Minah:
A tortúránk
hétfő reggel azonnal megkezdődött, Yura úgy vonult be a kantinba, mintha
divatbemutatón lenne, és mindenkinek parancsolgatott. Amikor megállt az
asztalunknál, tudtuk, hogy szorulni fogunk. Legutóbb itt pofozta fel Hyuna, és
ezért jelenleg csak mi felelhettünk.
Testhez
simuló, combközépig érő fekete nyári ruha volt rajta, és a magas sarkúja úgy
kopogott a padlón, mint egy szigorú katonai zenekar karmesterbotja. Egy-kettő,
egy-kettő, neked annyi, egy-kettő.
– Sojin, evés
után indíts a konditerembe, és csinálj magaddal valamit, mert olyan girhes gebe
vagy, hogy rossz rád nézni.
Kellett egy
perc, mire feldolgoztam, amit hallottam, de Hyoyeon agya gyorsabban forgott, ha
sértéseket hallott, és azonnal felugrott. A világos bőre egészen kivörösödött a
dühtől, és sötétbarna szemei haragosan villogtak. A rövid ismeretségünk alatt
nem láttam még ilyen mérgesnek, bár igaz, hogy nem is kerültünk ilyen
szituációba.
– Mit képzelsz
magadról, ki vagy te? – esett az ezüstérmesnek. – Hogy mersz ilyesmiket mondani
másoknak? Sojin igenis szép. Nagyon szép, és ezerszer jobban táncol nálad. A
múltkori vizsgán kétszer annyi pontot kapott, mint te, ha elfelejtetted volna.
Amikor Yura
felpofozta Hyoyeont, egy pillanatra megfagyott a levegő, majd az önjelölt
királynő hátradobta vastag, barna haját, és rózsaszín körmei közé fogta Hyoyeon
állát.
– Vigyázz
magadra, feltörekvő, mert visszaküldelek oda, ahonnét jöttél! – sziszegte, és
visszalökte Hyoyeont a székre.
Nem tudtam,
honnan került ide a szőkeség, de nagyon fájdalmas lehetett neki, mert teljesen
összehúzta magát, és elfordította a fejét, hogy Yura ne láthassa a könnyeit.
Sojin azonnal a szárnyai alá vette, és zsebkendőt nyújtott felé, de Hyoyeon
vigasztalhatatlan volt. Yura ezerszer undorítóbban viselkedett, mint Hyuna.
– Te még
mindig itt vagy, új lány? Beszélni fogok Donghae oppával, hogy vágjon ki! Semmi
hasznod nincsen.
– Mit tudod te
azt? – vágtam vissza, és elkaptam a kezét, amikor meg akart ütni. – Engem nem
fogsz pofozgatni. Nem vagy méltó hozzá, hogy megérints!
– Hogy mit
mondtál? – kapta ki a kezét a szorításból Yura, és szikrázó szemekkel hajolt
közelebb hozzám. – Nézd már meg a ranglistát, szivi! Én felül vagyok, te a
legalján. Lopod itt a levegőt, meg a főnök pénzét.
– Gratulálok,
nagyon büszke lehetsz a helyezésedre – mosolyogtam rá gúnyosan, és úgy pakoltam
össze a tányérokat, hogy közben nem szakítottam meg a szemkontaktust. –
Szerinted félek tőled? Még Hyuna lábnyomába sem érsz.
– Mire vered
úgy magad, he? – dühödött fel, és csípőre vágta a kezeit. – Örülsz, hogy
Jaejoong meghúzott? Elárulom, hogy nem te vagy az egyetlen itt.
– De ahogy látom,
te vagy az egyetlen, aki kimaradt. Mondjuk, nem csodálom. Jaejoongnak van
ízlése.
Mielőtt még
véglegesen egymásnak eshettünk volna, egy határozott kéz utat vágott közöttünk,
és egy határozott mozdulattal befurakodott közénk. Zelo mosolya a füléig ért,
és nagyon jókedvűnek tűnt volna, ha a szeme nem villog olyan zaklatottan. Az
ujjai hidegek voltak, ahogy hozzám értek, de határozottan szorultak a
csuklómra, ahogy kirángatott az ebédlőből.
Amikor a
folyosóra értünk, azonnal kifújta az összes széndioxidot, amit addig
visszatartott. Úgy nézett ki, mint aki az előbb hatástalanított egy időzített
bombát, pedig nem voltunk ennyire veszélyesek. Még nem téptem meg Yurát, és ő
sem akarta kitaposni belőlem a szuszt. Messze voltunk attól, hogy Zelo
szívrohamot kapjon.
– Már azt
hittem, összeverekedtek – nyögött fel, és beletúrt a rózsaszín tincseibe. –
Jaejoong hyung meg is ölt volna érte. Kikötötte, hogy figyeljek oda rád!
– Köszönöm, de
megoldottam egyedül is.
– Ne azért ne
köss Yurába, mert erősebb nálad! Simán lenyomnád. Már attól sírva fakadna, ha
letörne a körme. Siwon miatt ne tedd! Most, hogy Jaejoong nincs itt, nem tud
megvédeni a bosszújától.
Siwonról semmi
jót nem hallottam, és folyamatosan úgy volt beállítva, mint valami maffiafőnök.
Igaz, hogy akkor sem tett rám jó benyomást, amikor első nap találkoztam vele az
edzőteremben, de azért nem volt annyira vészes. Vagyis, nem nézett ki úgy.
– Amúgy, hívat
a góré. Azt mondta, beszélni szeretne veled valamiről.
Izgultam,
ahogy bekopogtam Sukchun irodájába, mert tudtam, hogy nem egy mosolygós arc fog
várni, hanem egy teljesen idegen férfié. És ő talán nem lesz olyan elnéző
velem, mint apuci. Valószínűleg, teljesíteni is akar, és szép számokat produkálni,
amíg a főnök nyaral, tehát minimum szarrá dolgoztat.
– Minah, igaz?
– intett a karosszékre, és szélesen széttárta a karjait.
Nagyon helyes
férfi volt. Az izmos, kisportolt testén megfeszült a világos pólója, és a vörösesbarna
haját lazán felzselézte, mintha éppen egy nő túrta volna össze nemrég. Sokkal
idősebbnek tűnt nálam, valahol a harmincas éveiben járhatott, de nagyon sármos
arca volt. Egy kicsit zavarba is jöttem tőle.
– Ahogy látom,
elég rossz számokat produkálsz.
– Igen.
Sajnos, nem kapkodnak utánam.
– Ne aggódj!
Ez mindenkinek ilyen az elején. Felfuttatlak egy kicsit. Mit szólsz hozzá? –
Amikor aprót bólintottam, folytatta. – Mihez értesz? Tudsz játszani például
valamilyen hangszeren?
– Nem, de a
hangom nem olyan vészes… Mondjuk, nem is vagyok egy dalos pacsirta.
– Énekelj
valamit!
Eldúdoltam egy
népdalt, és bár néha megbicsaklott a hangom, Donghae nem fogta be a fülét, és
az arcán sem tükröződött lenézés. Folyamatosan jegyzetelt, majd kiadott pár
popdalt, hogy azokat is énekeljem el. Nem volt túl egyszerű dolgom, mert sokat
nem ismertem, és csak a megérzéseimre hagyatkozhattam.
Amikor
végeztünk, megkért, hogy álljak fel, majd a kezembe nyomott egy ásványvizes
palackot, és csettintett egyet.
– Karaoke be!
– intett rám, mint egy karmester, mire elkezdtem jobbra-ballra lépkedni, kicsit
rázva a fenekem. – Cukiság be! – jött az újabb instrukció, és elég nehéz volt
úgy dalolni, hogy közben mindenféle aranyos figurát vágtam, de a végére egészen
élveztem a hülyéskedést. – Jól van. Elég volt.
Amint leültem,
azonnal benyakaltam a folyadékot, és letöröltem az izzadtságot a homlokomról. Sokkal
fárasztóbb volt, mint számítottam rá, ráadásul nagyon izgultam, és ez csak még
jobban leizzasztott. Donghae a laptopján pötyögött, és hirtelen forgatta felém,
hogy lássam a kijelzőt. Egy karaoke bárt hozott ki a keresés, ahová elég magas
volt a belépési díj, és sejtettem, hogy miért.
– Bevállalod?
Elég rosszul keres, de jobb, mintha itthon ülnél. Lehet, hogy kérnek ezt-azt,
ilyenkor be kell jegyezned a nyilvántartásba, és aláíratnod velük. Menni fog?
– Azt hiszem,
igen.
– Jó. Akkor
menj le a ruhaosztályra, és szabasd magadra az uniformist!
Donghae egész
jó munkát talált nekem, és bár sejtettem, hogy pár fogdosást, esetleg egy kis
kézmunkát be kell majd vetnem, de mivel a miénk volt a karaokebár, attól nem
kellett tartanom, hogy zárt ajtók mögött letámadnak az öltönyösök.
Az egyenruha
egy fekete mini volt, fodros szoknyával, és mély dekoltázzsal, de kaptam hozzá
csipkés combfixet, és két aranyos cicafület is. A sminkemet nagy műszempillák, és
macskás szemek alkották, hogy még jobban hasonlítsak egy kölyökcicára. A számra
világos szájfény került, az arcomra rózsaszín pír, és némi gyémántfényű púder.
A körmeimről lemosták a vörös festéket, és fényes strasszokat pakoltak a
francia alapra. Az egyikről még egy kis láncocska is lifegett aranyosan.
Amikor Sojin
meglátott, azonnal körbeugrált, és lőtt rólam pár képet, hogy
megörvendeztethessük Jaejoongot. Fogalmam sem volt róla, hogy Bora Borán mennyi
lehet az idő, és hogy egyáltalán már odaértek-e, így nem vártam meg, hogy
visszajelezzen. Az öltözködéssel elment az idő, és nemsokára indulnom kellett.
Hangosan
kopogtam be Jaejoong szobájába, mert nem tudtam, mit csinálnak odabent, de
mindenképpen beszélni akartam Yoochunnal. Most ő volt a mentorom, és tudnia
kellett arról, hová megyek, és mit csinálok. Jaejoong mindig ellátott jó
tanácsokkal, bíztam benne, hogy Yoochun is szól, ha elfelejtettem valamit.
A mentorom
kócos hajjal nyitott ajtót, de azonnal beeresztett, szóval semmi olyasmit nem
csináltak Junsuval, amihez ne lenne közöm. A szőke divattervező az ágyon ült,
körülvéve rengeteg skiccel, és annyira belemerült a munkába, hogy észre sem
vett.
– Miben
segíthetek? – kérdezte Yoochun, és felállította az egyik eldőlt vázát. Az ő
laptopját is papírhalom vette körbe, meg rengeteg üres kávéscsésze, amiből
nemrég ürülhetett ki a szíverősítő.
– Csak szólni
akartam, hogy Donghae oppa szerzett nekem egy munkát. A Red Cherry Lips
karaokebárban kell énekelnem.
– Az apucié,
úgyhogy nem lesz gond vele. A biztonsági őr a terem előtt fog állni, de ne
hagyd, hogy beszorítsanak, és mindenképpen vigyél magaddal óvszert. Tedd a
melltartódba, ott nem látszik, és legalább nagyobbnak tűnik a kosarad.
– Rendben,
köszönöm.
– Szívesen.
Keress meg, ha végeztél. Addigra talán befejezem ezt a rohadt pályázatot.
Elköszöntem
tőlük, és Junsu valószínűleg mégis csak észrevehetett, mert felemelte a kezét.
Persze, az is lehetett, hogy csak begörcsölt a csuklója, és próbálta kirázni
belőle a fájdalmat.
A karaoke
teremben színes neoncsövek égtek, és amíg megérkeztek a vendégek, bőven volt
időm kipróbálni pár dalt. Nem választottam túl nehezeket, mert úgy sejtettem,
úgyis az a lényeg, hogy egy szép lány kellesse magát, amíg ők részegre isszák
magukat. Nem azért jönnek, hogy
élvezkedjenek a csodás hangomban.
Ugyanaz a fiú
őrködött az ajtóban, aki Jaejoonggal kimentett Minkyutól, így teljes
biztonságban éreztem magam. A hosszú, fekete asztalra sormintát tettem az apró
sojus poharakból, és megpróbáltam úgy kiönteni az italt, hogy ne ejtsek foltot.
A fekete tűsarkúmban kicsit nehéz volt egyensúlyozni, de végül sikerrel jártam,
és amikor megérkeztek a vendégek, már a karaoke gép mellett mosolyogtam.
Pár férfiaknak
majdnem kiesett a szeme, aztán, ahogy beindult a parti, hangosan tapsoltak
nekem, és bíztattak, hogy énekeljek még, miközben sorra öntötték magukba az alkoholt.
Páran rányomultak azokra a lányokra, akiket magukkal hoztak, és engem csak a
nagyon kitartóak ostromoltak. Kérték, engedjem, hogy megfogják a lábam, vagy
táncoljak nekik valamit, de olyanok is akadtak, akik csak pár aranyos fejet
kértek tőlem.
Miután
elegendő ital elfogyott, és éhesek lettek, bekísértek egy átlátszó fóliába
csavart lányt. Amint a dekoratív „alátét” végigfeküdt az asztalon, a segítők
telerakták finomabbnál finomabb falatokkal. Persze, egyesek megpróbálták
lenyalogatni a kifolyt szószt, és ezzel ingerelték a kemény mellbimbókat, vagy
éppen a testszínű tanga vonalát rajzolták körbe, de ez teljesen megengedett
volt. Még engem is rávettek, hogy egyek a lányról egy sushit. Közben, valaki a
fenekemre csapott, amire aranyos bosszankodással válaszoltam, majd
visszamentem, és benyomtam egy újabb dalt.
Ez a munka
ezerszer könnyebb volt, mint a szokásos, de tényleg hihetetlenül keveset
fizetett. Mármint, ahhoz képest, amit Hyuna vagy Jaejoong segítségével
kerestem. Az adóságom pedig túl nagy volt ahhoz, hogy ilyesmivel húzhatnám az
időt. Nem akartam örökké pillangó lenni, és minél hamarabb teljesítettem a
feladatot, annál hamarabb újrakezdhettem a normális életem.
Azonnal
megkerestem Yoochunt, ahogy ígértem, és mindent elmeséltem neki az estéről. Ő
nyugodtan dohányzott mellettem, és csak akkor mozdult meg, amikor lehamuzta a
szálat. A szemei véreresek voltak a laptop erős fényétől, és halvány karikák
húzódtak alatta, de még így is nagyon megnyerő férfi volt. Értettem, hogyan
került ide. És azt is, hogy jóban voltak Jaejoonggal. A szép emberek mindig vonzzák egymást – gondoltam, és sehogy sem
értettem, Sojin miért barátkozik velem.
– Minah,
szeretném, ha holnap táncolnál nekem egy kicsit. Tizenegykor várlak a
táncteremben. A fiúk edzőterméből nyílik, a futógépek mellett van az ajtó.
Kényelmes ruhát vegyél fel, amiben könnyű mozogni, de ne takarjon túl sokat.
Amikor visszatértem
a szobámba, és ledobtam magam az ágyamra, Sojin éppen a haját fésülte, és arra
panaszkodott, hogy milyen kínzó izomláza van a sok felüléstől. Megkértem, ha
reggel jobban érzi magát, az óra előtt tanítson nekem pár mozdulatot, mert nem
voltam egy nagy tánctehetség, és nem akartam leégni Yoochun előtt.
– Minah, nézd,
Jaejoong oppa küldött egy képet – sikkantott fel, és az orrom elé nyomta a
készüléket.
Jaejoong
nagyon helyes volt a fotón. Valószínűleg egy napágyon feküdt, és a háttérben
látszott egy hatalmas medence pár zöld növénnyel körbevéve. Puszit küldött
nekünk, és a fényhatástól a haja majdnem olyan sötétnek tűnt, mint a festés
előtt. Üzenetben azt írta: „Most is rátok
gondolok”. Ezek után biztosan mi is rá gondoltunk egy ideig.
Amikor
áthívtuk Hyoyeont pizsipartizni, és megmutattuk neki a képet, egy időre
elkobozta a telefont, és azonnal átküldte magának. Szűrt be néhány szívecskét a
kép oldalára, és változtatott a színeken egy applikációval, majd visszaküldte
Jaejoongnak, mondván, hogy felturbózta kicsit. Jaejoong pár vigyorgó emotikonnal
reagált a dologra, és kijelentkezett a chatből. Hyoyeon erre csúnyán összehúzta
a szemöldökeit, és vártuk, hogy kifakadjon, de amint elkezdett rezegni a
telefonja, eltűnt az arcáról minden rosszállás.
– Az oppa
videóhívást kér! – olvasta le a kijelzőről, mire mindhárman szorosan
összepréselődtünk, hogy beleférjünk az elülső kamera apró hatókörébe.
– Szia,
opppaaaaa! – kiabáltunk egyszerre, amikor megláttuk a mentorunkat. Jaejoong
erre rögtön felkacagott, majd megmutatta nekünk a kilátást. Rohadt kis mázlista. A hotel lenyűgözően
gyönyörű volt. A medence tiszta és fényes, és odafent egyetlen felhő sem
veszélyeztette a napot.
– Jó dolgom
van, mi? – irányította vissza a telefont, majd kihasználva, hogy látja magát az
alsó négyzetben, helyére igazított pár kósza tincset.
– Mi van
Jaejoong, video szexelsz? – hallatszódott a háttérből Hyuna piszkálódása, majd
egy halom haj zúdult a kamerába, és pár percre elsötétült a kijelző. Némi
szitkozódás és recsegő veszekedés után újra kitisztult a kép, és Jaejoong mellett
egy extradögös Hyuna jelent meg. A világos vörös tincsei között megbújt pár
szőke melírcsík, és igaz, hogy így kevésbé volt félelmetes, viszont rohadtul vadító
lett. – Nézd már, itt van az egész hármas asztal! Miss Ész, Miss Fenék és Miss
Bébi. Sziasztok – integetett nekünk, és Hyoyeonnak nem esett le, hogy beszóltak
neki. Boldogan integetett vissza, mintha most kötöttek volna örök szövetséget
Hyunával.
– Unnie, úgy
hiányzol! – panaszolta, mire Sojinnel egyszerre néztünk rá értetlenül. Azért,
ennyire nem hiányzott. – Yura azt mondta Sojinre, hogy csúnya, nekem meg azt,
hogy ki fog dobatni innen. Oppa, ugye nem teheti ezt?
– Nem teheti –
nyugtatta Jaejoong, és egy pillanatra Hyunára nézett, de nem láthatott rajta
semmit, mert a királynő továbbra is ugyanazzal a fapofával bámult. – Minah,
minden oké? Voltál ma dolgozni?
– Igen, a
karaoke bárban. – Erre Hyuna hangosan felkacagott, és letörölt egy láthatatlan
könnycseppet a szeme sarkából. Nagyon szemét volt.
– Könyörgöm!
Lehet még ennél is lejjebb süllyedni? – kérdezte, és a homlokához emelte a
kezét, mintha éppen napszúrást kapna.
– Hyuna,
szeretnél úszni egyet? – kérdezte Jaejoong jegesen. – Csak mert szívesen
bedoblak.
– Jól van,
abba hagytam. Hagylak is fecsegni a kislányaiddal. Majd szólj, ha szükséged van
egy igazi nőre.
Amikor a
királynő eltűnt, Jaejoong elnézést kért a viselkedéséért, és elmesélte, hogy
milyen fárasztó volt a repülőút, és hogy folyamatosan felriadt a kényelmetlen
székekben, de most már sokkal jobban érzi magát. Majdnem éjfélig fecsegtünk,
aztán elzavart minket aludni, mintha egy szigorú táborfelügyelő lenne.
Hyoyeon
először a földön ágyazott meg magának, de aztán rájött, hogy hiába halmoz fel
egy csomó takarót, úgyis túl kemény lesz, és inkább bekéredzkedett Sojin
ágyába. Teljesen összegömbölyödtek, mintha két kisállat lennének, akik megpróbálnak
elférni a kosárban. Titokban lőttem róluk egy képet. Mióta kirúgtak az
egyetemről, ők voltak az első barátaim. Még a maguk furcsa szokásaival is
szerettem őket, pedig a vizsga miatt ellenségek is lehettünk volna. De nem sokkal egyszerűbb összefogni, és
segíteni a másikat? Reméltem, hogy van valami, amiben majd én is segíthetek
nekik, ha már ők mindent megtettek a fejlődésemért.
Jaejoong:
Sukchunnak
nagyon aranyos lánya volt, de az anyja úgy őrizte, mint egy pitbull. Nem
akartam tőle semmi rosszat, csak felajánlottam neki a szemmaszkomat, ha aludni
akarna, de a madam úgy elzavart, mintha egy veszett kóbor kutya lennék. Hyuna
azonnal meg is osztotta erről a véleményét, amikor visszaültem mellé.
– Nagyon rég
dughatta meg valaki. Biztosan azért ilyen feszült – összegezte, és leengedte a
sötétítőt az ablakon. Hétvégén nem semmi teljesítményt nyújtott, és látszott a
lapos pillantásaiból, hogy nem is vágyik másra, minthogy aludjon egy jó nagyot.
Felajánlottam neki a vállam, és megpróbáltam én is pihenni egy kicsit.
Repülőn aludni
nem volt a legkönnyebb dolog, folyton belerúgtam az előttem ülő székébe, vagy
begörcsölt a lábam, úgyhogy csak forgolódtam, és néha bezuhantam fél órára.
Mire megérkeztünk, úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy úthenger,
és nem is érdekelt a szálloda, meg a fényűző medence, ahogy a tenger sem.
Ledobtam a nehéz poggyászomat a földre, és ruhástól elfeküdtem az ágyban. Be se
húztam a függönyt, és a párnát se gyűrtem a fejem alá, egyszerűen elaludtam
úgy, ahogy voltam.
Amikor
felébredtem, már négyet mutatott a telefonom, és mivel nem tudtam, hogy mikor
érkeztünk meg az ottani idő szerint, csak a testemre hagyatkozhattam. Továbbra
is fáradt voltam, de nem szédültem, és a fejem se fájt, úgyhogy elegendőt
aludtam – egy ideig biztosan. A gyomrom viszont nagyon korgott, és mivel az
ebédidőről lecsúsztam, felhozattam a szobámba egy tál tenger gyümölcsét, és
csaptam egy jó kiadós falatozást. Pénzem bőven volt, és a gyomrom is jól bírta
a kiképzést, nem lettem rosszul a hirtelen falástól.
Amikor eléggé
tele éreztem magam, megfordult a fejemből, hogy alszok még egyet, de olyan
gyönyörűen sütött odakint a nap, hogy muszáj volt megnéznem a medencét.
Belebújtam a vörös-fehér fürdőnadrágomba, és a folyosón a csuklómra kötöztem a
szoba kulcsát. Először meglepett, hogy nem kártyát kaptunk, de így tényleg
sokkal praktikusabb volt. Nem szerettem a cuccaimat a parton hagyni, a
telefonomat is mindig apucira bíztam, aki nem szeretett túl sokat fürdeni, mert
a bőre se a sót, se a klórt nem kultiválta túlzottan.
Hyuna sárga
bikinibe bújt aznapra, és az új sérójával mindenkit megbolondított. Pár ottani
lakó már össze is ismerkedett vele, és majdnem kiesett a szemük, ahogy a
hugicám adta magát nekik. A farmershortját még nem dobta le, de úgy sejtettem,
csak a megfelelő pillanatra vár.
– Hyunie! –
integettem neki, mire kelletlenül odasétált hozzám. A férfiak erre rögtön
szúrós szemekkel fixíroztak, de nem rontottam el a játékát. – Lehoztam a
napvédőt – nyomtam a kezébe a flakon, majd odahajoltam a füléhez. – Aztán csak
okosan. Tudod, hogy apucinak fontos ez a nyaralás.
– Nyugi, bátyus. Nem kell félteni – kacsintott
rám, és visszasietett a hódolóihoz. – Ki szeretne bekenni?
A fejem
csóválva heveredtem végig a napágyon, és amikor már úgy éreztem, menten felforr
az agyvizem, jutott csak eszembe, hogy talán bekenhettem volna magam, mielőtt
odaadtam Hyunának a napvédőt. Főleg azért, mert olajos alapú volt, és másra is
nagyon jól lehetett használni.
Először észre
sem vettem a mellettem álló lányt, olyan erősen tűzött a nap, aztán, ahogy kissé
megfordultam, feltűnt, hogy az álla nagyon hasonlít Sukchunéra.
– Szia. Te
vagy Sulli, ugye? – mosolyogtam rá kedvesen, mire azonnal a hajába túrt, és
szende testbeszéddel átnyújtotta a naptejét.
– Nagyon fehér
a bőröd. Nehogy leégj! – mondta, és már sarkon is fordult, de utána kaptam.
Ijedten nézett körbe, de miután rájött, hogy az anyja nincs sehol, és Sukchun
csak földöntúli vigyorral néz minket, visszatipegett.
– Gyere, ülj
le! – paskoltam meg a törölközőmet, és szépen lassan elkezdtem felkenni a hűs
folyadékot. Kellemes kókuszos illata volt, és elég hamar beszívta a bőröm. –
Bekened a hátam?
Sullinak
nagyon apró tenyerei voltak, és észrevettem, hogy körberajzolgatja a
tetoválásaimat. Nem akartam kikezdeni vele, nem azért kértem meg, de nem értem
hátra, és semmiképpen nem akartam leégni.
– Nagyon jól
néznek ki – motyogta Sulli, és megpaskolta a vállam, mintha azt mondaná,
végeztem. Odafordultam hozzá, és szélesen elmosolyodtam, mire azonnal elkapta a
tekintetét, és a medencét kezdte fixírozni.
– Mesélj
magadról valamit! – bíztattam, de csak a bikini alsóját takaró kendőt
gyűrögette, így inkább kérdezgettem. – Tizenhét vagy, ugye? Akkor jövőre
érettségizel. Tudod már, hogy hová fogsz egyetemre menni?
– Anya azt
szeretné, hogy könyvelőnek tanuljak, de utálom a közgazdaságot. A divat sokkal
jobban érdekel.
– Van egy
divattervező ismerősöm, ha szeretnéd, bemutatlak neki. Anyukádnak majd kamuzunk
valamit.
– Oppa, te
most diplomáztál, ugye? Mit tanultál?
– Hát, nem
éppen most, de… – habogtam egy kicsit, mert fogalmam sem volt Sukchun mit
mesélt rólam, így az alapoktól kezdtem. – Miért, mennyinek nézek ki?
–
Huszonháromnak?
– Pont
eltaláltad Hyunát. Én huszonhét vagyok.
– Azta! Nem
nézel ki annyinak. Még a huszonhármat is soknak tartottam.
Örültem, hogy
fiatalnak tűnök, sokat is tettem azért, hogy a bőröm makulátlan legyen, és bár
semmilyen szépészeti beavatkozáson nem estem át, elég szabályos arcom
örököltem. A lányoknál is jobban tetszett, ha természetesek. Mind például
Minah.
– És milyen a
középsulid? Gondolom, az összes fiú a lábaid előtt hever. – Szép kislány volt,
vékony, világos combokkal, és dús, sötétbarnára festett hajjal.
– Dehogy is!
Mind tök csúnya.
Éppen lelket
akartam önteni belé, hogy ne aggódjon, talál majd valakit, aki megfelel az
igényeinek, de az érkező hurrikán elvonta a figyelmem. Egy törölközőbe csavart
anya tigris felénk közeledett, de nem akartam befejezni a társalgást, így egy
határozott mozdulattal felpattantam, és felkaptam az ijedt Sullit. A semmittevő
emberek között szlalomozva bevittem a legforgalmasabb medencébe, és zuhanyzás
nélkül rohadt hideg volt a víz, de őt legalább később érte, mint engem.
Teljesen beúsztunk az embertömegbe, és csak nagyon óvatosan, folyamatos
takarásban közelítettük meg a beépített barlangot. A kis vízesés elzárt a külső
bámészkodóktól, és a falból kellemes vízsugarak törtek elő, amikkel át lehetett
masszírozni a fájó izmokat.
– Néha olyan,
mintha meg akarna fojtani. Nem értem, hogy miért nem beszélhetek veletek.
– A munkánk
miatt.
– Miért? Mit
dolgoztok?
Kezdtem úgy
érezni, ez a lány tényleg az ég világon nem tud rólunk semmit. Ez nyilván nem
lett volna meglepő, hiszen a saját apjával is csak skypon beszélhetett az
ünnepekkor, de így még bátrabbnak gondoltam. Konkrétan, úgy döntött, hogy három
teljesen idegen emberrel nyaral. Lehetnénk szörnyű alakok is, és ez lehetne
élete legrosszabb utazása, de bevállalta. Tiszteltem benne, hogy szembe mer
menni az anyjával. Én még azt sem mertem elmondani a szüleimnek, hogy biszex
vagyok.
– Hostessek
vagyunk.
– Az nem
valami erotikus dolog?
– Általában
abból áll, hogy embereket kísérgetünk, éneklünk, táncolunk, vagy csak
beszélgetünk, de persze olyan is akad, hogy ennél többet kérnek. Minden
erotikus felajánlás elfogadása személyes döntés, ez nem része a munkának. – Ez
volt a kihipózott verzió, amit apucival megbeszéltünk. A lehető legőszintébb
akart lenni a lányához, amit meg is értettem. A nagyobb hazugságoknak semmi
értelme nem lett volna, mert ha egyszer kiderülnek, örökre eljátssza az
esélyét.
– Akkor
biztosan ezért nézel ki fiatalabbnak. Oda kell figyelned a külsődre. Hyuna is
olyan szép.
– Igen. Bár ő
arra játszik, hogy nőiesebbnek tűnjön, és mindig megdöbbennek az ismerősei,
hogy milyen fiatal.
Sulli
aranyosan kalimpált a lábaival, ahogy a párkányon ültünk, és néha kiemelte
befestett körmeit a víz alól, majd visszamerítette őket. Láttam a bokáján egy
apró tetoválást, és gondolom az anyja még nem vette észre. Alig volt két centi,
és a sötétben nem tudtam kivenni, mit ábrázol.
– Remélem,
hogy jóban leszünk. Anyának mindenről be kell számolnom, kivel, miért és hova
akarok elmenni, de veletek találkozhatok bármikor, mert rokonok vagyunk.
– Szerintem
anyukád két hetes szobafogságra ítélne, ha előállnál azzal, hogy el akarsz
jönni hozzánk.
– De ez ellen
mégis jobban tiltakozhatok. Végül is, ezt a nyaralást is sikerült elintézni.
Amikor Hyuna
beúszott hozzánk, tudtam, hogy odakint hatalmas balhé van. Részben azért, mert
a hugicám nagyon bosszúsnak tűnt, részben pedig az eltelt idő miatt is. Ha
Hyuna már végzett, és ráadásul még meg is talált minket, jó ideje bent
áztathattuk magunkat Sullival.
– A boszorkány
már kiüvöltötte minden hangját, és benyakalt öt-hat koktélt a nagy idegességre.
Mondanám, hogy húzzátok még egy kicsit az agyát, de apuci is kezd bosszús
lenni.
Amikor
visszamentünk, hatalmas leszúrást kaptunk, bár Sullinak rosszabb volt, őt ugyanis
érdekelte az anyja véleménye, én meg magasról tettem rá. Nem csináltunk semmit,
csak beszélgettünk, és igazán jól éreztem magam vele.
– Örülök, hogy
barátkoztok – paskolta meg a vállam apuci, és meghívta a lányát egy
fagylaltkehelyre. Sulli izgatottan válogatta magának a gombócokat, de Hyuna nem
osztozott a jókedvében, hiába ajánlották fel neki is a dolgot. Furcsán
szomorúnak tűnt.
Odaléptem
mögé, és bezártam a karjaim közé, de nem simult az ölelésembe, továbbra is
ugyanolyan feszes maradt a tartása. Kisöpörtem némi hajat a nyakából, és apró
puszikat nyomtam a fehér bőrére.
– Mi van,
Hyunie? – motyogtam neki, és összekulcsoltam az ujjainkat.
– Majd
elmondom. Most hagyj!
Tudtam, hogy
ilyenkor nem jó piszkálni, így elléptem tőle, és úgy tettem, ahogy kérte.
Hosszú órákon át ilyen furán viselkedett, és csak akkor jött meg a jókedve,
amikor Sulli behívta a medencébe labdázni. Elég szexi volt, ahogy a falatka
bikinijében ugrándozott a nagy golyóért, de igazán az fogott meg benne, hogy
önfeledtté vált. Nem tette magát a srácoknak, és nem akart senkit lenyűgözni,
csak önmagát adta.
A nehézkes
internetelérés révén elég sokára kaptam meg a képet, de hihetetlenül aranyos
volt rajta Minah. A cuki cicafülek passzoltak az aranyos arcához, és reméltem,
hogy nem csak egymást szórakoztatták vele, hanem kapott végre munkát. Abban
biztos voltam, hogyha hazaérek, az első dolgom az lesz, hogy készítettek egy
jobb fotózást, mert a rózsaszínlotyós felállás senkinek nem jött be.
A sokadik
selfie sikerült csak úgy, hogy meg legyek elégedve vele, és meg sem lepődtem
azon, hogy Hyoyeon reagált elsőként. Kipingálta a képem pár szívecskével, és
mivel jó kedvemben voltam, úgy gondoltam, nem lesz rossz ötlet meglepni egy élő
bejelentkezéssel. Valószínűleg a lányok is a közelében lehettek, ha ilyen hamar
megkapta a puszimat.
– Szia,
opppaaaaa! – kiabáltak a készülékbe. Jól érzés volt, hogy ennyire szeretnek.
Gyorsan
körbemutattam nekik, hol nyaralok, egye csak meg őket a sárga irigység. Ez
tökéletes motiváló erő lehet ahhoz, hogy belehúzzanak. Ha felküzdik magukat
Yura szintjére, ők is megengedhetik maguknak, hogy külföldön nyaraljanak.
– Jó dolgom
van, mi? – irányítottam vissza a telefont, és a helyére söpörtem pár tincset. A
víztől kicsit vizes lett a hajam, de amíg Hyunáékat figyeltem, félig már meg is
száradt.
– Mi van
Jaejoong, video szexelsz? – kapcsolódott be Hyuna, és teljesen belemászott a
képbe.
– Muszáj
belepofátlankodnod, mi? – szidtam meg, de csak arrébb lökte a kezem, és leült
mellém. Hunyorított egy kicsit, majd beállította a kamerát, hogy tökéletesen
látszódjunk mind a ketten.
– Nézd már,
itt van az egész hármas asztal! Miss Ész, Miss Fenék és Miss Bébi. Sziasztok –
integetett, mire Hyoyeon kedvesen viszonozta a gesztust. Vagy nem esett le
neki, hogy bírálták, vagy nem érdekelte.
– Unnie, úgy
hiányzol! – panaszolta. Majdnem felnevettem Sojinék arcán, annyira látszott
rajtuk, hogy nem osztják a szöszi véleményét. – Yura azt mondta Sojinre, hogy
csúnya, nekem meg azt, hogy ki fog dobatni innen. Oppa, ugye nem teheti ezt?
– Nem teheti –
nyugtattam meg. Tudtam, hogy Yura említése végleg el fogja fújni Hyuna rendes
énjét, de az arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Valószínűleg nem akarta
kifejteni a véleményét a többiek előtt. – Minah, minden oké? Voltál ma
dolgozni?
– Igen, a karaoke
bárban. – Meg akartam fojtani Hyunát, amikor nevetni kezdett. Megértettem, hogy
miért teszi, de ez is jobb volt, mintha otthon ült volna.
– Könyörgöm!
Lehet még ennél is lejjebb süllyedni? – kérdezte, és színpadiasan a homlokához
emelte a kezét.
– Hyuna,
szeretnél úszni egyet? Csak mert szívesen bedoblak.
– Jól van,
abba hagytam. Hagylak is fecsegni a kislányaiddal. Majd szólj, ha szükséged van
egy igazi nőre.
Hihetetlenül
idegesítő tudott lenni, amikor felvette a királynős arcát, nem is értettem, a
lányok hogyan tudják elviselni. Nálunk legalább nem volt senki ilyen
látványosan beképzelt. Siwon szerette hangoztatni, hogy a lányai mennyit
kerestek, de amikor véget ért az éljenzése, visszább vett. Hyuna órákig tudta
oltani a környezetét.
Amikor Sukchun
intett, hogy menjünk enni elköszöntem a lányoktól, és megkértem őket, hogy
továbbra is dolgozzanak keményen. Minah nem úgy muzsikált, ahogy vártam, de még
mindig bíztam benne. Lehet, hogy csak egy
löket kell neki, és utána beindul – kapcsoltam ki a telefont, és a vállamra
terítettem Hyuna vizes törölközőjét. Hiába kentem be magam, egy kicsit
megkapott a nap.
Vacsorakor
rengeteg salátát megettem, és a húshoz se szedtem köretet, valahogy jobban
estek a karakteresebb ízek, a fűszerkéreg és az ecet csípőssége. Az italozást
se vittem túlzásba, dzsin-tonikot ittam rengeteg citromkarikával, pedig az
ételhez jobban illett volna egy pohárka vörösbor. Hyuna azzal idegesítette a
madamot, hogy minden alapanyagra rákérdezett, és a nem létező fogyókúrája miatt
aggodalmaskodott, amivel szépen felhúzta őnagyságát, de Sulli legalább jól
szórakozott rajtuk.
Jól esett a
hűs zuhany, és már kezdtem attól félni, hogy napszúrást kaptam, azért vagyok
úgy kitikkadva, de ez nem volt meglepő ilyen hosszú repülőút után, főleg, hogy
előtte halálra dolgoztam magam. Felfrissült testtel végigfeküdtem az ágyon, és
benyomtam a televíziót, de igazából nem érdekelt, hogy mi megy benne, csak
háttérzajként szólt, amíg vártam Hyunát. Biztosra vettem, hogy át fog jönni.
Még nem beszéltük meg, hogy mi a baja.
Tizenegy körül
már ott tartottam, hogy nem érdekel, és becsukom az ajtót, de végre megjelent. Egy
rikító narancssárga bugyiban és egy szürke pólóban parádézta végig magát a
folyosón, és láthatóan nem volt rajta melltartó. Én meg sem lepődtem ezen, de
tartottam tőle, hogy a szállodaszemélyzet rendesen megdöbbent. Hyuna mindenhol
úgy tudott viselkedni, mintha otthon lenne.
– Jó sokára
jöttél – jegyeztem meg, és nem szóltam rá, amiért kikapcsolta a tévét.
Végigfeküdt az ágyon, és benyúlt a pólója alá, hogy végigsimítson a mellén, de
kirántottam alól a kezét, és a feje fölé szorítottam. Nem volt villanás a
szemében, mintha kedve se lenne az egészhez, csak ezt használná arra, hogy
teljen az idő. – Mi az? Mi bánt?
– Muszáj
beszélgetnünk? Nem dughatnánk csak?
– Nem vagyok
két lábon járó vibrátor, úgyhogy nem – nyomtam egy apró csókot a szájára, és
nagyon szerettem volna, ha mondjuk úgy kezd el regélni, hogy a párnán fekszem,
és a feje a mellkasomon pihen, de Hyuna nem ilyen lány volt.
Sok mindent ki
tudtam olvasni a következő csókjából. Volt benne jó adagnyi kétségbeesés, és
rengeteg szeretetéhség. Felhúztam az ölembe, és úgy faltam az ajkait, miközben
megpróbáltam elviselni, hogy húzza a hajam, és szinte ledugja a nyelvét a
torkomon.
Elég sokáig
téptük egymást, mire végre átlendült a falán, és kitört belőle a zokogás. A
nyakamhoz bújt, és görcsösen szorított, miközben próbáltam a lehető
leggyengédebben simogatni a hátát. Nem tudtam, mi történt vele. Hyuna nem
szokott ilyeneken egykönnyen kiakadni, de azért feltettem a következő kérdést:
– Nem úgy
alakult a csávókkal, ahogy tervezted?
– Dehogy is! –
nyögött fel, és a kézfejével letörölte a könnyeinek nagyját. Amikor ez nem
bizonyult elegendőnek, felhúzta a pólóját, és azzal törölközött, én pedig
megpróbáltam nem hozzáérni a felbukkanó melleihez. – Nem erről van szó. Csak
rossz ötlet volt ez az egész családi nyaralás. Ez nem nekem való.
A vállán futó
felirat szinte világított a világos bőrén, és végre megértettem, hogy mi
bántja. Az, hogy Sullinak, vele ellentétben van anyja, és ahelyett, hogy
boldogak lennének, olyanokká váltak, mint két összeosztott idegen. Persze,
ezért inkább a madam volt a felelős, de megértettem, hogy Hyunát zavarja.
– Jaj, édes! –
ölelgettem meg párszor, majd ledöntöttem a párnákra. Hyuna nem szerette, ha
túlságosan vigasztalják, mert attól gyengének és sebezhetőnek érezte magát, így
megpróbáltam inkább a testemmel elmagyarázni neki, hogy rám számíthat, és hogy
van, aki szereti.
Gyengéden
csókolgattam, eljátszva minden egyes bőrfelülettel, és addig masszíroztam a
mellét, amíg nyöszörögni nem kezdett. A nyelvemmel lassan köröztem a bimbója
körül, majd rátapadtam, és szívni kezdtem. A hajhagymáim sírtak, ahogy
beletépett a hajamba, de nem hagytam abba, tovább fokoztam a nyomást, majd pár
percig még ennek az erősségével játszottam. Amikor elváltam tőle, hosszú nyálcsíkot
hagytam a hamvas domborulatokon, és végignyalintottam a hasán. Hallani akartam
a hangját, mert nem csak gyönyörű volt, hanem hihetetlenül szexi is, ami tovább
fokozta a saját vágyamat is.
Ahogy a lába
közé kerültem, először a combjait csókolgattam végig, szépen lassan haladva a
le rajtuk. Tudtam, hogy milyen érzékeny, ha a csiklóját ingerlem, így csak pár
csókot adtam rá, és inkább a nyelvemmel dolgoztam benne.
Amikor
visszatértem a melleire, belévezettem az ujjaimat, és köröztem benne egy
kicsit, majd végigsimogattam a lüktető falát, ami egyre nedvesebbé vált. Nem
akartam túl sokáig ingerelni, nehogy a lényeg előtt elélvezzen, így a nyakát
csókolgattam tovább, miközben egyre mélyebbre toltam az ujjaim. Ismertem már
annyira, hogy tudjam, lassan kevés lesz neki, úgyhogy levezettem a kezét a
sajátomhoz, és megkértem, hogy folytassa, amíg előkeresem az óvszeres dobozt.
Persze a
táskám legalján volt, és a fél ruhatáramat fel kellett túrnom érte, de legalább
megtaláltam. Mire visszatérdeltem Hyunához, már teljesen kivörösödött, és egyre
magasabban nyöszörgött, úgyhogy éppen ideje volt belé csúsznom.
A testünk
hamar megtalálta a megfelelő ritmust, és Hyuna hálásan csókolt, amiért megadtam
neki, amit kért. Persze, ez így teljesen más volt, mintha rögtön meghúztam
volna. Nem a szexről szólt ez az egész, mi mások voltunk, mint a nagy átlag.
Túl sok mindent történt velünk ahhoz, hogy szavakkal beszéljünk. Persze,
tudtam, hogy ez sem normális, és egy pszichológus elegendő munkát találna
velünk, de még éltünk. Mindazok után, amiken keresztülmentünk, éltünk.
Hyuna
összekulcsolta az ujjaikat, amikor egymás mellett pihegtünk, és hagyta, hogy
odahúzzam magamhoz. Örültem, hogy nem mondta megint, hogy szeret, bár benne
volt a csókjába, és minden mozdulatában. A hajával játszottam, és nagyon
reméltem, hogy nem fog újra sírni. Gyűlöltem ilyen állapotban látni.
– Tudod, néha
félek tőle, hogy megint lelépsz – simogatta a feliratot a mellkasomon, és hiába
hittem azt, hogy már túltettem magam rajta, azonnal összeszorult a gyomrom. –
De ha megint beleszeretsz valakibe, abba fogod hagyni, igaz?
– Ahogy te is
– emlékeztettem rá, bár még sosem lépett ki, csak a gondolatával kacérkodott.
Aztán végül jól tette, hogy nem lépett, mert a pasi megcsalta, de Hyuna is
tudta, hogy eljön majd az az idő, amikor már ki is öregszünk, meg rendes életet
is akarunk.
– Azért,
remélem, hogy még sokáig maradsz. Nélküled más volt otthon… Olyan üres lett.
– Csak neked –
tekertem meg az egyik hajszálát, majd hagytam, hogy leomoljon a szorításból.
Hiába vasalta ki, a víztől kissé begöndörödött, és aranyos hullámokat vett fel
az ujjaim játékától.
– Lehet –
nyugtázta, és rajzolt egy láthatatlan szívecskét a pillangóm mellé. Több szó
nem esett köztünk, de még sokáig nem tudtunk elaludni, mindkettőnket
foglalkoztattak a saját gondolatai.
Jelenleg
elképzelhetetlennek tartottam, hogy beleszeressek valakibe, de persze vágytam
arra, hogy legyen valaki, akit körbeugrálhatok. Szerettem törődni az
emberekkel, főleg azokkal, akiket szerettem. Jól esett, hogy örömet okozhatok
nekik, és minden saját készítésű ajándékkal, vagy finom vacsorával kicsit úgy
éreztem, hogy vezeklek a múltam miatt. Mert tudtam, hogy Yunhot is zavarta,
hogy évekig eladtam magam. Mindenkit zavarna, aki nem csinálta. Ők nem tudják,
hogy ez nem jelent semmit. Hogy semmivel sem több, mintha kitöltenék egy
kérdőívet, vagy a helyére tennék egy téglát az építkezésen.
Hyunának sem
lehetett egyszerű. Sőt, nehezebb, mint nekem. Mégis csak nő volt, valakit a
testébe kellett engednie, amíg én beleringathattam magam abba a képzetbe, hogy
akkora macsó vagyok, hogy mindenkit megdúghatok. Talán azért nem lettem olyan
érzéketlen seggfej, mint Siwon, mert férfiakkal is kezdtem. Pontosan tudtam,
milyen az, ha valaki alá vagy szorulva, és annyira kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz,
hogy csak abban bízhatsz, jól fognak bánni veled.
Lágyan
simogattam a vörös tincseket, amik nagyon hasonlítottak a sajátomra. Furcsa
volt, hogy pont most váltott, de Hyunának már majdnem mindenféle színű haja
volt. Egyszer zöldeskékre is befestette, és akkoriban kapkodtak érte az extrém
igényűek.
– Énekeljek
neked? – kérdeztem, és miután bólintott, eldúdoltam neki az altatódalt, amit
akkor költöttünk, amikor hozzánk került. Gyötörték a rémálmok, és apuci engem
kért meg, hogy aludjak vele. Akkor nem szexeltünk, de még csak csókot sem
váltottunk. Feküdtünk egymás mellett, és énekeltem neki.
Aludj jól, kicsim! Tartani foglak, érezd a karjaim!
Aludj jól, kicsim! Álmodj rólam! Édes álmot veled és velem.
Hunyd le a szemed, és kényelmesen feküdj a karjaimba!
Érezd, hogy a szívem készen áll!
Aludj jól, szerelmem.









Szia!
VálaszTörlésSzokásosan hoztad a formádat és mivel nem szeretném állandóan, minden résznél ismételgetni magam, ezért itt most leírom, hogy nagyon szeretem az írásmódodat, a fogalmazást, hogy nem dramatizálsz túl semmit, de pont kellően mutatsz meg mindent az olvasók számára. Ezáltal nem lesz lassú, vontatott a történet.
És akkor most magáról a részről. Örülök, hogy Minah kapott munkát, annak ellenére, hogy nem volt túl jövedelmező. Valahonnan el kell kezdeni és remélhetőleg lassan Minah is elkezdi fennebb tornászni magát. Yurával gondban vagyok, de csak azért, mert mint énekest nagyon szeretem, de a történetbeli karakterével nem vagyok kibékülve. Ahogy Yhuna kitette a lábát, máris úgy viselkedik, mintha ő lenne az új királynő... na de ezt lesheti.
A multkori rész után úgy gondoltam, hog nem fogom kedvelni Sullit, de szerencsére ez nem igazolódott be. egy baromi aranyos és kedves lánynak képzeltem a leírtak alapján - valamiért fekete hajjal, amit nem értek, mert azt is leírtad, hogy barnára van festve, de nekem akkor is fekete. kész - és tök szimpatikus.
Egyre többet mutatsz a Jaejoong-Hyuna kapcsolatról, és ezzel egyvonalban egyre több kérdés vetődik fel bennem. Kiváncsi vagyok, hogy miért került Hyuna ebbe a helyzetbe, hogy mi a háttere és nagyon várom azt a bizonyos Hyuna szemszöget amit említettél. Jaejoong pedig nagyon aranyos, ahogy próbál vigyázni és odafigyelni a hugicájára és érződik közöttük a szoros kapocs.
Összefoglalva nagyon tetszett ez a rész és kíváncsian várom, hogy mi fog történni a folytatásban. :D
ui: A madam menjen a francba, hogy ilyen apácaságban tartja a lányát.
Szia!
TörlésA karaoke bár nagyon kezdő szint, de a semminél valóban jobb. Yurát én is szeretem a Girl's dayben, de valakinek muszáj a gonosz csajnak lenni, és valahogy rá esett ez a szerep, de ne aggódj, azért nem ilyen egysíkú ő. Sulli hajszíne majdnem, hogy mindegy, ha neked fekete, akkor úgy is jó lesz. :) A következő fejezetből sok minden ki fog derülni, de azért látványosan nem lesz minden elétek téve. Fejezetről fejezetre csepegtetem az információkat, pont azért, hogy figyeljetek oda. Persze, nem kell nyomozónak lenni, vagy ilyesmi, de nem árt megjegyezni az apró kis utalásokat. A madam azt hiszi, hogyha túlságosan szigorú, azzal a lánya majd nem találkozik "rossz" dolgokkal, de hát ez teljességgel lehetetlen.
Ez a Yura nekem már elsőre sem volt szimpatikus, most meg aztán különösen nem. Na de Minah jól beolvasott neki, hogy mi a baja :D Látom, hogy Minah nem hagyja magát a földbe döngölni. De ez a Hyuna sem különb, nekem a jelenlegi állás szerint ez a kialakuló hármas kis szövetség tetszik, aranyosak a lányok.
VálaszTörlésMég nem tudtam eldönteni, hogy ez a Donghae (ajj, a SuJu-ban de imádom :D ) valóban segíteni akarja-e Minhae-t, de valószínűleg igen. Ezzel viszont tényleg nem lehet sem a csúcsra kerülni, sem keresni. Lehet, hogy csak a portfolióban van a hiba, és nem volt szerencsés a kiválasztott imázs? Mert Jaejoong is erre gondolt, hogy újat csináltatnak, és akkor talán beindul az üzlet.
Ez a Sulli egy ártatlan kislány, tényleg nem akar tőle Jaejoong semmit, de Hyuna úgyis addig fog mesterkedni, míg valamit be nem alakít.
Nagyon kíváncsi vagyok erre a Hyuna szemszögre, abból hátha kiderül, mi is az a kapcsolat, ami annyira összeköti őt Jaejoong-gal. Nekem úgy tűnik, mintha kisajátítaná, csak az övé, senki másé. Valószínű, hogy titkon, vagyis nemcsak titkon, hiszen be is vallotta, hogy szerelmes belé valamilyen szinten. Lehet, hogy nem ténylegesen szerelmes, csak a kötődése miatt érzi ezt.
A történet nem veszít a lendületéből, a figyelmet folyamatosan le tudod kötni. Ahogy azt már máshol írtam neked, nagyon tetszik az egész, amit ideteszel elénk :D A stílus, a fogalmazás, a történet, a helyesírás, úgy egyben kerek az egész. Eddig bármelyik történeted olvastam, mindegyik nagyon tetszett, a kedvencem amelyiktől sokkot kaptam (hogy a te szavaiddal éljek :D )
De mindet szeretem :D Írj nekünk sok ilyen jó történetet!
Minah nem hagyta magát, de nem is az az alkat. Igaz, hogy itt most kicsit visszafogottabb, mert új környezet, meg új emberek, de ő is megtalálja a hangját, ha igazságtalanságot lát. Jaejoong is mondta, hogy Donghae nem folyik bele a belső harcokba, pontosan ezért nevezte ki Sukchun főnöknek, hogy egy pártatlan valaki üljön a székben. Igen, nem árt Jaejoong megérzésére hagyatkozni, ha neki nem tetszett a porfólió, akkor abban valami hiba van. Mégis csak ő a mentora, csak mostanában kicsit elfoglalt. Hyuna fog alakítani Sulli életébe szép ki kalamajkát, de hát nem is ő lenne az, ha nem így tenne. Köszönöm szépen a dicséretet, igyekszem. :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésMost nem futja tőlem egy rendes hosszú kommentre de nagyon tetszik a történeted és várom a következő részt *--* annyit azért javasolnék hogy a fekete hátteret valami világosabbra cseréld le mert a fekete alapon fehér betűktől kifolyt a szemem XD
Szia!
TörlésKöszönöm szépen. A háttérváltoztatást átgondolom. :)
Szia! :)
VálaszTörlésMeg is érkeztem a véleménnyel..sajnálom, hogy csak most..
Nem is tudom, hogyan is kezdhetném..igazából annyira jól írsz, annyira szépen fogalmazol és maga az egész történet nagyon magával ragadó.Amikor ezt a történetet olvasom egy teljesen más világban érzem magam, hiszen lássuk be..az átlag ember élete nem ilyen (persze van kivétel) Nekem már csak ez, hogy egy ennyire nem megszokott témáról írsz, illetve a szereplők élete sem a hétköznapi emberek életéhez hasonlít..nos már ez teljesen magával ragad. A szereplők jelleme is nagyon tetszik, meg az is, hogy mind a kettő főszereplő szemszögéből megvilágítod az eseményeket. :)
Minah szerintem egy nagyon kedves és őszinte lány..én nagyon megkedveltem, és szerintem nem meglepő, hogy a lányok közül vele szimpatizálok a legjobban is. :D Ugyanakkor sajnálom is, hiszen nem pont ilyen életet szeretett volna élni, de nagyon becsülöm a kitartását..és hogy ebből is a lehető legjobbat próbálja kihozni magából. :)
Jaejoong, huh..hát őt eddig bevallom, hogy nem ismertem nagyon, ám a történetednek köszönhetően most végeztem róla egy kis kutatómunkát is..mert tényleg nagyon megkedveltem őt is a történet által és úgy éreztem muszáj többet tudnom róla, tehát köszönöm. :D
Szerintem ez a fiú rendkívül összetett személyiség. Nagyon tetszik az, ahogyan a lányokkal törődik és hogy vigyáz rájuk, emellett a macsósága is szintén nagyon tarol, imádom a karakterét..nagyon eltaláltad. :D Sajnálom, hogy Yunhoval így alakultak a dolgok közöttük..és habár én nagy yaoista vagyok, be kell hogy valljam itt most nem akartam, hogy együtt maradjanak.. :D
Nem tudom, hogy lesz-e benne szerelmi szál vagy bármi más, de én (mivel nagyon imádom a romantikát) reménykedem benne, hogy a két főhős között ki fog alakulni valami kis dolog..de persze ki tudja :D
Hyuna nekem nem túl szimpatikus személyiség a történetben. Vannak aranyos gesztusai, de csak Jaejoonggal. Nem nagyon tudok rajta kiigazodni, de remélem, hogy a következő rész által jobban megismerhetem..és talán majd a szívemhez is közelebb kerül.. :D
Hyoyeon tényleg nagyon kis butácska, ahogyan az már a történetben többször is elhangzott, de nagyon imádni való karaktert alkottál neki, imádom. Főleg azt, hogy ilyen kis harcias és megvédi az Oppáját, sőt még a barátait is. :D
Sojin nagyon kedves és gondoskodó, akár egy pótanyuka is lehetne Minah-nak és Hyoyeon-nak :D
Örültem, hogy Minah bennük nagyon jó barátságra lelt és remélem, hogy a lányok továbbra is segíteni fogják egymást. :)
Igazából mikor elkezdtem olvasni..az első gondolataim között az járt, hogy vajon mennyi kutatómunka eredményeként sikerült ezt a történetet ennyire hitelesnek megírni? Hiszen tényleg nem a mindennapi dolgokról írsz és szerintem eléggé utána kellett járnod az ilyen munkabeli szakkifejezéseknek, illetve hogy hogyan is élnek a hostessek (vagy ezeket te találtad ki? :D )
A cím is nagyon nagyon tetszik, annyira a történetet írja le. :) Mindenesetre nagyon jó, imádom az egészet. :D Alig várom, hogy olvashassam a következő részt. :)
Szia!
TörlésElőször is, köszönöm szépen. Próbálom kidolgozni a szerelőket, és általában ez a fiúknál jobban működik, de majd Minaht is jobban megismerhetitek.
Próbálom Minaht nem egy sablon karakternek megírni, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
Mindig annyira örülök, amikor valakivel sikerül megszerettetnem a kedvenceimet, és Jaejoongot megérni szeretni, mert nem csak rohadt helyes, de hihetetlenül tehetséges is, mind énekesként, mind színészként, úgyhogy nagyon nagyon boldog vagyok, hogy általam te is megszeretted.
Hyuna megosztó karakter, vagy szeretik, vagy utálják, de ő is sokat fog még változni.
Hyoyeon olyan kedvesen buta lány, nagyon őszinte és melegszívű, Sojin pedig anyatípus, szeret gondoskodni másokon.
A kutatómunkával kapcsolatban. Igen, tényleg utána kell nézni néha, és pirulok is, hogy úristen, milyen oldalakon vagyok én éppen. Egyedül a kellékeknek néztem utána, amúgy a többit én találtam ki.
Még sok-sok utalás lesz a pillangóra, mert ez nem csak Minah életében fontos, de Jaejoongéban is. Mindenkinek valami mást jelent.