5. fejezet: Kötelek

Minah:

Amikor reggeli közben belépett Jaejoong a kantinba, és leült az asztalunkhoz, mintha minden tekintet ránk szegeződött volna. Sojin kedvesen mosolygott, és valamit nagyon köszöngetett Jaejoongnak, Hyoyeon pedig majdnem kiugrott a bőréből, hogy együtt reggelizhet a mentorával. Hármunk közül ő rajongott érte a leglátványosabban.

– Hogy érzed magad? – kérdezte Jaejoong, miközben a pálcikája közé csippentett egy kis zöldséget.

– Jól – feleltem halkan. Én nem tudtam olyan zavartalanul beszélni az este történtekről, mint ő.

– Gyakorolhatunk ma?

– Persze.

Nem ettem túl sokat, amit Sojin mérgesen meg is jegyzett, de nem volt étvágyam. Jaejoong közelsége – a keze a derekamon nyugodott, és teljesen magához húzott – frusztrált, ráadásul sosem ettem túl sokat ilyen korán. Ebédidőben vagy vacsorakor mindig sokkal éhesebb lettem.

Miután Jaejoong végzett a reggelivel, elköszönt a lányoktól, és átkísért a gyakorlóba. Amint megláttam bent a két alakot, azonnal vissza akartam fordulni a küszöbnél, de Jaejoong szorosan mögöttem haladt, és betessékelt a szobába.

– Hoztam vendégoktatót – jegyezte meg, és a magas feketehajúra bökött. Kerek arca, magas homloka, és megnyugtatóan csillogó fekete szemei voltak. Nagyon stílusos ruhákat viselt, főleg barna és fekete árnyalatban.

– Mi ez az egyes szám? Akkor én minek vagyok itt? – kérdezte sértettem a szőke, akinek a haja az égnek állt, és vastag, karakteres szája volt. Ha lehet, ő még inkább úgy nézett ki, mint aki az imént fosztott ki egy luxus ruhaboltot. Rengeteg kiegészítő, elegáns zakó és feszülős, bőrhatású nadrág.

– Én is azóta ezt kérdezgetem magamtól, mióta megjöttetek – csóválta meg a fejét Jaejoong, és odakísért az ágyhoz. – Mi az istent keresel te itt? Én csak Yoochunt hívtam.

– Nem bízok bennetek – felelte a szőke, és levette a napszemüvegét. Ki volt húzva a szeme, de nagyon jól állt neki a smink, megnövelte a szemét, és karakteresebbé tette a nézését. – Mindig baj van abból, ha valamit ti ketten, négy fal között, titokban csináltok.

– Ahogy látod, nem vagyunk kettesben – mutatott végig rajtam Jaejoong, majd kölcsönösen bemutatott minket egymásnak. Kiderült, hogy a szőkét Junsunak hívják, és minden bizonnyal Yoochun féltékeny párja. – Minah, azért vagy itt, hogy tanulj, meg azért, hogy felkészülj egy munkára. Kaptál ugyanis egy felkérést. A szomorú az, hogy ezt az egyetlen felkérést kaptad, és a listád szerint el kellene utasítanunk, úgyhogy jó lenne, ha átgondolnád.

A papiros szerint egy harmincöt éves üzletember szeretne eltölteni velem pár órát egy hotelszobában, de nem kér orális szexet, és még aktust sem, csak annyit szeretne, hogy kikötözhessen, és tetszés szerint rám élvezhessen.

– És mi a garancia arra, hogy nem csinál mást, amíg ki vagyok kötve? – lobogtattam meg a papírt.

– Régi ügyfelünk már, és sosem volt baj vele. Azért akar téged, mert új vagy.

– Jaejoong hyung, tényleg ilyen embrióval kezdesz? – kérdezte Junsu mérgesen, és megforgatta a szemeit. – Bébi, ennél jobb melót nem is kérhetnél. Konkrétan nem kell csinálnod mást, csak feküdnöd egy ágyon. Már ettől betojsz? Te jó ég! Semmire nem fogod vinni vele, hyung.

Fájtak Junsu szavai, mert teljesen igaza volt, de mindig viszolyogtam az ilyesfajta örömszerzéstől. Az, hogy meg vagyok kötve, és nem tudom kontrollálni azt, ami velem történik, megrémisztett.

– Azért vagyok itt, hogy megtanítsalak pár dologra ezzel kapcsolatban – vette át a szót Yoochun, és leült mellém. Kedvesen a térdemre tette a kezét, és szélesen rám mosolygott. – Lehet, hogy még meg is jön hozzá a kedved.

Kételkedtem abban, hogy nagyon élvezném ezt, de Jaejoong komoly tekintete arra ösztönzött, hogy legalább próbáljam meg. Végül is, semmi baj nem történhetett velem a gyakorlás közben, ha ő is ott volt.

Yoochun megkért rá, hogy csússzak fel a párnához, és először üljek törökülésbe, majd a táskájából kipakolt elém rengeteg kötözőszert. Volt ott nylonból készült darab, több színű gumiszalag, pamutból sodort kötél, selyemsál, rost kötél és dupla karabineres fémlánc.

Jaejoong valószínűleg észrevehette az arcomra kiülő kételkedést, mert leült mellém, és cirógatni kezdte a lábam.

Aztán Yoochun előadást tartott abból, hogy milyen természetes anyagból készült kötelek vannak, és melyiknek mi az előnye és a hátránya rám nézve, majd megkérte Jaejoongot, hogy feküdjön végig az ágyon. Én a lábához kuporodtam, és onnan figyeltem, hogy Yoochun villámgyorsan hurkot készít az egyik len kötélből, és odakötözi a hyungját az ágyhoz. Amikor feltérdeltem, hogy jobban lássam a csomót, majdnem lefejeltem szegény Junsut. Hangtalanul lépett mögém, és úgy tűnt, minden egyes pillanatot meg akar figyelni.

– Hyung, kezd el rángatni, mintha ki akarnál szabadulni! – kérte Yoochun, mire Jaejoong azonnal cibálni kezdte a kötelet, ami csak egyre jobban és jobban a csuklójára szorult. – Látod, ezt direkt ezért kötik bele – magyarázta, majd visszalazította, és szépen lassan bemutatta, hogy mi a dolog mechanikája.

– A lényeg, tehát az, hogy ne rángasd, mert csak még nagyobb csapdába ejted magad – összegezte Jaejoong, majd Yoochun instrukcióit követve, könnyen kibújtatta a kezét a hurokból.

Ezt addig mutogatták, amíg vissza nem tudtam mondani, majd velem is elpróbálták, és Yoochun több fajta kötéllel megmutatta, hogy melyik csomózási technikánál, hogyan tudok könnyíteni a helyzetemen, ha valami probléma adódik.

Junsu okosan bólogatott Yoochun minden szavára, majd – ha már eljött – magára vállalta, hogy kioktat az esetleges sebek kezeléséről. Rengeteg krémet ajánlott, aztán átmentünk a konyhába, és összekevert nekem valami borzasztóan gusztustalan színű főzetet.

– Ezt az égési sérülésekre kell kenni – mondta. – Bizonyos kötelek, ha nagyon gyorsan surlódnak, hamar elkezdik égetni a bőrt, és ezt minél előbb kezelni kell. A legjobb, ha orvoshoz mész, de lehet, hogy olyan helyzetben vagy, hogy erre csak egy vagy másfél óra múlva lenne esélyed, és addigra már úgy felhólyagosodik, hogy áldást mondhatsz a makulátlan bőrödnek. Mindig legyen nálad egy kevéske, hogy a mosdóba kiszaladva bekenhesd. Nem kell sokat rátenni, vékonyan rákened, aztán befáslizod vagy csuklószorítóba fogod a gézt, és már mehetsz is vissza.

Junsu kitöltött nekem öt kis üvegcsébe, és még masnit is kötött rá, hogy ne tűnjön olyan ijesztőnek a liftező zöld lötty. Sokkal több információt mondtak el, mint amire szükségem lenne, de mindenképpen hasznos volt, amit mondtak.

– A leírásban nem volt megadva, hogy hova akar élvezni, úgyhogy mindenképpen csukd be a szemed. Ha nyafog érte, akkor figyelj oda a jelekre. Ilyen a légzés felgyorsulása, a súrlódás hangjának erősödése, illetve lehet még a becsukott szem is. Amikor végigvág rajtad a gyönyör, szinte reflexszerűen becsukod a szemed, de ez szinte csak egy másodperc, de arra pont elég, hogy te is megtedd.

Azzal, hogy ennyit, és ilyen körültekintően beszéltünk róla, csak még idegesebb lettem. Legszívesebben visszamondtam volna az egészet, de Junsunak igaza volt, elég gyenge meló ahhoz képest, hogy mi mást kérhetnének még tőlem. Ráadásul Sukchun is várhatja, hogy tejeljek, mert így csak kidobott pénz vagyok a számára.

– Jól van, elvállalom – mentem bele. Jaejoong lepacsizott Yoochunnal, és bár Junsu is feltartotta a kezét, vele senki nem örült együtt, csak Yoochun adott egy engesztelő puszit a szájára. Bármennyire is neheztelte Junsu, hogy kihagyják a közös sikerből, úgy tűnt, ez egy kicsit megnyugtatta.

– Mellékesen, szándékosan oda beszéltem meg egy találkozómat, szóval nem leszek túl messze tőled, ha valami kellene – jegyezte meg Jaejoong, és visszakísért a gyakorlóba. A fiúk is jöttek velünk, és már vártam, hogy újabb BDSM nyalánkság kerüljön elő, de csak leültünk a kanapéra, és beszélgettünk.

Először Yoochun mesélt magáról, elmondta, hogy ő is itt dolgozott régen, és Jaejoonggal nagyon jó barátok lettek, aztán felvették Junsut, és bár először utálták egymást, valahogy mégis sikerült beleszeretniük a másikba, és a veszekedések elkerülése végett mindketten kiléptek.

Junsu inkább a közös életükről beszélt, arról, hogy elég nehéz volt Yoochunnak beleszokni a normális munkába, ahol egy csapat részeként kell dolgozni, és a főnököd megmondja, hogy mit csinálj, de egészen jól belejött, és az utóbbi időben nagyon sok felkérést kap.

– Minket a rajz köt össze – csúsztatta a kezét Yoochunéra. – Én ruhákat tervezek, ő plakátokat meg számítógépes grafikát csinál, és nagyon sokszor tudjuk ötvözni a kettőt. Legutóbb ő csinálta az egész vizuális rendszert ahhoz a divatbemutatóhoz, ahol az én munkáimat is bemutatták.

Nagyon aranyosak voltak együtt, bár, ahogy láttam Junsu tényleg nagyon féltékeny típus, és kimondottan fújt valamiért Jaejoongra, de kisebb piszkálódásokon kívül nem történt nagyobb összetűzés közöttük.

– Azért szerettem volna, ha beszélgettek egy kicsit, mert pár hétre el kell utaznom, és megkértem Yoochunékat, hogy erre az időre, költözzenek be a szobámba, és pesztrálják a lányaimat.

– És sokáig leszel távol?

– Egy hét biztosan, de lehet, hogy kettő lesz belőle. Nem tudom, nem tőlem függ.

– Én előre látom, hogy hónapokig ott ragadsz – nevetett fel Yoochun, majd felkapta Junsu szemüvegét, és elnyújtózott. – Bora Borán jó az idő. Hyunie ott fog ugrálni körülötted, hogy „Oppa, kend be a hátam!” – Yoochun megszólalásig tudta utánozni Hyuna hanglejtését, de nem tudtam igazán őszintén nevetni rajta. Ha Hyuna is vele megy, akkor…

– Mivel Hyuna is jön, készülj fel, hogy cincogni fognak az egerek – tanácsolta Jaejoong. – Apuci helyett Donghae lesz a főnök. Ő is a topok egyike, de az a nagyon jó benne, hogy rossz az érzéke a lányokhoz, és egyetlen mentoraltja se jut tovább a középmezőny felénél, szóval nem kell attól tartani, hogy hátráltatna titeket. Ha mégis van valami, Siwanon keresztül el tudsz érni.

Már most hiányzott. Szerettem volna minden munkámat megbeszélni vele. Ezerszer magabiztosabban vágok neki jelenleg is, mintha csak a pénzigény miatt tenném. Jaejoong olyan, mint egy kézikönyv, segít, hogy ne égessem meg magam.

– Ma és holnap még itt leszek, bármiben segítek, de hétvégén hosszúzom, és lehet, hogy nem is alszom itthon. Hétfő reggel azonnal repülünk, úgyhogy ne sokat vacakolj, ha kérdésed van.

Megígértem, hogy gondolkodni fogok, aztán felmentem, hogy lezuhanyozzak, és előkészítsem magam a munkára. A tanulással jól elment az idő, alig maradt egy órám összekészülni és odaérni a szállodába.

Amikor megemlítettem Sojinnak, hogy Jaejoong és Hyuna vakációzni mennek, majdnem olyan bosszús lett, mint én. Legfőképpen az zavarta, hogy Hyuna is megy, mert ez egyenesen vezetett ahhoz a tényhez, hogy Yura kibírhatatlan lesz. Hivatalosan nem ugráltathat minket, hiszen nem a mentorunk, de könnyen alánk tehet, és megkeserítheti a pihenésre szánt időnket.

Jaejoong majdnem az ajtóig kísért a szállodában, de még így is remegett a lábam, és többször a határára kerültem annak, hogy visszamondjam az egészet. Persze, ezt nem tehettem meg, mert a kuncsaft már fizetett, és ha nem kap semmit, duplán kell visszafizetnünk a kidobott idejét.

– Hajrá! – bíztatott Jaejoong. A puha, meleg tenyere a lapockámat simogatta, majd megkopogtatta helyettem az ajtót, és olyan gyorsan eltűnt mögülem, amikor kinyitódott az ajtó, hogy egy pillanatra elgondolkodtam azon, biztosan ember-e. Lehetne, mondjuk, valamilyen hihetetlenül szexi testbe bújt démon is.

– Fáradj beljebb, Minah! – üdvözölt a férfi, majd az ágyhoz kísért.

A lepedőre már kiraktak pár kötelet, és a reggeli gyorstalpaló után tudtam, hogy nylonból készültek, amik elég tartósak, viszont könnyen kibomlanak a csomóból. Nem kellett tehát mást tennem, csak biztosítanom a kuncsaftomat, nem akarok menekülni, és akkor talán nem köt rám három-négy olyan hurkot, amibe bármilyen mozgástól belegabalyodom.

– Akár, kezdhetnénk is – ajánlottam, és szépen lassan kigomboltam a kabátomat. Nem volt alatta semmi, csak a fekete, csipkés fehérnemű szett, és áldottam az eget, amiért Jaejoong autójával jöttünk. Részben azért, mert nagyon rövidke volt a takaróanyag, és nekem így is lefagyott a lábam, részben pedig azért, mert a mentorom mellett könnyebben elfelejtettem, hogy mennyire pucér vagyok, mint bárki mással.

Kívánatosan elfeküdtem az ágyon, és a kezemet a lehető legközelebb raktam az ágytámlához, hogy jelezzem, mehet a kötözés. A kuncsaftom azonban nem mozdult, csak megvakargatta a fejét, és leült az ágy szélére. Már kezdtem azt hinni, hogy visszamondja, és mégsem tetszem neki annyira, mint a képeket, amikor végre megszólalt.

– Szeretném, ha te is élveznéd, így arra gondoltam, hogy amíg én nézlek, te használhatnád ezt – csúsztatott elém egy bontatlan csomagot.

Először ledöbbentem, és csak nagyokat pislogtam a műszempilláim alól, majd megköszörültem a torkom, és Jaejoong összes jó tanácsát felidézve apró puszit nyomtam a férfi arcára.

– Nagyon szívesen, oppa. Szeretnéd te feltenni? – húztam végig a kezem a karján, és amikor a kézfejéhez értem, apró köröket írtam le a műkörmeimmel.

– Nem. Szeretném, ha te csinálnád.

Lassan vettem le a bugyimat, mintha sztriptíz táncot lejtenék, majd kivettem a tojásnyi vibrátort, és bekentem némi síkosítóval. Mielőtt felhelyeztem volna, eljátszadoztam kicsit magammal, amit a kuncsaftom szemlátomást örömmel vett, aztán, ahogy bennem volt a segédeszköz, újra a támlához tettem a kezem.

Úgy szorította meg hurkokat, hogy túlságosan ne fájjon, de érezzem a köteleket, és a jobb kezemet egy kicsit lazábbra hagyta, hogy ne okozzon kellemetlenséget a távirányító kezelése. Még sosem használtam távirányítós vibrátort – igazából semmilyet –, de hamar beletanultam a gombokba, és nem is volt olyan kellemetlen, mint sejtettem. Mivel le voltam kötve, és nem tudtam a lábam közé nézni, könnyű volt azt képzelni, hogy nem én csinálom magammal. El tudtam például játszani azzal a gondolattal, hogy újra Jaejoonggal vagyok egy ágyban, és az ő ujja, vagy inkább farka mozog bennem.

Annyira belemerültem a képzelgésbe, hogy csak nagyon sokára jutott eszembe, hogy dolgozom, és gyorsan felpillantottam a kuncsaftomra, aki földöntúli arckifejezéssel nézett engem. Ahogy felé fordítottam a fejem, a farkának hegye nagyon közel került az arcomhoz, és ha kidugtam volna a nyelvem, biztosan elérem a makkját, de mivel nem volt orális szex a listában, nem vállaltam magamra plusz feladatot.

– Forduljak vissza? – kérdeztem.

– Ih…gen… – hörögte, mire azonnal teljesítettem a kérését, és kicsit megnöveltem a rezgésszámot. Nem kellett már sok neki, és nem akartam túlságosan lemaradni utána.

A nyögéseim sokszor elnyomták az övét, de még idejében meghallottam azt a csuklásszerű nyekergést, amit Jaejoong imitált nekem a kocsiba, így pont jókor csuktam be a szemem. Fura érzés volt, ahogy valami az arcomra fröccsen, de legnagyobb meglepetésemre szinte azonnal letörölte rólam.

Amikor elvette a papír zsebkendőt, még így rengeteg alapozót láttam rajta, pedig Jaejoong csak egy hangyányit kent végig az arcomon. Külön kérte, hogy ne sminkeljem magam, és ezt is csak azért eszközölte, mert a kocsiban túl sápadtnak tűntem.

Az orgazmus engem is hamar elért, és szinte azonnal kikapcsoltam a játékot, majd óvatosan kivettem magamból. Elég jó ketyere volt, bár nem terveztem, hogy túl sok ilyesmit használnék a közeljövőben. Nagyon hamar, és nagyon intenzíven tudtak örömet okozni, éppen ezért is tartottam meg velük a két lépés távolságot. Nem akartam, hogy annyira rákapjak, hogy aztán természetes módon már ne is élvezzem a szexet.

Jaejoong összetúrt hajjal várt a hallban, és a mélyen kivágott pólója nem rejtette el a mellkasán végigfutó vörös karomnyomokat. Nem voltak túl mélyek, estére talán már be is gyógyulnak, de így, frissen szinte világítottak a fehér bőrén. Amikor észrevette, hogy bámulom, tettetett bosszankodással megrázta a fejét.

– Ezentúl, ki fogom kötni, hogy csak kockára formázott műkörmökkel jöhetnek a kuncsaftok.

–  Viszont, ha összekarmolt, akkor az azt jelenti, hogy élvezte veled a szexet – vigasztaltam.

–  Ja, de ha mindenki összekarmolászna, aki élvezi, már rég nem lenne bőröm.

Hencegésnek hathatott volna, amit mondott, de tudtam, hogy Jaejoong top státuszban van. És Hyuna óta azt is tudtam, hogy ez nem csak egy cím, hanem elég rendes tudás és tapasztalat van mögötte.

Arra számítottam, hogy hazamegyünk, Jaejoong azonban elkanyarodott az utcánk előtt, és legközelebb egy igazán kétesnek tűnő sikátorban parkolt le. Simán otthagyta az autóját, amikor kiszálltunk, pedig a vörös Ferrári kitűnt a koszos kukák, és a dobozhalmok mellett. Az ajtóról, amin bekopogott, lemállott a kék festék, és a felirat is félig leszakadt, de egy nagyon jólöltözött nő nyitotta ki előttünk.

– Jaejoongie, de rég láttalak már! – csapta össze a tenyerét a középkorú nő, akinek az égbe meredt a dauerolt fekete haja, hiába próbálta meg egy összecsavart kendővel némileg lenyomni. – Csak nem az új tanítványoddal jöttél? – fordult felém, és így jobban megnézhettem az arcát. Tetovált szemöldöke, szemhéja és ajka volt, de egyáltalán nem tűnt mesterkéltnek, csak akkor látszódott, ha nagyon közelről és nagyon sokáig nézte az ember.

– Be szerettelek volna mutatni neki – nyomott forró csókot a nő ajkára Jaejoong, majd belépett mellette a házba.

Én csak lehajtott fejjel követtem, és megpróbáltam nem túl sokat belelátni a dologba. Jaejoongot sokan ismerhették, és valószínűleg sokakkal volt viszonya, nem kellene furcsának lennie, hogy lépten-nyomon lecsókol valakit, de akkor is furcsa volt.

Gyenge égők pislákoltak a folyosón, amikor azonban beléptünk az egyik szobába, hihetetlenül jól felszerelt tetováló szalonba csöppentünk. A falakon emberi hátakon, lábakon, karokon és mellkasokon virító tetoválások képei lógtak, és az egyiken felfedeztem Jaejoong pillangóját. Igaz, hogy egy női bokán köszönt vissza, de egy az egyben hasonlított arra, ami a mentorom mellkasán szárnyal.

– Minah, azért hoztalak ide, mert minden olyan mentoraltnak, akikhez nagy reményeket fűzök, van egy tetoválása. Természetesen nem kötelező csináltatnod, de Hyeomin a legjobb tetováló művész, akit ismerek, és már csak nézni is megéri a munkáit.

Az említett erre rögtön elkezdett szerénykedni, és számon kérte Jaejoongon, hogy miért hozza zavarba, majd elszaladt, hogy hozzon nekünk egy kis teát. Amíg ő a konyhában serénykedett, Jaejoong odalépett mögém, és először azt hittem, hogy megint jön a kívánlak-szövegével, amivel az éjszaka olyan hatásosan elcsábított, de csak leemelt egy mappát a polcról, és elhátrált tőlem.

– Oppa, nem lesz baj belőle, ha tetováltatok magamra? Nem kell olyannak lennie a testemnek, ahogy lefotóztuk?

– A fotódon nem látszik a lábadon kívül semmi a ruháktól, és úgy is fel lesz tüntetve az adataid között, tehát ha ez valakinek nem jön be, fog róla tudni. Amúgy, ezzel nem szokott baj lenni. Nem feltétlen azért kérik a szolgálatod, hogy bámulják a tested.

– És te mit ajánlanál?

– Azt, hogy valami olyat válassz, ami tetszik, és aminek van valamilyen speciális jelentése számodra. Ez nem matrica, sosem fog lejönni. Olyat varrass magadra, amire örökre emlékezni akarsz.

A szüleim irtóztak az ilyesmitől, éppen ezért nem lehetett több fülbevalóm se, pedig mindig nagyon érdekelt az ilyesmi. Jaejoongnak nem csak, hogy tetoválva volt a hátának igen nagy része, de a mellkasán is feküdt pár, ráadásul fülpercingje is volt. Rohadtul menőnek gondoltam, hogy ilyen bevállalós.

– Oppa, te mit nézel? – lestem bele a mappába, de csak latin feliratokat láttam. Ezek egyáltalán nem izgattak. Ha valamit magamra íratnék, biztosan hangullal tenném.

– Idézetek. Valami olyasmit keresek, ami… vagy valaminek a lezárása, vagy valaminek a kezdete.

– Úgy érted, hogy egy idézetnek? – zavarodtam össze egy pillanatra.

– Nem. Annak semmi értelme nem lenne. Olyan idézet kell, ami valamilyen dolognak a végét, vagy egy új kezdet eljövetelét jelenti.

Bármi is zárult le Jaejoong életében, nagyon fontos lehetett, ha örökre a testén akarja hordani, és inkább nem faggattam tovább. Helyette leemeltem a szárnyak elnevezésű mappát, és azt futottam át. Jaejoong lapockáján elterült két szárny, de amikor legutóbb láttam, nem tudtam rendesen megnézni, hogy milyen szövegek futottak alatta. Szex közben pedig nem pont a tetoválásaival voltam elfoglalva.

– Na, találtatok valamit? – kérdezte Hyeomin, és letette a teákat. Kicsit édesnek éreztem, de nagyon jól kihozta a gránátalma ízét, és nyugodt szívvel öntöttem magamnak egy újabb adagot.

– Mit jelent az, hogy Deferto neminem? – kérdezte Jaejoong, és felmutatta a fényképet.

– Azt, hogy: Ne vádolj senkit! Shakespeare Hamlettjéből való.

– Értem. Átgondolom. Minah? Hogy döntöttél?

– Talán majd máskor. Most semmi olyat nem tudnék mondani, ami meghatározó lenne.

Jaejoong tényleg nem forszírozta a dolgot, megköszönte Hyeominnak a teát, és megkérte, hogy hívja fel gyakrabban. Odakint, a vörös Ferrárit tényleg nem raboltak el, de még a kerekeit se szúrták ki. Útközben, az autóban halk zene duruzsolt, és teljesen elnyomott a kellemes meleg, Jaejoongnak úgy kellett felráznia a kábultságból.

– Menj, dőlj le! Keveset aludtál az éjjel – mosolygott pimaszul, és felzavart a szobámba. Útközben összefutottam Sojinnel, de csak intettem neki, és amint beértem a szobámba, azonnal bezuhantam az ágyba. Rekord sebességgel aludtam el.

Jaejoong:

Hirtelen riadtam fel, de sajnos nem magamtól, hanem a kicsapódó ajtótól, és egy nagyon idegesítő, ismerős rikácsolóstól.

– Sukchun! Meddig akarsz még váratni? Nem fajtalankodsz eleget ezzel az éjszakai pillangóval egész nap?

Visszahajtottam a fejem a párnára, majd apa felé fordultam, aki még félig aludt, és alig tudta leszerkeszteni a homlokára szorult szemüvegét, de végül sikeresen megoldotta a problémát, és udvariasan jó reggelt kívánt nekem. Miután ezt viszonoztam, odahajtottam a vállára a fejem, hogy a madamot még jobban az őrületbe kergessem. Úgyis azt hitte, hogy a fia helyett inkább a szeretője vagyok a volt férjének.

– Miért mondják nekem azt, hogy várjak az irodádban, amikor nem is jössz?

– Ne károgj már itt kora reggel! – szorította a halántékához az ujjait apuci, és felült. A fejem azonnal az ölébe esett, és ez már nekem is elég fura volt ahhoz, hogy ne maradjak ott. – Pontosan ezért váltam el! A fülészem azt mondta, káros vagy a hallásomra.

– Hazug disznó! Azért váltál el, mert a férfiakat szereted, és amúgy is, közös megegyezéssel történt, szóval ne lódíts itt nekem! A lányodról akarok beszélni.

Sukchun arca azonnal felvidult, és minden ellenszenvét elfelejtette, de én nem dőltem be ennyinek. Minden pénzlehúzós mondata így kezdődött a nőnek, mert tudta, hogy Sukchun bármit megtenne azért, hogy több időt tölthessen a lányával. A semminél pedig csak többet lehetett.

– A lányunk, valamiért az vette a fejébe, hogy szeretné megismerni az apját, meg annak az új családját, és azt kérte tőlem születésnapjára, hogy közösen menjünk el kikapcsolódni. Két héten keresztül nem beszéltünk egymással ezért, de így nem lehet élni, úgyhogy belementem.

Sukchun azonnal kiugrott az ágyból, és alsónadrágban ugrálta körbe a volt nejét, majd összepuszilgatta az arcát, és végül én is kaptam pár cuppanósat a homlokomra. Túl reggel volt még ehhez nekem, de azért örültem, hogy boldog.

– Menjünk el egy hétre. Nem is, kettőre. Vagy egy egész hónapra – lelkesült, de a madam gyorsan lehűtötte a jókedvét.

– Maximum két napot bírok ki veled, és nem gondolom, hogy az erkölcstelen gyerekeid jó hatással lennének az én drága Sullimre. Csak azért engedélyeztem a dolgot, mert a kislányunk ragaszkodott hozzá. Amúgy nem vagyok kíváncsi rátok.

– Én is imádom magát – szóltam közbe, és előre láttam, hogy Hyuna mekkora balhét fog csapni, ha kiderül, hogy kötelező jelleggel telelni visszük.

– Menjünk Bora Borára! – vetette fel Sukchun, és már szinte foglalta is a szobát. – Ott most nyár van. Nem fázunk meg, napozhatunk, és Sulli még biztosan nem járt ott.

– Bora Bora? – fontolgatta a nagyasszony. Valószínűleg még ő sem járt ott, és egy ilyen lehetőségnek nehezen mondott ellent. – Jól van. Legyen.

Hyunát az ágyából rángattuk ki, és még kócosan, egy szál szatén köntösben hallgatta végig apuci irodájában a híreket. Látszott rajta, hogy nagyon álmos, de amint oda érkezett a történet, hogy ő is jönni fog, nem kellett kávé neki, azonnal kijózanodott, és vehemensen tiltakozott.

– Én aztán biztos nem megyek sehová! Amíg távol leszek, Yura felbolygatja nekem az egész házat. Menjetek nélkülem.

– Azt nem lehet – kötötte az ebet a karóhoz Sukchun, mindenáron közös, „családi” nyaralást akart.

– Elhiheted, hogy én is jobban örülnék neki, ha nem fertőznétek a gyerekemet, elég szegénynek az apja betegsége.

– Ha magával nőtt fel, annál rosszabbat nem igen láthat – vágott vissza Hyuna hűvösen, és könyörgő tekintettel meredt apucira, de ő hajthatatlan maradt. Hyuna jött, és kész. – Jaejoong, csinálj már valamit!

Persze nem tudtam mit csinálni, úgyhogy Hyuna az össze haragját az asszonyságon töltötte ki, és újra kezdődött közöttük a hajtépés, amit minden egyes alkalomkor eljátszottak. Hyuna becsmérelte, amiért nem engedni a saját lányának, hogy találkozzon az apjával, Junghee pedig a „húgom” munkájába kötött bele.

– Tudod, mi lesz majd az ő tisztességes kis lányából Bora Borán? – morogta nekem félhangosan. – „Jaejoong oppa, igazítsd már meg a tangámat, kérlek! És ha már ott vagy, dugj is meg jó alaposan, mert anyám most nem szerelte rám az erényövet.”

– Sulli még kiskorú. Ha hozzá mertek érni, feljelentelek titeket – fenyegetőzött a nő, bár nem terveztem, hogy meghúznám a „féltestvéremet”. Apuci se akarná, hogy szexuális kapcsolatban álljak a lányával, és én se akarok minden nőt megdönteni, aki szembe jön. Amúgy is, ott lesz Hyuna, ráadásul eleget melóztam az utóbbi időben, nem fog ártani egy kis pihi.

Az utazás megbeszélése nagyon körülményes volt, mert Hyuna mindenbe belekötött, így végül otthagytam az egészet, és nem érdekelt, hogyan alakul. Menni így is-úgy is kötelező, a részletek majd kiderülnek ott.

– Hyung! Kapás van! – rohant utánam Siwanie, és már azt hittem, elkapta a besurranót, de csak Minahért jelentkezett valaki. Gyorsan átfutottam a lapot, és azonnal feltűnt, hogy kötözést kértek.

– Minah nem fogja bevállalni – sóhajtottam fel. Szörnyen ki tudtak akasztani a válogatós lányok.

– Akkor vedd rá valahogy, mert még Hyuna segítségével is minuszban van. Sukchun ki fogja dobni, ha nem hoz pénzt a házhoz.

Reggeli előtt kicsit utánanéztem a kuncsaftunknak, és megkérdeztem pár lányt, akinek volt már dolga vele. Nem volt veszélyes alak, sosem kért mást, mint amit a papírra írt, és nagyon elnéző és kedves volt a pillangóinkkal. Muszáj rávennem Mináht, hogy elvállalja – gondoltam, és tárcsáztam Yoochunt. Abban biztos voltam, hogy szívesen segítene, abba már kevésbé, hogy el is engedik otthonról. Régen elképzelhetetlennek tartottam, hogy Mr. Cassanova lehorgonyozzon valaki mellett, aztán Junsuval tényleg nagyon aranyosak voltak, de Mr. Kacsasegg teljesen megkergült, mióta összeköltöztek. Rosszabb volt, mint ötven csaj, ha féltékenykedni kellett.

– Chunie, továbbképzést kellene tartanod bondage-ból. Ráérsz?

– Bemutatós is kell tartani, vagy elég, ha elmondom?

– Jó lenne bemutató is, de nem kell senkit megbaszni, mielőtt Junsu beleüvölt a telefonba.

A találkozót végül lefixáltuk, és éppen a zuhany alól léptem ki, amikor bekopogtak. Mert Junsu persze nem tudott a seggén maradni, muszáj volt eljönnie, hogy szemmel tartsa a pasiját, nem-e inkább velem kurogat az előadás helyett. Szörnyű alak lett belőle.

A reggelizőből gyorsan magammal csábítottam Minaht, és egy rövid közjáték után elkezdődhetett a tanulás. Láttam rajta, hogy zavarban van, és nem sok kedve az egészhez, de ennél egyszerűbb dolga alig lehetne ennyi pénzért. Nem akartam olyat rákényszeríteni, amit nagyon nem akart, de nem finnyáskodhatott örökké. Ehhez a munkához az is hozzátartozik, hogy feszegesd a saját határaidat – gondoltam, és elfeküdtem az ágyon. Yoochun kezében biztonságba voltam, de valójában engem is rohadtul taszított a kötözés, főleg ha férfival csináltam. Yunhóval anno használtunk párszor selyemkendőt, de benne is meg tudtam bízni. Egyedül a kuncsaftoknál jött elő a gyomorgörcs, és mindig azon paráztam, hogy ki fogok bukni, és sírva fakadok, vagy rám tör egy pánikroham, de szerencsére ez még egyetlen egyszer sem fordult elő.

– Hyung, kezd el rángatni, mintha ki akarnál szabadulni! – kérte Yoochun.

Csak nagyon óvatosan húzogattam a kötelet, és közben folyamatosan Minaht néztem. Futkosott a hideg a hátamon, ahogy szorult a hurok, de Yoochun még pont azelőtt kilazította, hogy kiülhetett volna az arcomra bármilyen érzelem. – Látod, ezt direkt ezért kötik bele – magyarázta Minahnak, majd kilazította, és szépen lassan bemutatta a dolog mechanikáját.

– A lényeg, tehát az, hogy ne rángasd, mert csak még nagyobb csapdába ejted magad – összegeztem, és amíg Yoochun beszélt, könnyen kibújtattam a kezem a hurokból.

El kellett még játszanom párszor, hogy Minah megértse, aztán ő feküdt a helyemre, ami ezerszer élvezetesebb volt. Yoochun nagyon könnyedén átadott minden ismeretet, és elég laza volt ahhoz, hogy ne legyen cikis a téma.

Aztán Junsu is fontoskodott egy sort, de legalább hasznos dolgokat mondott, és még a csodafőzetéből is adott pár üveggel Minahnak. Junsút sokáig boszinak csúfoltuk Yoochunnal, mert a szabadideje nagy részét a konyhában töltötte, és mindenfélét összekotyvasztott, de hatásos kencéket készített, és a legutóbb az is kiderült, hogy a gyógyteákhoz is ért.

– A leírásban nem volt megadva, hogy hova akar élvezni, úgyhogy mindenképpen csukd be a szemed. Ha nyafog érte, akkor figyelj oda a jelekre. Ilyen a légzés felgyorsulása, a súrlódás hangjának erősödése, illetve lehet még a becsukott szem is. Amikor végigvág rajtad a gyönyör, szinte reflexszerűen becsukod a szemed, de ez szinte csak egy másodperc, de arra pont elég, hogy te is megtedd.

Kicsit fárasztott, hogy ilyen alapvető dolgokat el kell mondanom, de Minah hihetetlenül nagy szarvashibákat el tudott követni, és nem akartam, hogy szemészhez kelljen rohangálnia. Ha nem éreztem, és láttam volna már párszor, hogy milyen egy jó szex közben, biztosan kidobtam volna. Több baj volt vele, mint sok lányommal együttvéve.

– Jól van, elvállalom – ment végül bele, és az örömködést kihasználva újra megszívathattam Junsut. Imádtam nézni, ahogy bosszankodik.

– Mellékesen, szándékosan oda beszéltem meg egy találkozómat, szóval nem leszek túl messze tőled, ha valami kellene – biztosítottam Minaht, és a gyakorlóban megkértem Chunie-t, meséljen magáról egy kicsit.

Mindketten elmondták, hogyan ismerkedtek meg, és Junsu beszélt egy kicsit a mostani életükről is, de én tudtam, hogy Yoochun egyáltalán nem olyan boldog az új állásában, mint a régiben. Több átivott éjszaka végződött úgy, hogy nekem panaszkodott a hülye főnökeiről, meg a szarságokról, amikre kérik, de eléggé szerette Junsut ahhoz, hogy ne szóljon erről. Megpróbáltam rávenni, hogy nyíljon meg, ha már együtt vannak, és keressen olyan munkát, amit élvez, de folyton elhessegetett. Kíváncsi voltam, mikor fog kiborulni a bili, mert abban biztos voltam, hogy Junsu előtt nem lehet sokáig titkolózni.

– Azért szerettem volna, ha beszélgettek egy kicsit, mert pár hétre el kell utaznom, és megkértem Yoochunékat, hogy erre az időre költözzenek be a szobámba, és pesztrálják a lányaimat – adtam magyarázatot a rövid bemutatkozásra.

– És sokáig leszel távol?

– Egy hét biztosan, de lehet, hogy kettő lesz belőle. Nem tudom, nem tőlem függ.

– Én előre látom, hogy hónapokig ott ragadsz – nevetett fel Yoochun, majd felkapta Junsu szemüvegét, és elnyújtózott, mintha napozna. – Bora Borán jó az idő. Hyunie ott fog ugrálni körülötted, hogy „Oppa, kend be a hátam!”

Vicces volt, hogy mindenki velem akarta összehozni a lányokat. Hyuna a kislányt sózta rám, Yoochun a „húgomat”. Tényleg ennyire vonzom a nőket? – tettem fel viccből magamnak a kérdést, bár tudtam rá a választ.

– Mivel Hyuna is jön, készülj fel, hogy cincogni fognak az egerek – hívtam fel Minah figyelmét a veszélyre. – Apuci helyett Donghae lesz a főnök. Ő is a topok egyike, de az a nagyon jó benne, hogy rossz az érzéke a lányokhoz, és egyetlen mentoraltja se jut tovább a középmezőny felénél, szóval nem kell attól tartani, hogy hátráltatna titeket. Ha mégis van valami, Siwanon keresztül el tudsz érni.

Ha apucinak dolga akadt, mindig én lettem a főnök, de mivel én is kiestem, Donghae következett a sorban. Siwont valószínűleg ezért is rágta a fene, de nem érdekelt a nyomora, ő nem érdemelte meg, hogy vezessen. Donghae csak a saját karrierjével foglalkozott, és magasról tett a versengésre, ahogy a mi piszkálódásunkra is. Tökéletes helyettesítő lesz, amíg vissza nem jövünk.

– Ma és holnap még itt leszek, bármiben segítek, de hétvégén hosszúzom, és lehet, hogy nem is alszom itthon. Hétfő reggel azonnal repülünk, úgyhogy ne sokat vacakolj, ha kérdésed van.

Már a hétvégi szülinapi orgia is rohadtul strapásan hangzott, aztán még repülni is kellett, úgyhogy előre tudtam, az első napom Bora Borán az alvással fog telni. És ha Hyuna jól teljesít hétvégén, valószínűleg az övé is.

Minah nagyon izgult, láttam rajta, ahogy feszeng az anyósülésen, így megpróbáltam még több tanácsot a nyakába sózni, majd kentem némi alapozót az arcára, hogy ne legyen olyan hullasápadt. Nagyon reméltem, hogy jó élményekkel gazdagodik, és amint hazaérünk, már írhatjuk is át a bevállalós listáját. Minél több mindent bevállal, annál nagyobb az esélye annak, hogy végre keresi valaki.

– Hajrá! – bíztattam, és amikor nem akart bekopogni, ezt is megtettem érte. A saját kuncsaftom csak egy szobával várt arrébb, így még a közelben is voltam, ha gond adódna. Még sosem kellett egyetlen lányt sem kimentenem a szobákból, de Minahnál mindent el tudtam képzelni.

– Jaejoong-ah! Milyen jól nézel ma ki – tapadt rám rögtön Choa. Platinaszőke haja most olyan kicsi volt, hogy az álla alá se ért, de ez is jól állt neki.

– Én minden nap jól nézek ki, nem tudtad? – forgattam be az ágyba, és azonnal szájon csókoltam. Choa az egyike volt azon kuncsaftjaimnak, akik nem csak visszajárósok, de biztosan szerelmesek belém. Már egy csomószor felajánlotta, hogy hagyjam ott a munkám, és legyen inkább vele – tehát legyek kitartott –, de tudtam, hogy az apja sosem engedné. Na, meg én sem voltam szerelmes belé, úgyhogy ajánlhatott volna bármennyit, nem lettem volna a pasija.

A szex jó volt, de nem túl kiemelkedő. Igazából nem voltam hangulatban hozzá, a gondolataim a hétvége körül jártak, de Choa ebből semmit nem vett észre. Kedveskedően végigcsókolta a karomnyomokat, amiket hagyott rajtam, és rám akarta erőltetni az ékszereket, amiket külön nekem választott, de visszautasítottam. Annyi nyakláncom meg karkötőm volt, hogy alig tudtam elrakni őket, ráadásul nem is akartam ajándékot elfogadni tőle. Amíg nem érti meg, hogy ez csak szex, amiért ráadásul fizet nekem, és az érzéseim nem eladóak, biztosan nem viszek el semmit, amit nekem akar adni.

Minah elég fáradtnak tűnt, de rendesen sétált, és a csuklója sem sérült meg. Amikor megkérdeztem, hogy van, azt mondta nem is volt olyan rossz. Nagyon reméltem, hogy ezt a mondatot még sokszor fogom hallani tőle.

Persze ő is észrevette a karomnyomokat a mellkasomon, és próbáltam nagyon lazán reagálni rá, pedig utáltam, ha elcsúfítják a bőröm. Túl sok munkám van abban, hogy így nézzek ki.

– Ezentúl, ki fogom kötni, hogy csak kockára formázott műkörmökkel jöhetnek a kuncsaftok.

–  Viszont, ha összekarmolt, akkor az azt jelenti, hogy élvezte veled a szexet.

–  Ja, de ha mindenki összekarmolászna, aki élvezi, már rég nem lenne bőröm.

Először haza akartam menni, de utána eszembe jutott, hogy már egy ideje nem jártam Hyeominnál, és jó lenne benézni. A „Mindig tarts meg a reményt” akkor került rám, amikor szakítottunk Yunhóval, mert én folyton folyvást azt reméltem, hogy a dolgok jobbra fordulnak, és ez adott erőt ahhoz is, hogy tovább folytassam a munkát, de most lezárult egy korszak. A tetoválás ettől függetlenül továbbra is erőt adott, és emlékeztetett rá, hogy minden fájdalmat túl lehet élni, de arra is emlékeztetni akartam magam, hogy Yunho többé nem része az életemnek.

Minah ugyanannyira megijedt a környéktől, mint bármelyik másik lány, akit ide hoztam, de amint bementünk Hyeominhoz, és meglátta a képeket a falon, megnyugodott kissé. Én imádtam itt lenni. Részben azért, mert fogékony voltam a szépre, és Hyeomin csodásan rajzolt, részben pedig azért, mert rengeteg emlék kötött ide. Ha nem feküdtem volna le Hyeominnal egyszer-kétszer, simán olyan lehetett volna, mint egy pótanya. Majdnem annyit törődött velem a borús korszakomban, mint később Sukchun.

– Minah, azért hoztalak ide, mert minden olyan mentoraltnak, akikhez nagy reményeket fűzök, van egy tetoválása. Természetesen nem kötelező csináltatnod, de Hyeomin a legjobb tetováló művész, akit ismerek, és már csak nézni is megéri a munkáit.

Nem azért mondtam, hogy zavarba hozzam, tényleg úgy gondoltam, hogy az ő munkái nem csak igényesek, de művésziek is. Persze itt is voltak sablonrajzok, és olyanok, amik követték az aktuális divatot, de rengeteg absztrakt és szimbolikus alkotást is elkészített. Ha lett volna ötven testem, biztosan szép kis bevételt hoztam volna neki, de így, hogy csak egyetlen egyel rendelkeztem, be kellett osztanom. Nem akartam teljesen szétvarratni magam.

– Oppa, nem lesz baj belőle, ha tetováltatok magamra? Nem kell olyannak lennie a testemnek, ahogy lefotóztuk?

– A fotódon nem látszik a lábadon kívül semmi a ruháktól, és úgy is fel lesz tüntetve az adataid között, tehát ha ez valakinek nem jön be, fog róla tudni. Amúgy, ezzel nem szokott baj lenni. Nem feltétlen azért kérik a szolgálatod, hogy bámulják a tested.

– És te mit ajánlanál?

– Azt, hogy valami olyat válassz, ami tetszik, és aminek van valamilyen speciális jelentése számodra. Ez nem matrica, sosem fog lejönni. Olyat varrass magadra, amire örökre emlékezni akarsz.

Tisztán emlékeztem rá, amikor megcsináltattam a hátamat, és először hazamentem az igazi szüleimhez. Rendes kis balhé lett belőle, apám üvöltözött, anyám meg sírt, hogy elrondítottam a szép testem, amit tőlük kaptam, de aztán sikerült megnyugodniuk, és mostanság már nem szólnak bele abba, hogy mit csinálok. Igazából, szinte nem is tudnak rólam semmit. Vagyis, azt tudják, amit mondok nekik. Kim Jaejoong vagyok, modellkedem, és azért nincs barátnőm, mert túlságosan sokat dolgozom. Valójában meg Sukchun családnevét használom, éjszakai pillangó vagyok, és évekig éltem együtt egy másik férfival.

– Oppa, te mit nézel? – lesett bele a porfólióba Minah, de hamar elvesztette az érdeklődését, amikor meglátta a feliratokat.

– Idézetek. Valami olyasmit keresek, ami… – hirtelen nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Nem akartam túl sokat elárulni neki a magánéletemről – …vagy valaminek a lezárása, vagy valaminek a kezdete.

– Úgy érted, hogy egy idézetnek? – kérdezett vissza.

– Nem. Annak semmi értelme nem lenne. Olyan idézet kell, ami valaminek a végét, vagy egy új kezdet eljövetelét jelenti.

Sokáig nézelődtem a feliratok között, és végül találtam egyet, amiről nem tudtam, mit jelent, de volt valami a betűk vezetésében, ami megfogott. Persze, a jelentése jobban számított, mint az esztétikum.

– Na, találtatok valamit? – kérdezte Hyeomin, amikor meghozta a teákat.

– Mit jelent az, hogy Deferto neminem? – kérdeztem, felé tartva a fényképet.

– Azt, hogy: Ne vádolj senkit! Shakespeare Hamlettjéből való.

– Értem. Átgondolom. Minah? Hogy döntöttél?

– Talán majd máskor. Most semmi olyat nem tudnék mondani, ami meghatározó lenne.

Minah okosan döntött. Biztos voltam benne, hogy rengeteg tapasztalatot fog szerezni nálunk, de azt neki kellett tudnia, hogy mi határozza meg az életét.

Nagyon elnyomta a fáradtság, és már éppen ott tartottam, hogy kézben fogom felvinni a szobájába, amikor összeszedte magát, és saját lábon küzdte fel magát az emeletre. Én egy cseppet sem éreztem fáradtnak magam, a rossz ébresztés és az egész hetes hajtás ellenére is egészen jót aludtam apuci ágyában.

– Na, mennyi időre megyünk nyaralni? – ültem le apa dolgozóasztalához. Bosszúsnak és gondterheltnek tűnt, de amikor felnézett, láttam némi csillogást a szemében.

– Egy hét. Sulli állítólag nagyon izgatott, és nem bír egyhelyben maradni, mióta az anyja megmondta neki, hogy beleegyeztem.

– Biztosan tőled örökölte az izgágaságát.

– Vigyázz a szádra, te! – csapott fejbe játékosan az egyik paksamétával. – Nem is vagyok annyira felpörögve – védekezett, majd mélyen a szemembe nézett, teljesen elkomorult ábrázattal.– Aztán jól viselkedjél nekem Bora Borán is! Azt szeretném, hogy Sulli kedveljen titeket.

– Ezt Hyunának kellene mondanod. Ő az, aki mindig lejárat minket.

– Ne aggódj, mondtam már neki is! – Kezdtem érteni, hogy miért olyan vastag az ér a halántékán. – Jó is, hogy szóba jött. Menj, és beszélj vele! Azt mondta, akar tőled valamit.

Hyuna folyton akart tőlem valamit, ez nem volt meglepő, és azt is sejtettem, hogy valószínűleg Yurával kapcsolatos a dolog. Aztán beléptem a szobájába, és rájöttem, hogy most mint hímnemű testvére érdeklem.

Hyuna szobája úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna, a földön bőröndök hevertek különböző méretekben, drága hugicám pedig egy szál bugyiban kutatott valamit a szekrényében. Próbáltam hangtalanul mögé lopózni, és rácsapni a fenekére, de ráléptem valamire, ami veszettül zörgött, és még azelőtt lebuktam, hogy megkísérelhettem volna a dolgot.

– Jó, hogy jöttél! Segíts kiválasztani, hogy melyik bikiniben vagyok a legszexibb – halmozott a kezembe egy csomó fürdőruhát, és addig nem állhattam fel a fotelből, amíg az összest fel nem próbálta.

– Mindegyik jó valamiért. Mivel hét napra megyünk, vigyél hetet, és minden nap másikat veszel fel.

– Jó, de a huszonháromból melyik legyen az a hét?

Nem volt egyszerű leszűkíteni a kört, de legalább figyelhettem Hyuna tökéletes testét, és sikerült lebeszélnem egy csomó ruháról, amit magával akart vinni. Minden egyes felesleges gönc csak az én vállamat nyomta volna, mert biztos voltam benne, hogy hiába gurulósok a táskák, nekem kell majd cipelnem őket.

– Oppa, szerinted lesznek ott helyes pasik? Olyan jó lenne már úgy csinálni, hogy nem dolgozom.

– Biztos lesznek. Nem tudom. Mindenhol vannak férfiak.

– Mi ez a sablon válasz? – kérdezte, és beült az ölembe. – Csak nem féltékeny vagy? Te is megkaphatsz, ha jó leszel.

– Ha jó leszek? Mit takar ez pontosan? Vigyem a bőröndödet?

– Az természetes – nevetett fel, és éreztem, ahogy a keze az ágyékomra simul. Lassan kezdett el dörzsölni, de pontosan úgy, ahogy szeretem. Veszélyes volt, hogy túl jól ismertük a másik testét. – Inkább valami olyasmire gondoltam, hogy… mondjuk, elcsábítod annak a boszorkánynak a lányát.

–  Hyuna! – ragadtam meg a vállát, és megráztam egy kicsit, hogy magához térjen. – Ő Sukchun lánya is.

– Miért? Jobban örülne neki apuci, ha valami jöttment döntené meg? Téged legalább ismer.

– Verd ezt ki a fejedből! – hárítottam el a kísérletezését, és visszadőltem a támlához. Hyunának túl jó ujjai voltak.

– Jól van. Akkor majd valahogy máshogy török borsot a banya orra alá. Mondjuk, előtte kezdek ki pasikkal, hogy azt a prűd fejét lángvörösbe borítsam. Az elég elégtétel lehetne azért, amiket mondott rólam. Ha apuci nem fog le, biztosan kikaparom a szemét.

Annyira azzal voltam elfoglalva, hogy Hyuna mit mond, hogy észre sem vettem, mikor húzta le a nadrágomat, csak a hirtelen hűvösség tűnt fel, majd ahogy elmerültem a szájába. Felnyögtem, ahogy az izzó forróság körbeölelt, és beletúrtam a hajába, de igazán nem kellett irányítanom a mozgását, úgy csinálta, ahogy akarta. Egyszerre dolgozott a szájával és a kezével, a farkam egész hosszát benyelte, és úgy siklott rajta a nyelve, hogy már csak ettől is el tudtam volna élvezni. Mesterien forgatott a szájában. Elég nehéz volt tartanom magam, de mindig egy lépéssel a csúcs előtt hagyta abba, és így nem sültem el időnap előtt.

Nem figyeltem oda arra, hogy mire döntöm le, csak azonnal benne akartam lenni. Az egyik bőrönd úgy repült át a szobán, hogy majdnem közelebbi barátságot kötött a tükörrel, de szerencsére semmi nem tőrt el, és végre betakarhattam Hyuna testét. A fogával tépte fel az óvszer csomagolását, majd gyakorlott mozdulatokkal felgörgette rám, és alig egy perc alatt már belé is csúszhattam. Hihetetlenül forró és kellően nedves volt, így amíg ütemesen mozogtam, lehajoltam, hogy birtokba vegyem a száját. Hyuna belekapaszkodott a nyakamba, és teljesen összepréselte a testünk. A lábaival körbefogta a derekamat, miközben éhesen körözött a számban a nyelvével. Mindketten ziháltunk, és nem fogtuk vissza a hangunkat, valószínűleg a szomszéd szobában is hallhatták a nyögéseinket, de egyikünket sem érdekelt más véleménye.

– Szeretlek – súgta, amikor mélyebbre csúsztam benne, és mielőtt még válaszolhattam volna, löktem így rajta párat.

– Ne mondd ezt! Tudod, hogy nem mondunk ilyet!

– De akkor is így van – nyögött fel, és belekarmolt a hátamba. Fájt, de tőle még ezt sem bántam. Minden érintése csak még szenvedélyesebbé tett.

– Hyuna, nem mondunk ilyet! – nyögtem fel, ahogy egyre jobban szorított, és tudtam, hogy direkt csinálja. – Megbeszéltük.

– Oppa! Csak dugj, jó? – sikkantott fel, és újra ellazultak körülöttem az izmai. Nem mondott semmit, csak csillogó szemekkel rázkódott alattam, ahogy egyre keményebben csapódtam hozzá, és hihetetlenül szexi volt, ahogy nyöszörgött. Újra megcsókoltam, mélyen és szenvedélyesen, majd ráfogtam a derekára, és feljutattam magunkat a csúcsra.

Hyuna hihetetlenül sokáig remegett alattam. Újra és újra összerándult a teste, és gyöngyözni kezdett a homloka az izzadtságtól, de még így is gyönyörű volt. Amíg pihegett, az arcát cirógattam, majd fújni kezdtem, mert borzasztóan kimelegedett a bőre.

– Mi vagy te, ventilátor? – tolta hátrébb a fejem, majd játékosan a nyakamba harapott. Kuncogott, ahogy felkaptam, és bár elég nehézkesen tudtam odakormányozni magunkat, végül sikerült betennem az ágyba. Hyuna rengeteg dolgot szétdobált a földön. – Maradj! – nyúlt utánam, amikor elhúzódtam.

– Csak egy pillanat – nyugtattam meg, és levettem az óvszert. Gondosan megtöröltem magam, és csak utána bújtam be mellé. Ahogy a mellkasomhoz bújt, azonnal körbezártam a karjaimmal, és a haját simogattam. – Hyuna…

– Tudod, hogy nem úgy gondoltam – akasztott meg a lelkizésben, bár sosem tudtam biztosan, hogyan érti azt, hogy szeret. Volt már szerelmes férfiakba, csalódott is nem egyszer bennük, de mégis én voltam az, aki elvette a szüzességét. Valami fontos keveréke lehettem az első szexuális élménynek és a gondoskodó bátynak, és ezt sosem tudtam hová tenni. Igazából, azt sem tudtam megfogalmazni, ő mit jelent számomra.