4. fejezet: Munka, munka, munka

Minah:

A bonbonos este után folyton Jaejoongot kerestem a tekintetemmel, és a lehető legtöbb időt töltöttem a fiúk pincéjében, hátha összefutunk, de egyszer sem bukkant fel. Amikor Siwant elkaptam a folyosón, és megkérdeztem, nem tudja-e, hogy mi van Jaejoonggal, csak annyit mondott, hogy elfoglalt.

– De betetted a csokit a szobájába, ugye? – faggattam.

– Persze.

Annyira foglalkoztatott Jaejoong véleménye, hogy még azon is eltöprengtem, hogy felhívom telefonon, de mivel Siwan azt mondta, elfoglalt, nem lett volna okos dolog munka közben zargatni. Már éppen kétségbeestem volna, hogy napok óta nem csinálok semmit, de a számláim még mindig arra várnak, hogy befizessem őket, amikor behívtak a főnök irodájába.

Sukchun kedvesen mosolygott rám, majd hellyel kínált, és amint leültem a díszes asztalához, elém tett egy köteg borítékot. Elég volt ránéznem a pecsétekre, és tudtam, hogy a csekkeket rejti.

– Bőven van anyagi terhed, ahogy látom. A befizetési határidőig biztosan nem tudsz ennyi pénzt megkeresni, még akkor sem, ha csoda történik, és Hyuna vagy Yura összes kuncsaftja átvándorol hozzád. Jól sejtem? – kérdezte egy professzor stílusában, majd előkapott egy papirost a fiókból. – Felajánlom, hogy kifizetem minden tartozásodat, cserébe, addig nem bonthatsz szerződést, amíg vissza nem keresed a pénzt. Itt van erről egy szerződés, az utolsó wonig kiszámítva, de természetesen vess rá egy pillantást, hátha valamit figyelmen kívül hagytunk.

Kicsit félelmetesnek találtam, hogy lenyomoztatott, és láthatóan a lakásomba is járt, máskülönben nem lennének nála a csekkek, de az ajánlata eléggé nagylelkű volt. Rengeteg tartozásom volt, és igazán nem akartam adósrabszolga lenni, de így és úgy is addig maradtam volna, amíg elegendő pénzem nem lesz törleszteni. Így csak annyi a különbség, hogy már papír is szól róla.

– Tényleg ennyi – futottam a számsor végére, és felvázoltam a legrosszabb lehetőséget is. – Kirúgtak az egyetemről egy félreértés miatt, és azzal fenyegetőznek, hogy vissza kell fizetnem a tandíjat. Ha ez így lesz, akkor még 14 550 000 won hozzájön.

Nem voltam biztos benne, hogy annyira fontos legyek neki, hogy bevállalja, bár ezt még nem vehettük biztosra. A vizsgálat még folyt az ügyben.

– A tandíjra majd visszatérünk, ha esedékes lesz – ráncolta össze a homlokát, és a kezembe nyomott egy tollat. – Most erről dönts!

Nem kellett sokat agyalnom rajta, hamar ráfirkantottam a nevem, és miután lepecsételte, megkaptam a másolatát. Sukchun nagyon alapos embernek tűnt, a szerződést gondosan lefűzte egy vékonyka tartóba, és riasztotta az irodásokat, hogy a másolatot tegyék bele a kartotékomba. Egyetlen irodai szobában sem jártam még, de úgy képzeltem, mint a rendőrfilmekben. Van egy óriási szekrény, aminek minden fiókjához tartozik egy betű az ABC-ből, és sorrendben ott szerepel minden, amit tudni lehet rólunk.

– Ahhoz, hogy kuncsaftokat szerezzünk neked, készítünk egy portfóliót. Még a boltokban sem vásárol az ember kép nélkül – magyarázta, és leküldött a pincébe, azzal az utasítással, hogy csípjem ki magam.

A kozmetikai osztályon nem kellett túl sok időt töltenem, mert elég szép volt a bőröm, csak egyeztettünk, hogy milyen krémeket használjak, és milyen gyakran gőzöljek, vagy bőrradírozzak. A hajamat szerencsére nem vágták le, de pár, kimosható szőke tincset belefestettek, hogy vadítóbb legyen, aztán megkaptam a műszempillát, és a rózsaszín sminket is. A körmeimet élénk pirosra festették, és feltettek pár arany ékszert a csuklómra és a nyakamba. A ruhaosztályon ezerféle darabot felpróbáltattak velem, de végül egy fényes szerelésnél kötöttünk ki. Brillantrózsa short, barbie-rózsaszín bőrkabát, és pink melltartó. Cipőnek egy fehér strasszos magas sarkút kaptam.

A fotózás elején nagyon lámpalázas voltam, és nem tudtam, mit kellene csinálnom, de végül egészen belejöttem, és könnyedén bevágtam a szexi pózokat. A fotós meg volt elégedve velem, és amikor megnéztem a képeket, mintha nem is én szerepeltem volna rajtuk. Hihetetlenül szexi lett, némi bujasággal, és nagyon reméltem, ezzel felkeltem néhány pasi fantáziáját.

Amikor levettem a ruhát, és mély meghajlással megköszöntem a többiek munkáját, csodálkozó pillantásokat kaptam válaszul. Először azt hittem, van rajtam valami aránytalanság, vagy ronda anyajegy, amit eddig még nem láttam, és most fehérneműben hirtelen kiütközik, de nem tudtam egyetlen pontot sem kivenni a bámulásukból.

– Mi a gond? – kérdeztem zavartan, és felkaptam egy köntöst.

– Semmi – rázta meg a fejét a fotós, és halványan elmosolyodott. – Csak ritkán szokták ilyen udvariasan megköszönni.

Nem bántam, hogy nem tartanak bunkónak, a szüleim úgy neveltek, hogy minden esetben adjam meg a tiszteletet a körülöttem lévőknek, és ehhez tartottam is magam.

A fotók tehát bekerültek portfóliómba a bevállalós lista és a testem adatai mellé, de semmit nem használt, újabb napok teltek el eseménytelenül. Senki nem jelentkezett értem, és ez kezdett egyre kellemetlenebbé válni. Yurától meg is kaptam érte a magamét.

– Én mondtam neked, hogy segítek, de nem éltél vele. Siwon oppa már rég talált volna neked embert. Jaejoong csak a lábát lógatja – dobálta hosszú tincseit, és majdnem arcon vágott vele, amikor elhaladt mellettem.

– Jaejoong oppa nagyon sokat dolgozik, azért nem ér rá – kelt fel a mentora védelmében Hyoyeon, és úgy szúrta fel a fasírtját a pálcikára, mintha Yura szíve lenne a helyén.

– Magára vethet, hogy összeverték. A profik nem keverik a szexet a magánélettel.

Hyoyeon kész volt felugrani, és kikaparni a nőszemély szemét, de egy bársonyvörös körmökben végződő kéz visszanyomta. A fekete csipkekesztyűn hatalmas fehérköves gyűrűk csillogtak, de csak egy villanásra láthattam őket, mert a következő pillanatban már Yura arcán csattantak.

– Vigyázz a szádra, ribanc! – vakkantotta Hyuna, és teljesen besétált Yura intim szférájába. – Vagy kérsz még egy pofont? Ezúttal használjam a karmaimat is?

– Ha emiatt elcsúnyul az arcom, jelenteni fogom a dolgot a főnöknek.

– Tessék csak! – tárta szét a karját Hyuna, és ördögi mosolyra húzta a száját. – Lehet próbálkozni.

Yura végül fújtatva trappolt ki az ebédlőből, és amikor a házisárkány visszafordult hozzánk, azonnal beletemetkeztünk az tányérunkba. Hyuna azonban nem hagyott figyelmen kívül minket, megtámaszkodott a keményfán, és addig úgy maradt, amíg egytől-egyig rá nem néztünk.

– Szeretném, ha megjegyeznétek ezt a pillanatot – kezdte, és megkeményítette a hangját. – Senkinek nem hagyjuk, hogy becsmérelje a mentorunkat. Hyoyeon, jól tetted, hogy kiálltál Jaejoongért. Sojin, jól tetted, hogy meg akartad akadályozni a verekedést. Minah… – nézett rám utoljára, majd tettetett bosszankodással megcsóválta a fejét. – … te meg bébi vagy.

Ha nem Hyuna állt volna mellettem, és nem lett volna olyan félelmetes, biztosan felszisszentem volna, de így pisszenni se mertem, csak tovább figyeltem a mélykék kontaktlencséket.

– Unnie, tényleg megverték az oppát? – kérdezte aggódva Hyoyeon.

– Igen, de már jól van.

– És legalább megruházták érte azt a szemetet, aki kezet emelt rá? – kérdezte Sojin feldúltan.

– Nem tudok részleteket. A lényeg, hogy nem történt nagyobb baja, de most nagyon sok munkája akad, és megkért, hogy pesztráljalak titeket helyette.

A lányokat kirázta a hideg, és bár Sojin nem Jaejoonghoz tartozott, úgy tűnt a feladat alól ő sem húzhatja ki magát. Hyuna kíméletlenül munkára fogta, rengeteg gyakorlatot írt elő neki, és különböző táncos estékre jutatta be. Hyoyeonnak szerzett egy modellmunkát, ahol különböző segédeszközöket kellett népszerűsítenie, és nem gondoltam, hogy ez gondot okozna neki, lelkesült az ötletért.

– Minah, te velem jössz az egyik kuncsaftomhoz. Múltkor arra kért, hogy vigyek magammal valakit, és te pont elég új vagy ahhoz, hogy izgalmas legyél.

– Unnie, én nem vállalok hármast – köszörültem meg a torkom, mire Hyuna felhúzta a szemöldökét, és kicsit közelebb hajolt hozzám, mintha meg akarna csókolni. A szánkat csak milliméterek választották el egymástól, és az orromat megtöltötte az édes rózsaillat.

– Nem finnyáskodunk, új lány. Itt fogsz elszáradni, ha nem vállalsz be semmit. Nálam jobb mestered nem lehetne.

– Én… – kezdtem, de belém fojtotta a szót.

– Apuci azt mondta, hogy kötelező elvállalnod.

Sejtettem, hogy akkor nem keveset fizet, és muszáj volt erőszakot vennem magamon. Két nő és egy férfi felállás még mindig jobb volt, mint fordítva. Talán nem is kell mást csinálnom, mint hagyni, hogy Hyuna hozzám érjen.

Az autóban semmit nem beszélgettünk, Hyuna folyton a haját igazgatta, vagy a sminkjét frissítette, egyetlen percig sem maradt nyugton, folyamatosan a tökéletességre törekedett. Én csendben ültem mellette, és kibámultam az ablakon. Odakint szürke felhők gomolyogtak, de egy ideje már nem esett a hó, csak csontfagyasztó szél tombolt. Bele sem mertem gondolni, mi lenne, ha még mindig az utcán sétálgatnék a szőrmés kabátommal, és a piros cipőben, ami nyomja a lábam.

Egy gyönyörű hotelszobába mentünk fel, ahol egy öltönyös férfi várt ránk. Vékony, karakteres arca volt, és régről ismerhette Hyunát, mert becézgette, és úgy csevegett vele, mintha minden napot együtt töltenének. Bár még ez sem volt kizárt.

– Minah, ő itt Kim úr – mutatott be minket egymásnak a vezetőm, és közben gondosan végig taperolta a lábam. Olyan vadító tekintettel nézett rám, mintha csak egy hajszál választaná el attól, hogy rám másszon. Még soha életemben nem nézett így rám egy másik nő, és nagyon zavarba hozott.

– Szende kislányt hoztál magaddal, Hyunie? – kacagott fel a férfi, és meglazította a nyakkendőjét.

– Külsőleg ilyen, – simított végig az államon az egyik vörös karom, majd Hyuna beletúrt a hajamba, és a következő mondatokat már a számra morogta. – de imádja, amikor kezelésbe veszem.

Meglepetten nyögtem fel, amikor megcsókolt. Nem is, inkább megpróbálta felfalni a számat, és a nyelvével forrón ingerelte az enyémet. Halkan sóhajtoztam, ő meg csak folytatta és folytatta, amíg úgy nem éreztem, hogy minden levegőm elfogyott. Megpróbáltam nem egy lesokkolt idiótának tűnni mellette, de teljesen annak éreztem magam.

A forró lávahurrikán elragadott, és perceken belül Hyuna már az ölemben ült, két kézzel fogva körbe az arcom, és miközben vad csókcsatát vívott velem, alaposan hozzám passzírozta magát. A melle kerek és kemény volt, bár nem sejtettem benne szilikont.

Hamar a nyakamat vette célba, és ráérősen végigharapdálta. Kapkodva levezettem a kezem a hátán, és kissé megmarkoltam a fenekét, de maximum ennyi tellett tőlem. Még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy egy nővel csinálom ezt.

Azt meg még kevésbé tudtam feldolgozni, ahogy az ágyra lökött, és elkezdett kihámozni a ruhámból. A hosszú, fehér gyöngysora az arcomba hullott, és meglepően hideg volt a bőrömhöz képest.

Lehunytam a szemem. Megpróbáltam elvonatkoztatni Hyunától, és csak arra koncentrálni, hogy dolgozom, de nehezen ment. A hosszú haj, ami cirógatta a bőröm, és a hegyes karmok nem engedték, hogy férfit képzeljek a helyébe. A nyelve gyorsan mozgott bennem, és széles terpeszbe húzta a lábam, hogy rendesen elférjen – na, meg hogy a pasas többet lásson belőlünk. Hálásan gondoltam Jaejoongra, amiért azt tanácsolta, hogy kezdjek el nyújtani, Hyuna ugyanis a saját mércéje szerint gondolkodott, és nem kímélte a szalagjaimat.

Vad volt, szenvedélyes, mocskos és hihetetlenül profi. Úgy kezelt, mintha egy gép lennék, és mindig tudta, hol nyomjon meg. Az ajkaim zsibbadtak a vad csókoktól, a testem csatakos lett a sok nyáltól, meg a természetes verejtéktől, amit a bőrünk súrlódása okozott. Néha olyan érzésem volt, mintha Hyunának ezer karja lenne, egyszerre éreztem magamban, a mellemen, a hajamban, és néha a számban az ujját.

Amikor egy hosszabb kihagyás után kinyitottam a szemem, Hyuna már ütemesen rázkódott felettem, és elnyílt ajkakkal, gyémántcsillogású tekintettel nyögött, miközben a gyöngysorral úgy húzták a hátra a fejét, mintha a kantártja lenne. Tömény extázis látszódott az arcán, bár kételkedtem benne, hogy túlzottan élvezné, ahogy az ékszer a bőrébe mélyed, és akadályozza a levegővételben. Én még mindig terpeszben feküdtem alatta, de zárt lábbal pucsitott fölöttem, így nem kellett attól félnem, hogy a férfi eltéved, és véletlenül engem dug meg.

Amikor már végeláthatatlanul hangosnak tűntek a nyögések, lassan levezette rajtam az egyik kezét, majd egyszerre két ujját is belém vezette. Azonnal felnyögtem, de időt se hagyott arra, hogy feldolgozzam, azonnal mozgatni kezdte, miközben a csiklómat ütemesen dörzsölte. Tényleg nem értettem, hogy lehet ennyi ujja.

Én élveztem el először, és amint alább hagyott a testem remegése, Hyuna kihúzta belőlem az ujjait, és a nedvemet szétkente az ajkaimon, majd mélyen számba nyomta. Kicsit fulladoztam a körmei alatt, de hátradöntöttem a fejem, ahogy Jaejoong tanácsolta, és nem kezdtem el öklendezni tőle.

Miután a pasi és Hyuna is feljutott a csúcsra, pár pillanatra szabad lett a szám, de éppen csak annyi időre, hogy újra megcsókoljon. Lassú, alapos munka volt, a szám minden szegletét végignyalta.

Még a kocsiban is szédültem egy kicsit, és nem mertem Hyunára nézni. Szinte alig csináltunk valamit – ha azt nézzük, hogy mit kérhettek volna még –, és így is rengetek pénzt kaptunk. Igaz, hogy Hyuna az egésznek csak a húsz százalékát adta oda, mondván, hogy nem voltam túl aktív, de így is három-négy utcai menettel felért az összeg.

– Nem tudom, hogy mit lát benned Jaejoong – jegyezte meg, miután harmadszorra is összeszámolta a bankjegyeket. – Még középszerű sem vagy.

Az igazat megvallva, próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy nem érdekel, amit mond, de néha én is megkérdőjeleztem, hogy Jaejoong miért hozott el. Nem éreztem olyan ásznak magam, főleg azok után, hogy láttam – és éreztem – Hyunát munka közben. Kezdtem úgy érezni, hogy Jaejoong csak szánalomból vett fel, és ugyanannyira reméli, hogy csoda történik, mint én.

Sojin észrevette, hogy nem túl jó a hangulatom, és felajánlotta, hogy nézzünk meg egy romantikus filmet a laptopján, de visszautasítottam, és inkább elmentem fürdeni. Talán akkor jött ki az összes feszültség, ami az elmúlt hetekben rám rakódott, de sírva fakadtam, és örültem, hogy a víz elnyomja a hangom.

Rendes munkát szerettem volna. Sokkal jobb lenne egy irodában gürizni, és megküzdeni a kollegákkal, mint itt. Én nem idevaló vagyok – gondoltam, és jó alaposan megmostam az arcom hideg vízzel, de még így is túlságosan vörös maradt a bőröm.

– Szívem, mi az? – kérdezte Sojin aggódva, és odaölelt magához. – Hyuna csinált veled valamit?

– Nem. Csak… – csuklott el újra a hangom, de nagy levegőt vettem, és visszatartottam az újabb zokogást. – Szeretnék egyedül lenni. Nem gond?

Sojin megsimogatta a hajam, és betessékelt az ágyba. Egészen a nyakamig betakart, majd gondoskodó puszit nyomott a homlokomra, és behúzta a sötétítő függönyt. Nem terveztem, hogy aludnék, de amint bekerültem az ágy mágneses vonzásába, azonnal elnyomott a fáradtság.

Álmomban az egyetemen jártam, és éppen azon aggódtam, hogyan fogom megjegyezni a tananyagot, amikor egy repülő könyv átlibbent a tanár feje felett. Két, apró szárnya volt, de könnyedén megtartotta a nehéz enciklopédiát, és hiába kapkodott utána az előadó, sosem érte el. Dőlt az osztály a nevetéstől, és egyre több füzet kapott szárnyra, hogy aztán a végén keringőzzenek a csillár felett.

Simogatásra riadtam fel, Jaejoong ült az ágyam szélén, ép arccal, és a korábbinál világosabb hajjal. A barnásvörösből rézvörös lett, de nagyon jól állt neki, ahogy a gyengéd mosoly is szája szélén.

– Jól vagy? – kérdezte, és kicsit lejjebb húzta a takarót, hogy jobban lássa az arcom. – Sojin mondta, hogy a munkából hazajövet furán viselkedtél. Történt valamit, amit nem akartál? Vagy Hyuna sértett meg?

– Nem, egyik sem – motyogtam, és elfordítottam róla a tekintetem. A falat bámultam, és újra visszakúszott rám a depresszió. Jaejoong volt az utolsó, akinek panaszkodni akartam.

– Akkor mi a baj? Látom rajtad, hogy nyomaszt valami.

Nem válaszoltam semmit, és már azt hittem, hogy kimegy a szobából, és egyedül hagy, de csak közelebb ült, és belesimított a hajamba. A hüvelyujjával lágy vonalat rajzolt az arcomra, aztán végigcirógatta a számat, és az ajkai olyan puhák és olyan forróak voltak, hogy perceken belül kimelegedtem tőlük. Nem csókolt meg igazán, inkább csak puszilgatott, vagy végighúzta a száját az enyémen, de nagyon hamar ösztönösen reagáltam a kezdeményezésére, és átkaroltam a nyakát. Jaejoong megemelte a paplant, hogy alá másszon, és teljesen betakart a testével. Azonnal a lábam közé feküdt, és bár azt hiszem, én voltam az, aki szétnyitotta előtte, mégsem tért a lényegre. Biztosan támaszkodott felettem, és ugyanolyan gyengéden kóstolgatott, mint korábban.

Az egész mozgásunk olyan volt, mint egy lágy, meleg tavaszi szellő. Alig érintettük egymást, mégis felforrósodtunk, és egyre éhesebben faltuk a másik ajkait. Jaejoong vékony pólója lekerült a testéről, és a durva farmernadrágja nemsokára már a csupasz combjaimat karistolta.

Felnyögtem, ahogy a fogai közé vette a kulcscsontomat, és játékosan rágcsálni kezdte, ahogy akkor is, amikor végignyalt a hasamon. Az ujjai félretolták a bugyimat, és sokkal jobban illettek belém, mint Hyunáé. Megkapaszkodtam a vállába, és feljebb toltam a csípőm, amikor lefelé nyúlt, így egy idő után már nem is tudtam eldönteni, hogy ő mozog bennem, vagy én mozgok a kezén.

– Jae-joong-ah – nyökögtem, ahogy egyre mélyebben éreztem magamban, és szerettem volna, ha valami sokkal vastagabbal tölt ki.

– Hmm? – kérdezte, de a hangja nem morgásnak, vagy rekedtes berregésnek tűnt, inkább, mintha dallamot dúdolna.

– Kérlek… – súgtam, és felhajoltam egy újabb csókra, miközben a kezeimmel kitapogattam a derekát, de alább már csak a boxerét éreztem. A topok úgy tudtak vetkőzni, hogy észre se lehetett venni, mikor esett le róluk az anyag.

– Mire kérsz? – lehelte, és éreztem, ahogy lehúzza rólam a tangát. – Mit szeretnél? – ingerelt tovább, és boxeron keresztül hozzám nyomta lüktető vágyát.

– Téged – súgtam, és erősebben rászívtam a szájára. – Most – haraptam kicsit meg a puha párnákat, és szinte egyszerre nyúltunk az utolsó ruhadarabhoz, ami kettőnk között állt.

Mélyen csúszott belém, és szinte azonnal mozogni kezdett, de nem durván, vagy önzően, kellemes tempót diktált, és bár nem használtunk gumit, nem akartam elrontani a pillanatot. Belekapaszkodtam a vállába, és a derekára fűztem a lábam, majd még jobban magamra húztam, hogy újabb és újabb csókokat adhassak neki. Annyira passzolt a ritmusunk, hogy nem kellett azon morfondíroznom közben, hogyan emelhetném az élvezetét, természetesen lépkedtünk a gyönyör felé.

Belecsókoltam a vállába, ahogy hevesebben kezdett döngölni, és éreztem, hogy egyre sűrűbben remeg meg a teste. De mielőtt még túlságosan beleveszett volna az érzésbe, felkapta a lábam, és pozíciót váltott. Először a mellkasomhoz nyomta a térdem, és úgy mozgott tovább, egyre durvábban csapódva belém, majd amikor látta, hogy ez túl megterhelő nekem, inkább az ölébe rántott.

Újra nagyon közel került hozzám az arca, és szabadon megcsókolhattam, miközben átkerült az irányítás az én kezembe, bár, mi tagadás, amennyire tudta, ő is ringatta magát alattam. A melleim hozzányomódtak a mellkasához, és a kezei egyre szorosabban markolták a derekamat. Keményen húzott magára, és nem fogta vissza a hangját, ahogy közelített az orgazmushoz.

Majdnem elharaptam a számat, amikor tompítani akartam a sikolyomon, és fáradtan estem a párnák közé. Jaejoong csak nevetett azon, mekkorát nyekkentem a matracon, és ahelyett, hogy kimászott volna az ágyból, mellém feküdt.

Az egyszemélyes ágyban csak úgy fértünk el ketten, hogy nagyon szorosan bebújtam az ölelésébe, bármennyire is furcsa volt ez. Nagyon meghittnek és intimnek tűnhettünk volna bárkinek, aki benyit, és ezen egy cseppet sem segített Jaejoong gyengéden simogató keze.

– Meg kell tanulnod mindenkivel élvezni a szexet – suttogta. – Ha ez menni fog, sikeres leszel.

– Én nem vagyok olyan tehetséges, mint Hyuna.

– Magadhoz mérd magad, ne másokhoz! – simított ki a hajam a nyakamból, és mélyen belecsókolt. – Ha magadban nem is tudsz rögtön megbízni, akkor bízz bennem. Nem választok akárkit.

– Éppen ez az! – szuszogtam frusztráltan, és éreztem, ahogy Jaejoong keze becsúszik a lábam közé. – Csak megsajnáltál.

Azonnal megmerevedett a mozdulatban, és a szűk hely ellenére is addig helyezgetett, amíg végre valahára csapdába nem estem, és bele nem néztem a szemébe.

– Ezt azonnal verd ki a fejedből! – keményítette meg a hangját, és a hatalmas, meleg barna szemeit az enyémekbe fúrta. – Kívánlak. Most is, és akkor este is kívántalak – ahogy beszélt a szemei izzani kezdtek, a hangja lemélyült, és egyre közelebb hajolt. Annyira rám fordult, hogy nagyon hamar újra alatta találtam magam, szorosan a matracnak szorítva. – Annyira, hogy egész álló nap csinálnám veled.

Amikor a fülemhez hajolt, a lehelete perzselte a bőröm, és jólesően remegni kezdett a gyomrom. Az illata bekúszott az orromba, és mintha a széles válla az egész világból kitakart volna.

Rengetegszer magáévá tett, az egyik aktust követte a másik, és képtelenség volt elválasztani őket egymástól. Többször éreztem, ahogy a nedve szétárad bennem, de amint eszembe juthatott volna aggódni ezen, már újra bennem volt, és nem tudtam mással törődni, csak azzal, hogy milyen tökéletesen kitölt.

Amikor éjszaka felébredtem, egyedül voltam. Minden tagom zsibbadt, a hajam összekócolódott, és nagyon pulzáltam odalent, de sikerült felkapcsolnom a kislámpát. Az asztalon egy pohár víz, és egy fehér tabletta pihent, egy rövidke üzenettel megtoldva. „Vedd be! Fiatal vagyok még apának, bár biztosan úgy is nagyon szexi lennék. ; )” Lenyeltem az eseményutánit, és nagyon reméltem, hogy hatni fog. Korábban sosem használtam ilyet, mindig a fiúkra húztam védelmet, de bíztam abban, hogy a doki érti a szakmáját, és jó gyógyszert írt fel. Én sem akartam gyereket. Főleg nem így.

Fáradtan nyúltam a kapcsolóhoz, de időben meghallottam a papírzörgést. A takarón egy újabb üzenet feküdt, és ha a szabad kezemmel nem löktem volna meg, észre sem veszem. Ezen is ugyanaz az írás szerepelt, mint a pohár mellettin. „Köszönöm a csokit. Aznap nem miattad voltam olyan bosszús. Ilyen apróságért nem szoktam megharagudni, de értékelem, hogy aggódtál. Remélem, sikerült meghálálnom. Ha repetát kérsz, szólj nyugodtan, szívesen szakítok rád időt, de következőleg hozok tejszínhabot, meg csokikrémet, hogy még a mostaninál is édesebb legyél. ;) Ne aggódj semmin, szivi! Amíg meg akarlak dönteni, jó nő vagy.”

Széles mosoly terült el az arcomon, és még sötétben is vigyorogtam. Bármit is gondolt Yura, vagy Siwon, Jaejoong volt a legjobb mentor.

Jaejoong:

Biztosan irodásként is utáltam volna a túlórát, de így még kínzóbb volt. A nap végére teljesen leszívtak, és reggel alig bírtam kimozdulni az ágyból. Próbáltam kényelmesen elosztani a munkákat, és beiktatni olyan eseményeket, ahol elég volt pár csók, meg a fiatal, szép arcom, mert biztosan nem bírtam volna tizenegy órán át állást produkálni. Nekem is meg volt a biológiai határom, amit már így is eléggé megfeszegettem.

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a munkába, mert nagyon frusztrált, hogy az arcom miatt bezártak az orvosi és a szobám közé, de pár nap alatt visszasírtam a lustálkodást. Ráadásul a csokigolyóm is elfogyott, és hiába kértem meg Hyoyeont, hogy gyúrjon be nekem, azt mondta, már nem emlékszik a receptre. Minaht nem tudtam elérni, mert semmire sem maradt időm, Hyoyeonnal is csak annyit tudtam beszélni, ameddig egy irányba tartott az utunk.

– Ügyes legyél, oppa! Fighting! – mosolygott rám a folyosón a szőkeség, és cukin ökölbe szorította a kezét. Kedvesen butuska egy lány volt.

Az egész Yunho-mizéria után nehéz volt férfi kuncsaftot bevállalnom, de egyrészt be kellett hoznom a lemaradásomat, másrészt nem finnyáskodhattam örökké. Korábban is csináltam ilyet, ezután is fogok, és minél hamarabb lerombolom a ragaszkodást, annál jobbat teszek magammal. Persze nem volt egyszerű megjátszani, hogy mennyire élvezem, de eleget tanultam a színészkedésről ahhoz, hogy a kuncsaftnak fel se tűnjön, nem ez életem menete.

Amikor aztán végre maradt egy szabad estém, el kellett varrnom néhány szálat. Kezdésnek Hyoyeon kitörölt fájljával kapcsolatban. Megkértem az egyik középosztálybeli lányomat, hogy figyelje, ki legyeskedik az iroda közelében, de nem igazán vált be. Rohadt sokan sétáltak el arra, és többen viszonyt is folytattak az ott dolgozókkal, abban a reményben, hogy ezzel előrébb juthatnak, úgyhogy nem volt könnyű dolgunk.

– Kár, hogy nincs belőled még egy csajban. Akkor ott is kémkedhetnél nekem – mondtam Zelónak a kocsiban. Éppen a dupla sajtburgetünkre vártunk az autós kiszolgálónál. Általában nem szoktam ilyen szemetet enni, de néhanapján megengedtem magamnak.

– Hyung, a te kedvedért még csaj is leszek – felelte lelkesen, mire kitört belőlem a nevetés, és meglovagoltam a lehetőséget.

– Zelie, ha ennyire alattam szeretnél lenni, mondhattad volna korábban.

Zelóból persze azonnal kitört az ellenkezés, és mindenre megesküdött nekem, hogy ő márpedig 100%-osan hetero, de tudtam, hogy simán gerincre vághatnám, ha akarom. Nem egy állítólag 100%-osan hetero srácról bizonyítottam már be, hogy rohadtul tudja élvezni felettem, vagy alattam a szexet, de Zelo a barátom volt. Nem akartam elcsábítani.

– Fogalmam sincs, hogy ki törölte ki Hyoyeon híváslistáját, de ha egyszer megtette, máskor is megteheti.

Nagyon bosszantott ez a dolog, és csak a duplasajtos burger tudta elűzni egy pillanatra. Ahogy a sajt szétáradt a számban, sokkal nagyobb élvezettel nyögtem fel, mint az elmúlt napok bármelyikében, és gyűlöltem, hogy ilyen finom az, amit nem ehetek meg. Hiába mozgom le, túl sok zsír és túl sok vegyi anyag van benne. Oda kellet figyelnem a bőröm és a testem egészségére.

– Valahogy csapdát kellene állítani neki – tanácsolta Zelo, és ivott egy kicsit a kólájából. – Mondjuk felszerelni egy kamerát a gépre, hogy fotózzon le, ha rossz jelszót írsz be. A telefonokban már van ilyen.

Először azt hittem, Zelo csak hülyéskedik, de ez egy nagyon jó ötlet volt. Biztos voltam benne, hogy Siwan ismer ilyen programot, vagy meg tudja valahogy oldani, és akkor legalább leszűkítenénk a kört. Elég egy jelszómódosítás arra a gépre, amihez a legkönnyebb gyorsan és figyelmen kívül odaülni, aztán már csak nyomást kell helyezni a gyanúsítottakra, hogy köpjenek.

– Zelo, ha hazaértünk, szólsz Siwannak, hogy jöjjön a szobámba?

– Hyung, te sosem fáradsz el? Mivel működsz, Duracell-lel?

– Nem úgy, te hülye – csaptam fejbe játékosan, és elvettem egy darabot a sült krumplijából. – Beszélni akarok vele.

Amikor hazaértünk, elmentem zuhanyozni, és nagyon reméltem, hogy mire végzek, Siwan már ott lesz. Zelo ötlete felpörgetett, és szerettem volna rövidre zárni a nyomozást. Mindenkit a teljesítménye alapján kellene megítélni, ez a törölgetés nem csak, hogy aljas, de hihetetlenül szánalmas is.

– Jaj, hyung, ne mászkálj már meztelenül! – dobta oda az első kezébe akadó tárgyat, jelen esetben a kispárnát Siwan, bár nem értettem, mit szégyenlősködik, ha már egy ilyen helyen dolgozik.

– A saját szobámban vagyok! – kértem ki magamnak nevetve, de a kedvéért felvettem egy boxert. Siwan ettől sokkal elégedettebb képet vágott.

– Zelo mondta, hogy mit terveztek. Megoldható, bár még így is túl sok lesz a gyanúsított.

– De kevesebb, mint jelenleg.

Ha aszerint gondolkodtunk, hogy kinek állhat érdekében lerontani Hyoyeon üzletét, akkor majdnem mindenkinek, hiszen azok a kuncsaftok, akik nem kapják meg, keresnek mást. Ezen a szálon nem indulhattunk el. Lehetett volna azonnal a topokat gyanúsítani, hiszen szorosan állnak a pontok, de mivel Hyoyeon nemrég került csak be hozzájuk, nem tartottam volna veszélyesnek. Vagy személyeskedés történt, vagy valaki biztosra megy.

– Egyébként, láttad már Minah fotóit? – kérdezte hirtelen Siwan, és előkapta az öltönyzsebéből a telefonját.

Minah jól mutatott rózsaszínben, és szexin gömbölyödött a feneke a rövid shortban, de ha lett volna időm elmenni a fotózásra, biztosan visszafogottabb fotózást kérek. Minah akkor szép, ha nőies, és kifinomult, hogy gondolatban azonnal mocskosabbá tedd. Ha kurvás ruhába öltöztetik, elveszik a varázsa.

– Nem rossz. Kezdésnek jó lesz. Érdeklődött iránta már valaki?

– Nem, de úgy tudom, ma Hyunával közös bevetésen voltak.

Megkértem Hyunát, hogy pátyolgassa helyettem, amíg nem érek rá, de arra nem gondoltam, hogy rögtön magával viszi dolgozni. Persze a mélyvíz jót is tehetett vele, de Hyunát ismerve, egy percig sem kímélte.

Halk, bátortalan kopogtatás zavart meg a gondolataimban, majd egy kedves, vörös fej bukkant fel az ajtórésben. Siwan azonnal igazgatni kezdte az öltönyét, és látszóan megfeszült a teste. Amikor Sojin megölelte, fát lehetett volna hasogatni a hátán, olyan merev volt a tartása.

– Oppa, nem akarok fontoskodni, vagy ilyesmi, de aggódom Minahért – lépett oda elém Sojin, és megtekergette a haja alját.

– Miért, mi van vele?

– Ma Hyuna unnie-val volt dolgozni, és utána nagyon furcsán viselkedett. Szerintem fürdés közben sírt, és utána is kérte, hogy hagyjam magára. Megkérdeztem Hyuna unnie-t, hogyan teljesített Minah, és történt-e valami probléma, de azt mondta, semmi említésre méltóra nem emlékszik.

– Köszönöm, hogy szóltál. Majd én beszélek vele.

Gyorsan magamra kaptam egy fehér felsőt, és az első nadrágot, amit a kezembe került, majd megpaskoltam Siwan vállát, és a fülébe súgtam.

– Aztán ügyesen. A felső fiókban van gumi.

Siwan nyakára azonnal felkúszott a vörösség, és hevesen megrázta a fejét. Nem értettem, ha ennyire bejön neki a mentoraltja, miért nem tölt vele több időt. Úgy láttam, Sojinnak sem közömbös, egyszerűbb lett volna, ha lépnének egymás felé. Bár lehet, hogy attól féltek, egy viszony hátráltatná a munkát. Amikor Junsu és Yoochun összejöttek, az is ahhoz vezetett, hogy végül mind a ketten kiléptek.

Határozottan kopogtattam be Hyuna szobájába. A bézs selyemtakaróján úgy feküdt végig, mintha tudta volna, hogy férfilátogatója érkezik, még a sminkjét sem mosta le, pedig már éjfélre járt az idő.

– Mesélj nekem a mai napról! – ültem le az ágyára, és alig kellett várnom egy keveset, máris éreztem a vállamon az ujjait, ahogy egyre közelítenek a mellkasom felé.

– Mit meséljek neked? – cicázott velem, és egy kis ideig hagytam, hogy nyeregben érezze magát, majd a matracra löktem, és a feje mellé szorítottam a karját. – Oh, oppa, keményen akarod?

– Regéld el nekem, hogy mi történt Minahval!

– Semmi extra. Birtokba vettem a testét, megujjaztam, de a pasi hozzá sem nyúlt.

– És mondtál neki valami bántót?

– Nem emlékszem rá – mímelt gondolkodást, aztán megpróbált elcsábítani a nézésével, de túl régóta ismertem ahhoz, hogy hatással legyen rám. – Nem tudom, hogy miért vesztegeted rá az időd. Semmi extra.

– Ezt vele is megosztottad?

– Kell a kritika, hogy fejlődhessünk.

Megforgattam a szemeimet, és lemásztam Hyunáról. Láthatóan nem tetszett neki a dolog, de ha nem kívántam, nehezen tudott tenni ellene. Nem is kellett más, minthogy összezúzza Minah magabiztosságát. Nemrég került csak ide, új környezet, új emberek, ráadásul bébi státuszban van. Elegendő dolog frusztrálja, nem kellett volna még Hyunának is rátenni egy lapáttal.

– Köszönöm, hogy magaddal vitted, de ha lehet, építő kritikát fogalmazz meg következőleg, és ne taposd a földbe!

– De most komolyan, Jaejoong! – emelte meg a hangját. – Ha bejön, akkor dugd meg párszor, aztán húzzon innen. Rontja az üzletet a semmittevésével.

– Hyuna, te is voltál kezdő, ezt ne felejtsd el!

– De milyen kezdő! – dobta hátra büszkén a haját, és végignyalt a mutatóujján. – Senki nem tudott olyan hamar az élre törni, mint én.

– És Yura? – tapintottam rá a gyengepontjára. Sötétbarna szemeiben dühös villámok cikáztak, és a vörös karmai úgy mélyedtek a takaróba, mintha Yura mellkasa lenne, és ki akarná tépni a szívét.

– Jaejoong – vakkantotta Hyuna a nevem, és közelebb mászott hozzám. Nem volt semmi mesterkéltség a mozgásában, most nem játszott szerepet. – Felfuttatom a kedvencedet, ha segítesz megszabadulnom attól a nőtől.

Úgy éreztem, Hyuna egyedül is meg tudna szabadulni tőle, még se rúgathattam ki az egyik legjobb emberünket, de azt elintézhettem, hogy Hyuna maradjon a királynő. A topok csak nagyon ritka alkalmakkor szoktak együtt dolgozni, mert csillagászati összegeket kér el értünk apuci, és ezek általában nagyon fárasztóak is, de ennyi áldozatot meg tudtam hozni Hyunáért.

– Mit szólnál hozzá, ha magammal vinnélek a hétvégi szülinapi bulira? A COEX-ban lesz.

– Kinek lesz a szülinapja?

– Valami milliomos lányának, de ott lesz egy halom barátnője, meg pár srác is. Apuci még nem adta oda a listát, de valószínűleg nagy orgia lesz, mert kétszer annyit fizettek, mint kértük.

Hyuna azonnal fellelkesült, és gondolom a wonok mellett az ezért kapott jutalompontok lebegtek a szeme előtt. Amikor az ajkamra tapadt, és a hajamba túrt, tudtam, hogy egy nagyon szenvedélyes szexet fogok visszautasítani, de meg akartam nézni Minaht.

– Ha lesz több infóm, szólok – simítottam végig az állán, majd még azelőtt kimentem, hogy meggondoltam volna magam. Ha vele csináltam, abban mindig több érzelem volt annál, amennyit megengedhetnénk magunknak.

Minah teljesen beburkolózott a takarójába, és hiába simogattam, csak nagyon nehézkesen tért magához. Bármit is csinált vele Hyuna, jól kivehette az erejét.

– Jól vagy? – kérdeztem, és lejjebb húztam a takarót, hogy lássam a csinos kis arcát. – Sojin mondta, hogy a munkából hazajövet furán viselkedtél. Történt valamit, amit nem akartál? Vagy Hyuna sértett meg?

– Nem, egyik sem – hazudta, és nem mert a szemembe nézni.

– Akkor mi a baj? Látom rajtad, hogy nyomaszt valami.

Hagytam neki pár percet, hogy erőt vegyen magán, és megnyíljon, aztán, amikor nem sikerült, közelebb ültem hozzá, és gyengéden végighúztam a kezem a haján. Óvatosan értem hozzá, hogy érezze, ez nem a szexről szól, csak törődni próbálok vele, és amikor nem húzott el, lassan az ajkára hajoltam. Szerettem így csókolózni, bár csak nagyon ritkán volt alkalmam rá.

Amikor a nyakamba karolt, és közelebb húzott magához, bemásztam mellé, és örültem, hogy visszautasítottam Hyunát. Így talán nem érezte rajtam a királynő illatát, és én is jobb szívvel vettem birtokba.

Úgy kóstolgattam, mintha tényleg csokiba lenne mártva, és minden egyes felületéről le kellene csókolnom az édességet. Annyira finom volt a bőre, és olyan tökéletesen reagált az érintésemre, hogy jobbat nem is kívánhattam volna. Teljesen hozzám simult, és kellemesen ringatózott a karjaimban, miközben semmi megjátszás nem volt a hangjában vagy a mozdulataiban. Nem tudtam, hogyan viselkedik munka közben, de ebből kellene némit belecsempésznie, és akkor már Hyuna se piszkálhatná. Persze, elhittem, hogy a királynő mellett mindenki azonnal visszavesz magából. Nem egyszer kapott már el a Hyuna hurrikán, és csak a profizmusomnak köszönhettem, hogy szerepben tudtam maradni.

Szándékomban állt levenni Minahról a bugyiját, de előtte belé vezettem az ujjaimat. Részben azért, mert ezt akartam csinálni, részben azért, mert legutóbb imádta. Nagyon reméltem, hogy Hyuna hegyes karmai nem sértették meg sehol, bár ő is elég profi volt ahhoz, hogy tudja, mihez és hogyan nyúljon. Minah felvette a ritmust, és úgy változtatta a szöget, ahogy neki jól esett. Ez sokkal jobban állt neki, mint passzív félként várni, hogy mit fogok tenni vele.

Imponált, hogy el tudja engedni magát mellettem, de félő volt, hogy ez csak nekem szól. Bárhogy is, meg kell tanítanom arra, hogy a kuncsaftjai kielégülése is érdekelje, ne csak a végeredmény.   

– Jae-joong-ah – sóhajtozta a nevem, ahogy egyre mélyebbre nyúltam benne. És is szerettem volna már valami másra felcserélni az ujjaimat, de még húztam egy kicsit.

– Hmm?

– Kérlek… – Már megint könyörgött nekem, mintha tudná, hogy imádom. Tényleg nagyon kiéhezett lehetett, mert teljesen rám csimpaszkodott, és rögtön a nadrágomhoz nyúlt.

– Mire kérsz? – súgtam az ajkaira, és lassan letoltam róla a tangát. – Mit szeretnél? – ingereltem tovább, és hozzám nyomtam magam, hogy érezze, mennyire vágyok rá.

– Téged – nyögte, és megszívta az alsó ajkam. – Most – harapott meg, és a kezünk találkozott a boxer tetején, de végül én toltam le magamról, és amint visszacsúsztam hozzá, már be is toltam magam.

Nem tudtam visszafogni a vágyaimat, és nem hagytam, hogy megszokjon, azonnal mozogni kezdtem, de arra azért odafigyeltem, hogy ne legyen túl gyors. Nem akartam hamar lezavarni. Ki akartam élvezni minden pillanatát.

Amikor a derekamra fűzte a lábait, és így jobban magába húzott, őrjítő volt. Az, ahogy egyszerre két helyen is a gyönyörű testébe kerültem, majdnem elvette az eszem. A nyelvem az övével játszott, miközben minden egyes lökéssel egyre könnyebben siklottam benne.

Kicsit én is meglepődtem azon, ahogy összehajtottam a lábát, de szűkebbnek akartam érezni magam körül. Azzal, hogy összenyomtam a combjait, pont elértem a kellő hatást, bár pár perc múlva nehezen bírta már a dereka, hogy nyomást gyakorolok rá. Gyorsan felhúztam az ölembe, hogy tovább tudjunk csókolózni, és érezze kicsit, milyen, ha ő diktálja a tempót.

Egy ideig hagytam, hogy ringjon rajtam, aztán nem bírtam már tovább, és egyre hevesebben nyomtam magamra a derekát, hogy a lehető legmélyebben belekerüljek. A végére már elég keményen döfködtem, és miután felért a csúcsra, és ezzel engem is magával rántott, hátraesett a párnára. Édes volt, ahogy ennyire kikészült. Az arca csillámlott az izzadtságtól, és hevesen kapkodta a levegőt.

Szorosan mellé bújtam, hogy a mellkasomhoz húzzam, amíg lecsillapodik a remegése. Jó érzés volt a karomban tartani, és nem bírtam gátat szabni az érintéseimnek, muszáj volt simogatnom.

– Meg kell tanulnod mindenkivel élvezni a szexet – tanácsoltam. – Ha ez menni fog, sikeres leszel.

– Én nem vagyok olyan tehetséges, mint Hyuna.

– Magadhoz mérd magad, ne másokhoz! – simítottam ki a haját a nyakából, és mélyen belecsókoltam. – Ha magadban nem is tudsz rögtön megbízni, akkor bízz bennem. Nem választok akárkit.

– Éppen ez az! – szisszent fel, és hirtelen nem tudtam, hogy a combjai közé sikló kezemtől, vagy a belső frusztrációjától. – Csak megsajnáltál.

Ezt nagyon gyorsan ki akartam törölni a fejéből. Ha mindenkit felvennék, akit sajnálok, kétszer ekkora házban élnénk, ráadásul tönkre is tenném az üzletet. Azért választottam Minaht, mert lenyűgözött az első alkalommal, és szerettem volna, ha ezt ő is felfedezi magában.

– Ezt azonnal verd ki a fejedből! – szóltam rá, és mélyen a szemébe néztem. – Kívánlak. Most is, és akkor este is kívántalak. – Nem szándékosan csábítottam el, ösztönösen vágytam újra a testének forróságára, és hamar dominálni akartam felette. – Annyira, hogy egész álló nap csinálnám veled.

Ahhoz képest, hogy milyen fáradt voltam, és mennyire jót tett volna a testemnek, ha pihenek egy kicsit, hihetetlen sokszor magamévá tettem. Alig hagytam szusszanásnyi időt magunknak, éppen csak addig kapkodtuk a levegőt, amíg újra, mindennemű kézi segítség nélkül keménnyé váltam, és újra és újra elvesztem a nedves forróságában.

Egyetlen egyszer sem használtunk óvszert, úgyhogy jobbnak láttam, belógni az orvoshoz eseményutániért, mert semmiképpen nem akartam teherbe ejteni. Átfutottam a használati utasítást, majd letettem az éjjeliszekrényre egy pohár víz kíséretében. Nem szándékoztam vele aludni, mert annyira még nem voltunk jóban, ráadásul Sojint is csak kellemetlen helyzetbe hoznánk, ha reggel ébreszteni szeretné.

Két üzenetet írtam neki. Az egyiket a pohár alá tettem, és szépen megkértem, hogy ne csináljon belőlem idő előtt apukát, a másikat a takarójára tettem. Nem akartam túl érzelgős lenni, de így biztosan megtudta, hogy mit gondolok, ráadásul nem kellett attól tartanom, hogy félreérti a szavaimat. Szóban nagyon sokszor mást hallottak az emberek, mint amit üzenni akartam.

Mivel nem tudtam, hogy Siwan és Sojin eljutottak-e valameddig, és ha igen, hol tartanak benne, úgyhogy inkább nem a saját szobámban töltöttem az éjszaka hátramaradó részét. Lábujjhegyen belopóztam apa szobájába, és óvatosan bebújtam az ágyába. Mélyen aludt, a szemüvege a homlokán pihent, és a szája kicsit nyitva volt, de legalább nem horkolt. Tisztes távolságba feküdtem tőle, nehogy azt higgye reggel, valamelyik szeretője vagyok, és magamhoz öleltem a takarót. Szerettem a ruháiból áradó kellemes, édeskés illatot, mindig megnyugtatott. Azt az estét juttatta eszembe, amikor hosszú kihagyás után végre újra biztonságban éreztem magam.