2. fejezet: Munkavállaló

Minah:

Úgy tettem, ahogy Jaejoong mondta, visszamentem Minkyuhoz, és megmutattam, mi történt az arcommal. Sejtettem, hogy dühös lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ő is felpofoz, majd elhord mindennek, és az egész – az EGÉSZ – aznap fizetésemet elveszi. Hiába kaptam Jaejoongtól rengeteg pénzt, mind Minkyuhoz került, és hiába érveltem, hogy nem ebben állapodtunk meg, azt mondta, örüljek, hogy ennyivel megúszom azok után, hogy rontom az üzletét. Mert hát, ki akarna kefélni egy megvert kurvával?

Ha Jaejoong az első aktus után adta volna oda a névjegykártyáját, azzal a szöveggel, hogy ő is prosti, és dolgozzak inkább az ő futtatójánál, elfogadtam volna. De a második menet egy életre megtanította, hogy ne bízzak abban az alakban. Nem érdekelt, hogy állítólag csak nevelő célzatból tette, az erőszak az erőszak, és ezt nem tudtam megbocsátani neki.

Tovább dolgoztam Minkyunál, 20:80 arányos fizetésben, hiszen büntetés járt addig, amíg teljesen meg nem gyógyult az arcom. Hiába sminkeltem le, és hiába nem látszott már az ütések nyoma, Minkyu még egy hét után se fizetett rendesen. Közben pedig egyre undorítóbb alakok nyúltak hozzám.

Jaejoong leckéje viszont hatásos volt, mert azóta soha nem felejtettem el semmit, és amikor az egyik kuncsaftom olyat akart rám erőltetni, amiről kijelentettem, hogy nem akarom, legalább ráküldhettem a védőőrizetet. Mondjuk, nem tettek túl sok mindent, csak pár kemény kifejezéssel elzavarták a zaklatót. Minimum meg kellett volna rángatniuk egy kicsit.

– Húzzál vissza dolgozni, és máskor ne rinyáljál ilyen szarságokért! – rivallt rám Minkyu, amikor megtudta, hogy miért riasztottam a gorillákat, és amikor visszafeleseltem, hogy cseréljen velem helyet, ha annyira okos, csak én jártam rosszabbul.

– Tizenöt–nyolcvanöt egy hétig, és befogod a pofád.

Ilyen alacsony árral otthagyhattam volna az egészet, de még mindig kellett a pénzt, ráadásul az egyetem azzal is fenyegetőzött, hogy a tandíjamat is visszakéri. Sosem gondoltam, hogy szívni fogok az ösztöndíj miatt, amit a sulim utalt korábban minden hónapban, de most pont azért kellett duplán güriznem.

Pár hét alatt teljesen ráuntam a szexre, az egész csak begyakorolt koreográfia volt, és Jaejoong első menete óta nem élveztem egyiket sem. Megjátszottam a kielégülést, és akkor sóhajtoztam, amikor a kuncsaftok hallani akarták, de kezdtem teljesen kiégni. Ez elég gáz volt pár hetes gyakorlattal, de amúgy se a szexért csináltam, csak a pénz kellett.

– Hello-bello, szépségem, mennyi vagy egy menetre? – lépett oda elém egy fiatal kölyök. Rózsaszín haja volt, és folyamatosan szipogott, de nem tűnt betegnek, inkább ezerrel pörgött, szóval arra tippeltem, be van állva rendesen.

– Nem kezdek gyerekekkel.

– Nem vagyok gyerek. Ha megmondod az árad, meg is mutatom.

Kétszer annyit kértem tőle, mint általában, és akármilyen ciki is volt, elkértem tőle a személyiét. A kártya szerint tizenhét volt, ami még kiskorúnak számít, de tudtam, hogy a fiúk ilyen korban már régen túl vannak az elsőn. Na meg nem is az én dolgom, hogy óvjam az ártatlanságát.

– És hol szeretnéd? Nem úgy tűnik, mintha lenne kocsid.

– Látod ott azt a terepjárót?

Láttam a hatalmas, kék autót, és azt is, hogy megy a motorja. A sötétített ablakokon nem láttam be, és furcsának találtam, hogy valaki járva hagyja az autóját, és kiszáll beszélni egy prostival, ahelyett, hogy odagurulna hozzá.

– Bocsi, de csak egyetlen embert vállalok. Kérd meg a haverjaidat, hogy szálljanak ki az autóból, és akkor belemegyek.

– Nincs a kocsiban senki. Azért megy a motor, mert rohadt sokáig tart, amíg begyújtom, ha egyszer leállt.

– Nem hiszek neked – adtam vissza a pénzt, és tovább álltam, de hamar a könyököm után kapott. Ahhoz képest, hogy milyen kis vékonykának tűnt, volt benne erő rendesen, de nem rángatott sehová, csak tartott, amíg telefonált.

Segítségkérően pillantottam a védőim felé, de ők csak megrántották a vállukat. Mióta a főnök utált, úgy tűnt, mindenki utál. A telefonbeszélgetés egyébként arról szólt, hogy nem akarok beszállni az autóba, és most mi a francot csináljon. A hyungja végül letehetett a korábbi ötletéről, mert a kissrác elengedett, és morcosan bepattant az anyósülésre.

Nap végén aztán megkaptam a magamét, pedig nem is mondtam el, hogy mit utasítottam vissza. A kolleganőim azonban majdnem annyira rühellték a válogatásomat, mint a főnököm. Úgy érezték, misspicsa vagyok, aki rontja a renoméjukat.

–  Térdelj le, ribanc! – kiáltott rám Minkyu, miután megint elvette az összes pénzem. Amint megtettem, amit kért, kulcsra zárta az ajtót. Sejtettem, hogy le kell szopnom büntetésül, de nem tetszett, hogy rajta kívül voltak még ketten a szobában. A gorillák vezetője, és egy másik strici, aki a tapasztaltabb lányokkal foglalkozik.

Amikor Minkyu beletépett a hajamba, azonnal felkiáltottam, és ez éppen elég idő volt neki, hogy a számba tolja magát. Nem várt semmit, azonnal mozogni kezdett, és majdnem annyira lenyomta magát a torkomon, mint Jaejoong, azzal a különbséggel, hogy amíg a pillangófiú utána hagyott levegőhöz jutni, Minkyu nem. Fulladoztam, és ha elrántottam a fejem, kaptam egy pofont, de a feketeleves csak ezután jött, sorba álltak a srácok, és egyre durvábbak voltak. Leszaggatták a ruhám, és nem titkolták, hogy mit akarnak csinálni velem.

– Hárman vagyunk, rajtad meg három lyuk van, szivi. Betömünk, hogy helyre billenjen az agyad – paskolta meg Minkyu az arcom, aztán teljes erejébe hasba rúgott.

Összegörnyedtem, és így könnyen letepertek a földre, de a testembe nyilalló fájdalom ellenére sem hagytam magam, a hegyesre reszelt körmeimmel többször belemartam valamelyikükbe, és mielőtt még tényleg megerőszakolhattak volna, rájöttem, hogy a magas sarkú fegyver is lehet. Úgy ütöttem bele a gorilla arcába a cipővel, hogy az sem érdekelt, ha kiszúrom a sarokkal a szemét, és valamit csúnyán eltalálhattam, mert a többiek azonnal zsebkendők után kutattak.

Kihasználva a fejetlenséget, magamhoz szorítottam a táskámat, és elkúsztam a fürdőszobáig. A kulcs ott lógott a zárban, és azzal időt nyerhettem, de tudtam, hogyha a biztonságiak vezetője magához tér a kezdeti sokkból, dúvad bikaként fog az ajtónak rontani, és nem állítja meg a béna kis zár.

Segítséget kellett hívnom. Tudtam, hogy minimum szarrá fognak kefélni, de ha eléggé sikerült feldühítenem őket, még agyon is vernek hozzá. Egyetlen esélyem maradt arra, hogy ép bőrrel megússzam a dolgot.

Remegett a kezem, ahogy bepötyögtem a számot, és reméltem, hogy nem dolgozik éppen. A telefon nagyon sokáig csörgött, és az ajtót már két ököllel ütötte valaki, úgyhogy inkább letettem, és újra tárcsáztam. A franc se tudta, meddig szól a csengőhangja, és miután villog csak a kijelző.

– Igen? – szólt bele az ismerősen bársonyos hang, bár kicsit dühösnek tűnt.

– Minah vagyok. Segíts, kérlek.

– Nem ismerek semmilyen Minah-t. Szerintem rossz számot hívtál – felelte unottan, és szinte már láttam, ahogy a vörös telefongomb felé nyúl.

– Jaejoong vagy, nem?

– De. És? Attól, mert te ismersz, én még nem.

– Jaejoong kérlek. Nemrég találkoztunk. Felvittél egy szállodába, aztán… – nem volt időm az egészet elmesélni, az ajtó egyre kevésbé tartott ki. – Azt mondtad, hogy dolgozzak nálatok.

– Sok mindenkinek mondtam már ezt… Mondj valamit, amiről eszembe jutsz!

– Mit tudom én! – kiáltottam fel. Nem volt időm felesleges köröket futni. – Párducmintás bunda volt rajtam.

– Jaj, tudom már! – nevetett fel, és gunyorossá mélyült a hangja. – A kezdő, aki azt hazudta, hogy évek óta van az iparban. Miben segíthetek?

Felsikkantottam, amikor valami kemény csapódott az ajtónak. Bármivel is akarták betörni, nagyon hatásosnak bizonyult, mert egy bazi nagy repedés keletkezett a fán.

– Mi a fasz van ott? – emelte meg Jaejoong a hangját. – Bajba kerültél?

– Nem tudnál idejönni Minkyu bárjába? Gondolom, tudod, hogy hol van, és… – egyre jobban kétségbeestem, és alig bírtam értelmes mondatokat összetenni. A felbőszült férfiak tényleg meg akartak ölni.

– Tarts ki! Ha elkapnak, ne ellenkezz!

Jaejoong bontotta a vonalat, de a tanácsai egyáltalán nem nyugtattak meg. Bekuporodtam a zuhanyzóba, és magamra húztam a kabinajtót, hogy legalább nehéz legyen kirángatni onnan, és védekezően magam elé emeltem a megmaradt cipőmet. Egy tűsarkú volt jelenleg az egyetlen fegyverem, amit használhattam. Először a kádra gondoltam búvóhelyként, mert mélyebb, és tömörebb, de amikor felálltam, éles fájdalom nyílalt a hasamba, és inkább nem kockáztattam. Bármit is talált el Minkyu cipője, pihenésre volt szüksége a regenerálódáshoz.

Az ajtó úgy csapódott ki, mintha szélvész tombolna odakint, és valaki feltépte a kabin ajtaját. Én összekuporodva gubbasztottam a sarokban, és annyira rázott a sírás, hogy teljesen feleslegesen volt nálam a magas sarkú.

– Jaejoong-ah, itt van a lány! – kiáltott egy ismeretlen hang, és nagyon hamar egy ismerős, gyengéd érintést éreztem az arcomon.

– Fel tudsz állni?

– Nem – nyögtem, mert azóta, nem hogy fájt a hasam, de szinte égett az egész, és minden lélegzetvételemre élesen belehasított a fájdalom.

Jaejoong végül nehézkesen elhúzott a zuhanykabin sarkából, és a karjába kapott. Belekapaszkodtam a kabátjába, és megpróbáltam mérsékelni a sírásomat, de forgott velem az egész világ, és nagyon féltem tőle, hogy elhányom magam.

– Rosszul vagyok… – motyogtam, mire letett egy kanapéra, és egy ismeretlen, magas fiú leült mellém. Elég rosszarcúnak tűnt, az orra csontos volt, a szemei kerekek és feketék, a karja pedig olyan vastag, hogy szinte szétpattant rajta a kabát. Egy üres szemetest tartott a kezében, amit pár perccel később az arcom elé is tartott, pontosan akkor, amikor kiöklendeztem magamból a vacsorámat. Szerencsére vért nem hánytam, tehát a felére csökkent annak az esélye, hogy belső vérzésem legyen, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy a közeljövőben felálljak a kanapéról.

– Melyik faszkalap vert meg? – kérdezte Jaejoong. Lassan odafordítottam a fejem, és a földön a véresre ütött erőszakoskodók hevertek sorban, mintha éppen most készülnének a konzervbe feküdni.

– Nem számít… – mondtam. Mindegyik eléggé meg volt verve ahhoz, hogy többet kétszer is meggondolja, hogy erőszakoskodik-e egy lánnyal.

– Melyik faszkalap vert meg? – tette fel újra a kérdést Jaejoong, ezúttal sokkal vehemensebben. Minkyu azonban megelőzött, és bevallotta, hogy ő volt, bár fél perc múlva azonnal meg is bánta, hogy pofázott. Jaejoong lába hatszor lendült meg, és bár kívülről nem tűnt túl nagynak a rúgása, Minkyu fájdalmasan nyögött fel mindegyik után.

A hányástól kicsit jobban lettem, de volt egy olyan sejtésem, hogy a bőröm belilult, és nem bántam volna, ha a biztonság kedvéért megvizsgál egy orvos.

– Elvisszük a dokihoz – jelentette ki Jaejoong, és leguggolt mellém, hogy kisimítson egy tincset az arcomból. – Karban viszlek – súgta, aztán egyszerűen felnyalábolt, mintha csak egy adag takarót kapott volna fel, nem úgy tűnt, hogy megerőltető lenne neki a súlyom.

Nagyon jó illata volt, ha lehunytam a szemem, és mélyen beszívtam, el tudtam képzelni, hogy egy kellemes otthonban vagyok, és éppen a pasim visz át az egyik szobából a másikba, de a hasamba nyilalló fájdalom sokszor elrontotta az idilli képet.

Fogalmam sem volt róla, hogyan kerültem a vizsgálóba, és úgy sejtettem, nem is kórházban vagyok, de a doktor nagyon kedves és alapos ember volt. Mindent megvizsgált rajtam, és végül megnyugtató híreket mondott. Nem volt belső vérzésem, nem sérült a méhem se, a fájdalom pedig pár napon belül elmúlik.

Azt a pár napot, ami vegetálásról szólt volna, egy az egyben átaludtam. Fáradt is voltam, és a fájdalomcsillapító is elnyomott, de amikor felébredtem, már nem fájt semmim, csak az éhség rázott. Az orvos kivette a karomból a tűt, amin az elmúlt két napban infúzión keresztül a táplálékot kaptam, aztán letett elém egy üres levest, és jó étvágyat kívánt. Jól esett a forró folyadék, és bár nem űzte el az éhségemet, tudtam, ha sokat és gyorsan eszek, csak magamnak ártok.

Jaejoong a táskámmal a kezében jött be látogatni, és kérte, hogy ellenőrizzem le, hiányzik-e belőle valami. A táska teljesen ép volt, minden ott volt, ahol hagytam, senki nem kutakodott benne.

– Nem tudom, hogy a történtek után hogyan tervezed az életed, de ha tovább folytatod ezt, az ajánlatom még mindig áll.

– Kell a pénz – nyögtem fel, és belegondoltam, hogyan is állok most. Két nap kiesett, a számlák úgy lógnak a parafatáblán, hogy szinte egyetlen szabad hely sem maradt rajta, és fogalmam se volt róla, hogy képes leszek-e újra magamba engedni egy idegent. De össze kellett szorítanom a fogam, és csinálni tovább.

– Most el kell mennem, de ötkor újra benézek. Addig gondold át a feltételeidet.

Nem tudtam pontosan, hány óra van, de borzasztó hamar eljött az öt, és én még alig találtam ki valamit. Azokat, amiket Minkyunál hiányoltam már feljegyeztem, de ezeken kívül nem tudtam, milyen követeléseim lehetnek. Mégse egy irodai munkát vállaltam, biztosra vettem, hogy itt más szabályok élnek.

Jaejoong nagyon törődően kísért át a folyosón, pedig biztosan sétáltam, és már egyáltalán nem fájt a hasam. A lila folt ott éktelenkedett a testemen, de teljesen felesleges volt olyan szorosan haladnia mögöttem. Nem veszélyeztetett az ájulás.

A folyosó végén, a sötétre festett ajtón arany betűkkel virított, hogy főnöki iroda, de odabent minden színes és modern volt. Egy szemüveges, kopasz alak ült a bőrszékben, fehér nadrágban, és királykék zakóban. Szélesen mosolygott, és nem lehetett több harmincötnél. Egyáltalán nem keltette egy főnök benyomását, inkább divattervezőnek vagy lakberendezőnek tűnt.

– Szóval, ő lenne a lány, akit találtál? – fordult Jaejoong felé a kopasz, majd felkelt a székből, és odasétált elém. Lelkesen megrázta a kezem, majd hellyel kínált. Hong Sukchunként mutatkozott be, és azonnal elém tolt egy nyomtatványt. – Kérlek, ezt olvasd el!

Alapos egy szerződés volt. Tartalmazta a munkavállalói jogokat paragrafusszerűen, felsorolta a munkáltató jogait és kötelezettségeit, aztán következtek az elvárások, a munkaleírás, az adózási rendszert és minden, amit egy szerződésnek tartalmaznia kell.

– Ha elvállalod, ezt is alá kell írnod. Ez az állam felé hivatalos verzió – nyújtott át egy másikat, ami sokkal rövidebb és szokásosabb volt, egy escort szerződés, amiben az állt, hogy nem kell mást tennem, csak szórakoztatni, kísérgetni embereket és italokat felszolgálni összejöveteleken és céges vacsorákon. – Van esetleg más követelményed, amit szeretnél, ha beleírnánk a szerződésedbe?

Igazából nem volt. A papiros szerint a részletek személyes egyeztetés útján beszélték meg, tehát az, hogy mit vállalok, és mit nem, nem tartalmazta a szerződés formai részét. Minkyu után gyanakodhatta volna, hogy itt is úgy fizetnek majd, mint nála, de maga a tény, hogy szerződést íratnak alá velem, a színvonal emelkedését jelentette, tehát ráfirkantottam a nevem.

Miután ezzel végeztünk, és az állam felé hivatalos verziót is kitöltöttük a személyes adatokkal, kaptam egy újabb nyomtatványt, ahol be kellett karikáznom, hogy mit vállalok be, és mit nem.

Persze, a felét nem értettem annak, ami le volt írva, és akármilyen kellemetlen is volt, muszáj volt megkérnem Jaejoongot, hogy fordítson nekem. Úgy láttam, élvezi, hogy zavarba hozhat.

– Mi az a badana? – kérdeztem halkan, és rohadt ciki volt, hogy ilyesmiről beszélünk.

– Nem dugnak meg, csak a szeméremajkakhoz dörzsöli a srác a farkát, amíg el nem élvez. Nyugodtan karikázd be.

Éreztem, hogy rohadtul vörös a fejem, és bár Hong úr megpróbált nyugtatni, hogy rengeteg olyan kifejezés van, amit csak ebben a szakmában használnak, és ezért nem is tudhatom, de ezzel nem éreztem kevésbé kellemetlenül magam.

– Flagellantizmus?

– Korbácsolás – segített ki Jaejoong, és nagy sóhajjal nézett a főnökre. – Apa, mondtam már, hogy hagyd ezeket a latin szavakat. A fasz se érti.

Az apára felkaptam a fejem, és gyorsan végigfutattam rajtuk a tekintetem, de egyáltalán nem hasonlítottak. Ez az alak futtatja a saját fiát? – borzadtam el, de aztán bevillant, hogy nem biztos, hogy vér szerint az apja. Lehet, hogy ez csak egy megnevezés, mint amikor a legjobb barátnők leszivemezik, meg ledrágámozzák egymást.

A lista végül elkészült, és Jaejoong külön kérte, hogy fénymásolják le egy példányban, aztán a kezembe nyomta a másolatot, azzal a szöveggel, hogy tegyem el emlékbe, aztán vegyem elő pár hónap múlva, és röhögjek egy jót rajta, hogy mennyit változtam azóta. Kedvem támadt fejbe verni, de aztán eszembe jutott, hogy gyakorlatilag ő mentett meg, úgyhogy jobban teszem, ha nem ütöm meg.

Miután megkaptam a másolatot, Jaejoong elvállalta, hogy körbevezet. A folyosó, amin haladtunk, a második emelet volt, itt végezték a papírmunkát, és ezen az emeleten rendelt a doki is, aki napi 24 órában elérhető, tehát bármikor mehetek hozzá, ha gondom akad. Ráadásul kötelező minden hónap végén megvizsgáltatni magunkat, nehogy elkapjunk valamit, bár Jaejoong újra emlékeztetett rá, hogy mivel MINDENT gumival csinálunk, ennek az esélye egészen kicsi.

– Az otthonunk két épületből áll. Az, amiben most vagyunk, a lányoké. A földszinten és az első emeleten vannak a kulturális és szórakoztató egységek, a pincében fodrász, sminkes, kozmetikus és minden ilyesmi, a harmadiktól a hatodikig a hálók.

– És van átjárás a fiúk és a lányok háza között?

– Van. Nálunk van ugyanis az uszoda, a szauna, a szolárium és az edzőterem, amiket nektek sem árt igénybe venni, ahogy mi is használjuk a fodrászt, meg a kozmetikust. Ez nem koli, itt nem kell szégyenlősködni. Azt viszel a szobádba, akit akarsz. Max a szobatársadat kell megkérdezni, már ha van ilyen.

– Gondolom, neked nincs, főnök fia.

Jaejoong elnevette magát, és egy kártya segítségével az emeletre hívta a liftet. Azt mondta, csak a topok kapják meg a liftkártyát, mert a többieknek nem árt, ha a lépcsőzés közben is feszesítik a combjukat.

– Sukchunt mások is apucinak hívják, akik elég jóban vannak vele, de én tényleg a fia vagyok. A húgomat te is nemsokára meg fogod ismerni, de azt ajánlom, ne köss bele. Nem azért, mert beárul apucinak, ő nem foglalkozik a cicaharccal, inkább saját magad miatta. Hyuna ledarál, és megesz vacsorára, ha kihúzod nála a gyufát.

– Olyan, mint valami méhkirálynő, igaz?

– Pontosan. Vannak bébik, ilyen vagy te, vannak kezdők, középréteg és topok. Minden negyedévben van egy vizsga, ekkor tudsz le és felkerülni a ranglétrán. Legnagyobb szerencsétlenségedre a vizsga két hónap múlva lesz, úgyhogy rendesen bele kell húznod, ha maradni akarsz.

Az egyetemen is körülbelül két hónap múlva kezdődik a téli vizsgaidőszak, úgyhogy nem ijedtem meg túlzottan, gyakorlott vizsgázó voltam. Igaz, hogy nem pillangóvizsgán, de úgy ítéltem meg, jobb, ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyom.

– Én vagyok a mentorod, és az első héten megtanítom neked az alapokat. A vizsgaidőszak előtt indulnak felkészítések, és rengeteg lehetőséged lesz gyakorolni, de mellette dolgoznod is kell, és ha jól akarsz keresni, hallgatsz rám.

– Azt mondtad, hogy hálók vannak odafent. Akkor itt kell élnem?

– Igen. A lakásodat természetesen nem kell lemondanod, ha engedélyt kérsz rá, bármikor ott aludhatsz, de biztonságosabb itt lenned. Néha még nálunk is előfordulnak megszállottak, és itt jobban meg tudunk védeni.

Az ötödikre mentünk, ami elég kellemetlen volt, hiszen máskor ideáig fel kell lépcsőznöm, de egy szót sem szóltam. Jaejoong nem tűnt türelmes típusnak, főleg akkor, ha hülyeségeket kérdezett tőle az ember.

A szoba, amibe benyitott, nagyon otthonos volt. A kis asztalon friss virág illatozott, a könyvespolc dugig volt könyvekkel, és az ablak is ragyogott a tisztaságtól. Bárki is lakott itt, nagyon odafigyelt a rendre, még a papucsai is szép sorban várakoztak az ágya mellett.

– Oppa! – lépett ki lelkesen egy magas, vöröshajú lány a fürdőszobából, és össze se fűzte maga előtt a köntösét. Csipkés, fehér hálóing volt rajta, ami eléggé átlátszó volt ahhoz, hogy kivehetővé váljon a bimbóudvara, és a bugyijának hiánya.

– Sojin, ő az új szobatársad, Minah. Bánj vele nagyon kedvesen, mert még bébi!

Sojin majdnem olyan lelkesen ugrott oda hozzám, hogy kezet rázzunk, mint Jaejoonghoz, és azonnal elkezdett csacsogni arról, hogy mit hol találok, és felajánlotta, hogy nyugodtan használjam a ruhatárát, amíg át nem szállítják a sajátjaimat.

– Ha bármilyen kérdésed van, Sojint kérdezd, de ha valamit személyesen tőlem akarsz megtudni, ismered a számom. Ezzel a telefonnal keress! – nyújtott át egy vadonatúj, fehér, érintőképernyős csodát, amit nemrég dobtak piacra.

Arra számítottam, hogy amint Jaejoong becsukja az ajtót, Sojin átvedlik a saját személyiségére, és kioktat, hogy húzzam meg magam, mert ha nem teszem, megitatja velem az ablakmosót, de ugyanolyan kedves maradt. Először is, rám erőltetett egy nyárias, virágmintás ruhát, és legnagyobb megkönnyebbülésére tökéletesen passzolt a lábamra a fehér szandál, amit hozzá választott.

– Nemsokára vacsora, és nagyon fontos, hogy jó első benyomást tegyél a többiekre – magyarázta, miközben leültetett a fésülködős asztalhoz, és elkezdte kibontani a csomókat a hajamban.

Sojin egyébként nagyon jellegzetes arcú volt, hosszú, vékony szemei, és vékony ajkai voltak, a világos vörös, egyenesre vasalt hajától pedig úgy nézett ki, mint egy rókadémon. Amikor kihúzta a szemét fekete tussal, és kent némi színt a szemhéjára, úgy éreztem, szándékosan erre az asszociációra játszik.

– Ugye megcsinálhatom neked is? – kérte könyörgően, így beleegyeztem, hogy kifessen. Amikor a tükörbe néztem, egy aranyos kislány nézett vissza rám, sokkal fiatalabbnak tűntem a koromnál. – Ha túl dögös leszel, a többiek veszélyt látnak benned, így azonban nem fogja érdekelni őket, hogy jött egy cuki csajszi. Ha nem esik nehezedre, aranyoskodj sokat az asztalnál.

Nem voltam az a nagyon cukiskodó fajta, de megpróbáltam minden tőlem telhetőtőt megtenni a tükör előtt. Sojin szerint zabálnivaló voltam, és megpróbáltam elhinni, hogy őszintén segíteni akar, és nem ás éppen alám.

Az ebédlő hatalmas volt, bár rengeteg lányt be kellett zsúfolni, és ahogy láttam, néhány fiú is átjött enni hozzánk. A legjobban a rózsaszín fej lepett meg, ami úgy cikázott a sorok között, hogy néha teljesen egybeolvadt a mozgása, és csak egy világos csíkot láttam.

– Az a srác nem speedezik? – kérdeztem Sojint, amikor leültünk az egyik asztalhoz.

– Zelo? – nevetett fel, amikor követte az ujjam vonalát. – Dehogy is! Ő a kémünk, aki beépül a konkurenciához. Tényleg fel van pörögve egy kicsit, de melyik vele egykorú ne lenne ennyi csinos csaj között?

A vacsora finom volt, de csak nagyon óvatosan, és nagyon lassan ettem. Arra számítottam, hogy Sojin majd turkálja a köretet, és csak annyit eszik, amennyi nem árt a kalória beosztásának, de simán bepuszilta az egészet, és még a sütit is megette. Valamiért azt gondoltam, hogy itt fogyóznak a csajok.

– Egyél rendesen – figyelmeztetett, amikor eltoltam magamtól a süteményt. – Szükséged lesz az energiára, a felesleget meg úgyis lemozgod. Ha szeretnéd, elkísérlek a fiúkhoz, és megmutatom az edzőtermet. Én minden reggel úszok egyet, és nem bánom, ha velem tartasz.

Kicsit tartottam attól, hogy idegen férfiak közelébe menjek, főleg úgy, hogy sokan vannak egy helyen, de még mielőtt visszautasíthattam volna Sojint, valaki elkezdte tekergetni a hajam. Amikor megfordultam, egy mélyvörös hajú lány állt mögöttem, és a kék kontaktlencséjével úgy fixírozott, hogy azonnal biztosra vettem, ő Hyuna.

– Te vagy az új lány, akit Jaejoong hozott? – kérdezte köntörfalazás nélkül, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy lehagyta a formaságokat. Ha tényleg testvérek, biztosan jóban lehetnek – gondoltam.

– Igen. Minahnak hívnak. Örülök, hogy megismerhetlek.

Hyuna eleresztette a hajam, és aprót bólintott, majd vörös körmeinek fogságába ejtette az állam, és megemelte egy kicsit a fejem. Felsőségteljes pillantással szkennerezte végig az arcom, aztán gonosz mosollyal eleresztett.

– Venni fogok neki egy szemüveget. Kopik az izélése.

 Nagyon szívesen szétkentem volna a csokis tortát a dekoltázsán, ahogy egy filmben láttam, de Jaejoong figyelmeztetett, hogy ne húzzam ki a gyufát Hyunánál, úgyhogy inkább nem szóltam semmit, csak hátat fordítottam neki, és tovább piszkáltam az eperszemet.

– Hyuna stílusa sosem változik – jegyezte meg Sojin, amikor elment az ellenség, és bíztatóan megpaskolta a kezem. – Ne aggódj! Most elég visszafogott volt. Ez azt jelenti, hogy nem vagy veszélyben.

Én azért nem kedveltem ezt a nőt. Mindig nehezen viseltem el azokat, akik a semmiért gondolják magasabb rendűnek magukat, de jelenleg le kellett nyelnem a békát. Túlságosan veszélyes volt már rögtön az első napon ujjat húzni a királynővel.

– Gyere, megmutatom az edzőtermet – húzott fel az asztaltól Sojin, amikor már biztossá vált, hogy nem eszem meg az édességet.

A fiúkhoz egy hihetetlenül hosszú üvegfolyosón kellett átmenni, de semmilyen ajtó nem állta az utunkat, teljesen szabad volt az átmenet.

A srácok mind űberhelyesek voltak, és szinte alig láttam két ugyanolyat. Volt kigyúrt macsó, szép arcú fiatal fiú, üzletember külsejű, és jóképű egyetemista is. Szájtátva figyeltem őket, és az egyikükbe majdnem bele is sétáltam, de Sojin még idejében arrébb rántott, és csak nagyon visszafogottan nevetett rajtam.

– Azért csak vigyázz velük! – figyelmeztetett az egyik fordulóban. – A külső nem minden.

Az edzőterem valóban nagyon jól felszerelt volt, de azért erősebb benyomást tettek rám a félmeztelen srácok, mint a legújabb futógépek. Jaejoongot először fel sem ismertem. Nem azért, mert nem volt rajta póló, láttam már meztelenül is, de akkor észre se vettem, hogy mennyi tetoválás van rajta. Öt volt a hátán, és kettő a mellkasán. Nagyon cikinek éreztem, hogy ebből egyetlen egyet sem vettem észre, pedig a mellkasát simán láthattam volna, ha nem vagyok annyira elfoglalva azzal, hogy milyen isteni az érintése.

Amikor találkozott a tekintetünk, szerintem ő sem ismert meg rögtön, aztán mégis csak visszafordult, és összevont szemöldökkel indult meg felénk. Letörölte a homlokáról az izzadtságot, majd a vállára dobta a törölközőt, és leült az előttünk álló kondi gépre.

– Sojin, jó munkát végeztél, először meg sem ismertem a bundás lányt – intett felém, mire mérgesen felfújtam az arcom.

– Van nevem is.

– Tudom, Minah-bébi – csücsörített rám, és összenyomta az arcom, mintha éppen egy lufit pukkasztott volna ki. – Gömbhalacska.

– Hülye – löktem el a kezét, és dühösen összefűztem magam előtt a karom. A legkisebb piszkálással is fel tudott húzni. Pedig nagyon szexin nézett ki, és ez nyugodtan leköthette volna a figyelmemet, de mindent elrontott a gonosz stílusával.

Jaejoong beszélgetésére hamar felfigyeltek mások is, és nagyon gyorsan fiúk gyűltek körénk, ami egyre jobban feszélyezett. Odasúgtam Sojinnek, hogy talán mehetnénk már, de ő élvezte a figyelmet, és esze általában sem volt lelépni.

Amikor az egyik srác megfogta a fenekem, azonnal megugrottam, de még mielőtt bármi ostobaságot csinálhattam volna, Jaejoong behúzott az ölébe, és simogatni kezdte a combom. Némileg megnyugtatott az érintése, de a szívem továbbra is őrülten kalapált, és az sem tetszett túlzottan, hogy a fiúk kinevettek.

– Te találtad, Jaejoong? – kérdezte egy magas, nagyon sármos srác. Fekete haja, sötét szeme és olyan kidolgozott felsőteste volt, mintha ő lenne a sorozatbeli kertészsrác, aki röhögve megdönti a ház asszonyát.

– Igen. – Jaejoong hangjából semmi nem érződött ki, felelt egy kérdésre, de a combomon megfeszült egy kicsit a keze. Vagy engem féltetett, vagy a tagot utálta.

– És mit akarsz kezdeni egy kislánnyal? Nincs olyan sok pedofil, hogy ebből hasznot is húzz.

Kezdtem megérteni, hogy miért feszült meg Jaejoong szorítása. A sármosképű szándékosan provokálta.

– Hidd el nekem, hogy nem olyan kislány! Nem szoktam akárkit felvenni.

– Persze, persze… – bólogatott serényen a feketehajú, de ebben is volt valami szemétkedés. – A vizsgán úgyis meglátjuk – szólt még hátra az ajtóból, aztán eltűnt az edzőteremből.

Fogalmam sem volt róla, hogy mit takar a vizsga, és pontosan mit kell ott csinálni, de találtam magamnak még egy okot arra, hogy jól szerepeljek. Le kell törni a sármosképű szarvait. Nem vagyok kislány. Igaz, hogy Sojin miatt most úgy nézet ki, de úgy fel fogom ingerelni a csávót, hogy alig fér majd a nadrágjába – határoztam el, és Jaejoong nyakába csimpaszkodtam. Ez láthatóan meglepte, mert elfelejtette haragosan nézni az ajtót, és kicsit felcsúszott a keze a combomon, be a szoknyám alá.

– Oppa, azt mondtad, gyakorlunk. Nem kezdjük el már ma?

– Pihenj egy napot előtte!

– Már két napja folyamatosan pihenek. Nem vagyok álmos.

Jaejoong nagyot sóhajtott, és az órájára nézett.

– Ma még lesz egy munkám, de ha végeztem, és van még erőm veled foglalkozni, felmegyek a szobádba.

Ebben maradtunk, és biztos voltam benne, hogy nem fogok elaludni. Minden fáradtságot kipihentem, amit az elmúlt hetek rám tettek, és fejlődni akartam. Hallani akartam, hogy Jaejoong azt mondja, ügyes vagyok, és esélyesnek tart arra, hogy jól szerepeljek a vizsgán. Nagyon degradált ez a bébizés.

Jaejoong:

Amikor a bundás lány felhívott, szándékosan húztam az agyát, nehogy azt higgye, majd én ugrok utána, de amint kinyögte, hogy bajban van, és elkezdett remegni a hangja, leszartam, hogy irányít-e egy nő vagy sem. Azonnal riasztottam Yonggukot, és én ültem a volán mögé. A sebességkorlátot csúnyán meghaladva száguldottunk végig a fekete dzsippel az utakon, és még pont időben érkeztünk, pedig már csak a lélek tartotta az ajtót.

Kezdésnek a poroltóval jól lábon vágtam az egyik stricit, aki korábban azzal akarta bezúzni az ajtót, majd leborítottam a földre, és ott ütöttem tovább. A fiúk közben leteperték a biztonságiak főnökét, és megruházták Minkyut is. Amíg Yongguk berúgta a fürdőszoba ajtaját, én szemmel tartottam a heringek módjára egymás mellé görgetett seggfejeket, és beléjük rúgtam még párat. Nagyon reméltem, hogy Minah még idejében bezárkózott.

– Jaejoong-ah, itt van a lány! – kiáltott ki Yongguk.

Szörnyű volt így látni Minaht, ezerszer rosszabb állapotban volt, mint amikor én gyötörtem meg. Azt jó jelnek vettem, hogy nem rezzen össze az érintésemtől, de egész testében remegett, és nem úgy tűnt, mint akit egykönnyen ki lehetne robbantani a biztonságos kuporgásból.

– Fel tudsz állni? – próbálkoztam, de megrázta a fejét.

– Nem.

Látszott rajta, hogy fájdalmakkal küzd, és mivel nem tudtam pontosa, mi történt, arra tippeltem, hogy megerőszakolták, így csak nagyon óvatosan húztam magam felé. Minden mozdulatra felszisszent, és kín torzította el az arcát, de amikor karba vettem, talán egy kicsit megnyugodott. A sírást legalább is ennek a jelének vettem. Ilyen helyzetben az ember csak akkor mer utat engedni a könnyeinek, ha már biztonságban érzi magát. Addig túlságosan lefoglalja a rettegés.

– Rosszul vagyok… – suttogta, így letettem a kanapéra, és Yongguk kezébe nyomta az egyik kukát. Amíg ő végigasszisztálta, ahogy Minah kiürítette a gyomra tartalmát, megtapostam még egy kicsit a rohadékokat.

– Melyik faszkalap vert meg? – kérdeztem Minaht. Tudtam, hogy milyen nehéz ilyenkor beszélni, de azzal is tisztában voltam, hogy nem fogok tudni lenyugodni, ha nem derítem ki.

– Nem számít…

– Melyik faszkalap vert meg? – tettem fel újra a kérdést, ezúttal sokkal vehemensebben.

– Én voltam.

Minkyu kapott rendesen, nem fogtam vissza magam, és lehetőleg úgy céloztam, hogy megmaradjon a nyoma, és a faszát ne tudja még egy jó ideig rendes használni. Rohadt, tetves köcsög. Legszívesebben felnyomtam volna az egész sleppjét a zsaruknál, de azzal magunkat is bajba kevertem volna, úgyhogy nem tehettem mást, minthogy erőset rúgok.

– Elvisszük a dokihoz – simítottam végig az arcán, de nem nézett a szemembe. Biztosan szégyellte, hogy ilyen állapotban kell látnom. – Karban viszlek – súgtam oda, és egyszerűen felnyaláboltam. Egyáltalán nem volt nehéz, könnyen kivittem a kocsiba, és nagyon óvatosan tettem le magam mellé.

A doki jó hírekkel jött ki a vizsgálóból, Minahnak nem volt nagyobb baja a hasba rúgáson kívül, nem erőszakolták meg, és az ütéstől semmilyen belső szerve nem sérült.

Apuci látta, hogy mennyire felzaklatott a dolog, és berángatott az irodájába. Először egy pohár whiskyt adott, majd hozatott egy csésze kávét, és folyamatosan simogatta a combom. Biztosan azt hitte, hogy visszajöttek a régi emlékek, de csak szimplán ideges voltam.

– Nyugodj meg, kicsim, a lánynak nem lett semmi baja!

– Tudom… – nyögtem fel, és megdörzsöltem az arcom. Örültem, hogy nem vagyok kifestve, mert most biztosan még borzasztóbban néznék ki az elmaszatolt feketeséggel. – De nagyon szívesen kibelezném Minkyut.

– Majd elhintek pár tippet a rendőrfőnöknek, hol keressen striciket – nyugtatott, és megpaskolta a hátam. – Szeretnéd, hogy lemondjam mára a hívásaidat? Influenzaszezon van, könnyen elkaphattad.

– Dehogy! – legyintettem, és a vállára hajtottam a fejem. – Munka közben legalább kikapcsolok.

Tényleg így lett, a szex elmosta a dühöm, és nem maradt se időm, se energiám azért aggódni, hogy van Minah. A doki egész nap a rendelkezésére állt, és tudtam, hogy apuci különösen oda fog figyelni rá, ha már én szereztem, és utána ilyen rossz állapotban került hozzánk.

Amikor két nap múlva bementem hozzá a táskájával, már sokkal jobb színben volt. Megkértem, hogy ellenőrizze a retikül tartalmát, de csak figyelemelterelés volt, valójában tudtam, hogy senki nem nyúlt bele.

– Nem tudom, hogy a történtek után hogyan tervezed az életed, de ha tovább folytatod ezt, az ajánlatom még mindig áll.

Naiv lettem volna, ha azt feltételezem, hogy kiszáll. Okkal volt kint a sarkon, ahogy én is okkal kerültem bele ebbe, meg majdnem mindenki, úgyhogy nem tehettem mást, minthogy jó körülményeket teremtek hozzá. Úgy gondoltam, hogy Minah elég intelligens ahhoz, hogy másból is fent tartsa magát, de nem tarthattam kiselőadást neki, hiszen én is ebből éltem.

– Kell a pénz – nyögött fel fásultan.

– Most el kell mennem, de ötkor újra benézek. Addig gondold át a feltételeidet.

Bong asszony szerencsére csak annyit akart, hogy kísérjem el egy teapartira, és hazudjam azt, hogy halálosan szerelmesek vagyunk egymásba, nem kellett semmi extrát csinálnom, de bőven fizetett annyit, amennyit egy alkalomra elkértem volna. Szépen felöltöztem, belőttem a hajam, kihúztam a szemem, és fújtam magamra némi parfümöt. Az úrias viselkedés már a kisujjamban volt, nem kellett nagyon megerőltetnem magam, az idősödő asszonykák simán elhitték, hogy ugyanolyan előkelő vagyok, mint ők. Apuci megtanította, hogyan adjam el magam.

Ötkor aztán bementem Minah-hoz, és átkísértem az irodába. Nagyon megbámulta a főnökünket, ahogy mindenki tette, de apucit meg sem hatotta a bámulás, kedvesen köszöntötte, és azonnal a lényegre tért. Emlékeztem, amikor először kötöttem szerződést vele, a felét se értettem annak, ami benne volt, de nem jártam rosszul. Azóta már kiokosított, és legutóbb én is részt vettem az újításokban.

Hihetetlenül aranyos volt Minah, ahogy engem kérdezgetett a kifejezésekkor. Én sem értettem túlzottan, hogy miért kérdezünk rá alapokra, de apuci nagyon alapos ember volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy még azt is bekarikázza valaki, hogy pettingel-e. Nem ismertem még olyat, aki a szexet vállalja, de előjátéktól kirázza a hideg, de hát sosem lehetett tudni.

– Mi az a badana? – kérdezte suttogva Minah, mintha attól félne, mindenki meghallja, hogy nem tudja.

– Nem dugnak meg, csak a szeméremajkakhoz dörzsöli a srác a farkát, amíg el nem élvez. Nyugodtan karikázd be.

Megkímélhettem volna azzal, hogy szépen fogalmazom meg, de azzal csak időt vesztettünk volna, ráadásul a tartalmán nem változtatna. Minah így vagy úgy, de el fog vörösödni.

– Flagellantizmus?

– Korbácsolás – feleltem, és apucira néztem. – Apa, mondtam már, hogy hagyd ezeket a latin szavakat. A fasz se érti.

Minah azonnal befogta a jeleket, de előbb vagy utóbb úgy is meg kellett tudnia, hogy milyen kapcsolat fűz a főnökhöz. Ha én nem mondom, a lányok úgyis elduruzsolják neki. Úgy terjengtek itt a pletykák, mintha külön tenyésztettük volna őket.

– Másoljuk csak le neki. Jót fog majd nevetni rajta, ha bátrabbá válik.

Emlékeztem a sajátomra. Nagyon vicces volt utólag visszanézni. Ha csak a legevidensebbet néztük, tehát hogy nem csinálom srácokkal, azóta vagy százszor megdőlt már. Persze még így is voltak dolgok, amiket én se vállaltam be, de jelentősen több karika szerepelt a lapomon, mint tizenegy éve.

Magamra vállaltam az idegenvezető szerepét, és elmagyaráztam Minahnak, hogy mit hol talál. A lányok részlegén nem jártam túl sokat, inkább magamhoz vittem fel a csajokat, de azért nem tévedtem el egyik emeleten se, a pincében pedig kötött szemmel is eltájékozódtam volna.

– És van átjárás a fiúk és a lányok háza között? – kérdezte Minah.

– Van. Nálunk van ugyanis az uszoda, a szauna, a szolárium és az edzőterem, amiket nektek sem árt igénybe venni, ahogy mi is használjuk a fodrászt, meg a kozmetikust. Ez nem koli, itt nem kell szégyenlősködni. Azt viszel a szobádba, akit akarsz. Max a szobatársadat kell megkérdezni, már ha van ilyen.

– Gondolom, neked nincs, főnök fia.

Mindig meglepett ez a lány. Nem tudtam, hogy mindenkivel ilyen szurkálós-e, vagy csak engem tüntet ki ezzel, de kimondottan élveztem. Én is ilyen voltam. Ritkán verekedtem, inkább a szavaimmal szúrtam oda azoknak, akikkel valami problémám akadt.

– Sukchunt mások is apucinak hívják, akik elég jóban vannak vele, de én tényleg a fia vagyok. A húgomat te is nemsokára meg fogod ismerni, de azt ajánlom, ne köss bele. Nem azért, mert beárul apucinak, ő nem foglalkozik a cicaharccal, inkább saját magad miatta. Hyuna ledarál, és megesz vacsorára, ha kihúzod nála a gyufát.

– Olyan, mint valami méhkirálynő, igaz?

Igaz, hogy megkértem Hyunát, hagyja békén az újonclányom, de nála semmit nem lehetett igazán kézpénznek venni, úgyhogy nem ártott, ha Minaht is figyelmeztettem.

– Pontosan. Vannak bébik, ilyen vagy te, vannak kezdők, középréteg és topok. Minden negyedévben van egy vizsga, ekkor tudsz le és felkerülni a ranglétrán. Legnagyobb szerencsétlenségedre a vizsga két hónap múlva lesz, úgyhogy rendesen bele kell húznod, ha maradni akarsz.

A vizsgákon én magam is zsűriztem, ahogy még rengeteg más férfi, és nagyon reméltem, hogy Minah nem lesz lámpalázas. Persze, addig még rengeteg időm van kiképezni, de versenyt futottunk az idővel. Dolgoznom kell, és neki sem ártana beszereznie pár visszajáróst, hogy tudjon gyakorolni, aztán még ott vannak az egyéb elfoglaltságim is, szóval nem marad majd túl sok időm rá.

– Én vagyok a mentorod, és az első héten megtanítom neked az alapokat. A vizsgaidőszak előtt indulnak felkészítések, és rengeteg lehetőséged lesz gyakorolni, de mellette dolgoznod is kell, és ha jól akarsz keresni, hallgatsz rám.

– Azt mondtad, hogy hálók vannak odafent. Akkor itt kell élnem?

– Igen. A lakásodat természetesen nem kell lemondanod, ha engedélyt kérsz rá, bármikor ott aludhatsz, de biztonságosabb itt lenned. Néha még nálunk is előfordulnak megszállottak, és itt jobban meg tudunk védeni.

Nem volt kimondott szobarend, de nem volt szerencsés betenni két topot egy helyre, mert megölték egymást, ahogy bébit se a legidősebbhez, mert abból meg csicskáztatás lenne, de Sojin jó választás volt. Kedveltem azt a lányt, rendes és aranyos volt másokkal, úgyhogy mellette jó kezekben hagyhattam Minaht. Sojin volt olyan tapasztalt, hogy jó tanácsokkal lássa el, és úgy éreztem, egy idősebb nőt talán könnyebben kifaggat Minah, mint engem.

– Oppa! – üdvözölt lelkesen Sojin, és ha Minah nem lett volna ott, biztosan megdicsértem volna a ruháját, de így inkább nem tettem. Felesleges féltékenykedést kirobbantanom közöttük. Minah még nem értené, hogy itt mindenki jól elvan mindenkivel, de az érzelmeket a kanyarban hagytuk.

– Sojin, ő az új szobatársad, Minah. Bánj vele nagyon kedvesen, mert még bébi! – Amikor a lányok összeismerkedtek, jobbnak láttam lelépni. – Ha bármilyen kérdésed van, Sojint kérdezd, de ha valamit személyesen tőlem akarsz megtudni, ismered a számom. Ezzel a telefonnal keress! – nyújtottam át az új telefonját Minahnak, aztán otthagytam a lányokat, hagy ismerjék meg egymást mélyebben.

Jó érzés volt egy kicsit lepihenni, és legszívesebben leállítottam volna az időt, hogy sose jöjjön el az este tíz óra. Mondhattam volna, hogy nem megyek el, és hagyjon békén, mert ezzel csak önmagunknak ártunk, de mindketten tudtuk, hogy el fogok menni a találkozóra. Akkor is elmennék, hogy egy lyukas garast sem fizetne érte.

Vacsora után lementem edzeni egy kicsit, hogy levezessem a feszültséget és még azelőtt kikapcsoljam az agyam, hogy egyáltalán elkezdenék töprengeni. A kellemes popzenére fokuszáltam, és elképzeltem, hogy éppen egy kuncsafthoz igyekszem, nem az egyik exemhez, de a remegés a gyomromban nem akart alább hagyni. Csak Minah megjelenése zökkentett ki az idegeskedésből.

Először meg sem ismertem, annyira bájosan kislányos volt, de őszintén szólva, így még kívánatosabbnak találtam. Nem volt semmi kiskorúakhoz kapcsolód perverzségem, de nagyon szívesen letepertem volna a zuhanyzóban a legújabb szerzeményemet.

– Sojin, jó munkát végeztél, először meg sem ismertem a bundás lányt. – Sojin büszkén kihúzta magát, Minah azonban dühösen felfújta az arcát, mintha hörcsög lenne.

– Van nevem is – kérte ki magának a megnevetést.

– Tudom, Minah-bébi – csücsörítettem rá cukin, és összenyomtam az arcát, hogy kipukkadjon a levegőbuborék. – Gömbhalacska.

– Hülye – lökte el a kezem, és dühösen összefűzte maga előtt a karjait. Mérgelődve még ennivalóbb volt.

A srácok hamar felfigyeltek a két jövevényre, és mivel Minah friss hús volt, természetesen mindenkit érdekelt. Azonnal kiszúrtam, hogy feszeng, és amikor nagyot ugrott, gyorsan behúztam az ölembe, nehogy kiakadjon. Valószínűleg hevesen élt még benne, milyen ha körbeveszi egy csomó idegen férfi, úgyhogy nem ártott, ha kicsit babusgatom. Lágyan simogattam a combját, ami még mindig feszes és puha volt, de nem vittem túlzásba. Apró érintés volt, de őt megnyugtatta, a srácoknak pedig jelzésértékű volt; nem fogdossuk az új csajt.

– Te találtad, Jaejoong? – Már a hangjától is felment bennem a pumpa, arról nem is beszélve, hogy újra elfelejtette, hogy idősebb vagyok nála. Nem néztem rá, csak tovább dörzsöltem Minah combját, és megpróbáltam a lehető legnyugodtabban válaszolni.

– Igen.

– És mit akarsz kezdeni egy kislánnyal? Nincs olyan sok pedofil, hogy ebből hasznot is húzz.

Szívesen kioktattam volna arról, hogy a pedofília mennyire mást jelent, de ha elkezdek papolni, csak magamat égetem le. Így is tudják a többiek, hogy műveltebb vagyok Siwonnál. Na jó, én vagyok a másik, akinek rajta kívül van még diplomája.

– Hidd el nekem, hogy nem olyan kislány! Nem szoktam akárkit felvenni.

– Persze, persze… – bólogatott serényen. – A vizsgán úgy is meglátjuk – szólt még hátra az ajtóból, aztán végre elhúzott.

Annyira bántam, hogy a fiúk vizsgáját csak minden év végén rendezték meg, mert olyan szívesen a földbe döngöltem volna a pontjaimmal. Annyira élveztem volna, hogy újra engem hoznak ki a legjobb pillangófiúnak, ő meg marad az örök második. De erre még hosszú, hosszú hónapokat kellett várnom. Jelenleg a lányokkal foghattam meg. Minahnak mindenképpen jól kellett szerepelnie, és azt sem bántam volna, ha Hyoyeon jól teljesít.

Minah olyan váratlanul ugrott a nyakamba, hogy majdnem hátra estem, és mivel a combja volt a legközelebbi kapaszkodó, simán a szoknyája alá nyúltam. Egy pillanatra összefonódott a tekintetünk, és tényleg megfordult a fejemben, hogy megmutatom neki, hogyan néz ki a zuhanyzó, de aztán rájöttem, hogy még korai lenne ilyet kérni tőle. A srácoktól is azonnal zárkózottá vált.

– Oppa, azt mondtad, gyakorlunk. Nem kezdjük el már ma?

– Pihenj egy napot előtte!

– Már két napja folyamatosan pihenek. Nem vagyok álmos.

Amikor a lányok kitaláltak valamit, nem lehetett lelőni őket, de lassan indulnom kellett. Igazából, fogalmam sem volt róla, hogyan fogom viselni a találkozót, és egy kicsit reméltem, hogy Minah elalszik, mire visszaérek.

– Ma még lesz egy munkám, de ha végeztem, és van még erőm veled foglalkozni, felmegyek a szobádba.

Miután lefürödtem, kinyitottam a szekrényemet, és vagy egy fél óráig álltam előtte, pedig pontosan tudtam, hogy mit fogok felvenni. Hiába szakítottunk már vagy öt éve, pontosan tudtam, hogy miben szeret látni. Feszülős farmer, ami kiemeli a hosszú lábaimat, de azért könnyű kiszednie belőle, kivágott felső, hogy lássa a kidolgozott mellkasom, hosszú nyaklánc, és gyűrűk. Régen, amikor hosszabb volt a hajam a lógós fülbevaló is szerepelt a listában, de így már buzisnak hatott, és azt nem szerette.

Gondosan besütöttem a hajam, hogy szálas hullámokban essen a homlokomra, és macskásítottam a szemem. A parfümöt ezúttal egy vékonyka pálcára fújtam, és a fülpiercingem mögé kentem. Imádta csókolgatni a nyakam, vagy néha megrágcsálni a fülem, és nem akartam, hogy érezze a parfüm kesernyés ízét.

Amikor a cipőmet vettem, akkor jöttem rá, hogy mennyire izgulok. Remegtek a lábaim, és sokkal hevesebben kapkodtam a levegőt, mint szabadna. Még mindig olyan hatással volt rám, amit nem tudtam irányítani. Még ha azzal is tömtem a fejem, hogy márpedig dolgozni megyek, és ez semmivel sem másabb, mint bármelyik szex, rohadtul más volt. Még mindig szerettem. És biztosra vettem, hogy ennek az estének sírás lesz a vége.

Azokon a ritka alkalmakon, amikor találkoztunk, mindig valami mást akart, és sose tudtam rendesen felkészülni. Mégsem vihetem el az egész fiókomat – nyögtem fel, és végül csak a legszükségesebbeket tettem el. Selyemkötelek, anál pálcák, gyöngyök, és egy péniszgyűrűt is, bár nem gondoltam, hogy szükségünk lenne rá.

Az ajtó előtt állva már konkrétan rázott a hideg, és hosszú percekig tartott, amíg végre rászántam magam arra, hogy becsengessek. Csak a profizmusomnak köszönhettem, hogy nem ugrottam azonnal rá, amint kinyitotta az ajtót. Aprót bólintottam, és magabiztosan beléptem mellette, majd letettem az eszközöket rejtő táskámat az asztalra, és a tévéhez léptem. Babráltam a csecsebecsékkel, amiket valószínűleg nem ő tett oda, és figyeltem, ahogy a gyertya lángja táncolt a vékonyka kanócon.

– Töltöttem neked bort, Jaejoong-ah.

– Ühüm… – motyogtam, és az ablak felé fordítottam az egyik felálló ormányú elefántot. Ezt még tőlem kapta. Gyorsan elfordítottam a tekintetem a porcelán cukiságtól, és tovább folytattam a polc vizsgálatát. Teknősök, virágok, használt csokoládéspapírok, és egy doboz óvszer, amiből pontosan három hiányzott. – Három darab? – emeltem meg a dobozt, és megráztam kicsit, hogy zörögjenek benne a tasakok. – Milyen aktív házaséletet élsz, Yunie – jegyeztem meg fanyarul, aztán elvettem az említett borospoharat, és egy huzamra kiittam a tartalmát.

– Mondhattad volna, ha zavar, hogy idehívlak – jegyezte meg, és leült a kanapéra. Én is követtem, de előtte még adtam egy homlokpöckölést a házassági képének, de a keret sajnos nem tört el, vagy repedt meg benne az üveg, csak arccal előre bukott, hogy legalább ne kelljen a tartalmát néznem.

– Pont leszarom, hogy hol dugsz meg – feleltem fagyosan, és kellett még pár pohár bor, hogy visszanyerjem a mázosabb oldalam. Annyira feldühítettek a csecsebecsék, meg a sok csajos szar, amivel a felesége pakolta tele a lakást, hogy kedvem támadt máglyát rakni belőlük, és szertartásosan porrá égetni.

– Lehet, hogy hiba volt felhívnom téged.

Tudtam, hogy azért mondja, hogy bepánikoljak, és a nyakába vessem magam, azért könyörögve, hogy foglalkozzon velem, vagy minimum letérdeljek elé, és a számba vegyem, de még időben a tenyerembe mélyesztettem a körmeimet, és egyiket sem tettem meg. Ehelyett a szokásos profizmusom álcája mögé bújva engedtem ki az ajkaim közül a borospohár szélét.

– Pont ráértem.

Csak egy apró cirógatás volt a nyakamon, semmi extra, semmi nyomulás, vagy utalás, de ripityára törte minden pajzsom, és azonnal végigfutott bennem vágyakozás. Éreztem, ahogy megdobban az ágyékom, és annyira utáltam, hogy egyetlen érintésével kicsinál.

Nem mertem ránézni. Ha ránéztem volna, meglátja a szememben a vágyakozást, és ha én megláttam volna az ajkát, azonnal rávetem magam, és addig csókolom, amíg vörösre nem duzzad a fogaim között.

Ugyanazt csináltam, mint Minah, cseszettül elfelejtettem, hogy dolgozom, és visszaváltoztam önmagammá, aki még mindig megveszett ezért a férfiért. Amikor az ajka rátapadt a nyakamra, és lassú köröket írt le rajta a nyelve, kiszaladt az első sóhaj a számon, és végleg elvesztettem a csatát. Próbáltam kapaszkodni a borospohárba, de az túl ingatag volt, és felborult, én meg nem kaptam utána igazán, csak hagytam, hogy kiguruljon az ujjaim közül, és átvegye a helyét más ujjak.

Jól tettem, hogy nem fújtam a nyakamra a parfümöt, mert végigcsókolta minden szegletét, és hozzám se kellett érnie, még nadrágon keresztül se, máris rohadtul kemény lettem. Lehúzta a vékony pulcsimat, és kigombolta a kivágott pólót, hogy végigvezesse a forró tenyerét a felhevült bőrömön. Hátradobtam a fejem, és lehunyt szemmel pihegtem a fejpárnán nyugtatva a nyakam, miközben csak nagyon óvatosan haraptam a számat, nehogy meglátszódjon a nyoma. Megpróbáltam visszatartani a nyögéseimet, de a mellbimbómat ostromló szája lefegyverzett, és szétnyitottam a lábam, hogy közé tudjon térdelni.

Mindig én voltam a gyengébb fél, én térdeltem előtte, én szoptam le, és engedtem magamban, de most mégis ő került a padlóra, és ő falta a testem.

– Olyan tökéletes vagy – suttogta a hasamra, és végignyalt a kockák között, én pedig egy hangos cuppanással eleresztettem az alsóajkam, és a sóhaj valahonnan a torkom mélyéről tört elő. – Jaejoongie – lehelte a nevem, valahol nagyon közel az arcomhoz, mert éreztem a forró levegőt az államnak csapódni.

Elterveztem, hogy nem engedem, hogy megcsókoljon, mert egészen addig azt tudom mondani, hogy csak dolgozom, de elbuktam. Levadászta az ajkaimat, és a nyelve mozgásra ösztönözte az enyémet. Annyira elvarázsolt, hogy nagyon hamar a karjai között találtam magam, és úgy kapaszkodtam a ruhájában, mint minden egyes alakalommal, amikor találkozunk, mintha meghalnék, ha elereszteném.

Minden ilyen találka után meg is haltam egy kicsit. Mert a törődése az egekbe repített, átváltoztatott valami nagyon gyönyörű és nagyon éteri dologgá, aztán a valóság arcba vágott, és összetört szárnyakkal zuhantam a hideg aszfaltra.

Eldöntött a kanapén, és hamar nem tudtam eldönteni, hogy hol kezdődik az ő teste, és hol végződik az enyém, minden lehetséges bőrfelületünk összeért, minden egyes idegvégződésünk összekapcsolódott, és hiába voltam mohó és telhetetlen, nem engedett mozogni. Maga alá gyűrt, és csak annyi mozgást engedett, hogy megemeljem a lábam. A síkosítótól hűvös ujjai a szokásosnál is hidegebbnek tűntek, de valószínűleg csak én lángoltam túlzottan, mert amikor belém nyomta a lüktető tagját, még azt is kicsit langyosnak éreztem.

Cseszett régen csináltam ezt gumi nélkül – pontosan fél éve, amikor legutóbb találkoztunk –, de valami isteni volt. Persze parázhattam volna attól, hogy elkapok valamit a feleségétől, de az óvszerek arról tanúskodtak, hogy Yunho még nem akart babát. Csak akkor azt nem értem, miért dobott ki azzal a szöveggel, hogy én nem tudok neki gyereket adni – öntött el hirtelen a keserűség, de a következő lökésével ki is tisztult belőlem, és átvette a helyét az eufória. Szerettem volna én irányítani a szöget és a mozgást, mert sokkal jobban tudtam, hogy mivel tudnám a csúcsra juttatni, de ő meg jobban tudta, hogy nekem mi a jó, és végül én vesztettem. Magasan nyögtem alatta, nem foglalkozva azzal, hogyan nézek ki a megizzadt hajammal, vagy a vörösre szívott nyakammal, ahogy az is teljesen mindegy volt, hogy megemelkedett az amúgy mély tónusom, és valahol a felső regiszterekbe járhattam, amikor erősebben döngölt.

Én előbb elmentem, de nem kellett sokat várnom rá, hamar belém élvezett, és még egy mély morgás kiszakadt belőle, ahogy elöntött a forró nedve.

Pihegve szemeztem a plafonnal, és hallottam, ahogy elhúzza a táskám zipzárját, hogy megnézze, ezúttal mit hoztam magammal.

– Lehet, hogy ezt az előtt kellett volna használnom, mielőtt kitágítalak a farkammal? – kérdezte, és végighúzta a számon az análpálcát. Mivel a sajátom volt, és gondosan fertőtelítettem minden használat után és előtt, nyugodtan kidughattam a nyelvem, hogy végignyaljak a golyókon, de attól még volt a mozdulatban némi mocskosság. Legalább is, Yunhonak tetszett a dolog, mert hamart belökte a számba, és ha nem tudtam volna, hogy milyen a mélytorkozás, biztosan öklendezni kezdek, de így nem zavart túlzottan, hogy valami hátracsúszik a mandulámon túlra.

– Lehet – morrantottam rá az előző kérdésére, amikor szabaddá vált a szám, és engem is meglepett, mennyire berekedtem.

– Nézzük, mi van még itt… – válogatott, de a gyűrű félre tétele után hamar megéreztem a hasamon a selyemkendőt, amivel nemsokára valószínűleg kiköt, de előtte a gyöngysort morzsolgatta a markában. – Ez hová való? – kérdezte.

Kicsit felemeltem a fejem, mert már elfelejtettem, hogy milyen vastagot hoztam, aztán visszaejtettem a fejem, és válaszoltam a kérdésére.

– Ahová eredetileg a pálca is, csak ez vibrátoros. Fe először add ide, lenyelem neked.

Nem csak Yunhót nyűgözte le, amikor bármit a számba vettem, apuci is mindig azt mondta, hogy gyönyörű szám van, és a kuncsaftoknál is sűrűn elég volt, ha csak ezzel izgattam őket, elengedő gyönyört biztosított.

A biztonság kedvéért fogtam Yunho kezét, és szépen lassan, golyóról golyóra tüntettem el a számban a segédeszközt. Gondosan odafigyeltem rá, nehogy megnyomja valamelyikünk a végén a kapcsolót, mert akkor jobb esetben elhányom magam, rossz esetben megfulladok.

Éreztem, ahogy Yunho keménysége a sajátomhoz nyomódik, de még nem akartam, hogy belém vezesse magát.

Kicsit nehéz volt beszélni a mutatvány után, de végül sikerült megkérnem, hogy vastagon kenje be síkosítóval, aztán a fogóhurokig tolja belém. A dolog kissé nehézkes volt, mert ezt általában nem fekve szoktam csinálni, de végül sikerült.

– Csak óvatosan – kértem, és az óvszer felhelyezése után amilyen nagyra csak tudtam, kinyitottam a számat.

Először csak a farka hegyét szopogattam, de fekve túlzottan nem tudtam mozgatni a fejem, ráadásul a gyöngysor is folyton bennem rezegett, úgyhogy csak nagyon körültekintően tudtam mocorogni. Yunho aztán hamar megbátorodott, és elkezdte mozgatni magát a számban, és a végén már elég emberesen szájba baszott, jó mélyre lenyomva magát, de az igazat megvallva, vele még ezt is élveztem.

Amikor kihúzódott, egy jó adag nyál került az arcomra, amit gyorsan letöröltem, mert nem szerettem, ha mocskos a bőröm, és kicsit eltoltam, hogy meg tudjak fordulni alatta. Már nagyon esedékes volt, hogy kiszedje belőlem a vibráló gyöngyöket, mert nem attól akartam elmenni. Némi fellélegzés után aztán, amikor gumi nélkül belém vágta magát, és négykézlábra rántott, éreztem, hogy ez nagyon jó menet lesz.

Szédültem, és úgy szorítottam a kanapé kissé megnyúlt kárpitját, hogy majdnem hátrafordult az a minimálisra vágott körmöm is, de ájulás nélkül kibírtam az orgazmust.

A kedveskedő simogatások, és az apró csókok után aztán nem bírtam ki, hogy ne rontsam el a hangulatot. A kérdés mér régóta kaparta a torkom, és muszáj volt feltennem.

– És hol van most a feleséged?

– Üzleti továbbképzésen. Holnap délben jön haza.

– És nem félsz, hogy rájön, hogy kurvázol, amíg nincs itthon?

– Mire gondolsz? Hogy hamarabb megérkezik, vagy ilyesmi? És mit látna? Hogy dugok egy srácot, ami akkor se lehetne, ha akarna. A férjének lenne egy furcsa perverziója… Na bumm! Attól még a férje maradék.

Nem húztam össze magam, és nem is nyúltam azonnal a ruhám után, de azért úgy helyezkedtem, hogy hamar fel tudjak kelni a kanapéról, ha szükséges.

– Szóval, csak egy furcsa perverzió vagyok neked? Vagy csak egy srác, akit éppen megdugsz?

– Ne kezdjük el megint! – emelte meg a hangját, de már belelovaltam magam.

– Mit ne kezdjünk el? – csattantam fel. – Évekig együtt éltünk, abbahagytam miattad a munkám, és rendes állasom volt, aztán kidobtál, mert apád beszólt, hogy még mindig nincs gyereked, és a fejemhez vágtad, hogy amúgy is egy mocskos kurva vagyok, és menjek vissza szopni, mert csak ahhoz értek.

– Már ezerszer elmondtam, hogy csak el akartalak kergetni magam mellől.

– Annyira el akartál kergetni magad mellől, hogyha a feleséged kiteszi a lábát a lakásból, máris hívsz, hogy keféljünk. Még az ajándékaimat is megtartottad – intettem az elefántos gyertyatartó felé, és kimásztam Yunho alól. Egyre homályosabban láttam, és nem akartam előtte elsírni magam.

– Azért, mert fontos voltál, Jaejongie, de az ilyen kapcsolatoknak nincs jövője. Férfiak vagyunk. Jó a szex, de nem lehetsz a feleségem, és gyereket se szülhetsz nekem. Veled nem tudom tovább vinni se a vérem, se a nevem.

– És ki a faszomat érdekli ez? – kiáltottam rá, és magamra rángattam a ruháimat. – Kit érdekelnek ezek a társadalmi faszságok?

– Engem érdekelnek!

– Ja, annyira érdekelnek, hogy inkább elveszel egy nőt, aki ki sem tud elégíteni rendesen, csak azért, hogy aztán szüljön neked egy kölyköt, aki nem jelent neked semmit, csak egy kis Yunhot, akiben ott csorog a véred, meg akinek ugyanaz a vezetékneve, mint neked. Hűha!

– Honnan tudod te, hogy nem fogom szeretni a saját gyerekemet? Honnan tudod te, hogy ki iránt mit érzek, mi? Kettőnk közül ki akar normális életet élni, és ki az, aki idegen pasik faszát szopja? Az igazi szüleid a föld alá ásnák magukat szégyenükben, ha tudnák, hogy mit buzulsz azzal a kopasz pöccsel.

Belefájdult a kézfejem, ahogy állom vágtam, de nem hagyhattam, hogy becsmérelje Sukchunt. Ha ő nem lenne, már rég halott lennék. Akkor mégis kit kefélne ez a seggfej? – kaptam magamhoz a táskámat, és otthagytam a selyemkendőt a kanapén. Tartsa meg ajándékba, aztán verje ki azzal, ha nincs itthon az asszony, de hogy én többet nem rohadok utána, az biztos!

Yunho az ajtóban ért utol, és erősen visszarántott. Nem húzódtam össze, és nem védekeztem, üssön csak meg. Üssön meg, és adjon okot rá, hogy… De úgyse tudnám megveretni Yonggukkal.

– Minek veszekszünk mindig utána? Fogadd el, hogy ez van!

– Én szerettelek – nyomtam meg a személyes névmást, és elfordítottam a kulcsot a zárban. A cipőmbe éppen csak belebújtam, és lötyögött a lábamon, de bőven ráértem bekötni a liftben.

– Én is szerettelek – védekezett, és rátette a kezét az enyémre, de attól még le tudtam nyomni a kilincset.

– Akkor nem bánnál így velem – mondtam, és kiléptem a folyosóra. Utánam kapott, és megragadta a ruhámat ujját, de leráztam a kezét, és faképnél hagytam.

Amikor aztán becsukódott a lift ajtaja, azonnal lehajoltam, hogy bekössem a cipőmet, és a tükör segítségével eltűntettem a sminkem nagy részét. Úgyis csak elsírnám a kocsiban.

Olyan rég zokogtam, hogy teljesen megdöbbentett az ereje, és örültem, hogy nem indítottam ez az autót. A homlokomat a kormánynak szorítottam, és megpróbáltam összeszedni magam, de csak nagyon sokára sikerült az összes könnyet kidörzsölni a szememből. Amikor a visszapillantóba néztem, szörnyen festettem, és ráadásul a torkom is kapart. Úgy sejtettem, az elfojtott sírástól, vagy maximumom az orális szex hevességétől, de talán tényleg bekaptam abból az influenzából is, amit Sukchun emlegetett.

Egy biztos volt, nem tudtam volna most Minahval foglalkozni. Se erőm, se türelmem nem maradt hozzá, úgyhogy amint hazaértem, és némi szemcseppel eltűntettem a vöröslő nyomokat, bebújtam az ágyba.

Sokáig nem bírtam aludni, mert folyamatosan azon járt az eszem, hogyan lehettem akkora idióta, hogy odamentem, és azt hittem, nem csak arra kellek neki. De sosem találtam választ erre a kérdésre. Egyszerűen idióta voltam.