1. fejezet: A bundás lány

Minah:

Imbolyogtam a piros magas sarkúmban, és hiába volt rajtam a párducmintás bunda, vacogtam az esti hidegben. Autók dudáltak ránk, vagy fiatalok kiabáltak ki a nyitott ablakon, de olyanok is akadtak, akik megdobáltak. Mindezt összevéve azonban az első három munkanapomon nem történt semmilyen katasztrófa, egész szerencsésen megúsztam.

Nem terveztem, hogy prosti leszek, ez a terv sosem szerepelt a jövőmben, de így alakult.

Teljesen magam alatt voltam. Nem elég, hogy kirúgtak az egyetemről egy olyan dolgozat miatt, amit nem is én írtam, még a házmester is megfenyegetett, hogyha a hónap végeztével nem fizetek be legalább egy havi lakbért, kipaterol az utcára. Pénzem azonban nem volt, és hiába vállaltam szórólapozást, vagy takarítást, annyira keveset fizettek, hogy pont arra volt elég, hogy ételt vegyek magamnak. Nem tudtam, mit csinálhatnék, az egyetemi barátaim elfordultak tőlem a plagizálást követően, a szüleimtől nem kérhettem pénzt. Még azt sem tudták, hogy eltanácsoltak az egyetemről. Apám nyíltan megmondta, csak diplomával mehetek haza, anélkül be ne tegyem a lábam a küszöbön – kivéve ünnepekkor, de ez nem számít.

A kezeim majd’ lefagytak a szórólapozás közben, ráadásul nekem kellett az eldobáltakat is összeszednem. A hócipőm tele volt az egész munkával, de ez volt az egyetlen, amire azonnal felvettek, és nem kérdeztek rá az egyetemi ügyeimre. Volt, hogy találkoztam ugyanazokkal az emberekkel, de egyetlen egy srác sem vett el annyi nyomtatványt tőlem, amennyit Minkyu. Sejtettem, hogy akar valamit, de hetekig figyelmen kívül hagytam. Aztán az egyik nap, amikor különösen hideg volt, elfogadtam a meghívását, és beültünk az egyik kávézóba. Kellemesen elbeszélgettünk, vicces fiú volt, aki mindig tudta, mit mondjon, éppen ezért lepett meg, amikor átnyújtotta a névjegykártyáját a következő szöveggel:

– Ha nagyon megszorulnál anyagilag, hívj fel! Tudok neked szerezni olyan munkát, ami sokat és gyorsan fizet.

Miután ez megtörtént, többet nem jött a közelembe, én pedig a fiókom aljára száműztem a névjegykártyáját. Tovább folytattam a szórólapozást meg a felmosást, de sehogy sem maradt elegendő pénzem, és lassan ott tartottam, hogy hiába fizetem ki a lakbért, vagy a vizet vagy az áramot ki fogják kapcsolni a lakásban.

Sejtettem, hogy Minkyu feketemunkára célzott, de arra nem gondoltam, hogy egy valódi strici. Amikor felhívtam, és megadta a helyet, ahol találkozzunk, azonnal tudtam, hogy rossz helyen járok. Kirívó ruhába öltözött lányok kellették magukat a kocsmában, és Minkyu vastag pénzkötegeket számolgatott. Az irodában aztán mindent elmagyarázott.

– Gyönyörű lány vagy, szerintem sokat tudnál keresni ebben a szakmában. A bevételedet hetven harminc arányban osztjuk meg, de ha ügyes leszel, újratárgyaljuk. Fontos, hogy kedves, nyitott és egészséges legyél.

Reflexből visszautasítottam az ajánlatát. Részben azért, mert sértőnek találtam, hogy kurvát akar csinálni belőlem, részben felháborított a kizsákmányolás. 70:30? Ki dolgozna ezért? – morfondíroztam, de a sok lány, aki kint topogott, azt bizonyította, bizony vannak ilyenek.

Feldúltan mentem haza, és el sem hittem, hogy tényleg csak így juthatok pénzhez. Arra gondoltam, hogy ruhákat kell átcímkézni, vagy hamisítványokat árulni, nem arra, hogy tegyem szét a lábam idegen férfiaknak.

Aztán, amikor már két hete hideg vízben fürödtem, és azzal fenyegetőztek, hogy kikapcsolják a gázt, ami télen egyenlő a halállal, újra átgondoltam a dolgot. Máskor is feküdtem már le úgy fiúkkal, hogy aztán sose találkoztunk, de bárhogyan próbáltam megerőszakolni az akaratom, elutasította, hogy ezt pénzért csináljam. Ráadásul a kurváskodás nem olyan, mint amikor felszedeted magad egy jól szituált, rendes, gondos sráccal, és közösen kikapcsolódtok. Nem, itt majdnem mindenkit be kell vállalni, és nem tudhatod, mit csinálnak veled, miután beszálltál az autóba.

Végül aztán a gáz hiánya győzött meg, mert alig bírtam ki két napot a hideg földön, hiába aludtam nagykabátban. Elmentem Minkyu törzshelyére, és megmondtam neki, hogy elfogadom, feltéve, ha biztosít védelmet számomra. Azt mondta, még sosem bántották egyetlen lányát sem, de a megnyugtatásom végett pár kigyúrt haverja kószált körülöttem, hogy közbeléphessenek, ha valaki az akaratom nélkül be akart rángatni a kocsiba.

Az első három napomon nem úsztam meg szex nélkül, de nem volt olyan szörnyű, mint gondoltam. Rendes pasasokat fogtam ki, akik túlságosan zavarban voltak ahhoz, hogy erőszakoskodjanak. Hihetetlenül mocskosnak éreztem magam, és egy ideig nem is mertem tükörbe nézni, de legalább be tudtam fizetni az utolsó gázszámlámat, és a szolgáltató ideiglenesen visszakapcsolta a fűtést.

A vörös cipő nyomta a lábam, de nem volt más magas sarkúm, ami eléggé kihívó lett volna. Minkyu nem adott ruhát, a saját szekrényemből kellett öltözködnöm, azzal a kikötéssel, hogy semmi se fedje a lábam. Ez tényleg sokkal praktikusabb volt, mint kibújni egy nadrágból, de télen kicsit kellemetlenül érintett.

Először a morranás szerű motorzajt hallottam meg, majd a fék csikorgását, ahogy az autó megállt mellettem. Gyönyörű, cseresznye vörös Ferrari volt, és nem értettem, mit keres ezen a környéken egy ilyen jó kocsi. Gangnemben biztos sokkal jobb helyeket találhatott volna, bár lehet, hogy pont azért jött ide, mert inkognitóban akar maradni – gondoltam, és közelebb mentem a sötétített ablakhoz.

Amikor megláttam a kormány mögött ülő srácot, azonnal bukfencet vetett a gyomrom. Nem csak a kocsi volt nagyon jó, hanem a vezetője is. Sötétbarna, fényes öltöny, fekete ing, ékszerek, és csábító, sötétbarna szemek. A srác úgy nézett ki, mintha most lépett volna le egy plakátról, ahol éppen a legújabb kozmetikumot reklámozta. Tökéletes volt az arca, az ajkai dúsak és rózsaszínek, az orra hibátlan.

– Beszállsz, vagy csak nézel? – nevetett fel dallamosan. A hanga olyan, mint a lágy selyem… Vagy inkább egy krémes forrócsóki – ábrándoztam bódultan, és még azelőtt beszálltam az autójába, hogy egyáltalán megkérdeztem volna, mit szeretne. Még az árakat is elfelejtettem elmondani.

– Szeretném, ha velem töltenéd az estét. Annyit fizetek, amennyit kérsz, a pénz nem számít. Mondd meg a gorilláidnak, hogy elviszlek egy szállodába!

Írtam egy sms-t a védőim főnökének, hogy terepre megyek, de nem jelzett vissza semmit, különösebben nem zavarta, hogy nem kell odafigyelnie rám.

Nem mertem sokáig bámulni a szexi idegent, nehogy lefújja az estét. Az „annyit fizetek, amennyit kérsz”, nagyon jól hangzott. Talán le tudok róla aggatni annyit, hogy befizessek még kéthavi lakbért. Akkor már csak másfél évnyivel lennék lemaradva.

Nem semmi hotelbe vitt el. A rövid szoknyámban, és a párducos szőrmémben még közönségesebbnek éreztem magam egy ilyen helyen, ahol estélyikben siettek a nők színházba, vagy valamilyen puccos partiba, és ahol még a takarítónak is márkásabb ruhája volt, mint amilyen nekem valaha is lesz.

A lift lenyűgözően fényes volt, egy hatalmas tükörrel a hátam mögött, amiben szívesen ellenőriztem volna a sminkem, ha nem lett volna ott mellettem a kuncsaftom. Ő teljesen természetesen viselkedett, mintha ezerszer csinált volna már ilyet, zsebre tett kézzel várta, hogy felérjünk az emeletre, és udvariasan maga elé engedett az ajtóban.

A lakosztály talán még a liftnél is jobban lenyűgözött, pedig nem volt medence a közepén, ahogy szikrázó fények se, mégis gazdagságot és tisztaságot árasztott. Az ebédlőasztalon gyertyák égtek, és két, bőrkötéses könyv feküdt a világos abroszon.

– Rendelj nyugodtan! – intett a menüsorra a férfi, és leült az asztalhoz. Könnyedén kinyitotta a behűtött pezsgőt, és töltött mindkét pohárba. – Biztosan éhes vagy.

Tényleg éhes voltam. Egész nap alig ettem valamit, és a fagyoskodástól még hangosabban korgott a gyomrom. A menüben viszont minden hihetetlenül drága volt, még ha egy salátát rendeltem volna, arra is rámenne az egész napos keresetem.

– Én fizetem – segített ki a srác, mintha megérezte volna, miért vacakolok.

Végül háromfogásos vacsorát kértem magamnak, de ő sem aprózta el, pedig teli hassal nem volt jó szexelni. A levest még csendben fogyasztottuk el, aztán, ahogy megérkezett a sült és a rizs, végre megszólalt.

– Hogyan hívhatlak?

– Minah – mutatkoztam be. Minkyu ajánlotta, hogy válasszak magamnak művésznevet, de se a Diamond, se valamilyen amerikai hangzású ringyónév nem tetszett.

– Engem Jaejoongnak hívnak – mutatkozott be a szép szemű kuncsaftom, és olyan erotikusan kortyolt a pezsgőjéből, hogy el kellett kapnom róla a tekintetem, nehogy elvörösödjek. Én voltam a csábító, nekem kellett volna elbűvölnöm őt. – Tudod, Minah, szeretek beszélgetni a lányokkal, mielőtt a lényegre térek. Nem bánnád, ha társalognánk egy kicsit? Kötetlenül, mintha nem azért lennénk itt, amiért.

Nem volt könnyű feloldódni, és eltekinteni a ténytől, hogy nemsokára megkefél, de Jaejoong jó társalgó volt, hamar elvonta a figyelmem, és mire megérkezett a gyümölcstál, már a társadalmi sztereotípiákról beszélgettünk. Sajnáltam, hogy nem más körülmények között találkoztunk, mert nagyon értelmes fiú volt, és úgy tűnt, tényleg érdekli a véleményem.

– Minah… – búgta a nevem, és éreztem, ahogy az ujjai végigsimítanak a combomon. Apró remegés futott végig a testemen, és olyan melegem lett, hogy egy pillanatra elfelejtettem, odakint tombol a hóvihar. – Mi lenne, ha a lényegre térnénk? – kérdezte, és gyengéden felhúzott a székből.

Lágyan fogta az ujjaimat, aztán leült az ágy szélére, és letérdeltetett maga elé. Én azonnal bontani kezdtem az övét, és megpróbáltam mérsékelni a kezeim remegését.

– Mióta vagy a szakmában? – kérdezte, miközben nagyot sóhajtott, ahogy kiszabadítottam a nadrágjából.

– Pár éve – hazudtam. Minkyu azt mondta, sose áruljam el, hogy kezdő vagyok, mert azzal bátorítom az erőszakoskodókat. Egy tapasztalatlan prostira könnyebb ráhúzni a vizes lepedőt.

Jaejoong felnyögött, amikor végigsimítottam rajta, és várakozóan a hajamba túrt. Nem kellett sokáig simogatnom, hogy kemény legyen, hamar végignyalhattam rajta, hogy aztán lassan a számba vegyem. Sokkal nagyobb volt, mint amikkel eddig találkoztam, de nem volt feszítően nagy, és minden gond nélkül kényeztethettem. Néha erősebben meghúzta a hajam, és ilyenkor ugyanott ingereltem tovább, ahol korábban, de hiába lüktetett egyre hevesebben a számban, nem akart elélvezni. Már azt hittem, hogy valamit rosszul csinálok, amikor hirtelen rántott egyet rajtam, és egészen a torkomig csúszott. Rögtön köhögés tört rám, így kihúzódott egy kis ideig, de amint újra levegőt kaptam, visszanyomta magát. Ezt eljátszottuk egy párszor, és csak akkor hagyta abba, amikor már úgy éreztem, menten kidobom a taccsot.

– Gyere, ide! – rántott az ölébe, és vadul megcsókolt. Nagyon meglepett az akciója, eddig ugyanis egyetlen kuncsaftom sem csókolt meg, mindegyiket csak addig érdekelte a szám, amíg leszoptam őket.

Jaejoong teljesen átvette az irányítást, eldöntött a matracon, és még a lelket is kicsókolta belőlem. A kezei hamar kihámoztak a ruhámból, és mintha kívülről fújta volna, hol szeretem, ha hozzám érnek. Nem kellett megjátszanom a sóhajokat, és a nyögéseket, teljesen elfeledkeztem arról, hogy én most éppen dolgozom. A szűk utasterekben beszorult a lábam, vagy nem lettem elég nedves, és kissé fájt a behatolás, a hotelszobában azonban már attól is majdnem elmentem, hogy belém tolta az ujjait. Miközben belülről dörzsölt, a nyakamat csókolgatta, néha meg-megharapva a bőrt. Az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy óvszert kellene használnunk, amikor már éreztem a hegyét a szeméremajkaimnál.

– Védekezzünk! – kaptam a dereka után. – Csak gumival csinálom.

– Nyugi, már megtaláltam a melltartódban. Én is csak úgy csinálom – mosolyodott el, és feljebb vonta a lábaimat a derekán.

Belemartam a vállába, amikor betolta magát, a vágy olyan elsöprően vágott keresztül rajtam, hogy meg kellett kapaszkodnom valamiben. Jaejoong nem várt túl sokat, hogy megszokjam, ahogy kitölt, azonnal mozogni kezdett, nem túl lassú tempóban. Az arca, és a csillár ragyogó fénye összemosódott, és lehunyt szemmel nyögtem fel minden mozdulatára. Hihetetlenül eufórikus érzés volt, minden porcikám izzott a vágytól, és jól esett, ahogy a kemény test hozzám súrlódik. Csak akkor tűnt fel, hogy milyen izmos, amikor végigsimítottam a hátán, és a keblem a feszes mellkasához nyomódott. Annyira elhagytam magam a kezei között, hogy meg sem ízleltem a bőrét, egy cseppet sem foglalkoztam vele. Ezért Minkyu biztosan megölt volna.

Jaejoong a végletekig húzta az idegeimet, amikor már úgy éreztem, ahogy szétrobban a testem, lelassított, hogy aztán újra őrölt tempóban döngöljön az ágyba. Forgott velem a szoba, és magamon kívül nyöszörögtem, néha csak annyit, hogy kérlek, bár azt nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mit szeretnék tőle.

Amikor aztán végre elélveztem, valószínűleg az egész emelet hallhatta, és Jaejoong teljesen feleslegesen csókolta belém a hangokat. Ő még egy ideig mozgott bennem, aztán a teste megremegett, és fáradtan nyúlt el mellettem.

Ott helyben be tudtam volna aludni, de ébren kellett maradnom, mert biztosra vettem, nem vette ki egész éjszakára a szobát. Úgy fogalmazott, hogy töltsem vele az estét, ott alvásról nem volt szó.

Már éppen a ruhám után kutattam volna a takaró alatt, amikor megéreztem az ujjait a fenekemnél. A bejáratomnál körözött, egyre feszegetve a határokat.

– Nem csinálom análisan – figyelmeztettem, de nem hagyta abba. Még egyszer megismételtem az előző kijelentésemet, kicsit erényesebben, de ezzel csak feldühítettem.

Lefogta a kezeimet, és teljesen a matracba passzírozott. Nem tudtam szólni egy szót sem, a párna elnyomta a hangom, és teljesen feleslegesen szűköltem, végül belém nyomott valami hideg, kellemetlen hengert. Az ujjait újra megéreztem magamban, de most nem volt olyan kellemes, mint korábban, folyamatosan megmozdította a hengert is, és ettől éles fájdalom söpört végig a testemen.

Amikor újra belém hatolt, kicsit megemelte a csípőm, ettől még inkább előre dőltem, bele a párnába, miközben a karjaim fájón nyomták a mellem. Amikor ki akartam húzta, rátenyerelt a lapockámra, és visszanyomott a matracba. Elég durván mozgott, és egy percig sem tudtam élvezni, csak vártam, hogy vége legyen. A hengert többé nem húzogatta, de a határozott lökésektől az egész testem mozgott, és így a fenekem is sajgott.

Jaejoong csípője egyre durvábban csapódott nekem, és már azt hittem, végre elélvez, amikor hirtelen oldalra rántott, és úgy tömött tovább, az egyik kezével megemelve a lábam, amivel elérte, hogy olyan érzés legyen, mintha egyszerre dugná mindkét bejáratom. Fájóan nyöszörögtem, és amikor rászorított a torkomra, még a könnyeim is kibuggyantak. Szörnyű dolgokat morgott a fülembe, hogy egy romlott ribanc vagyok, meg, hogy tudja, hogy így szeretem, aztán részletezte, milyen érzés bennem lenni, és hogyan fogja szétkefélni a seggem.

Amikor a hátamra fordított, és szinte a nyakába kapta a lábam, nem néztem az arcára, csak összeszorítottam a szemem, és elfordítottam a fejem, hogy nem lássa, mennyire könnyes a tekintetem. A vállain megtámasztotta a lábam, és tovább szorította a torkom, úgy, hogy alig kaptam levegőt, majd egy akkora pofont kevert le nekem, hogy belecsengett a fülem.

– Gyönyörű vagy így – nevetett fel eszelősen, és még egy pofont adott, majd mindkét kezével a csípőmre markolt, és addig mozgott, amíg végre el nem élvezett.

Megsemmisülve feküdtem, és csak akkor tudtam kissé fellélegezni, amikor kihúzta belőlem a hengert, és bejelentette, hogy elmegy fürdeni. A tisztálkodás előtt még a kezembe nyomott egy üveg sört a minibárból, és azt tanácsolta, nyomjam az arcomhoz, ha nem akarom, hogy nyoma maradjon az ütésének.

El sem hittem, hogy egy ilyen szép férfi, aki a vacsoránál még egy intellektuálisan is megkapó volt, ekkora egy rohadék legyen valójában. Beteg, szadista, rohadt szemét – zsörtölődtem, de nem tudtam meglógni. Mindenem sajgott, testileg és lelkileg is darabokban voltam, miközben féltem, hogy Minkyu megöl, ha pénz nélkül megyek vissza.

Nem néztem rá, amikor kijött, csak lehunyt szemmel szorongattam a hideg üveget a sajgó arcomhoz, és vártam, hogy odadobja a pénzt, aztán eltűnjön. De nem ezt tette, helyette inkább gyengéden cirógatni kezdte a hátam. Undorodtam az érintésétől.

– Hagyj békén! – rivalltam rá. – Fizess ki, és többé ne is lássuk egymást!

– Ki foglak fizetni, de előtte hallgass meg – kérte, és maga felé fordított. Küzdöttem ellene, de sokkal erősebb volt nálam, könnyen a vállamra fektetett. – Bocsánat azért, amit csináltam.

– Dugd fel magadnak a bocsánatod! – csattantam fel, és ha nem féltem volna attól, hogy újabb vörös foltot kapok az arcomra, legszívesebben felképeltem volna.

– Akkor kezdjük az elején – sóhajtott fel bosszúsan, és szinte láttam, ahogy beletúr a hajába. – Beszálltál úgy az autómba, hogy nem fixáltad le a szabályokat, aztán belementél, hogy szobára vigyelek. Bármit tehettem volna veled. Sokkal rosszabbakat, mint amit tettem, te buta, felelőtlen lány.

Lassan néztem csak rá, megpróbálva visszafojtani a sírógörcsömet, és egyre furcsábbnak tűnt ez az alak. Vagy teljesen őrült volt, és több személyiség élt benne, vagy ez az egész dolog csak egy próba volt. Biztosan Minkyu bérelte fel, hogy letesztelje, hogyan teljesítek. Egy gazdag srác nem jön a mi környékünkre – raktam össze lassan a képet, és hihetetlenül ostobának éreztem magam. Az voltam, amit mondott, egy buta, felelőtlen lány.

– Nem akkor kell azt mondani, hogy nem vállalod az anális szexet, amikor már félig benned van az ujjam, hanem rögtön az elején, és még ez sem garantálja azt, hogy be fogom tartani. Szivi, egész éjszaka dughatnálak, aztán betehetlek a kádba, elvághatom a torkod, és a kutya sem fog keresni.

– Jól van, megértettem, hogy hülye voltam – csattantam fel, és letöröltem a könnyeimet. – Most már abbahagyhatod.

– Nem hagyom abban! – emelte meg a hangját. – Az óvszer sem rajtad múlott, bármilyen betegséget átadhattam volna neked. Nem tudhatod, kinek a fertőző seggében volt korábban a farkam, és simán leszoptál. Ráadásul ígérgethetek én neked gyémánt ékszer is, amíg nincs a kezedben, nem jelent semmit. Először mindig elkéred a pénzt, és csak utána csinálsz bármit. Vágod?

Hosszú percekig magyarázta nekem a szabályokat, és mindet vissza kellett mondanom. Gumival csinálunk mindent (!) – kivéve, ha előre másban nem állapodunk meg –, előre fizetnek, és semmiképpen nem jövünk olyan ügyféllel szobára, akiben nem bízunk meg teljesen. Amikor ehhez a részhez értünk, végre vett egy nagyobb levegőt, és vissza tudtam kérdezni.

– Tudod, a prostik általában nem ismerik a kuncsaftjaikat. Mit gondolsz, hogy előtte elmegyek velünk randizni, hogy megismerjem őket?

– Ez a különbség az utcalány és a luxus prosti között. Melyik szeretnél lenni?

– Jaj, de jól informált vagy! – dühödtem fel még jobban. – Szerinted csettintésre megy az ilyesmi? Biztosan a két szép szememért politikusok meg üzletemberek fogják levenni a bugyimat, mi? Nem vagyok fontos ember.

– Hívj fel, ha jobb körülmények között szeretnél dolgozni! – nyomta a kezembe a névjegykártyáját. Egy egyszerű, fehér lap volt, arany szegéllyel, ami egy pillangóban végződött. Nem állt rajta túl sok információ, csak a neve; Hong Jaejoong, és a telefonszáma. – Elég szép vagy, és rengeteget kell még tanulnod, de nálunk nem kellene az utcasarkon állnod.

– Mi vagy te, valami ügynök? – dobtam el a névjegyét, és megpróbáltam felülni. Nem volt túl egyszerű, de anélkül ment, hogy bepisiltem volna a fájdalomtól

– Nem, pillangófiú vagyok, édes – nyújtotta el a becézést, majd visszatette az ölembe a kártyáját. – És neked is jobbat tenne, ha nem csak molylepke maradnál. Van benned potenciál.

Még akkor is azon merengtem, hogyan ölném meg azt az alakot, amikor már régen magamra hagyott. Az asztalra egy sokkal vastagabb köteget tett le, mint amit Minkyuknál valaha is láttam, de a mellékelt üzenetet csak akkor láttam, amikor már felöltöztem, és indulni készültem. A jegyzettömbön egy egyszerű üzenet állt: „Mutasd meg a sticidnek az arcod, és kiderül, mennyire vesznek komolyan a munkahelyeden!” Gyűlöltem ezt az alakot.

Jaejoong:

Amikor Zelo leadta a drótot, hogy Minkyuknál új lány van, nem érdekelt túlzottan. Ott mindig volt új lány, mert akárkit felvettek, és hamar pótolni is kellett a kieséseket. Nem egy lány végezte már az árokban, vagy a sürgősségin tőlük, de nem tudtam megmenteni mindenkit. Hozzánk csak a minőségi áruk jöhettek, és kételkedtem benne, hogy az új lány az lenne.

– Hidd el, hyung, ez egy jó csaj! – bizonygatta Zelo, és már ezredszerre mutatta meg a képet. Dekoratív volt, de a külső csak az egyik feltétel ebben a szakmában. Ha sötét, mint az éjszaka, vagy bunkó, semmire sem megyek vele.

– És mit kezdjek vele? – kérdeztem a kémünket. Elég fiatal, és elég jó szemű volt ahhoz, hogy beolvadjon a konkurenciába, ráadásul még a minisztert is le tudta volna kapni, ahogy szarik. Mindig mondtam neki, hogy menjen el fotósnak, de élvezte a titkos bevetéseket, pedig simán börtönbe csukhatták volna, ha elkapják a zsaruk, ahogy a futtatók körül legyeskedik.

– Legalább nézd meg távolról! Ez a lány más. Nem beszélget a kollegáival, nem dohányzik, pontosan érkezik és távozik, és egyszer sem csalta el a pénzt.

– Nem ő az egyetlen – makacskodtam tovább. Minkyuktól nagyon ritkán lehet jó lányokat beszerezni, és párszor már befürödtem azzal, ha engedélyeztem, hogy onnan vegyünk fel újoncokat.

– Hyung, kérlek! Bízz bennem! Majdnem olyan jó ehhez az érzékem, mint neked. Emlékezz rá, hogy Hyoyeont is én ajánlottam neked. És milyen jól bevált.

Zelónak igaza volt, először Hyoyeonra is húztam a számat, aztán miután kipróbáltam, rájöttem, hogy igaza volt. Hyoyeon azóta bekerült a legsikeresebb lányaink közé, és folyamatosan fejlődik.

– Jó, megnézem, de ha nincs igazad, a pénteki buliban te állod az összes piát. És tudod, hogy Siwonnak születésnapja lesz.

– Uh, bakker, akkor kiisszátok a fél raktárt – nyögött fel keservesen Zelo, és összetúrta rózsaszín tincseit. – Nem baj! Hiszek a megérzésemben. Legyen! – kiáltott fel, és belecsapott a tenyerembe. Reméltem, hogy veszít, és ingyen ihatunk.

A bundás lány ujjait láthatóan nyomta a cipő, és nagyon remegtek a formás lábai, de kitartóan sétálgatott fel s alá, és úgy tűnt, néha szándékosan nem veszi észre a rá dudáló autókat. Egy prosti, aki nem akar dolgozni? Zelo nem azt mondta, hogy pontos és szorgalmas? – gondolkodtam, és elfordítottam a kulcsot a gyújtásban, hogy hazamenjek, amikor behajolt az egyik molylepke az ablakomon. A szőke, feltupírozott tincsei kócosan meredtek az égnek, a vörös rúzsa elkenődött kissé, és tömény szesz és parfüm illata áradt a bőréből.

– Kisegítselek, szépfiú? – kérdezte félcsábosan, de nagyobb kedvet hozott egy alapos mosakodáshoz, mint egy gyors menethez.

– Mesélj nekem a párducbundás lányról! Mit lehet róla tudni?

– Arról a kis penészvirágról? Ne kezdj vele, oppa, mert csak megjárod. Ügyetlen, mogorva és nem érti a szakmát.

– Jó, akkor adok egy tízest, ha igazat mondasz róla.

– Igazat mondtam! – kapta fel a vizet a nő, de már jól ismertem a fajtáját.

– Húsz?

– Igazat mondtam!

– Jó, akkor, szia – nyúltam az ablakot szabályozó gombhoz, mire azonnal megeredt a nyelve.

– Várj, oppa! A lány pár napja jött. Nem beszél senkivel, közepesen tejel, és semmilyen extrát nem vállal.

– Semmilyen extrát? – kérdeztem vissza, és újra a bundást figyeltem. A lényeget úgyis csak magam tudtam kideríteni.

Odaadtam a szőkének a pénzt, aztán odagurultam a kiszemeltemhez. Jól megbámulta az autót, aztán, amikor lehúztam az ablakot az anyósülésnél, engem is megnézett magának. Nem mondhatom, hogy nem esett jól a tátott szája, és az apró pír az arcán, de általában ezt váltottam ki az emberekből. Neki is csak azért vagyok olyan meglepő, mert kamionosokhoz, meg elkeseredett agglegényekhez van szokva.

– Beszállsz, vagy csak nézel? – nevettem fel könnyedén, hátha azzal oldom kicsit a csodálatát, és végre történik is valami. Nem értem rá egész éjszaka.

Zavartan beült mellém, és vártam egy percet, hogy elsorolja a tarifáját, de meg sem szólalt, úgyhogy a lényegre tértem.

– Szeretném, ha velem töltenéd az estét. Annyit fizetek, amennyit kérsz, a pénz nem számít. Mondd meg a gorilláidnak, hogy elviszlek egy szállodába!

Már korábban kiszúrtam az őröket, de tudtam, hogy csak dísznek vannak ott. Ha tényleg törődnének a pillangóikkal, nem kellene hullaszállítót hívni hozzájuk az erdő szélén. Idióta barmok! – markoltam meg a kormányt dühösen, de ügyeltem rá, hogy ne látszódjon semmi az arcomon. Ha azt látja rajtam a szőrmés lány, hogy ideges vagyok, csak megijed tőlem, és lőttek a jól bevált tesztelésnek.

A legközelebbi szállodába vittem, és amint a recepciós meglátott, már adta is a szokásos szoba kulcsát. Majdnem mindegyik hotelben jártam már, a kuncsaftjaim csak nagyon ritkán hívnak a saját lakásukra. A lány kiköpött lotyónak nézett ki az elegáns helyen, de ha leképzeltem róla a kihívó ruhát, és a helyébe tettem egy csinos, fehér estélyit, már ki sem tűnt volna a gazdag miliőből. Elég szép volt a kerek arcával, a szép, rózsaszín szájával, és a sminket is jól használta. Nem tudtam megtippelni pontosan a korát, de biztosan a húszas éveinek elején járhatott, és a combjai még elég feszesek voltak ahhoz, hogy szíves örömest vessem közéjük magam.

A kötelező vacsora közben meglepően jól elbeszélgettem vele. Annak idején, Hyoyeonnal ez volt a legnehezebb, mert csak sablonválaszokat adott, és a véleménye bizonyos dolgokról nem volt túl megkapó, azonban az ágyban jól teljesített, és felvettem. Azóta sikerült némi tartalommal is megtölteni a csinos kis buksiját.

A bundás lány, akiről útközben kiderült, hogy Minahnak hívják, azonnal összerezzent, ahogy a combjához értem. Láttam, ahogy lenéz az abroszra, és gyorsan végignyal az ajkán.

– Minah, mi lenne, ha a lényegre térnénk? – kérdeztem, és az ágyhoz kísértem.

Gyorsan bontani kezdte az övem, és mi tagadás, nagyon szexi volt, ahogy előttem térdelt. Voltak lányok, akiknek ez kimondottam jól állt, és olyanok is, akik inkább hanyatt döntve tündököltek.

– Mióta vagy a szakmában? – kérdeztem, és felsóhajtotta, hogy cselekvésre ösztökéljem. Jó lett volna a nadrágomhoz képest hideg levegő helyett a forró ujjait magam körül érezni.

– Pár éve.

Nem sokon múlott, hogy felnevessek. Annyira látszott rajta, hogy kezdő. Egy tapasztalt lánynak már rég a torkában lennék, és nem remegne úgy a keze, hogy alig bírja lehúzni a sliccem. De azért édes volt, hogy megpróbálta.

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyikünk sikere az, hogy hamar megkeményedtem, az én fantáziámnak, vagy az ő ujjainak, de amikor végre a szájába vett, elkezdhettem elemezni. Gumit nem használt, amit férfiként imádtam, de vizsgáztatóként rühelltem. Nem lett volna gond vele, ha már a kocsiba elmondja, hogy gumi nélkül is leszop, és csak a szexhez kell „védőruhát” húznom, de a kis drága egy szót sem szólt. Úgyhogy ez mindenképpen negatívum.

Amikor apuci először mondta, hogy nála alapvető előírás az, hogy gumival szopunk, kinevettem. Ugyan már! Mintha a méz helyett az üveget nyalogatnád! – pontosan ezt mondtam neki. Aztán mutatott pár képet a nemi betegségekről, és egy életre elment a kedvem attól, hogy védelem nélkül elégítsek ki egy férfit. Így se szoktam túlzásba vinni a férfi partnereket.

Minah nem csinálta rosszul, de tudtam volna még tovább fokozni a dolgot. Egy erős közepest viszont kapott rá, és amikor szándékosan beljebb löktem magam, katonásan tűrte. Párszor még megismételtem, és miután a harmadik próbálkozás után sem köszönt vissza a vacsorája, békén hagytam ezen a téren.

Amikor magamhoz rántottam, és mélyen megcsókoltam, azonnal megváltozott a viselkedése. Bizonyára nem smárolta még le egyetlen kuncsaftja sem. Prostiból hirtelen nővé változott, és elfelejteni, hogy dolgozol, hihetetlenül veszélyes a mi szakmánkban, de a tapasztalatlanságának számlájára írtam, és nem voltam le érte pontot. Főleg azért, mert hihetetlenül jó érzés volt birtokba venni. Olyan finom puha, és ruganyos bőre volt, hogy kedvem támadt felfalni az egész lányt, de mivel még szükségem volt rá egy második menetre, nem akartam azonnal a lelket is kikefélni belőle. Az első úgyis mindig gyengéd és törődő.

A gumit persze elfelejtette, és csak akkor jutott eszébe, amikor már majdnem behatoltam, de kettőnk közül legalább én gondolkodtam. Buta lány – csóváltam meg a fejem. Vajon a magánéletében is ilyen felelőtlen?

A topcsajok már mind megvoltak, és egytől egyik akkor ragyogtak igazán, amikor önmagukat adták, de Minah túlszárnyalta őket. Hihetetlenül erotikus volt, ahogy hátravetett fejjel nyögött, és szinte magába szippantott. Még az amúgy hatalmas önuralmammal is nagyon nehéz volt visszafognom magam. Szívesen feljuttattam volna a csúcsra egy kellemes ritmusban, de minél tovább húztam a beteljesülését, annál vadabb és féktelenebb lett. Dobálta magát, önkívületben nyöszörgött, és amikor elkezdett könyörögni, azt hittem, hirtelen a Mennybe kerültem.

Engem egy cseppet sem zavart, hogy nem csókolgatott, simogatott, és kényeztetett a szopáson kívül, de ez megint egy olyan dolog volt, amit kéjnőként nem tehet meg. Ha nem bűvölt volna úgy meg a szex közben, biztosan lemondtam volna róla, de így ostobaság lenne visszatáncolni. Minah aranybánya lehet, hogy jól kitanítom. Mióta Siwon mentoraltjai taroltak, egyre kevésbé tisztelték azokat a lányokat, akiket én szereztem. Fel kellett vennem a kesztyűt, és előállni egy nagy dobással. Talán Minah lesz a megmentőm – gondoltam, és hagytam, hogy kipihenje magát.

Amikor a szőke lotyó azt mondta, hogy Minah nem vállal be extrákat, nem kellett túl sok kelléket magamhoz vennem, elég volt a legvékonyabb, sima análpálcát betennem az öltönyöm belső zsebébe, és Minah még az sem vette észre, ahogy a párna alá csúsztattam.

Először csak az ujjammal mértem fel a terepet, de nagyon szoros volt, így amíg az egyik kezemmel simogattam, a másikkal elővettem a síkosító tasakot, és a fogammal téptem fel, hogy aztán bőven rácsorgassak a pálcára. A lehető legkevesebb fájdalmat akartam okozni neki.

Csak akkor szorítottam bele Minaht a matracba, amikor másodszor ellenkezett, és a lehető legkíméletesebben dugtam fel neki segédeszközt. Ha csak ráijesztek, aztán okosan előadást tartok neki arról, hogy simán seggbe kúrhattam volna, rohadtul nem fog hallgatni rám. Ráadásul ez egy bevett tesztelési módszer volt, nem tehettem vele kivételt. Ezen mindegyik elővigyázatlan csaj átesett – csendben hozzátenném, hogy srác is – ráadásul Minah jól járt velem. Úgy hallottam, Siwon ezerszer durvább nálam, bár lehet, hogy pont ezért lettek olyan sikeresek a választottjai, mert semmit sem bízott a véletlenre.

Próbáltam tompítani a kellemetlenségein azzal, hogy a vaginájába toltam az ujjam, és ugyanott dörzsöltem, ahol korábban annyira tetszett neki, de alig nedvesedett be, és a maradék síkosítót inkább az óvszerre kentem, úgyis az lesz a nagyobb, amit be kell fogadnia.

Elég határozottan próbálkozott kiszabadulni a szorításból, de jobban járt, ha nyugton marad. Biztosan ki akarta szedni magából a pálcát, ami annyit tenne, hogy, vagy csak még beljebb tolná, és akkor aztán nagyon macerás lenne kiszedni, vagy kirántaná, amivel meg csak magát sértené meg.

Nem piszkáltam a fenekét, de sejtettem, hogy így is érzi, hogy van ott valami, ami nem oda való. Folyamatosan váltogattam a szöget, hátha eltalálok benne egy olyan pontot, amit legalább élvez, de túlságosan befeszült az erőszakoskodásomtól, és nyers erotikával nem lehetett feloldani.

Sajnáltam szegényt, és próbáltam a másik két borzalmat hamar lerendezni, mert én is nagyon utáltam, hogy bántanom kell egy nőt. Amikor engem először megfojtogatott valaki szex közben, egy hajszál választott el attól, hogy felképeljem, aztán apuci elmagyarázta, mit kell ilyenkor csinálni, és a következő alkalomnál már csak feltüzelt a dolog.

Nem tettem lakatot a számra, amikor eljátszottam, amit azok a beteg állatok csinálnak, akik miatt a sürgősségin, az árokban, vagy rosszabb esetben a hullaházban találják meg a lányokat. Nem értettem, hogyan élvezheti azt valaki, ha testileg és lelkileg is összezúz egy másik embert, de most ezt kellett tennem. Nem csak a próba miatt, azért is, hogy Minah következőleg kétszer is meggondolja, felmegy-e valakivel szobára. A kocsiban csak ritkán bújnak elő az állatok, mert félnek, hogy belátni az ablakon, vagy feszélyezi őket a gorillák járkálása, de egy csukott ajtó mögött könnyedén megalázhatnak bárkit.

Amikor felpofoztam egy nőt, kicsit úgy éreztem, mintha engem ütnének. Teljesen mindegy volt, hogy a vizsgálódáskor, vagy munka közben történt, és az sem számított, hogy előtte külön a kuncsaft kér meg, mert feltüzelik az ilyen dolgok, gyűlöltem ezt. Én férfi vagyok, ők nők. Nem üthetném meg őket, ez evidens.

Minah is elsírta magát, amikor a tenyerem csattant az arcán.

– Gyönyörű vagy így – nevettem fel, de legszívesebben azonnal abbahagytam volna, és addig babusgatom, amíg meg nem nyugszik, apuci azonban szíjat hasítana a hátamból, ha megtudná, hogy kivételezek valakivel. Igaza van. A lányok is kicsinálnák az újoncot, ha megtudnák, hogy protekciós.

Ebben a hülye helyzetben nem volt könnyű elélvezni, de megerőltettem magam, hogy gyorsan megszabaduljon, és óvatosan kihúztam belőle a pálcát. Szerencsére nem vérzett, de nagyon hevesen rázkódott a válla, és jobban tettem, ha magára hagyom egy kicsit.

– Ezt nyomd az arcodhoz, ha nem akarod, hogy meglátszódjon a pofon – adtam a kezébe egy deresre hűtött sörösüveget, és bezárkóztam a fürdőbe.

Megpróbáltam úgy tenni, mintha a víz lemosta volna rólam a mocskot, ami az erőszakoskodás közben rám ragadt, de ez nyilván nem volt így. Csak azzal tudtam megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy ennél ezerszer rosszabbul is járthatott volna. Ha Zelo nem hívja fel rá a figyelmemet, és ő nem száll be az autómba, lehet, hogy most egy eldugott bokorban állnák körbe idegen férfiak, és addig kefélnék, amíg magánál van. Vagy még azután is.

Nagyon sírt, amikor visszamentem, és egy pillanatra elmerengtem azon, hogyha Siwon még nálam is durvább, vajon milyen állapotban lehetnek a lányai. Hyoyeon esetében volt olyan szerencsénk, hogy az elején elmondta, mit vállal be, és mit nem, tehát nála csak abban reprezentálhattam az árnyoldalt, hogy nem fizettem neki egy fityinget sem, sőt, még a pénztárcájából is elvettem az egész aznapi keresetét.

Valahogy fel akartam hívni rá Minah figyelmét, hogy megérkeztem, és beszélni akarok vele, de ilyenkor sosem tudtam, hogy mit mondhatnék, így inkább gyengéden megsimogattam a hátát.

– Hagyj békén! – rivallt rám. – Fizess ki, és többé ne is lássuk egymást!

– Ki foglak fizetni, de előtte hallgass meg – kértem, és óvatosan magam felé fordítottam. – Bocsánat azért, amit csináltam.

Tudtam, hogy ez most semmit nem jelent neki, és ezzel nem teszem semmissé a fájdalmat, amit okoztam neki, de tényleg sajnáltam. Utáltam, hogy apucinál ez a szabály élt, és bár megértettem, hogy mit akar ezzel elérni, attól még utáltam a részese lenni.

– Dugd fel magadnak a bocsánatod! – csattant fel dühösen.

– Akkor kezdjük az elején – sóhajtottam fel bosszúsan, és beletúrtam a hajamba. Meg sem kellett játszanom, hogy ideges vagyok, mert tényleg felbosszantott. Mi lett volna, ha nem csak tesztelem? – Beszálltál úgy az autómba, hogy nem fixáltad le a szabályokat, aztán belementél, hogy szobára vigyelek. Bármit tehettem volna veled. Sokkal rosszabbakat, mint amit tettem, te buta, felelőtlen lány.

Alig látott ki a könnyei mögül, amikor rám nézett, és egy pillanatra megesett rajta a szívem, aztán tovább gondoltam a lehetőségeket, és sikerült mérgesnek maradnom.

– Nem akkor kell azt mondani, hogy nem vállalod az anális szexet, amikor már félig benned van az ujjam, hanem rögtön az elején, és még ez sem garantálja azt, hogy be fogom tartani. Szivi, egész éjszaka dughatnálak, aztán betehetlek a kádba, elvághatom a torkod, és a kutya sem fog keresni.

– Jól van, megértettem, hogy hülye voltam – emelte mag a hangját, és zaklatottan letörölte a könnyeit. – Most már abbahagyhatod.

– Nem hagyom abban! – kiáltottam rá. – Az óvszer sem rajtad múlott, bármilyen betegséget átadhattam volna neked. Nem tudhatod, kinek a fertőző seggében volt korábban a farkam, és simán leszoptál. Ráadásul ígérgethetek én neked gyémánt ékszer is, amíg nincs a kezedben, nem jelent semmit. Először mindig elkéred a pénzt, és csak utána csinálsz bármit. Vágod?

Jó sokáig papoltam neki, és addig nem hagytam békén, amíg vissza nem mondta az alapokat. Még ha marad is annál a nyomorult stircijénél, legalább ezekre figyeljen oda. Nem követelhettem tőle, hogy jöjjön át hozzánk, de bíztam abban, hogy fel tudja mérni a saját helyzetét.

– Tudod, a prostik általában nem ismerik a kuncsaftjaikat. Mit gondolsz, hogy előtte elmegyek velünk randizni, hogy megismerjem őket? – veszekedett velem. Volt vér a pucájában, az biztos.

– Ez a különbség az utcalány és a luxus prosti között. Melyik szeretnél lenni?

– Jaj, de jól informált vagy! Szerinted csettintésre megy az ilyesmi? Biztosan a két szép szememért politikusok meg üzletemberek fogják levenni a bugyimat, mi? Nem vagyok fontos ember.

– Hívj fel, ha jobb körülmények között szeretnél dolgozni! – nyomtam a kezébe a névjegykártyámat. – Elég szép vagy, és rengeteget kell még tanulnod, de nálunk nem kellene az utcasarkon állnod.

– Mi vagy te, valami ügynök? – Úgy dobta el a névjegykártyámat, mintha egy használt óvszer lenne, és ülő helyzetbe küzdte magát, pedig biztosan nem lehetett túl kellemes. Amikor én először csináltam férfival, egy napig nem tudtam járni.

– Nem, pillangófiú vagyok, édes – tettem vissza az ölébe a kártyát. – És neked is jobbat tenne, ha nem csak molylepke maradnál. Van benned potenciál.

Ahogy ígértem neki – na meg, amennyit bőven meg is érdemelt az este után –, letettem az asztalra egy csomó pénzt, és leírtam, hogy mit csináljon, ha visszamegy Minkyukhoz. Sejtettem, hogy az a patkány három év alatt semmit sem változott, és ugyanúgy fog reagálni Minah összevert arcára, mint akkor Sophiáéra; kussolsz, lekened, és csinálod tovább a munkát. Nálunk minimum kificamítanák a biztonságiak annak az ujjait, aki engedély nélkül kezet emelt a lányunkra.

Amikor visszamentem a bárba, még mindig zaklatott voltam, és ezen a három pohár whisky sem segített, amit legurítottam. Zelo bezzeg majdnem kicsattant a boldogságtól, miután megtudta, hogy nem kell fizetnie Siwon partiját.

– Oppa, olyan feszültnek tűnsz. Megmasszírozzunk? – A lányok úgy lógtak rajtam, mintha szőlőtő lennék, és ők lennének a szemek, de nem volt erőm lerázni magamról őket. Hagytam, hogy duruzsoljanak, és simogassák a karom, vagy masszírozzák a halántékom. Majdnem olyan volt, mintha ott sem lennének.

– Tipli van! – kiáltotta el magát Hyuna, mire azonnal arrébb rebbentek a lányok, és szomorú mosollyal a terem végébe somfordáltak. Hiába, a királynő mellett hallgatnak a szolgák. – Tényleg feszültnek tűnsz. Sok a munka?

– Terepen voltam.

– És találtál valakit?

– Talán. – Mivel Hyuna is érdekelt volt abban, hány lánnyal kell megküzdenie az elsőségért, nem kötöttem az orrára minden találatomat. – Inkább azt mondd el, mit szeretnél tőlem! Biztosan nem azért vagy itt, mert aggódsz értem.

– Tényleg nem – vallotta be őszintén, és vörösre festett körmeit végigvezette a vállamon. Nagyon kellett a segítségem, ha kikezdett velem. – Jól jönne, ha kisegítenél.

– Nincs, aki a bugyidba mászna? – kérdeztem, és felé fordultam. Belépett a lábam közé, és amennyire a bárszék engedte, rám dőlt.

– Idegesít, hogy Yura lassan megüti a szintem. Úgy tőr fel, mint a talajvíz, és apuci folyton bosszús miatta. Neked is jól jönne, ha én maradnék a királynő. Végül is, mi amolyan testvérek vagyunk, nem?

Valóban mind a ketten olyanok voltunk apucinak, mintha a gyerekei lennénk, de Hyunát sosem neveztem volna a húgomnak. Nem csak azért, mert néha megosztottuk egymással az ágyunkat, hanem mert ég és föld voltunk. Ő mindent elkövetett azért, hogy a csúcson legyen, én inkább csak a saját teljesítményemre figyeltem, és nem érdekelt a rangsor. Siwonnak például sokkal több kuncsaftja volt, mint nekem, tehát abban a versenyben levert, de én jobban kerestem, mint ő, és ott én kerültem ki győztesnek. A listák nem számítottak semmit, csak apuci használta őket, hogy kiejthesse a kiégetteket.

– Más meggyőző érvet tudsz mondani? – cicáztam tovább vele, miközben a combját simogattam. Hyuna jó csaj volt, és párszor már megtapasztaltam, hogy milyen kreatív tud lenni meztelenül.

– Yura Siwon mentoraltja, Sojint pedig lecsúszás fenyegeti. A következő vizsgán tutira kiesik a toplányok közül, ha nem találsz ki gyorsan valamit.

Ezzel megfogott. Egy dolog ugyanis mégis csak maradt, amiben le akartam verni Siwont, és az a lányok kérdése volt. A négy toplányból Hyuna apucijé volt, Yura Siwoné, Sojin Siwané, Hyoyeon pedig az enyém. Hyoyeon a legutóbbi vizsgán került fel a topok közzé, és bár Sojin nem az enyém volt, Siwan szinte az öcsémnek számított, és nem akartam, hogy az egyetlen mentoraltja kiessen.

– Alkut ajánlok – szólaltam meg végül, amikor Hyuna már majdnem felfalta a fülem. – Elintézem, hogy több befolyásos kuncsaftod legyen, cserébe viszont, ha hozok egy újoncot, meg kell ígérned, hogy nem szállsz rá.

– Az kivételezés lenne – csattant fel azonnal, és a térdével dörzsölni kezdte az ágyékomat. Éreztem, hogy még nem kerülök alvó állapotban ágyba egy ideig.

– Kell a pont, vagy sem? – Próbáltam keményen kérdezni, de a farkam lassan sokkal keményebb lett, mint a hangom, és ezt Hyuna is észrevette.

– Mondjuk azt, hogy magamhoz képest visszafogott leszek.

Amint kicsikartam ezt belőle, már a karomba is kaptam, és nem törődve azzal, hogy az kinek a szobája, bedobtam az ágyba. Szerencsére az egyik vendégszoba volt, tehát senki nem szólhatott meg érte, nyugodtan élvezkedhettem Hyuna tökéletes testén.