. Némi szitkozódás és recsegő veszekedés után újra kitisztult a kép, és Jaejoong mellett egy extradögös Hyuna jelent meg. A világos vörös tincsei között megbújt pár szőke melírcsík, és igaz, hogy így kevésbé volt félelmetes, viszont rohadtul vadító lett. – Nézd már, itt van az egész hármas asztal! Miss Ész, Miss Fenék és Miss Bébi. Sziasztok – integetett nekünk, és Hyoyeonnak nem esett le, hogy beszóltak neki. Boldogan integetett vissza, mintha most kötöttek volna örök szövetséget Hyunával.

– Unnie, úgy hiányzol! – panaszolta, mire Sojinnel egyszerre néztünk rá értetlenül. Azért, ennyire nem hiányzott. – Yura azt mondta Sojinre, hogy csúnya, nekem meg azt, hogy ki fog dobatni innen. Oppa, ugye nem teheti ezt?

– Nem teheti – nyugtatta Jaejoong, és egy pillanatra Hyunára nézett, de nem láthatott rajta semmit, mert a királynő továbbra is ugyanazzal a fapofával bámult. – Minah, minden oké? Voltál ma dolgozni?

– Igen, a karaoke bárban. – Erre Hyuna hangosan felkacagott, és letörölt egy láthatatlan könnycseppet a szeme sarkából. Nagyon szemét volt.

– Könyörgöm! Lehet még ennél is lejjebb süllyedni? – kérdezte, és a homlokához emelte a kezét, mintha éppen napszúrást kapna.

– Hyuna, szeretnél úszni egyet? – kérdezte Jaejoong jegesen. – Csak mert szívesen bedoblak.

– Jól van, abba hagytam. Hagylak is fecsegni a kislányaiddal. Majd szólj, ha szükséged van egy igazi nőre.

Amikor a királynő eltűnt, Jaejoong elnézést kért a viselkedéséért, és elmesélte, hogy milyen fárasztó volt a repülőút, és hogy folyamatosan felriadt a kényelmetlen székekben, de most már sokkal jobban érzi magát. Majdnem éjfélig fecsegtünk, aztán elzavart minket aludni, mintha egy szigorú táborfelügyelő lenne.

Hyoyeon először a földön ágyazott meg magának, de aztán rájött, hogy hiába halmoz fel egy csomó takarót, úgyis túl kemény lesz, és inkább bekéredzkedett Sojin ágyába. Teljesen összegömbölyödtek, mintha két kisállat lennének, akik megpróbálnak elférni a kosárban. Titokban lőttem róluk egy képet. Mióta kirúgtak az egyetemről, ők voltak az első barátaim. Még a maguk furcsa szokásaival is szerettem őket, pedig a vizsga miatt ellenségek is lehettünk volna. De nem sokkal egyszerűbb összefogni, és segíteni a másikat? Reméltem, hogy van valami, amiben majd én is segíthetek nekik, ha már ők mindent megtettek a fejlődésemért.

Jaejoong:

Sukchunnak nagyon aranyos lánya volt, de az anyja úgy őrizte, mint egy pitbull. Nem akartam tőle semmi rosszat, csak felajánlottam neki a szemmaszkomat, ha aludni akarna, de a madam úgy elzavart, mintha egy veszett kóbor kutya lennék. Hyuna azonnal meg is osztotta erről a véleményét, amikor visszaültem mellé.

– Nagyon rég dughatta meg valaki. Biztosan azért ilyen feszült – összegezte, és leengedte a sötétítőt az ablakon. Hétvégén nem semmi teljesítményt nyújtott, és látszott a lapos pillantásaiból, hogy nem is vágyik másra, minthogy aludjon egy jó nagyot. Felajánlottam neki a vállam, és megpróbáltam én is pihenni egy kicsit.

Repülőn aludni nem volt a legkönnyebb dolog, folyton belerúgtam az előttem ülő székébe, vagy begörcsölt a lábam, úgyhogy csak forgolódtam, és néha bezuhantam fél órára. Mire megérkeztünk, úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy úthenger, és nem is érdekelt a szálloda, meg a fényűző medence, ahogy a tenger sem. Ledobtam a nehéz poggyászomat a földre, és ruhástól elfeküdtem az ágyban. Be se húztam a függönyt, és a párnát se gyűrtem a fejem alá, egyszerűen elaludtam úgy, ahogy voltam.

Amikor felébredtem, már négyet mutatott a telefonom, és mivel nem tudtam, hogy mikor érkeztünk meg az ottani idő szerint, csak a testemre hagyatkozhattam. Továbbra is fáradt voltam, de nem szédültem, és a fejem se fájt, úgyhogy elegendőt aludtam – egy ideig biztosan. A gyomrom viszont nagyon korgott, és mivel az ebédidőről lecsúsztam, felhozattam a szobámba egy tál tenger gyümölcsét, és csaptam egy jó kiadós falatozást. Pénzem bőven volt, és a gyomrom is jól bírta a kiképzést, nem lettem rosszul a hirtelen falástól.

Amikor eléggé tele éreztem magam, megfordult a fejemből, hogy alszok még egyet, de olyan gyönyörűen sütött odakint a nap, hogy muszáj volt megnéznem a medencét. Belebújtam a vörös-fehér fürdőnadrágomba, és a folyosón a csuklómra kötöztem a szoba kulcsát. Először meglepett, hogy nem kártyát kaptunk, de így tényleg sokkal praktikusabb volt. Nem szerettem a cuccaimat a parton hagyni, a telefonomat is mindig apucira bíztam, aki nem szeretett túl sokat fürdeni, mert a bőre se a sót, se a klórt nem kultiválta túlzottan.

Hyuna sárga bikinibe bújt aznapra, és az új sérójával mindenkit megbolondított. Pár ottani lakó már össze is ismerkedett vele, és majdnem kiesett a szemük, ahogy a hugicám adta magát nekik. A farmershortját még nem dobta le, de úgy sejtettem, csak a megfelelő pillanatra vár.

– Hyunie! – integettem neki, mire kelletlenül odasétált hozzám. A férfiak erre rögtön szúrós szemekkel fixíroztak, de nem rontottam el a játékát. – Lehoztam a napvédőt – nyomtam a kezébe a flakon, majd odahajoltam a füléhez. – Aztán csak okosan. Tudod, hogy apucinak fontos ez a nyaralás.

–  Nyugi, bátyus. Nem kell félteni – kacsintott rám, és visszasietett a hódolóihoz. – Ki szeretne bekenni?

A fejem csóválva heveredtem végig a napágyon, és amikor már úgy éreztem, menten felforr az agyvizem, jutott csak eszembe, hogy talán bekenhettem volna magam, mielőtt odaadtam Hyunának a napvédőt. Főleg azért, mert olajos alapú volt, és másra is nagyon jól lehetett használni.

Először észre sem vettem a mellettem álló lányt, olyan erősen tűzött a nap, aztán, ahogy kissé megfordultam, feltűnt, hogy az álla nagyon hasonlít Sukchunéra.

– Szia. Te vagy Sulli, ugye? – mosolyogtam rá kedvesen, mire azonnal a hajába túrt, és szende testbeszéddel átnyújtotta a naptejét.

– Nagyon fehér a bőröd. Nehogy leégj! – mondta, és már sarkon is fordult, de utána kaptam. Ijedten nézett körbe, de miután rájött, hogy az anyja nincs sehol, és Sukchun csak földöntúli vigyorral néz minket, visszatipegett.

– Gyere, ülj le! – paskoltam meg a törölközőmet, és szépen lassan elkezdtem felkenni a hűs folyadékot. Kellemes kókuszos illata volt, és elég hamar beszívta a bőröm. – Bekened a hátam?

Sullinak nagyon apró tenyerei voltak, és észrevettem, hogy körberajzolgatja a tetoválásaimat. Nem akartam kikezdeni vele, nem azért kértem meg, de nem értem hátra, és semmiképpen nem akartam leégni.

– Nagyon jól néznek ki – motyogta Sulli, és megpaskolta a vállam, mintha azt mondaná, végeztem. Odafordultam hozzá, és szélesen elmosolyodtam, mire azonnal elkapta a tekintetét, és a medencét kezdte fixírozni.

– Mesélj magadról valamit! – bíztattam, de csak a bikini alsóját takaró kendőt gyűrögette, így inkább kérdezgettem. – Tizenhét vagy, ugye? Akkor jövőre érettségizel. Tudod már, hogy hová fogsz egyetemre menni?

– Anya azt szeretné, hogy könyvelőnek tanuljak, de utálom a közgazdaságot. A divat sokkal jobban érdekel.

– Van egy divattervező ismerősöm, ha szeretnéd, bemutatlak neki. Anyukádnak majd kamuzunk valamit.

– Oppa, te most diplomáztál, ugye? Mit tanultál?

– Hát, nem éppen most, de… – habogtam egy kicsit, mert fogalmam sem volt Sukchun mit mesélt rólam, így az alapoktól kezdtem. – Miért, mennyinek nézek ki?

– Huszonháromnak?

– Pont eltaláltad Hyunát. Én huszonhét vagyok.

– Azta! Nem nézel ki annyinak. Még a huszonhármat is soknak tartottam.

Örültem, hogy fiatalnak tűnök, sokat is tettem azért, hogy a bőröm makulátlan legyen, és bár semmilyen szépészeti beavatkozáson nem estem át, elég szabályos arcom örököltem. A lányoknál is jobban tetszett, ha természetesek. Mind például Minah.

– És milyen a középsulid? Gondolom, az összes fiú a lábaid előtt hever. – Szép kislány volt, vékony, világos combokkal, és dús, sötétbarnára festett hajjal.

– Dehogy is! Mind tök csúnya.

Éppen lelket akartam önteni belé, hogy ne aggódjon, talál majd valakit, aki megfelel az igényeinek, de az érkező hurrikán elvonta a figyelmem. Egy törölközőbe csavart anya tigris felénk közeledett, de nem akartam befejezni a társalgást, így egy határozott mozdulattal felpattantam, és felkaptam az ijedt Sullit. A semmittevő emberek között szlalomozva bevittem a legforgalmasabb medencébe, és zuhanyzás nélkül rohadt hideg volt a víz, de őt legalább később érte, mint engem. Teljesen beúsztunk az embertömegbe, és csak nagyon óvatosan, folyamatos takarásban közelítettük meg a beépített barlangot. A kis vízesés elzárt a külső bámészkodóktól, és a falból kellemes vízsugarak törtek elő, amikkel át lehetett masszírozni a fájó izmokat.

– Néha olyan, mintha meg akarna fojtani. Nem értem, hogy miért nem beszélhetek veletek.

– A munkánk miatt.

– Miért? Mit dolgoztok?

Kezdtem úgy érezni, ez a lány tényleg az ég világon nem tud rólunk semmit. Ez nyilván nem lett volna meglepő, hiszen a saját apjával is csak skypon beszélhetett az ünnepekkor, de így még bátrabbnak gondoltam. Konkrétan, úgy döntött, hogy három teljesen idegen emberrel nyaral. Lehetnénk szörnyű alakok is, és ez lehetne élete legrosszabb utazása, de bevállalta. Tiszteltem benne, hogy szembe mer menni az anyjával. Én még azt sem mertem elmondani a szüleimnek, hogy biszex vagyok.

– Hostessek vagyunk.

– Az nem valami erotikus dolog?

– Általában abból áll, hogy embereket kísérgetünk, éneklünk, táncolunk, vagy csak beszélgetünk, de persze olyan is akad, hogy ennél többet kérnek. Minden erotikus felajánlás elfogadása személyes döntés, ez nem része a munkának. – Ez volt a kihipózott verzió, amit apucival megbeszéltünk. A lehető legőszintébb akart lenni a lányához, amit meg is értettem. A nagyobb hazugságoknak semmi értelme nem lett volna, mert ha egyszer kiderülnek, örökre eljátssza az esélyét.

– Akkor biztosan ezért nézel ki fiatalabbnak. Oda kell figyelned a külsődre. Hyuna is olyan szép.

– Igen. Bár ő arra játszik, hogy nőiesebbnek tűnjön, és mindig megdöbbennek az ismerősei, hogy milyen fiatal.

Sulli aranyosan kalimpált a lábaival, ahogy a párkányon ültünk, és néha kiemelte befestett körmeit a víz alól, majd visszamerítette őket. Láttam a bokáján egy apró tetoválást, és gondolom az anyja még nem vette észre. Alig volt két centi, és a sötétben nem tudtam kivenni, mit ábrázol.

– Remélem, hogy jóban leszünk. Anyának mindenről be kell számolnom, kivel, miért és hova akarok elmenni, de veletek találkozhatok bármikor, mert rokonok vagyunk.

– Szerintem anyukád két hetes szobafogságra ítélne, ha előállnál azzal, hogy el akarsz jönni hozzánk.

– De ez ellen mégis jobban tiltakozhatok. Végül is, ezt a nyaralást is sikerült elintézni.

Amikor Hyuna beúszott hozzánk, tudtam, hogy odakint hatalmas balhé van. Részben azért, mert a hugicám nagyon bosszúsnak tűnt, részben pedig az eltelt idő miatt is. Ha Hyuna már végzett, és ráadásul még meg is talált minket, jó ideje bent áztathattuk magunkat Sullival.

– A boszorkány már kiüvöltötte minden hangját, és benyakalt öt-hat koktélt a nagy idegességre. Mondanám, hogy húzzátok még egy kicsit az agyát, de apuci is kezd bosszús lenni.

Amikor visszamentünk, hatalmas leszúrást kaptunk, bár Sullinak rosszabb volt, őt ugyanis érdekelte az anyja véleménye, én meg magasról tettem rá. Nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk, és igazán jól éreztem magam vele.

– Örülök, hogy barátkoztok – paskolta meg a vállam apuci, és meghívta a lányát egy fagylaltkehelyre. Sulli izgatottan válogatta magának a gombócokat, de Hyuna nem osztozott a jókedvében, hiába ajánlották fel neki is a dolgot. Furcsán szomorúnak tűnt.

Odaléptem mögé, és bezártam a karjaim közé, de nem simult az ölelésembe, továbbra is ugyanolyan feszes maradt a tartása. Kisöpörtem némi hajat a nyakából, és apró puszikat nyomtam a fehér bőrére.

– Mi van, Hyunie? – motyogtam neki, és összekulcsoltam az ujjainkat.

– Majd elmondom. Most hagyj!

Tudtam, hogy ilyenkor nem jó piszkálni, így elléptem tőle, és úgy tettem, ahogy kérte. Hosszú órákon át ilyen furán viselkedett, és csak akkor jött meg a jókedve, amikor Sulli behívta a medencébe labdázni. Elég szexi volt, ahogy a falatka bikinijében ugrándozott a nagy golyóért, de igazán az fogott meg benne, hogy önfeledtté vált. Nem tette magát a srácoknak, és nem akart senkit lenyűgözni, csak önmagát adta.

A nehézkes internetelérés révén elég sokára kaptam meg a képet, de hihetetlenül aranyos volt rajta Minah. A cuki cicafülek passzoltak az aranyos arcához, és reméltem, hogy nem csak egymást szórakoztatták vele, hanem kapott végre munkát. Abban biztos voltam, hogyha hazaérek, az első dolgom az lesz, hogy készítettek egy jobb fotózást, mert a rózsaszínlotyós felállás senkinek nem jött be.

A sokadik selfie sikerült csak úgy, hogy meg legyek elégedve vele, és meg sem lepődtem azon, hogy Hyoyeon reagált elsőként. Kipingálta a képem pár szívecskével, és mivel jó kedvemben voltam, úgy gondoltam, nem lesz rossz ötlet meglepni egy élő bejelentkezéssel. Valószínűleg a lányok is a közelében lehettek, ha ilyen hamar megkapta a puszimat.

– Szia, opppaaaaa! – kiabáltak a készülékbe. Jól érzés volt, hogy ennyire szeretnek.

Gyorsan körbemutattam nekik, hol nyaralok, egye csak meg őket a sárga irigység. Ez tökéletes motiváló erő lehet ahhoz, hogy belehúzzanak. Ha felküzdik magukat Yura szintjére, ők is megengedhetik maguknak, hogy külföldön nyaraljanak.

– Jó dolgom van, mi? – irányítottam vissza a telefont, és a helyére söpörtem pár tincset. A víztől kicsit vizes lett a hajam, de amíg Hyunáékat figyeltem, félig már meg is száradt.

– Mi van Jaejoong, video szexelsz? – kapcsolódott be Hyuna, és teljesen belemászott a képbe.

– Muszáj belepofátlankodnod, mi? – szidtam meg, de csak arrébb lökte a kezem, és leült mellém. Hunyorított egy kicsit, majd beállította a kamerát, hogy tökéletesen látszódjunk mind a ketten.

– Nézd már, itt van az egész hármas asztal! Miss Ész, Miss Fenék és Miss Bébi. Sziasztok – integetett, mire Hyoyeon kedvesen viszonozta a gesztust. Vagy nem esett le neki, hogy bírálták, vagy nem érdekelte.

– Unnie, úgy hiányzol! – panaszolta. Majdnem felnevettem Sojinék arcán, annyira látszott rajtuk, hogy nem osztják a szöszi véleményét. – Yura azt mondta Sojinre, hogy csúnya, nekem meg azt, hogy ki fog dobatni innen. Oppa, ugye nem teheti ezt?

– Nem teheti – nyugtattam meg. Tudtam, hogy Yura említése végleg el fogja fújni Hyuna rendes énjét, de az arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Valószínűleg nem akarta kifejteni a véleményét a többiek előtt. – Minah, minden oké? Voltál ma dolgozni?

– Igen, a karaoke bárban. – Meg akartam fojtani Hyunát, amikor nevetni kezdett. Megértettem, hogy miért teszi, de ez is jobb volt, mintha otthon ült volna.

– Könyörgöm! Lehet még ennél is lejjebb süllyedni? – kérdezte, és színpadiasan a homlokához emelte a kezét.

– Hyuna, szeretnél úszni egyet? Csak mert szívesen bedoblak.

– Jól van, abba hagytam. Hagylak is fecsegni a kislányaiddal. Majd szólj, ha szükséged van egy igazi nőre.

Hihetetlenül idegesítő tudott lenni, amikor felvette a királynős arcát, nem is értettem, a lányok hogyan tudják elviselni. Nálunk legalább nem volt senki ilyen látványosan beképzelt. Siwon szerette hangoztatni, hogy a lányai mennyit kerestek, de amikor véget ért az éljenzése, visszább vett. Hyuna órákig tudta oltani a környezetét.

Amikor Sukchun intett, hogy menjünk enni elköszöntem a lányoktól, és megkértem őket, hogy továbbra is dolgozzanak keményen. Minah nem úgy muzsikált, ahogy vártam, de még mindig bíztam benne. Lehet, hogy csak egy löket kell neki, és utána beindul – kapcsoltam ki a telefont, és a vállamra terítettem Hyuna vizes törölközőjét. Hiába kentem be magam, egy kicsit megkapott a nap.

Vacsorakor rengeteg salátát megettem, és a húshoz se szedtem köretet, valahogy jobban estek a karakteresebb ízek, a fűszerkéreg és az ecet csípőssége. Az italozást se vittem túlzásba, dzsin-tonikot ittam rengeteg citromkarikával, pedig az ételhez jobban illett volna egy pohárka vörösbor. Hyuna azzal idegesítette a madamot, hogy minden alapanyagra rákérdezett, és a nem létező fogyókúrája miatt aggodalmaskodott, amivel szépen felhúzta őnagyságát, de Sulli legalább jól szórakozott rajtuk.

Jól esett a hűs zuhany, és már kezdtem attól félni, hogy napszúrást kaptam, azért vagyok úgy kitikkadva, de ez nem volt meglepő ilyen hosszú repülőút után, főleg, hogy előtte halálra dolgoztam magam. Felfrissült testtel végigfeküdtem az ágyon, és benyomtam a televíziót, de igazából nem érdekelt, hogy mi megy benne, csak háttérzajként szólt, amíg vártam Hyunát. Biztosra vettem, hogy át fog jönni. Még nem beszéltük meg, hogy mi a baja.

Tizenegy körül már ott tartottam, hogy nem érdekel, és becsukom az ajtót, de végre megjelent. Egy rikító narancssárga bugyiban és egy szürke pólóban parádézta végig magát a folyosón, és láthatóan nem volt rajta melltartó. Én meg sem lepődtem ezen, de tartottam tőle, hogy a szállodaszemélyzet rendesen megdöbbent. Hyuna mindenhol úgy tudott viselkedni, mintha otthon lenne.

– Jó sokára jöttél – jegyeztem meg, és nem szóltam rá, amiért kikapcsolta a tévét. Végigfeküdt az ágyon, és benyúlt a pólója alá, hogy végigsimítson a mellén, de kirántottam alól a kezét, és a feje fölé szorítottam. Nem volt villanás a szemében, mintha kedve se lenne az egészhez, csak ezt használná arra, hogy teljen az idő. – Mi az? Mi bánt?

– Muszáj beszélgetnünk? Nem dughatnánk csak?

– Nem vagyok két lábon járó vibrátor, úgyhogy nem – nyomtam egy apró csókot a szájára, és nagyon szerettem volna, ha mondjuk úgy kezd el regélni, hogy a párnán fekszem, és a feje a mellkasomon pihen, de Hyuna nem ilyen lány volt.

Sok mindent ki tudtam olvasni a következő csókjából. Volt benne jó adagnyi kétségbeesés, és rengeteg szeretetéhség. Felhúztam az ölembe, és úgy faltam az ajkait, miközben megpróbáltam elviselni, hogy húzza a hajam, és szinte ledugja a nyelvét a torkomon.

Elég sokáig téptük egymást, mire végre átlendült a falán, és kitört belőle a zokogás. A nyakamhoz bújt, és görcsösen szorított, miközben próbáltam a lehető leggyengédebben simogatni a hátát. Nem tudtam, mi történt vele. Hyuna nem szokott ilyeneken egykönnyen kiakadni, de azért feltettem a következő kérdést:

– Nem úgy alakult a csávókkal, ahogy tervezted?

– Dehogy is! – nyögött fel, és a kézfejével letörölte a könnyeinek nagyját. Amikor ez nem bizonyult elegendőnek, felhúzta a pólóját, és azzal törölközött, én pedig megpróbáltam nem hozzáérni a felbukkanó melleihez. – Nem erről van szó. Csak rossz ötlet volt ez az egész családi nyaralás. Ez nem nekem való.

A vállán futó felirat szinte világított a világos bőrén, és végre megértettem, hogy mi bántja. Az, hogy Sullinak, vele ellentétben van anyja, és ahelyett, hogy boldogak lennének, olyanokká váltak, mint két összeosztott idegen. Persze, ezért inkább a madam volt a felelős, de megértettem, hogy Hyunát zavarja.

– Jaj, édes! – ölelgettem meg párszor, majd ledöntöttem a párnákra. Hyuna nem szerette, ha túlságosan vigasztalják, mert attól gyengének és sebezhetőnek érezte magát, így megpróbáltam inkább a testemmel elmagyarázni neki, hogy rám számíthat, és hogy van, aki szereti.

Gyengéden csókolgattam, eljátszva minden egyes bőrfelülettel, és addig masszíroztam a mellét, amíg nyöszörögni nem kezdett. A nyelvemmel lassan köröztem a bimbója körül, majd rátapadtam, és szívni kezdtem. A hajhagymáim sírtak, ahogy beletépett a hajamba, de nem hagytam abba, tovább fokoztam a nyomást, majd pár percig még ennek az erősségével játszottam. Amikor elváltam tőle, hosszú nyálcsíkot hagytam a hamvas domborulatokon, és végignyalintottam a hasán. Hallani akartam a hangját, mert nem csak gyönyörű volt, hanem hihetetlenül szexi is, ami tovább fokozta a saját vágyamat is.

Ahogy a lába közé kerültem, először a combjait csókolgattam végig, szépen lassan haladva a le rajtuk. Tudtam, hogy milyen érzékeny, ha a csiklóját ingerlem, így csak pár csókot adtam rá, és inkább a nyelvemmel dolgoztam benne.

Amikor visszatértem a melleire, belévezettem az ujjaimat, és köröztem benne egy kicsit, majd végigsimogattam a lüktető falát, ami egyre nedvesebbé vált. Nem akartam túl sokáig ingerelni, nehogy a lényeg előtt elélvezzen, így a nyakát csókolgattam tovább, miközben egyre mélyebbre toltam az ujjaim. Ismertem már annyira, hogy tudjam, lassan kevés lesz neki, úgyhogy levezettem a kezét a sajátomhoz, és megkértem, hogy folytassa, amíg előkeresem az óvszeres dobozt.

Persze a táskám legalján volt, és a fél ruhatáramat fel kellett túrnom érte, de legalább megtaláltam. Mire visszatérdeltem Hyunához, már teljesen kivörösödött, és egyre magasabban nyöszörgött, úgyhogy éppen ideje volt belé csúsznom.

A testünk hamar megtalálta a megfelelő ritmust, és Hyuna hálásan csókolt, amiért megadtam neki, amit kért. Persze, ez így teljesen más volt, mintha rögtön meghúztam volna. Nem a szexről szólt ez az egész, mi mások voltunk, mint a nagy átlag. Túl sok mindent történt velünk ahhoz, hogy szavakkal beszéljünk. Persze, tudtam, hogy ez sem normális, és egy pszichológus elegendő munkát találna velünk, de még éltünk. Mindazok után, amiken keresztülmentünk, éltünk.

Hyuna összekulcsolta az ujjaikat, amikor egymás mellett pihegtünk, és hagyta, hogy odahúzzam magamhoz. Örültem, hogy nem mondta megint, hogy szeret, bár benne volt a csókjába, és minden mozdulatában. A hajával játszottam, és nagyon reméltem, hogy nem fog újra sírni. Gyűlöltem ilyen állapotban látni.

– Tudod, néha félek tőle, hogy megint lelépsz – simogatta a feliratot a mellkasomon, és hiába hittem azt, hogy már túltettem magam rajta, azonnal összeszorult a gyomrom. – De ha megint beleszeretsz valakibe, abba fogod hagyni, igaz?

– Ahogy te is – emlékeztettem rá, bár még sosem lépett ki, csak a gondolatával kacérkodott. Aztán végül jól tette, hogy nem lépett, mert a pasi megcsalta, de Hyuna is tudta, hogy eljön majd az az idő, amikor már ki is öregszünk, meg rendes életet is akarunk.

– Azért, remélem, hogy még sokáig maradsz. Nélküled más volt otthon… Olyan üres lett.

– Csak neked – tekertem meg az egyik hajszálát, majd hagytam, hogy leomoljon a szorításból. Hiába vasalta ki, a víztől kissé begöndörödött, és aranyos hullámokat vett fel az ujjaim játékától.

– Lehet – nyugtázta, és rajzolt egy láthatatlan szívecskét a pillangóm mellé. Több szó nem esett köztünk, de még sokáig nem tudtunk elaludni, mindkettőnket foglalkoztattak a saját gondolatai.

Jelenleg elképzelhetetlennek tartottam, hogy beleszeressek valakibe, de persze vágytam arra, hogy legyen valaki, akit körbeugrálhatok. Szerettem törődni az emberekkel, főleg azokkal, akiket szerettem. Jól esett, hogy örömet okozhatok nekik, és minden saját készítésű ajándékkal, vagy finom vacsorával kicsit úgy éreztem, hogy vezeklek a múltam miatt. Mert tudtam, hogy Yunhot is zavarta, hogy évekig eladtam magam. Mindenkit zavarna, aki nem csinálta. Ők nem tudják, hogy ez nem jelent semmit. Hogy semmivel sem több, mintha kitöltenék egy kérdőívet, vagy a helyére tennék egy téglát az építkezésen.

Hyunának sem lehetett egyszerű. Sőt, nehezebb, mint nekem. Mégis csak nő volt, valakit a testébe kellett engednie, amíg én beleringathattam magam abba a képzetbe, hogy akkora macsó vagyok, hogy mindenkit megdúghatok. Talán azért nem lettem olyan érzéketlen seggfej, mint Siwon, mert férfiakkal is kezdtem. Pontosan tudtam, milyen az, ha valaki alá vagy szorulva, és annyira kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, hogy csak abban bízhatsz, jól fognak bánni veled.

Lágyan simogattam a vörös tincseket, amik nagyon hasonlítottak a sajátomra. Furcsa volt, hogy pont most váltott, de Hyunának már majdnem mindenféle színű haja volt. Egyszer zöldeskékre is befestette, és akkoriban kapkodtak érte az extrém igényűek.

– Énekeljek neked? – kérdeztem, és miután bólintott, eldúdoltam neki az altatódalt, amit akkor költöttünk, amikor hozzánk került. Gyötörték a rémálmok, és apuci engem kért meg, hogy aludjak vele. Akkor nem szexeltünk, de még csak csókot sem váltottunk. Feküdtünk egymás mellett, és énekeltem neki.

[Link 0:10-0:40] 

Aludj jól, kicsim! Tartani foglak, érezd a karjaim!

Aludj jól, kicsim! Álmodj rólam! Édes álmot veled és velem.

Hunyd le a szemed, és kényelmesen feküdj a karjaimba!

Érezd, hogy a szívem készen áll!

Aludj jól, szerelmem.

5. fejezet: Kötelek

Minah:

Amikor reggeli közben belépett Jaejoong a kantinba, és leült az asztalunkhoz, mintha minden tekintet ránk szegeződött volna. Sojin kedvesen mosolygott, és valamit nagyon köszöngetett Jaejoongnak, Hyoyeon pedig majdnem kiugrott a bőréből, hogy együtt reggelizhet a mentorával. Hármunk közül ő rajongott érte a leglátványosabban.

– Hogy érzed magad? – kérdezte Jaejoong, miközben a pálcikája közé csippentett egy kis zöldséget.

– Jól – feleltem halkan. Én nem tudtam olyan zavartalanul beszélni az este történtekről, mint ő.

– Gyakorolhatunk ma?

– Persze.

Nem ettem túl sokat, amit Sojin mérgesen meg is jegyzett, de nem volt étvágyam. Jaejoong közelsége – a keze a derekamon nyugodott, és teljesen magához húzott – frusztrált, ráadásul sosem ettem túl sokat ilyen korán. Ebédidőben vagy vacsorakor mindig sokkal éhesebb lettem.

Miután Jaejoong végzett a reggelivel, elköszönt a lányoktól, és átkísért a gyakorlóba. Amint megláttam bent a két alakot, azonnal vissza akartam fordulni a küszöbnél, de Jaejoong szorosan mögöttem haladt, és betessékelt a szobába.

– Hoztam vendégoktatót – jegyezte meg, és a magas feketehajúra bökött. Kerek arca, magas homloka, és megnyugtatóan csillogó fekete szemei voltak. Nagyon stílusos ruhákat viselt, főleg barna és fekete árnyalatban.

– Mi ez az egyes szám? Akkor én minek vagyok itt? – kérdezte sértettem a szőke, akinek a haja az égnek állt, és vastag, karakteres szája volt. Ha lehet, ő még inkább úgy nézett ki, mint aki az imént fosztott ki egy luxus ruhaboltot. Rengeteg kiegészítő, elegáns zakó és feszülős, bőrhatású nadrág.

– Én is azóta ezt kérdezgetem magamtól, mióta megjöttetek – csóválta meg a fejét Jaejoong, és odakísért az ágyhoz. – Mi az istent keresel te itt? Én csak Yoochunt hívtam.

– Nem bízok bennetek – felelte a szőke, és levette a napszemüvegét. Ki volt húzva a szeme, de nagyon jól állt neki a smink, megnövelte a szemét, és karakteresebbé tette a nézését. – Mindig baj van abból, ha valamit ti ketten, négy fal között, titokban csináltok.

– Ahogy látod, nem vagyunk kettesben – mutatott végig rajtam Jaejoong, majd kölcsönösen bemutatott minket egymásnak. Kiderült, hogy a szőkét Junsunak hívják, és minden bizonnyal Yoochun féltékeny párja. – Minah, azért vagy itt, hogy tanulj, meg azért, hogy felkészülj egy munkára. Kaptál ugyanis egy felkérést. A szomorú az, hogy ezt az egyetlen felkérést kaptad, és a listád szerint el kellene utasítanunk, úgyhogy jó lenne, ha átgondolnád.

A papiros szerint egy harmincöt éves üzletember szeretne eltölteni velem pár órát egy hotelszobában, de nem kér orális szexet, és még aktust sem, csak annyit szeretne, hogy kikötözhessen, és tetszés szerint rám élvezhessen.

– És mi a garancia arra, hogy nem csinál mást, amíg ki vagyok kötve? – lobogtattam meg a papírt.

– Régi ügyfelünk már, és sosem volt baj vele. Azért akar téged, mert új vagy.

– Jaejoong hyung, tényleg ilyen embrióval kezdesz? – kérdezte Junsu mérgesen, és megforgatta a szemeit. – Bébi, ennél jobb melót nem is kérhetnél. Konkrétan nem kell csinálnod mást, csak feküdnöd egy ágyon. Már ettől betojsz? Te jó ég! Semmire nem fogod vinni vele, hyung.

Fájtak Junsu szavai, mert teljesen igaza volt, de mindig viszolyogtam az ilyesfajta örömszerzéstől. Az, hogy meg vagyok kötve, és nem tudom kontrollálni azt, ami velem történik, megrémisztett.

– Azért vagyok itt, hogy megtanítsalak pár dologra ezzel kapcsolatban – vette át a szót Yoochun, és leült mellém. Kedvesen a térdemre tette a kezét, és szélesen rám mosolygott. – Lehet, hogy még meg is jön hozzá a kedved.

Kételkedtem abban, hogy nagyon élvezném ezt, de Jaejoong komoly tekintete arra ösztönzött, hogy legalább próbáljam meg. Végül is, semmi baj nem történhetett velem a gyakorlás közben, ha ő is ott volt.

Yoochun megkért rá, hogy csússzak fel a párnához, és először üljek törökülésbe, majd a táskájából kipakolt elém rengeteg kötözőszert. Volt ott nylonból készült darab, több színű gumiszalag, pamutból sodort kötél, selyemsál, rost kötél és dupla karabineres fémlánc.

Jaejoong valószínűleg észrevehette az arcomra kiülő kételkedést, mert leült mellém, és cirógatni kezdte a lábam.

Aztán Yoochun előadást tartott abból, hogy milyen természetes anyagból készült kötelek vannak, és melyiknek mi az előnye és a hátránya rám nézve, majd megkérte Jaejoongot, hogy feküdjön végig az ágyon. Én a lábához kuporodtam, és onnan figyeltem, hogy Yoochun villámgyorsan hurkot készít az egyik len kötélből, és odakötözi a hyungját az ágyhoz. Amikor feltérdeltem, hogy jobban lássam a csomót, majdnem lefejeltem szegény Junsut. Hangtalanul lépett mögém, és úgy tűnt, minden egyes pillanatot meg akar figyelni.

– Hyung, kezd el rángatni, mintha ki akarnál szabadulni! – kérte Yoochun, mire Jaejoong azonnal cibálni kezdte a kötelet, ami csak egyre jobban és jobban a csuklójára szorult. – Látod, ezt direkt ezért kötik bele – magyarázta, majd visszalazította, és szépen lassan bemutatta, hogy mi a dolog mechanikája.

– A lényeg, tehát az, hogy ne rángasd, mert csak még nagyobb csapdába ejted magad – összegezte Jaejoong, majd Yoochun instrukcióit követve, könnyen kibújtatta a kezét a hurokból.

Ezt addig mutogatták, amíg vissza nem tudtam mondani, majd velem is elpróbálták, és Yoochun több fajta kötéllel megmutatta, hogy melyik csomózási technikánál, hogyan tudok könnyíteni a helyzetemen, ha valami probléma adódik.

Junsu okosan bólogatott Yoochun minden szavára, majd – ha már eljött – magára vállalta, hogy kioktat az esetleges sebek kezeléséről. Rengeteg krémet ajánlott, aztán átmentünk a konyhába, és összekevert nekem valami borzasztóan gusztustalan színű főzetet.

– Ezt az égési sérülésekre kell kenni – mondta. – Bizonyos kötelek, ha nagyon gyorsan surlódnak, hamar elkezdik égetni a bőrt, és ezt minél előbb kezelni kell. A legjobb, ha orvoshoz mész, de lehet, hogy olyan helyzetben vagy, hogy erre csak egy vagy másfél óra múlva lenne esélyed, és addigra már úgy felhólyagosodik, hogy áldást mondhatsz a makulátlan bőrödnek. Mindig legyen nálad egy kevéske, hogy a mosdóba kiszaladva bekenhesd. Nem kell sokat rátenni, vékonyan rákened, aztán befáslizod vagy csuklószorítóba fogod a gézt, és már mehetsz is vissza.

Junsu kitöltött nekem öt kis üvegcsébe, és még masnit is kötött rá, hogy ne tűnjön olyan ijesztőnek a liftező zöld lötty. Sokkal több információt mondtak el, mint amire szükségem lenne, de mindenképpen hasznos volt, amit mondtak.

– A leírásban nem volt megadva, hogy hova akar élvezni, úgyhogy mindenképpen csukd be a szemed. Ha nyafog érte, akkor figyelj oda a jelekre. Ilyen a légzés felgyorsulása, a súrlódás hangjának erősödése, illetve lehet még a becsukott szem is. Amikor végigvág rajtad a gyönyör, szinte reflexszerűen becsukod a szemed, de ez szinte csak egy másodperc, de arra pont elég, hogy te is megtedd.

Azzal, hogy ennyit, és ilyen körültekintően beszéltünk róla, csak még idegesebb lettem. Legszívesebben visszamondtam volna az egészet, de Junsunak igaza volt, elég gyenge meló ahhoz képest, hogy mi mást kérhetnének még tőlem. Ráadásul Sukchun is várhatja, hogy tejeljek, mert így csak kidobott pénz vagyok a számára.

– Jól van, elvállalom – mentem bele. Jaejoong lepacsizott Yoochunnal, és bár Junsu is feltartotta a kezét, vele senki nem örült együtt, csak Yoochun adott egy engesztelő puszit a szájára. Bármennyire is neheztelte Junsu, hogy kihagyják a közös sikerből, úgy tűnt, ez egy kicsit megnyugtatta.

– Mellékesen, szándékosan oda beszéltem meg egy találkozómat, szóval nem leszek túl messze tőled, ha valami kellene – jegyezte meg Jaejoong, és visszakísért a gyakorlóba. A fiúk is jöttek velünk, és már vártam, hogy újabb BDSM nyalánkság kerüljön elő, de csak leültünk a kanapéra, és beszélgettünk.

Először Yoochun mesélt magáról, elmondta, hogy ő is itt dolgozott régen, és Jaejoonggal nagyon jó barátok lettek, aztán felvették Junsut, és bár először utálták egymást, valahogy mégis sikerült beleszeretniük a másikba, és a veszekedések elkerülése végett mindketten kiléptek.

Junsu inkább a közös életükről beszélt, arról, hogy elég nehéz volt Yoochunnak beleszokni a normális munkába, ahol egy csapat részeként kell dolgozni, és a főnököd megmondja, hogy mit csinálj, de egészen jól belejött, és az utóbbi időben nagyon sok felkérést kap.

– Minket a rajz köt össze – csúsztatta a kezét Yoochunéra. – Én ruhákat tervezek, ő plakátokat meg számítógépes grafikát csinál, és nagyon sokszor tudjuk ötvözni a kettőt. Legutóbb ő csinálta az egész vizuális rendszert ahhoz a divatbemutatóhoz, ahol az én munkáimat is bemutatták.

Nagyon aranyosak voltak együtt, bár, ahogy láttam Junsu tényleg nagyon féltékeny típus, és kimondottan fújt valamiért Jaejoongra, de kisebb piszkálódásokon kívül nem történt nagyobb összetűzés közöttük.

– Azért szerettem volna, ha beszélgettek egy kicsit, mert pár hétre el kell utaznom, és megkértem Yoochunékat, hogy erre az időre, költözzenek be a szobámba, és pesztrálják a lányaimat.

– És sokáig leszel távol?

– Egy hét biztosan, de lehet, hogy kettő lesz belőle. Nem tudom, nem tőlem függ.

– Én előre látom, hogy hónapokig ott ragadsz – nevetett fel Yoochun, majd felkapta Junsu szemüvegét, és elnyújtózott. – Bora Borán jó az idő. Hyunie ott fog ugrálni körülötted, hogy „Oppa, kend be a hátam!” – Yoochun megszólalásig tudta utánozni Hyuna hanglejtését, de nem tudtam igazán őszintén nevetni rajta. Ha Hyuna is vele megy, akkor…

– Mivel Hyuna is jön, készülj fel, hogy cincogni fognak az egerek – tanácsolta Jaejoong. – Apuci helyett Donghae lesz a főnök. Ő is a topok egyike, de az a nagyon jó benne, hogy rossz az érzéke a lányokhoz, és egyetlen mentoraltja se jut tovább a középmezőny felénél, szóval nem kell attól tartani, hogy hátráltatna titeket. Ha mégis van valami, Siwanon keresztül el tudsz érni.

Már most hiányzott. Szerettem volna minden munkámat megbeszélni vele. Ezerszer magabiztosabban vágok neki jelenleg is, mintha csak a pénzigény miatt tenném. Jaejoong olyan, mint egy kézikönyv, segít, hogy ne égessem meg magam.

– Ma és holnap még itt leszek, bármiben segítek, de hétvégén hosszúzom, és lehet, hogy nem is alszom itthon. Hétfő reggel azonnal repülünk, úgyhogy ne sokat vacakolj, ha kérdésed van.

Megígértem, hogy gondolkodni fogok, aztán felmentem, hogy lezuhanyozzak, és előkészítsem magam a munkára. A tanulással jól elment az idő, alig maradt egy órám összekészülni és odaérni a szállodába.

Amikor megemlítettem Sojinnak, hogy Jaejoong és Hyuna vakációzni mennek, majdnem olyan bosszús lett, mint én. Legfőképpen az zavarta, hogy Hyuna is megy, mert ez egyenesen vezetett ahhoz a tényhez, hogy Yura kibírhatatlan lesz. Hivatalosan nem ugráltathat minket, hiszen nem a mentorunk, de könnyen alánk tehet, és megkeserítheti a pihenésre szánt időnket.

Jaejoong majdnem az ajtóig kísért a szállodában, de még így is remegett a lábam, és többször a határára kerültem annak, hogy visszamondjam az egészet. Persze, ezt nem tehettem meg, mert a kuncsaft már fizetett, és ha nem kap semmit, duplán kell visszafizetnünk a kidobott idejét.

– Hajrá! – bíztatott Jaejoong. A puha, meleg tenyere a lapockámat simogatta, majd megkopogtatta helyettem az ajtót, és olyan gyorsan eltűnt mögülem, amikor kinyitódott az ajtó, hogy egy pillanatra elgondolkodtam azon, biztosan ember-e. Lehetne, mondjuk, valamilyen hihetetlenül szexi testbe bújt démon is.

– Fáradj beljebb, Minah! – üdvözölt a férfi, majd az ágyhoz kísért.

A lepedőre már kiraktak pár kötelet, és a reggeli gyorstalpaló után tudtam, hogy nylonból készültek, amik elég tartósak, viszont könnyen kibomlanak a csomóból. Nem kellett tehát mást tennem, csak biztosítanom a kuncsaftomat, nem akarok menekülni, és akkor talán nem köt rám három-négy olyan hurkot, amibe bármilyen mozgástól belegabalyodom.

– Akár, kezdhetnénk is – ajánlottam, és szépen lassan kigomboltam a kabátomat. Nem volt alatta semmi, csak a fekete, csipkés fehérnemű szett, és áldottam az eget, amiért Jaejoong autójával jöttünk. Részben azért, mert nagyon rövidke volt a takaróanyag, és nekem így is lefagyott a lábam, részben pedig azért, mert a mentorom mellett könnyebben elfelejtettem, hogy mennyire pucér vagyok, mint bárki mással.

Kívánatosan elfeküdtem az ágyon, és a kezemet a lehető legközelebb raktam az ágytámlához, hogy jelezzem, mehet a kötözés. A kuncsaftom azonban nem mozdult, csak megvakargatta a fejét, és leült az ágy szélére. Már kezdtem azt hinni, hogy visszamondja, és mégsem tetszem neki annyira, mint a képeket, amikor végre megszólalt.

– Szeretném, ha te is élveznéd, így arra gondoltam, hogy amíg én nézlek, te használhatnád ezt – csúsztatott elém egy bontatlan csomagot.

Először ledöbbentem, és csak nagyokat pislogtam a műszempilláim alól, majd megköszörültem a torkom, és Jaejoong összes jó tanácsát felidézve apró puszit nyomtam a férfi arcára.

– Nagyon szívesen, oppa. Szeretnéd te feltenni? – húztam végig a kezem a karján, és amikor a kézfejéhez értem, apró köröket írtam le a műkörmeimmel.

– Nem. Szeretném, ha te csinálnád.

Lassan vettem le a bugyimat, mintha sztriptíz táncot lejtenék, majd kivettem a tojásnyi vibrátort, és bekentem némi síkosítóval. Mielőtt felhelyeztem volna, eljátszadoztam kicsit magammal, amit a kuncsaftom szemlátomást örömmel vett, aztán, ahogy bennem volt a segédeszköz, újra a támlához tettem a kezem.

Úgy szorította meg hurkokat, hogy túlságosan ne fájjon, de érezzem a köteleket, és a jobb kezemet egy kicsit lazábbra hagyta, hogy ne okozzon kellemetlenséget a távirányító kezelése. Még sosem használtam távirányítós vibrátort – igazából semmilyet –, de hamar beletanultam a gombokba, és nem is volt olyan kellemetlen, mint sejtettem. Mivel le voltam kötve, és nem tudtam a lábam közé nézni, könnyű volt azt képzelni, hogy nem én csinálom magammal. El tudtam például játszani azzal a gondolattal, hogy újra Jaejoonggal vagyok egy ágyban, és az ő ujja, vagy inkább farka mozog bennem.

Annyira belemerültem a képzelgésbe, hogy csak nagyon sokára jutott eszembe, hogy dolgozom, és gyorsan felpillantottam a kuncsaftomra, aki földöntúli arckifejezéssel nézett engem. Ahogy felé fordítottam a fejem, a farkának hegye nagyon közel került az arcomhoz, és ha kidugtam volna a nyelvem, biztosan elérem a makkját, de mivel nem volt orális szex a listában, nem vállaltam magamra plusz feladatot.

– Forduljak vissza? – kérdeztem.

– Ih…gen… – hörögte, mire azonnal teljesítettem a kérését, és kicsit megnöveltem a rezgésszámot. Nem kellett már sok neki, és nem akartam túlságosan lemaradni utána.

A nyögéseim sokszor elnyomták az övét, de még idejében meghallottam azt a csuklásszerű nyekergést, amit Jaejoong imitált nekem a kocsiba, így pont jókor csuktam be a szemem. Fura érzés volt, ahogy valami az arcomra fröccsen, de legnagyobb meglepetésemre szinte azonnal letörölte rólam.

Amikor elvette a papír zsebkendőt, még így rengeteg alapozót láttam rajta, pedig Jaejoong csak egy hangyányit kent végig az arcomon. Külön kérte, hogy ne sminkeljem magam, és ezt is csak azért eszközölte, mert a kocsiban túl sápadtnak tűntem.

Az orgazmus engem is hamar elért, és szinte azonnal kikapcsoltam a játékot, majd óvatosan kivettem magamból. Elég jó ketyere volt, bár nem terveztem, hogy túl sok ilyesmit használnék a közeljövőben. Nagyon hamar, és nagyon intenzíven tudtak örömet okozni, éppen ezért is tartottam meg velük a két lépés távolságot. Nem akartam, hogy annyira rákapjak, hogy aztán természetes módon már ne is élvezzem a szexet.

Jaejoong összetúrt hajjal várt a hallban, és a mélyen kivágott pólója nem rejtette el a mellkasán végigfutó vörös karomnyomokat. Nem voltak túl mélyek, estére talán már be is gyógyulnak, de így, frissen szinte világítottak a fehér bőrén. Amikor észrevette, hogy bámulom, tettetett bosszankodással megrázta a fejét.

– Ezentúl, ki fogom kötni, hogy csak kockára formázott műkörmökkel jöhetnek a kuncsaftok.

–  Viszont, ha összekarmolt, akkor az azt jelenti, hogy élvezte veled a szexet – vigasztaltam.

–  Ja, de ha mindenki összekarmolászna, aki élvezi, már rég nem lenne bőröm.

Hencegésnek hathatott volna, amit mondott, de tudtam, hogy Jaejoong top státuszban van. És Hyuna óta azt is tudtam, hogy ez nem csak egy cím, hanem elég rendes tudás és tapasztalat van mögötte.

Arra számítottam, hogy hazamegyünk, Jaejoong azonban elkanyarodott az utcánk előtt, és legközelebb egy igazán kétesnek tűnő sikátorban parkolt le. Simán otthagyta az autóját, amikor kiszálltunk, pedig a vörös Ferrári kitűnt a koszos kukák, és a dobozhalmok mellett. Az ajtóról, amin bekopogott, lemállott a kék festék, és a felirat is félig leszakadt, de egy nagyon jólöltözött nő nyitotta ki előttünk.

– Jaejoongie, de rég láttalak már! – csapta össze a tenyerét a középkorú nő, akinek az égbe meredt a dauerolt fekete haja, hiába próbálta meg egy összecsavart kendővel némileg lenyomni. – Csak nem az új tanítványoddal jöttél? – fordult felém, és így jobban megnézhettem az arcát. Tetovált szemöldöke, szemhéja és ajka volt, de egyáltalán nem tűnt mesterkéltnek, csak akkor látszódott, ha nagyon közelről és nagyon sokáig nézte az ember.

– Be szerettelek volna mutatni neki – nyomott forró csókot a nő ajkára Jaejoong, majd belépett mellette a házba.

Én csak lehajtott fejjel követtem, és megpróbáltam nem túl sokat belelátni a dologba. Jaejoongot sokan ismerhették, és valószínűleg sokakkal volt viszonya, nem kellene furcsának lennie, hogy lépten-nyomon lecsókol valakit, de akkor is furcsa volt.

Gyenge égők pislákoltak a folyosón, amikor azonban beléptünk az egyik szobába, hihetetlenül jól felszerelt tetováló szalonba csöppentünk. A falakon emberi hátakon, lábakon, karokon és mellkasokon virító tetoválások képei lógtak, és az egyiken felfedeztem Jaejoong pillangóját. Igaz, hogy egy női bokán köszönt vissza, de egy az egyben hasonlított arra, ami a mentorom mellkasán szárnyal.

– Minah, azért hoztalak ide, mert minden olyan mentoraltnak, akikhez nagy reményeket fűzök, van egy tetoválása. Természetesen nem kötelező csináltatnod, de Hyeomin a legjobb tetováló művész, akit ismerek, és már csak nézni is megéri a munkáit.

Az említett erre rögtön elkezdett szerénykedni, és számon kérte Jaejoongon, hogy miért hozza zavarba, majd elszaladt, hogy hozzon nekünk egy kis teát. Amíg ő a konyhában serénykedett, Jaejoong odalépett mögém, és először azt hittem, hogy megint jön a kívánlak-szövegével, amivel az éjszaka olyan hatásosan elcsábított, de csak leemelt egy mappát a polcról, és elhátrált tőlem.

– Oppa, nem lesz baj belőle, ha tetováltatok magamra? Nem kell olyannak lennie a testemnek, ahogy lefotóztuk?

– A fotódon nem látszik a lábadon kívül semmi a ruháktól, és úgy is fel lesz tüntetve az adataid között, tehát ha ez valakinek nem jön be, fog róla tudni. Amúgy, ezzel nem szokott baj lenni. Nem feltétlen azért kérik a szolgálatod, hogy bámulják a tested.

– És te mit ajánlanál?

– Azt, hogy valami olyat válassz, ami tetszik, és aminek van valamilyen speciális jelentése számodra. Ez nem matrica, sosem fog lejönni. Olyat varrass magadra, amire örökre emlékezni akarsz.

A szüleim irtóztak az ilyesmitől, éppen ezért nem lehetett több fülbevalóm se, pedig mindig nagyon érdekelt az ilyesmi. Jaejoongnak nem csak, hogy tetoválva volt a hátának igen nagy része, de a mellkasán is feküdt pár, ráadásul fülpercingje is volt. Rohadtul menőnek gondoltam, hogy ilyen bevállalós.

– Oppa, te mit nézel? – lestem bele a mappába, de csak latin feliratokat láttam. Ezek egyáltalán nem izgattak. Ha valamit magamra íratnék, biztosan hangullal tenném.

– Idézetek. Valami olyasmit keresek, ami… vagy valaminek a lezárása, vagy valaminek a kezdete.

– Úgy érted, hogy egy idézetnek? – zavarodtam össze egy pillanatra.

– Nem. Annak semmi értelme nem lenne. Olyan idézet kell, ami valamilyen dolognak a végét, vagy egy új kezdet eljövetelét jelenti.

Bármi is zárult le Jaejoong életében, nagyon fontos lehetett, ha örökre a testén akarja hordani, és inkább nem faggattam tovább. Helyette leemeltem a szárnyak elnevezésű mappát, és azt futottam át. Jaejoong lapockáján elterült két szárny, de amikor legutóbb láttam, nem tudtam rendesen megnézni, hogy milyen szövegek futottak alatta. Szex közben pedig nem pont a tetoválásaival voltam elfoglalva.

– Na, találtatok valamit? – kérdezte Hyeomin, és letette a teákat. Kicsit édesnek éreztem, de nagyon jól kihozta a gránátalma ízét, és nyugodt szívvel öntöttem magamnak egy újabb adagot.

– Mit jelent az, hogy Deferto neminem? – kérdezte Jaejoong, és felmutatta a fényképet.

– Azt, hogy: Ne vádolj senkit! Shakespeare Hamlettjéből való.

– Értem. Átgondolom. Minah? Hogy döntöttél?

– Talán majd máskor. Most semmi olyat nem tudnék mondani, ami meghatározó lenne.

Jaejoong tényleg nem forszírozta a dolgot, megköszönte Hyeominnak a teát, és megkérte, hogy hívja fel gyakrabban. Odakint, a vörös Ferrárit tényleg nem raboltak el, de még a kerekeit se szúrták ki. Útközben, az autóban halk zene duruzsolt, és teljesen elnyomott a kellemes meleg, Jaejoongnak úgy kellett felráznia a kábultságból.

– Menj, dőlj le! Keveset aludtál az éjjel – mosolygott pimaszul, és felzavart a szobámba. Útközben összefutottam Sojinnel, de csak intettem neki, és amint beértem a szobámba, azonnal bezuhantam az ágyba. Rekord sebességgel aludtam el.

Jaejoong:

Hirtelen riadtam fel, de sajnos nem magamtól, hanem a kicsapódó ajtótól, és egy nagyon idegesítő, ismerős rikácsolóstól.

– Sukchun! Meddig akarsz még váratni? Nem fajtalankodsz eleget ezzel az éjszakai pillangóval egész nap?

Visszahajtottam a fejem a párnára, majd apa felé fordultam, aki még félig aludt, és alig tudta leszerkeszteni a homlokára szorult szemüvegét, de végül sikeresen megoldotta a problémát, és udvariasan jó reggelt kívánt nekem. Miután ezt viszonoztam, odahajtottam a vállára a fejem, hogy a madamot még jobban az őrületbe kergessem. Úgyis azt hitte, hogy a fia helyett inkább a szeretője vagyok a volt férjének.

– Miért mondják nekem azt, hogy várjak az irodádban, amikor nem is jössz?

– Ne károgj már itt kora reggel! – szorította a halántékához az ujjait apuci, és felült. A fejem azonnal az ölébe esett, és ez már nekem is elég fura volt ahhoz, hogy ne maradjak ott. – Pontosan ezért váltam el! A fülészem azt mondta, káros vagy a hallásomra.

– Hazug disznó! Azért váltál el, mert a férfiakat szereted, és amúgy is, közös megegyezéssel történt, szóval ne lódíts itt nekem! A lányodról akarok beszélni.

Sukchun arca azonnal felvidult, és minden ellenszenvét elfelejtette, de én nem dőltem be ennyinek. Minden pénzlehúzós mondata így kezdődött a nőnek, mert tudta, hogy Sukchun bármit megtenne azért, hogy több időt tölthessen a lányával. A semminél pedig csak többet lehetett.

– A lányunk, valamiért az vette a fejébe, hogy szeretné megismerni az apját, meg annak az új családját, és azt kérte tőlem születésnapjára, hogy közösen menjünk el kikapcsolódni. Két héten keresztül nem beszéltünk egymással ezért, de így nem lehet élni, úgyhogy belementem.

Sukchun azonnal kiugrott az ágyból, és alsónadrágban ugrálta körbe a volt nejét, majd összepuszilgatta az arcát, és végül én is kaptam pár cuppanósat a homlokomra. Túl reggel volt még ehhez nekem, de azért örültem, hogy boldog.

– Menjünk el egy hétre. Nem is, kettőre. Vagy egy egész hónapra – lelkesült, de a madam gyorsan lehűtötte a jókedvét.

– Maximum két napot bírok ki veled, és nem gondolom, hogy az erkölcstelen gyerekeid jó hatással lennének az én drága Sullimre. Csak azért engedélyeztem a dolgot, mert a kislányunk ragaszkodott hozzá. Amúgy nem vagyok kíváncsi rátok.

– Én is imádom magát – szóltam közbe, és előre láttam, hogy Hyuna mekkora balhét fog csapni, ha kiderül, hogy kötelező jelleggel telelni visszük.

– Menjünk Bora Borára! – vetette fel Sukchun, és már szinte foglalta is a szobát. – Ott most nyár van. Nem fázunk meg, napozhatunk, és Sulli még biztosan nem járt ott.

– Bora Bora? – fontolgatta a nagyasszony. Valószínűleg még ő sem járt ott, és egy ilyen lehetőségnek nehezen mondott ellent. – Jól van. Legyen.

Hyunát az ágyából rángattuk ki, és még kócosan, egy szál szatén köntösben hallgatta végig apuci irodájában a híreket. Látszott rajta, hogy nagyon álmos, de amint oda érkezett a történet, hogy ő is jönni fog, nem kellett kávé neki, azonnal kijózanodott, és vehemensen tiltakozott.

– Én aztán biztos nem megyek sehová! Amíg távol leszek, Yura felbolygatja nekem az egész házat. Menjetek nélkülem.

– Azt nem lehet – kötötte az ebet a karóhoz Sukchun, mindenáron közös, „családi” nyaralást akart.

– Elhiheted, hogy én is jobban örülnék neki, ha nem fertőznétek a gyerekemet, elég szegénynek az apja betegsége.

– Ha magával nőtt fel, annál rosszabbat nem igen láthat – vágott vissza Hyuna hűvösen, és könyörgő tekintettel meredt apucira, de ő hajthatatlan maradt. Hyuna jött, és kész. – Jaejoong, csinálj már valamit!

Persze nem tudtam mit csinálni, úgyhogy Hyuna az össze haragját az asszonyságon töltötte ki, és újra kezdődött közöttük a hajtépés, amit minden egyes alkalomkor eljátszottak. Hyuna becsmérelte, amiért nem engedni a saját lányának, hogy találkozzon az apjával, Junghee pedig a „húgom” munkájába kötött bele.

– Tudod, mi lesz majd az ő tisztességes kis lányából Bora Borán? – morogta nekem félhangosan. – „Jaejoong oppa, igazítsd már meg a tangámat, kérlek! És ha már ott vagy, dugj is meg jó alaposan, mert anyám most nem szerelte rám az erényövet.”

– Sulli még kiskorú. Ha hozzá mertek érni, feljelentelek titeket – fenyegetőzött a nő, bár nem terveztem, hogy meghúznám a „féltestvéremet”. Apuci se akarná, hogy szexuális kapcsolatban álljak a lányával, és én se akarok minden nőt megdönteni, aki szembe jön. Amúgy is, ott lesz Hyuna, ráadásul eleget melóztam az utóbbi időben, nem fog ártani egy kis pihi.

Az utazás megbeszélése nagyon körülményes volt, mert Hyuna mindenbe belekötött, így végül otthagytam az egészet, és nem érdekelt, hogyan alakul. Menni így is-úgy is kötelező, a részletek majd kiderülnek ott.

– Hyung! Kapás van! – rohant utánam Siwanie, és már azt hittem, elkapta a besurranót, de csak Minahért jelentkezett valaki. Gyorsan átfutottam a lapot, és azonnal feltűnt, hogy kötözést kértek.

– Minah nem fogja bevállalni – sóhajtottam fel. Szörnyen ki tudtak akasztani a válogatós lányok.

– Akkor vedd rá valahogy, mert még Hyuna segítségével is minuszban van. Sukchun ki fogja dobni, ha nem hoz pénzt a házhoz.

Reggeli előtt kicsit utánanéztem a kuncsaftunknak, és megkérdeztem pár lányt, akinek volt már dolga vele. Nem volt veszélyes alak, sosem kért mást, mint amit a papírra írt, és nagyon elnéző és kedves volt a pillangóinkkal. Muszáj rávennem Mináht, hogy elvállalja – gondoltam, és tárcsáztam Yoochunt. Abban biztos voltam, hogy szívesen segítene, abba már kevésbé, hogy el is engedik otthonról. Régen elképzelhetetlennek tartottam, hogy Mr. Cassanova lehorgonyozzon valaki mellett, aztán Junsuval tényleg nagyon aranyosak voltak, de Mr. Kacsasegg teljesen megkergült, mióta összeköltöztek. Rosszabb volt, mint ötven csaj, ha féltékenykedni kellett.

– Chunie, továbbképzést kellene tartanod bondage-ból. Ráérsz?

– Bemutatós is kell tartani, vagy elég, ha elmondom?

– Jó lenne bemutató is, de nem kell senkit megbaszni, mielőtt Junsu beleüvölt a telefonba.

A találkozót végül lefixáltuk, és éppen a zuhany alól léptem ki, amikor bekopogtak. Mert Junsu persze nem tudott a seggén maradni, muszáj volt eljönnie, hogy szemmel tartsa a pasiját, nem-e inkább velem kurogat az előadás helyett. Szörnyű alak lett belőle.

A reggelizőből gyorsan magammal csábítottam Minaht, és egy rövid közjáték után elkezdődhetett a tanulás. Láttam rajta, hogy zavarban van, és nem sok kedve az egészhez, de ennél egyszerűbb dolga alig lehetne ennyi pénzért. Nem akartam olyat rákényszeríteni, amit nagyon nem akart, de nem finnyáskodhatott örökké. Ehhez a munkához az is hozzátartozik, hogy feszegesd a saját határaidat – gondoltam, és elfeküdtem az ágyon. Yoochun kezében biztonságba voltam, de valójában engem is rohadtul taszított a kötözés, főleg ha férfival csináltam. Yunhóval anno használtunk párszor selyemkendőt, de benne is meg tudtam bízni. Egyedül a kuncsaftoknál jött elő a gyomorgörcs, és mindig azon paráztam, hogy ki fogok bukni, és sírva fakadok, vagy rám tör egy pánikroham, de szerencsére ez még egyetlen egyszer sem fordult elő.

– Hyung, kezd el rángatni, mintha ki akarnál szabadulni! – kérte Yoochun.

Csak nagyon óvatosan húzogattam a kötelet, és közben folyamatosan Minaht néztem. Futkosott a hideg a hátamon, ahogy szorult a hurok, de Yoochun még pont azelőtt kilazította, hogy kiülhetett volna az arcomra bármilyen érzelem. – Látod, ezt direkt ezért kötik bele – magyarázta Minahnak, majd kilazította, és szépen lassan bemutatta a dolog mechanikáját.

– A lényeg, tehát az, hogy ne rángasd, mert csak még nagyobb csapdába ejted magad – összegeztem, és amíg Yoochun beszélt, könnyen kibújtattam a kezem a hurokból.

El kellett még játszanom párszor, hogy Minah megértse, aztán ő feküdt a helyemre, ami ezerszer élvezetesebb volt. Yoochun nagyon könnyedén átadott minden ismeretet, és elég laza volt ahhoz, hogy ne legyen cikis a téma.

Aztán Junsu is fontoskodott egy sort, de legalább hasznos dolgokat mondott, és még a csodafőzetéből is adott pár üveggel Minahnak. Junsút sokáig boszinak csúfoltuk Yoochunnal, mert a szabadideje nagy részét a konyhában töltötte, és mindenfélét összekotyvasztott, de hatásos kencéket készített, és a legutóbb az is kiderült, hogy a gyógyteákhoz is ért.

– A leírásban nem volt megadva, hogy hova akar élvezni, úgyhogy mindenképpen csukd be a szemed. Ha nyafog érte, akkor figyelj oda a jelekre. Ilyen a légzés felgyorsulása, a súrlódás hangjának erősödése, illetve lehet még a becsukott szem is. Amikor végigvág rajtad a gyönyör, szinte reflexszerűen becsukod a szemed, de ez szinte csak egy másodperc, de arra pont elég, hogy te is megtedd.

Kicsit fárasztott, hogy ilyen alapvető dolgokat el kell mondanom, de Minah hihetetlenül nagy szarvashibákat el tudott követni, és nem akartam, hogy szemészhez kelljen rohangálnia. Ha nem éreztem, és láttam volna már párszor, hogy milyen egy jó szex közben, biztosan kidobtam volna. Több baj volt vele, mint sok lányommal együttvéve.

– Jól van, elvállalom – ment végül bele, és az örömködést kihasználva újra megszívathattam Junsut. Imádtam nézni, ahogy bosszankodik.

– Mellékesen, szándékosan oda beszéltem meg egy találkozómat, szóval nem leszek túl messze tőled, ha valami kellene – biztosítottam Minaht, és a gyakorlóban megkértem Chunie-t, meséljen magáról egy kicsit.

Mindketten elmondták, hogyan ismerkedtek meg, és Junsu beszélt egy kicsit a mostani életükről is, de én tudtam, hogy Yoochun egyáltalán nem olyan boldog az új állásában, mint a régiben. Több átivott éjszaka végződött úgy, hogy nekem panaszkodott a hülye főnökeiről, meg a szarságokról, amikre kérik, de eléggé szerette Junsut ahhoz, hogy ne szóljon erről. Megpróbáltam rávenni, hogy nyíljon meg, ha már együtt vannak, és keressen olyan munkát, amit élvez, de folyton elhessegetett. Kíváncsi voltam, mikor fog kiborulni a bili, mert abban biztos voltam, hogy Junsu előtt nem lehet sokáig titkolózni.

– Azért szerettem volna, ha beszélgettek egy kicsit, mert pár hétre el kell utaznom, és megkértem Yoochunékat, hogy erre az időre költözzenek be a szobámba, és pesztrálják a lányaimat – adtam magyarázatot a rövid bemutatkozásra.

– És sokáig leszel távol?

– Egy hét biztosan, de lehet, hogy kettő lesz belőle. Nem tudom, nem tőlem függ.

– Én előre látom, hogy hónapokig ott ragadsz – nevetett fel Yoochun, majd felkapta Junsu szemüvegét, és elnyújtózott, mintha napozna. – Bora Borán jó az idő. Hyunie ott fog ugrálni körülötted, hogy „Oppa, kend be a hátam!”

Vicces volt, hogy mindenki velem akarta összehozni a lányokat. Hyuna a kislányt sózta rám, Yoochun a „húgomat”. Tényleg ennyire vonzom a nőket? – tettem fel viccből magamnak a kérdést, bár tudtam rá a választ.

– Mivel Hyuna is jön, készülj fel, hogy cincogni fognak az egerek – hívtam fel Minah figyelmét a veszélyre. – Apuci helyett Donghae lesz a főnök. Ő is a topok egyike, de az a nagyon jó benne, hogy rossz az érzéke a lányokhoz, és egyetlen mentoraltja se jut tovább a középmezőny felénél, szóval nem kell attól tartani, hogy hátráltatna titeket. Ha mégis van valami, Siwanon keresztül el tudsz érni.

Ha apucinak dolga akadt, mindig én lettem a főnök, de mivel én is kiestem, Donghae következett a sorban. Siwont valószínűleg ezért is rágta a fene, de nem érdekelt a nyomora, ő nem érdemelte meg, hogy vezessen. Donghae csak a saját karrierjével foglalkozott, és magasról tett a versengésre, ahogy a mi piszkálódásunkra is. Tökéletes helyettesítő lesz, amíg vissza nem jövünk.

– Ma és holnap még itt leszek, bármiben segítek, de hétvégén hosszúzom, és lehet, hogy nem is alszom itthon. Hétfő reggel azonnal repülünk, úgyhogy ne sokat vacakolj, ha kérdésed van.

Már a hétvégi szülinapi orgia is rohadtul strapásan hangzott, aztán még repülni is kellett, úgyhogy előre tudtam, az első napom Bora Borán az alvással fog telni. És ha Hyuna jól teljesít hétvégén, valószínűleg az övé is.

Minah nagyon izgult, láttam rajta, ahogy feszeng az anyósülésen, így megpróbáltam még több tanácsot a nyakába sózni, majd kentem némi alapozót az arcára, hogy ne legyen olyan hullasápadt. Nagyon reméltem, hogy jó élményekkel gazdagodik, és amint hazaérünk, már írhatjuk is át a bevállalós listáját. Minél több mindent bevállal, annál nagyobb az esélye annak, hogy végre keresi valaki.

– Hajrá! – bíztattam, és amikor nem akart bekopogni, ezt is megtettem érte. A saját kuncsaftom csak egy szobával várt arrébb, így még a közelben is voltam, ha gond adódna. Még sosem kellett egyetlen lányt sem kimentenem a szobákból, de Minahnál mindent el tudtam képzelni.

– Jaejoong-ah! Milyen jól nézel ma ki – tapadt rám rögtön Choa. Platinaszőke haja most olyan kicsi volt, hogy az álla alá se ért, de ez is jól állt neki.

– Én minden nap jól nézek ki, nem tudtad? – forgattam be az ágyba, és azonnal szájon csókoltam. Choa az egyike volt azon kuncsaftjaimnak, akik nem csak visszajárósok, de biztosan szerelmesek belém. Már egy csomószor felajánlotta, hogy hagyjam ott a munkám, és legyen inkább vele – tehát legyek kitartott –, de tudtam, hogy az apja sosem engedné. Na, meg én sem voltam szerelmes belé, úgyhogy ajánlhatott volna bármennyit, nem lettem volna a pasija.

A szex jó volt, de nem túl kiemelkedő. Igazából nem voltam hangulatban hozzá, a gondolataim a hétvége körül jártak, de Choa ebből semmit nem vett észre. Kedveskedően végigcsókolta a karomnyomokat, amiket hagyott rajtam, és rám akarta erőltetni az ékszereket, amiket külön nekem választott, de visszautasítottam. Annyi nyakláncom meg karkötőm volt, hogy alig tudtam elrakni őket, ráadásul nem is akartam ajándékot elfogadni tőle. Amíg nem érti meg, hogy ez csak szex, amiért ráadásul fizet nekem, és az érzéseim nem eladóak, biztosan nem viszek el semmit, amit nekem akar adni.

Minah elég fáradtnak tűnt, de rendesen sétált, és a csuklója sem sérült meg. Amikor megkérdeztem, hogy van, azt mondta nem is volt olyan rossz. Nagyon reméltem, hogy ezt a mondatot még sokszor fogom hallani tőle.

Persze ő is észrevette a karomnyomokat a mellkasomon, és próbáltam nagyon lazán reagálni rá, pedig utáltam, ha elcsúfítják a bőröm. Túl sok munkám van abban, hogy így nézzek ki.

– Ezentúl, ki fogom kötni, hogy csak kockára formázott műkörmökkel jöhetnek a kuncsaftok.

–  Viszont, ha összekarmolt, akkor az azt jelenti, hogy élvezte veled a szexet.

–  Ja, de ha mindenki összekarmolászna, aki élvezi, már rég nem lenne bőröm.

Először haza akartam menni, de utána eszembe jutott, hogy már egy ideje nem jártam Hyeominnál, és jó lenne benézni. A „Mindig tarts meg a reményt” akkor került rám, amikor szakítottunk Yunhóval, mert én folyton folyvást azt reméltem, hogy a dolgok jobbra fordulnak, és ez adott erőt ahhoz is, hogy tovább folytassam a munkát, de most lezárult egy korszak. A tetoválás ettől függetlenül továbbra is erőt adott, és emlékeztetett rá, hogy minden fájdalmat túl lehet élni, de arra is emlékeztetni akartam magam, hogy Yunho többé nem része az életemnek.

Minah ugyanannyira megijedt a környéktől, mint bármelyik másik lány, akit ide hoztam, de amint bementünk Hyeominhoz, és meglátta a képeket a falon, megnyugodott kissé. Én imádtam itt lenni. Részben azért, mert fogékony voltam a szépre, és Hyeomin csodásan rajzolt, részben pedig azért, mert rengeteg emlék kötött ide. Ha nem feküdtem volna le Hyeominnal egyszer-kétszer, simán olyan lehetett volna, mint egy pótanya. Majdnem annyit törődött velem a borús korszakomban, mint később Sukchun.

– Minah, azért hoztalak ide, mert minden olyan mentoraltnak, akikhez nagy reményeket fűzök, van egy tetoválása. Természetesen nem kötelező csináltatnod, de Hyeomin a legjobb tetováló művész, akit ismerek, és már csak nézni is megéri a munkáit.

Nem azért mondtam, hogy zavarba hozzam, tényleg úgy gondoltam, hogy az ő munkái nem csak igényesek, de művésziek is. Persze itt is voltak sablonrajzok, és olyanok, amik követték az aktuális divatot, de rengeteg absztrakt és szimbolikus alkotást is elkészített. Ha lett volna ötven testem, biztosan szép kis bevételt hoztam volna neki, de így, hogy csak egyetlen egyel rendelkeztem, be kellett osztanom. Nem akartam teljesen szétvarratni magam.

– Oppa, nem lesz baj belőle, ha tetováltatok magamra? Nem kell olyannak lennie a testemnek, ahogy lefotóztuk?

– A fotódon nem látszik a lábadon kívül semmi a ruháktól, és úgy is fel lesz tüntetve az adataid között, tehát ha ez valakinek nem jön be, fog róla tudni. Amúgy, ezzel nem szokott baj lenni. Nem feltétlen azért kérik a szolgálatod, hogy bámulják a tested.

– És te mit ajánlanál?

– Azt, hogy valami olyat válassz, ami tetszik, és aminek van valamilyen speciális jelentése számodra. Ez nem matrica, sosem fog lejönni. Olyat varrass magadra, amire örökre emlékezni akarsz.

Tisztán emlékeztem rá, amikor megcsináltattam a hátamat, és először hazamentem az igazi szüleimhez. Rendes kis balhé lett belőle, apám üvöltözött, anyám meg sírt, hogy elrondítottam a szép testem, amit tőlük kaptam, de aztán sikerült megnyugodniuk, és mostanság már nem szólnak bele abba, hogy mit csinálok. Igazából, szinte nem is tudnak rólam semmit. Vagyis, azt tudják, amit mondok nekik. Kim Jaejoong vagyok, modellkedem, és azért nincs barátnőm, mert túlságosan sokat dolgozom. Valójában meg Sukchun családnevét használom, éjszakai pillangó vagyok, és évekig éltem együtt egy másik férfival.

– Oppa, te mit nézel? – lesett bele a porfólióba Minah, de hamar elvesztette az érdeklődését, amikor meglátta a feliratokat.

– Idézetek. Valami olyasmit keresek, ami… – hirtelen nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Nem akartam túl sokat elárulni neki a magánéletemről – …vagy valaminek a lezárása, vagy valaminek a kezdete.

– Úgy érted, hogy egy idézetnek? – kérdezett vissza.

– Nem. Annak semmi értelme nem lenne. Olyan idézet kell, ami valaminek a végét, vagy egy új kezdet eljövetelét jelenti.

Sokáig nézelődtem a feliratok között, és végül találtam egyet, amiről nem tudtam, mit jelent, de volt valami a betűk vezetésében, ami megfogott. Persze, a jelentése jobban számított, mint az esztétikum.

– Na, találtatok valamit? – kérdezte Hyeomin, amikor meghozta a teákat.

– Mit jelent az, hogy Deferto neminem? – kérdeztem, felé tartva a fényképet.

– Azt, hogy: Ne vádolj senkit! Shakespeare Hamlettjéből való.

– Értem. Átgondolom. Minah? Hogy döntöttél?

– Talán majd máskor. Most semmi olyat nem tudnék mondani, ami meghatározó lenne.

Minah okosan döntött. Biztos voltam benne, hogy rengeteg tapasztalatot fog szerezni nálunk, de azt neki kellett tudnia, hogy mi határozza meg az életét.

Nagyon elnyomta a fáradtság, és már éppen ott tartottam, hogy kézben fogom felvinni a szobájába, amikor összeszedte magát, és saját lábon küzdte fel magát az emeletre. Én egy cseppet sem éreztem fáradtnak magam, a rossz ébresztés és az egész hetes hajtás ellenére is egészen jót aludtam apuci ágyában.

– Na, mennyi időre megyünk nyaralni? – ültem le apa dolgozóasztalához. Bosszúsnak és gondterheltnek tűnt, de amikor felnézett, láttam némi csillogást a szemében.

– Egy hét. Sulli állítólag nagyon izgatott, és nem bír egyhelyben maradni, mióta az anyja megmondta neki, hogy beleegyeztem.

– Biztosan tőled örökölte az izgágaságát.

– Vigyázz a szádra, te! – csapott fejbe játékosan az egyik paksamétával. – Nem is vagyok annyira felpörögve – védekezett, majd mélyen a szemembe nézett, teljesen elkomorult ábrázattal.– Aztán jól viselkedjél nekem Bora Borán is! Azt szeretném, hogy Sulli kedveljen titeket.

– Ezt Hyunának kellene mondanod. Ő az, aki mindig lejárat minket.

– Ne aggódj, mondtam már neki is! – Kezdtem érteni, hogy miért olyan vastag az ér a halántékán. – Jó is, hogy szóba jött. Menj, és beszélj vele! Azt mondta, akar tőled valamit.

Hyuna folyton akart tőlem valamit, ez nem volt meglepő, és azt is sejtettem, hogy valószínűleg Yurával kapcsolatos a dolog. Aztán beléptem a szobájába, és rájöttem, hogy most mint hímnemű testvére érdeklem.

Hyuna szobája úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna, a földön bőröndök hevertek különböző méretekben, drága hugicám pedig egy szál bugyiban kutatott valamit a szekrényében. Próbáltam hangtalanul mögé lopózni, és rácsapni a fenekére, de ráléptem valamire, ami veszettül zörgött, és még azelőtt lebuktam, hogy megkísérelhettem volna a dolgot.

– Jó, hogy jöttél! Segíts kiválasztani, hogy melyik bikiniben vagyok a legszexibb – halmozott a kezembe egy csomó fürdőruhát, és addig nem állhattam fel a fotelből, amíg az összest fel nem próbálta.

– Mindegyik jó valamiért. Mivel hét napra megyünk, vigyél hetet, és minden nap másikat veszel fel.

– Jó, de a huszonháromból melyik legyen az a hét?

Nem volt egyszerű leszűkíteni a kört, de legalább figyelhettem Hyuna tökéletes testét, és sikerült lebeszélnem egy csomó ruháról, amit magával akart vinni. Minden egyes felesleges gönc csak az én vállamat nyomta volna, mert biztos voltam benne, hogy hiába gurulósok a táskák, nekem kell majd cipelnem őket.

– Oppa, szerinted lesznek ott helyes pasik? Olyan jó lenne már úgy csinálni, hogy nem dolgozom.

– Biztos lesznek. Nem tudom. Mindenhol vannak férfiak.

– Mi ez a sablon válasz? – kérdezte, és beült az ölembe. – Csak nem féltékeny vagy? Te is megkaphatsz, ha jó leszel.

– Ha jó leszek? Mit takar ez pontosan? Vigyem a bőröndödet?

– Az természetes – nevetett fel, és éreztem, ahogy a keze az ágyékomra simul. Lassan kezdett el dörzsölni, de pontosan úgy, ahogy szeretem. Veszélyes volt, hogy túl jól ismertük a másik testét. – Inkább valami olyasmire gondoltam, hogy… mondjuk, elcsábítod annak a boszorkánynak a lányát.

–  Hyuna! – ragadtam meg a vállát, és megráztam egy kicsit, hogy magához térjen. – Ő Sukchun lánya is.

– Miért? Jobban örülne neki apuci, ha valami jöttment döntené meg? Téged legalább ismer.

– Verd ezt ki a fejedből! – hárítottam el a kísérletezését, és visszadőltem a támlához. Hyunának túl jó ujjai voltak.

– Jól van. Akkor majd valahogy máshogy török borsot a banya orra alá. Mondjuk, előtte kezdek ki pasikkal, hogy azt a prűd fejét lángvörösbe borítsam. Az elég elégtétel lehetne azért, amiket mondott rólam. Ha apuci nem fog le, biztosan kikaparom a szemét.

Annyira azzal voltam elfoglalva, hogy Hyuna mit mond, hogy észre sem vettem, mikor húzta le a nadrágomat, csak a hirtelen hűvösség tűnt fel, majd ahogy elmerültem a szájába. Felnyögtem, ahogy az izzó forróság körbeölelt, és beletúrtam a hajába, de igazán nem kellett irányítanom a mozgását, úgy csinálta, ahogy akarta. Egyszerre dolgozott a szájával és a kezével, a farkam egész hosszát benyelte, és úgy siklott rajta a nyelve, hogy már csak ettől is el tudtam volna élvezni. Mesterien forgatott a szájában. Elég nehéz volt tartanom magam, de mindig egy lépéssel a csúcs előtt hagyta abba, és így nem sültem el időnap előtt.

Nem figyeltem oda arra, hogy mire döntöm le, csak azonnal benne akartam lenni. Az egyik bőrönd úgy repült át a szobán, hogy majdnem közelebbi barátságot kötött a tükörrel, de szerencsére semmi nem tőrt el, és végre betakarhattam Hyuna testét. A fogával tépte fel az óvszer csomagolását, majd gyakorlott mozdulatokkal felgörgette rám, és alig egy perc alatt már belé is csúszhattam. Hihetetlenül forró és kellően nedves volt, így amíg ütemesen mozogtam, lehajoltam, hogy birtokba vegyem a száját. Hyuna belekapaszkodott a nyakamba, és teljesen összepréselte a testünk. A lábaival körbefogta a derekamat, miközben éhesen körözött a számban a nyelvével. Mindketten ziháltunk, és nem fogtuk vissza a hangunkat, valószínűleg a szomszéd szobában is hallhatták a nyögéseinket, de egyikünket sem érdekelt más véleménye.

– Szeretlek – súgta, amikor mélyebbre csúsztam benne, és mielőtt még válaszolhattam volna, löktem így rajta párat.

– Ne mondd ezt! Tudod, hogy nem mondunk ilyet!

– De akkor is így van – nyögött fel, és belekarmolt a hátamba. Fájt, de tőle még ezt sem bántam. Minden érintése csak még szenvedélyesebbé tett.

– Hyuna, nem mondunk ilyet! – nyögtem fel, ahogy egyre jobban szorított, és tudtam, hogy direkt csinálja. – Megbeszéltük.

– Oppa! Csak dugj, jó? – sikkantott fel, és újra ellazultak körülöttem az izmai. Nem mondott semmit, csak csillogó szemekkel rázkódott alattam, ahogy egyre keményebben csapódtam hozzá, és hihetetlenül szexi volt, ahogy nyöszörgött. Újra megcsókoltam, mélyen és szenvedélyesen, majd ráfogtam a derekára, és feljutattam magunkat a csúcsra.

Hyuna hihetetlenül sokáig remegett alattam. Újra és újra összerándult a teste, és gyöngyözni kezdett a homloka az izzadtságtól, de még így is gyönyörű volt. Amíg pihegett, az arcát cirógattam, majd fújni kezdtem, mert borzasztóan kimelegedett a bőre.

– Mi vagy te, ventilátor? – tolta hátrébb a fejem, majd játékosan a nyakamba harapott. Kuncogott, ahogy felkaptam, és bár elég nehézkesen tudtam odakormányozni magunkat, végül sikerült betennem az ágyba. Hyuna rengeteg dolgot szétdobált a földön. – Maradj! – nyúlt utánam, amikor elhúzódtam.

– Csak egy pillanat – nyugtattam meg, és levettem az óvszert. Gondosan megtöröltem magam, és csak utána bújtam be mellé. Ahogy a mellkasomhoz bújt, azonnal körbezártam a karjaimmal, és a haját simogattam. – Hyuna…

– Tudod, hogy nem úgy gondoltam – akasztott meg a lelkizésben, bár sosem tudtam biztosan, hogyan érti azt, hogy szeret. Volt már szerelmes férfiakba, csalódott is nem egyszer bennük, de mégis én voltam az, aki elvette a szüzességét. Valami fontos keveréke lehettem az első szexuális élménynek és a gondoskodó bátynak, és ezt sosem tudtam hová tenni. Igazából, azt sem tudtam megfogalmazni, ő mit jelent számomra.